"Az elektronika, amit sokan lebecsülnek, sokat tud.
A sok-sok zenehallgatás után megvilágosodott előttem, hogy a középkori zene és a jelen vagy még inkább a jövő elektronikus zenéje között nagyon szoros a kapcsolat"
- mondja Mandel Róbert.
"A hatalmas gótikus csarnokokban egy furulyácska is úgy szól mint valami monumentális hangszer. Ezt az érzetet a mai elektronika képes egy kis szobában is megteremteni, hiányzik viszont belőle az a spektrum, amit a régi hangszerek adtak" - magyarázza a zeneszerző.
A projekt álmában fogant meg. Már 38 éve játszik régizenét, de mindig is foglalkoztatta a kérdés, amit annyiszor feltettek már neki, vajon miért vállalkoznak némelyek arra, hogy nehezen behangolható, körülményesen kezelhető ódon hangszereken muszikáljanak, soha nem hallott vagy elfelejtett darabokat szólaltassanak meg.
"A fene megette, csak egy életünk van, miért csak egy viszonylag szűk rajongótábort szolgáljunk ki?" - tette föl magában a kérdést.
A múlt felbecsülhetetlen értékű művei és hangszerei nem mehetnek veszendőbe, a jelen és a jövő alkotásai és instrumentumai között nemcsak kapolcsatot lehet, hanem kell is találni.
"Mi nem digitális hangszereken játszunk a koncerten, hanem analóg, régi instrumentumokon, például szerpenten, viola da gambán, üvegharmonikán, tekerőlanton, háromféle hárfán.
Úgy képzelje el a hallgató, mintha süteményt készítenénk, ott vannak a hozzávalók és a pódiumon keverjük össze az anyagot, a hangokat az elektronika segítségével.
A gamba csodálatos hangja 50 százalékban élőben hallatszik, bekerülve a számítógépbe hangja átalakul, így egybefonódva gomolyognak a hangok, mögöttük szól a többi instrumentum, fantasztikus élmény" - mondja lelkesen.