Milyen veszélyek fenyegetik a fiatalokat az interneten?
A segélyvonalunkat felhívó kamaszok kérdéseiből is látszik, hogy a kapcsolatok kialakítása, az ismerkedés, illetve a személyes konfliktusok okozzák a legtöbb nehézséget és szívfájdalmat ebben a korosztályban. Nem meglepő, hogy ugyanez érdekli őket leginkább az online világban is. Az internet nem új problémákat hoz, hanem régi problémáknak ad új felületet, ahol
sokkal nagyobb a közönség, ezért gyorsabban és végletesebben történnek a dolgok.
Az önkép és a többiekhez való viszony kérdései érdeklik a kamaszokat akkor is, ha épp közösségi oldalakról vagy csetszobákról van szó.
És hogyan lehet kivédeni a negatív hatásokat?
Vegyük például az online zaklatás példáját. Ahhoz, hogy egy szülő vagy egy tanár tudjon segíteni, le kell kicsit fejteni az internetes részét a történetnek. Persze vannak olyan helyzetek, ahol fontos, hogy technikailag védjük magunkat: a zaklatót lehet jelenteni, a közösségi oldal beállításait szigorúbbra állítani, és fel lehet telepíteni szűrőprogramokat is.
Ám igazi segítség akkor nyújtható, ha a felnőtt odalép, meghallgatja a gyereket, és próbál vele közösen gondolkodni, hogy milyen lépések vezettek el a netes zaklatásig. Az ilyen esetek szinte mindig a közösség problémáiban gyökereznek, és valami már offline térben félresiklott.
Az online zaklatás ugyanolyan komoly hatással járhat, mintha az iskola folyosóján történik?
Az a szomorú helyzet, hogy az elkövető nézőpontjából az online zaklatás kevésbé tűnik súlyosnak. Nem érkezik visszacsatolás, nem látja, hogy amit kommentel vagy feltölt a netre, milyen hatással van a másikra.
Ezért sokszor durvábbakat ír vagy tesz, mint amit szemtől szembe mondana.
Az anonimitás tovább halványítja a felelősség érzését. Az áldozat oldaláról viszont gyakran még súlyosabb következményeket látunk, mint az offline zaklatásnál.
Ennek mi lehet az oka?
Egyfelől nagyobb közönség előtt zajlik a dolog. Ha elgáncsolnak az iskola folyosóján, legrosszabb esetben tíz gyerek röhög ki. Ha viszont csinálnak erről egy videót, feltöltik a Youtube-ra, így mindenki lájkolja és kommenteli a Facebookon, akkor már több száz gyerek, vagy akár az egész iskola élcelődik rajtam.
Az áldozat nézőpontjából ez egy sokkal kiterjedtebb dolognak tűnik időben és térben egyaránt. Ha offline zaklatnak el tudok menekülni, osztályt válthatok vagy dönthetek úgy, hogy nem megyek többet arra a játszótérre, ahol mindig piszkálnak. Az olnine tér viszont mindenhova elkísér, bármikor kaphatok egy bántó üzenetet.
Ha pedig nem nézem meg, még kiszolgáltatottabbá válhatok
, mert a többiek a hátam mögött oszthatnak meg olyan dolgokat, amik ott maradnak az interneten, és akár hónapokkal, vagy akár évekkel később is felbukkanhatnak. Ettől sokkal kilátástalanabbnak tűnik egy ilyen folyamat megszakítása.
A tiltás mennyire hatékony eszköz az ilyen esetek elkerülésére?
A tiltás önmagában sokszor visszaüt, ugyanis nehéz megragadni, hogy pontosan mit is tiltunk. Az viszont fontos, hogy a közösségben legyenek olyan normák, amiket mindannyian betartunk – az interneten ugyanúgy, mint az offline térben. Ha az iskolában nem megengedett a másik bántása, gúnyolása, elgáncsolása, akkor ez a közösségi oldalakon is tilos.
Ebben az értelemben van létjogosultsága a tiltásnak, de ez csak akkor ér bármit is, ha a fiatalok is magukénak érzik. Amíg nem látják be, hogy ezt a sok okos felnőtt miért akarja rájuk kényszeríteni a szabályokat, addig nemcsak hatástalan a dolog, de még visszafelé is elsülhet. Ugyanazt csinálják majd, mint addig, csak jobban vigyáznak rá, hogy titokban maradjon.
Az internetbiztonsággal kapcsolatban gyakran felmerül az online pornó témája, ami egyetlen kattintással elérhető. Ez milyen hatással van a fiatalok szexuális fejlődésére?
A serdülés kora óhatatlanul is magával hozza a szexualitással kapcsolatos kíváncsiságot. Régen pucér nős kártyákat csereberéltek, a következő generáció a bátyja személyiével próbált VHS-t kölcsönözni, a mostani tinik pedig az online pornót nézegetik.
Nem gondolom, hogy tűzzel-vassal üldözni kéne, ha egy kamasz ilyen oldalakra keres rá.
Nem szabad azonban abba a tévképzetbe esni, hogy mivel most bármit elérhetnek a gyerekek az interneten, minden tudnak a szexualitásról. A valóságtól nagyon elrugaszkodott netes pornó sok gátláshoz és indokolatlan félelemhez vezethet.
Tehát akkor nem helyettesíti az online pornó a fiatalok szexuális felvilágosítását?
Nem. Épp most lenne nagyon fontos egy sokkal komplexebb edukáció az erotikáról és párkapcsolatokról, amikor a szexualitásnak az érzelmektől megfosztott rétege ilyen könnyen, egy kattintással elérhető. Abból is látszik, mekkora igényük van erre, ahogy a tizenévesek szexualitása megjelenik az online terekben. Az egymásról készített meztelen képek készítése, küldözgetése és kitárgyalása mögött fontos kérdések húzódnak meg: Hol vannak az intimitásom határai? Mi fér bele egy kapcsolatba? Mikor jön el annak az ideje, hogy meztelenül mutassuk meg magunknak a másiknak? Ezekről bőven lenne mit beszélgetni a kamaszokkal.
Egy másik közkeletű sóhaj, hogy a mai fiatalok állandóan a neten lógnak, amivel elveszítik a személyes kapcsolatokat és az intimitást. Erről mi gondol?
Ennek a kérdésnek is több rétege van. Egyfelől természetes, hogy az internetre helyeződik át minden, hiszen olyan lehetőségeket kínál a mostani fiataloknak, amit egyetlenegy korábbi generáció sem tapasztalhatott meg. Sokkal jobb, ha ingyen beszélnek a kamasz közösségek egymással, mintha a telefonszámla szökik az egekbe.
Ezt a folyamatot nem lehet és nem is kell megállítani. Mikor azon sóhajtozunk, hogy a mai gyerekek fel sem néznek a telefonjukból, fontos lenne közelebb lépni és megnézni, hogy valójában mit is csinálnak. Mert az, hogy valaki netezik, nagyon sok mindent jelenthet. A házi dolgozatát írja, prezentációt készít, online játékot játszik vagy az osztálytársával csetel? A tinédzserek sok olyan aktivitást is az interneten végeznek, amik egyáltalán nem az elmagányosodásról vagy a személytelenségről szólnak.
Persze az is fontos, hogy legyen offline élete is egy kamasznak, és ne az internetes játék legyen az egyetlen sikerélménye,
a barátaival se csak a csetszobában találkozzon, hanem a focipályán is.
Ha azonban ezért szeretnénk tenni felelős felnőttként, ne az online aktivitást tiltsuk, inkább próbáljunk vonzó offline aktivitásokat kínálni. Egy focimeccs kellős közepén senki nem csekkolja a Facebook-üzeneteit, mert akkor bemegy a gól. Ha elég vonzó az, ami az offline térben zajlik, akkor van esélyünk arra, hogy ez egyensúlyba kerüljön az online tevékenységgel.