Már első regénye, az 1959-ben megjelent A bádogdob világsikert aratott. 40 évvel később, 1999-ben kapta meg életművéért a Nobel-díjat. Egész életében foglalkoztatta a politika, közéleti személyiségként többször is hangot adott politikai nézeteinek.
Az 1960-as évektől támogatta a Németországi Szociáldemokrata Pártot, majd Willy Brandt beszédírója lett. Politikai megnyilvánulásai gyakran keltettek botrányt. A két Németország újraegyesítése alkalmával tiltakozott a Nyugat mohósága és az NDK kiárusítása ellen, felszólalt az egyre erősödő idegengyűlölet és a bevándorláspolitika ellen.
2006-ban nemcsak a német, hanem az európai közéletben is nagy vihart kavart Günter Grass kései beismerése, hogy a második világháború során a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt fegyveres alakulatánál, a Waffen-SS-nél szolgált. A 16 éves Grass a Waffen-SS-t elit egységnek tekintette, büszke volt arra, hogy ahhoz az osztaghoz került, amelyet Georg von Frundsbergről, a sváb háború kiemelkedő alakjáról neveztek el.
Nem tartotta magát háborús bűnösnek, Hagymahántás közben című könyvében azt írta, egyetlen lövést sem adott le, már csak azért sem, mert egységét az oroszok sztálinorgonái már az első napokban szétoszlatták. Háborús tevékenysége sokkal inkább abból állt, hogy az életét mentve meneküljön.
Bejelentését hatalmas megdöbbenés és vita követte. A német közélet értetlenül állt azelőtt, hogy Grass, aki műveiben és beszédeiben a múlttal való szembenézést hangsúlyozta, hatvanegy évet várt ennek a vallomásnak a közzétételével. Egyesek bírálóan, mások elismerően kommentálták a „beismerést”.
Charlotte Knobloch, a Németországi Zsidók Központi Tanácsának elnöknője a beismerést egyenesen PR-fogásnak tekintette, amellyel az író éppen akkor megjelent művét akarta népszerűsíteni.
Joachim Fest újságíró és Hitler-életrajzíró számára „Grass viselkedése rejtély… megmagyarázhatatlan, hogyan tud valaki 60 éven keresztül – különösen nácikérdésekben – a nemzet rossz lelkiismerete lenni, és csak ez után vallja be, hogy ő maga is rendesen belekeveredett.”
Izrael nemkívánatos személynek nyilvánította, mert Grass azt állította, hogy Izrael egyre nagyobb és ellenőrizetlenül gyarapodó nukleáris fegyverzettel rendelkezik, Irán ellen fontolgatott megelőző csapása pedig az egész világ békéjét fenyegeti. Néhány hónap múlva az izraeli atomtitkokat leleplező, a zsidó államban bebörtönzött idős tudóst méltató Napjaink hőse (Ein Held unserer Tage) című versével borzolta a kedélyeket.
Akadtak azonban többen is, akik kiálltak Grass mellett. John Irving amerikai író így fogalmazott: „Grass íróként és erkölcsi iránymutatóként is hős marad a számomra; bátorsága – íróként és német állampolgárként – példamutató … A német média heves kifakadása visszataszító. Grass vakmerő szerző, és mindig is vakmerő ember volt.”
Günter Grass Danzigban (Gdańsk) született, a protestáns élelmiszer-kereskedő, Wilhelm Grass és a katolikus Helene Grass fiaként. A szülők egy kis árukereskedést tartottak fent Langfuhr (ma Wrzeszcz) városrészben. Itt töltötte gyermekkorát egy kis, kétszobás lakásban, „a Szentlélek és Hitler képe között”.
Miután 1946 áprilisában kiszabadult az amerikai hadifogságból, egy évig sóbányában dolgozott, majd egy düsseldorfi kőfaragónál inaskodott. Képzőművésznek készült, előbb a Düsseldorfi Művészeti Akadémián, majd a Berlini Képzőművészeti Főiskolán tanult grafikát és szobrászatot. A grafikáit és szobrait 1956-ban Stuttgartban állították ki először.
Képzőművészeti tevékenységével párhuzamosan kezdett írással is foglalkozni. Kezdetben rövid prózai műveket, verseket és színházi darabokat írt, majd 1959-ben megjelent első regénye, A bádogdob (Die Blechtrommel), amely meghozta számára a világsikert.
A regény főhőse, Oskar háromévesen elhatározza, hogy nem nő tovább. Gyerektestben élő felnőttként lehetősége lesz arra, hogy a világot mindig alulról – gyerekperspektívából – szemlélje. Így éli át szülei elvesztését, a második világháborút, majd a háború utáni NSZK politikáját, a mindig kegyetlen valóságot.
Grass a vallási és szexuális tabukkal nem törődve átfogó képet fest egy eltorzult világról. Sokan obszcénnak, istenkáromlónak tartották a könyvét, az Egyesült Államokban többször bírósági eljárást indítottak a könyv, majd a regényből készült, Oscar-díjjal és a Cannes-i filmfesztivál Aranypálma díjával jutalmazott film (Volker Schlöndorff rendezése) ellen gyermekpornográfia vádjával.
A bádogdobot követően még két olyan regényt írt, melyben danzigi gyerekkorát dolgozta fel, a Macska és egér, illetve a Kutyaévek címűt. Az 1969-es Helyileg érzéstelenítve tiltakozásként született a vietnami háború ellen, és bemutatja a hatvanas évek anarchista ifjúsági mozgalmait. 1977-ben adták ki A hal című regényét, amely „minden idők legnagyobb könyvsikere" lett, már az első évben hatszázezer példány fogyott el belőle.
Az 1986-ban megjelent A patkánynő tulajdonképpen A bádogdob folytatása, az emberiség öngyilkosságát és teljes megsemmisülését írja le különböző emberek, többek között A bádogdob főszereplője, a már 60 éves Oskar Matzerath sorsán keresztül.
Legutolsó önéletrajzi jellegű könyve, A hagymahántás közben 2006-ban jelent meg. A regény a második világháború kitörésével kezdődik, ami Grass Gdańskban töltött gyerekkorának végét jelenti, és 1959-ben, A bádogdob megjelenésének évében fejeződik be.
Ebben a könyvben írt először arról, hogy 17 évesen a Waffen-SS tagja volt, ami óriási felzúdulást keltett világszerte. A kérdésre, hogy miért várt 60 évet azzal, hogy életének erről a szakaszáról is beszámoljon, így válaszolt: „Nyomasztott. Az évekig tartó hallgatásom az egyik oka annak, hogy megírtam ezt a könyvet. Ki kellett jönnie, végre…”