Valószínűleg kevés irigyeltebb ember van most a földön, mint Diplo, akinek idén összejött a nyár slágere, és nem csinál mást, csak fesztiválról fesztiválra jár, ugrál a színpadon, néha hülyeséget beszél a mikrofonba, az emberek pedig megőrülnek érte. A Major Lazer fellépésétől, amit hárman csinálnak Diplóék, én igazán nem vártam sokat, de valahogy annál is kevesebbet adott. Az egész elvileg semmi másról nem szól, mint az önfeledt bulizásról, csakhogy ezt olyan szerencsétlenül, arcbamászóan csinálják, hogy az ember megundorodik az egésztől.
Diplóék persze direkt tolják túl a bulit, tizenkilencre húznak lapot, és arra mennek, hogy hátha már annyira rossz lesz, hogy jó.
Az eszetlen döngölés kábé 10-15 percig szórakoztató is, aztán ahogy elhalványulnak körülötte az idézőjelek, azt veszem észre, hogy ha kicsit megvariálnánk a számlistát, akár Avicii-koncerten is ácsoroghatnék.
Soha nem hittem volna, hogy ezt fogom nyár végén mondani, de Fatboy Slim volt az, aki idén megmutatta, hogy lehet nagyon durva bulit csinálni anélkül, hogy őrülten prosztó is legyen.
A Major Lazer első saját számát a fellépés felénél játszotta, a Get Free volt, amit rendesen szét is csavartak. Addig a veretés mellett Diplo beszállt többek között egy átlátszó gömbbe, és végigtáncolt benne a közönségen, megkértek mindenkit, hogy vegyék le a pólójukat, és dobják a levegőbe - ebben mondjuk inkább a férfiak jeleskedtek. Szintén a koncert fele táján bejátszottak egy másodpercet a Lean Onból is, ami végül a koncert végén került elő.
Hogy addig mennyire fárasztó bunkóskodás ment, jól mutatta, hogy nem robbant fel az egész Óbudai-sziget.
Aztán következett a nashville-i Kings of Leon, ami az általános vélekedés szerint a harmadik albumánál elvesztette a fonalat, és azóta egyre hitványabb számokat ír. A Foals-koncerttől se vártunk sokat, ők rögtön az első után rátévedtek az unalmas, rádióbarát gitárzene útjára, a szigetes koncertjük mégis holtversenyben az első eddig Florence Welshével. Hát a Kings of Leonnak olyannyira nem sikerült a bravúr, hogy
ez lett minden idők egyik leglagymatagabb gitárkoncertje a Killers és a 30 Seconds to Mars után.
Ugyanaz az egysíkú, countryalapra felhúzott gitárzene szólt végig: még csak fél órája ment a koncert, amikor azt hittem, hogy már a végefelé járunk, olyan vontatott volt az egész. A magyar Kings of Leon-rajongók most már áldhatják a sorsukat, hogy az amerikai együttes eddig elkerülte az országot, mert így mostanáig ápolhatták magukban a lángot. A Followill család frontemberkedésben is csúnyán felsült, ilyen petyhüdt ácsorgást én még talán soha nem láttam.
Ha maradt még ezek után Kings of Leon-rajongó, az kommentben nyugodtan jelentkezhet.