Lehet, hogy Avicii nem csak árt a világnak

És itt nem arra gondolunk, hogy annyira rossz már, hogy jó.

Avicii így vereti Fotó: Kozma Zsuzsi

Nehéz szavakat találni arra, ami a Sziget Nagyszínpadán történt. Egy idő után már persze mindenki a vállát vonogatta Avicii alatt, hogy oké, értjük, tényleg ez kell ahhoz, hogy telt házas legyen a kurva fesztivál. Csakhogy idén voltak olyan előadók is, akik után egyszerűen

a Szigetnek kellett volna azt mondania, hogy ácsi, ácsi, megint egy EDM-s arcnak már lehet, hogy nem kéne jönnie.

Ahhoz képest, ami kábé tavalyig volt, csodásan összeszedte magát a Sziget, tök jó volt ránézni a programra, és azt mondani, hogy majdnem minden napra jut valaki, aki tényleg érdekel. Aztán megjelenik Avicii, akinek elég tíz perc a szettjéből, és megint úgy érzem magam, mint a Balaton Soundon. Az ottani arcoknál egy fokkal még visszafogottabb is, nem akarja percenként szétverni a számokat.

Repül a bulibomba Fotó: Kozma Zsuzsi

Ettől függetlenül is alig vállalható, amit csinál. Összeválogatja a legismertebb klubslágereket, és teljesen találomra egymás mellé nyomja őket. Az se zavarja, ha nem találkozik a dalok tempója, elég, ha hadonászik egy kicsit a kezével utána, aztán beáll pózolni a színpadi kamerának. A kivetítőn meg persze tök mindegy már, hogy mi történik, amíg van zöld lézer, lángnyelv és konfetti.

Az EDM ezzel együtt is hatalmas szolgálatot tesz minden zenerajongónak, mert csak még jobban akarják ezt a dömpinget hallva a jót, még jóban örülnek annak, ami valóban jó, és a jó iránti felfokozott keresésben olyan előadók is felbukkanhatnak, akik egy másik világban nem jutnának szerephez.

Olyan dolog ez, hogy mint a jó zsaru, rossz zsaru felállás: Avicii ebben a legszarabb arcok között van, a világ mégis hálás lehet.