Legutóbbi képén Angela Merkel meztelenül látható, a pucér test kitakarja a háttérben álló férfi péniszét. A férfit a művész Alinak nevezte el. "Jól kivehető, hogy nem egy skandinávról van szó", fogalmaz drMáriás.
Mindez "a nőket imádó" Modigliani stílusában van megfestve. drMáriás szerint Modigliani nőinek arcán mindig jól látható a friss szerelmi pír, mintha a kép közvetlenül az aktus után kapta volna el őket. "De a háttér és a közeg, amelyben ezek az esendően szép kis nőcskék megjelennek olyan,
mint egy szakadt szálloda bűzös szobája valahol a világ végén" - mondja a festő.
A képen tehát a nő, vagyis Merkel bűnbe esett egy tüzes férfival, "elvesztette az eszét, becsületét az egyik szempontból nézve, a másikból viszont egy nagyszerű, csodálatos, kalandos éjszakán, vagy azok során van túl."
Aztán itt van a könyörögve imádkozó Andy Vajna. A kép címe: Andy Vajna a mélyszegénység mielőbbi felszámolásáért fohászkodik Semjén Zsolt műtermében. Ehhez azért nehéz mit hozzátenni.
Ahogy Rogán "Yoda" Antalhoz is, amint fénykarddal a kezében megvédi a Jó Kormányát a Gonosz Hatalom támadásaival szemben.
Simicskát bokszkesztyűvel láthatjuk, ahogy éppen behúz egyet saját magának.
Vagyis mindenki itt van, aki számít.
És mindennek mi az üzenete?
Nem tudjuk, de nagyon szórakoztató. drMáriás sincs ezzel másként: "Az üzenet nem tudom, hogy micsoda, mert ha leírom, akkor meg minek festettem? De nyilván finoman utal az álszentségre az Andy Vajna portré, az orwelli harc értelmetlen szépségeire a Rogán Antalé, egy szerelmes nő megbuggyantságára Angela Merkelé."
Mindenesetre van egy olyan érzésünk, hogy ezeken a képeken valahogy a magyar közélet aktuális állapota látható, méghozzá meglehetősen finom felbontásban:
horror, amin hahotázunk.
Az alkotói metódus is ezt erősíti. Elsőre meglepő, de mindegyik kép megtervezése valójában a Tescóban kezdődik.
"Reggel felkelek, elmegyek a Tescóba, végignézem a sajtót, majd azután az agyamba bevitt információk erjedni kezdenek, a politika összekeveredik a festészettel, a bulvár a vallással, a szegénység a milliárdos dobálózásokkal. Mire hazaérek, azon kapom magam, hogy valami beért, és egy a művészeti szabadság szent lángoló oltárát megszemélyesítő szárnyalás és üde szellemi ürítés keretében kiadom magamból azt, ami
addigra jól összeállt megemésztett időként, erjedt spirituszként, ágyék- és ammóniaszagú korszellemként."
drMáriással készült nagyinterjúnkban a festő így beszélt munkáinak közéleti vonatkozásairól: "Sokáig megpróbáltam nem reagálni a körülöttünk zajló dolgokra. Fiatalon kis híján belesodródtam a délszláv háborúba, amibe a legszörnyűbb álmomban sem szerettem volna belekeveredni, aztán pedig azt láttam, hogy Kelet-Európában az emberek még mindig többé-kevésbé demokratizálódott diktatúrákban gondolkodnak.
Egyszerűen lenyűgöz, mennyire rabjai vagyunk ennek az életünket, mindennapjainkat meghatározó, politikából szőtt mitológiának, ezért gondoltam, hogy mint modern szentképeket, megörökítem ezeket a politikusok."