Le Carré látta a jövőt, és nem tetszett neki

Mire jók az offshore cégek, és miért reménytelen a drog elleni háború? Az Éjszakai szolgálat nem tartozik John le Carré remekművei közé, viszont sok mindenben látnokinak bizonyult. Újraolvastuk a kémregényt, amiből friss sorozat is készült Hugh Laurie-val és Tom Hiddlestonnal a főszerepben. 

Volt már szerencsém ehhez a könyvhöz. A ’90-es években adta ki az IPC, két kötetben, a lehető legobskúrusabb borítóval, szürke papírra nyomva, viszont jó fordításban. És most itt van megint, nyilván nem függetlenül attól, hogy sorozat készült belőle. Ez azonnal látszik: a Le Carré-regényeket nagy odafigyeléssel gondozó Agave a borítókkal is jelzi, melyik könyvet adta ki azért, mert éppen film készült belőle (Az üldözött című regény ezért jelent meg két változatban).

Sok mindenben látnokinak bizonyult Forrás: www.amctv.la

Új terepre merészkedett

A sorozatot nem láttam, a könyvet viszont újra elolvastam. Nem kis részben azért, mert ’95-ben nagyon nem szerettem. Ha jól számolom, ez volt Le Carré első regénye, amelyik a hidegháború után játszódott. Akkor úgy éreztem, hogy a mester új terepre merészkedett, olyanra, amit nem ismer, és ezért nem is uralja teljesen a szöveget meg a sztorit.

Messze van a remekművektől Forrás: Agave

Ezt most is így gondolom, bár árnyaltabb lett a véleményem. És nem csak azért, mert közben Le Carré írt olyat, amit még kevésbé szerettem. Az Éjszakai portás (az új cím, az Éjszakai szolgálat nekem kicsit béna) alapvetően jól megírt kémregény, ráadásul sok mindenben látnokinak bizonyult.

Valamivel több mint 20 év alatt ugyanis nemcsak a drogkartellekről hallottunk eleget, de volt időnk megérteni azt is, mi mindenre alkalmasak az offshore cégek, láthattuk, mennyire reménytelen az úgynevezett drog elleni háború (vagy modern változata, a terror elleni harc). Megtanulhattuk, hogy a régi, sokat próbált demokráciáknak is csak az önérdekük számít. Vagy gondolhatjuk azt is – ha lelkünkben végtelen jóindulat lakozik –, hogy képesek hatalmas hibákat véteni, amikor a világ jobbításán fáradoznak. Az illúzióink jó részétől el kellett búcsúznunk.

Kiállta az idő próbáját

Szóval, 2016-ban az Éjszakai portás helyenként egészen lendületes történet úgy is, hogy íve kiszámítható, végkifejlete közhelyes. Van benne felesleg is bőven, a cukormázas szerelmi szálak például vagy az, ahogyan a jófiú és a rosszfiú útjai eleinte keresztezik egymást. Mégsem volt fájdalmas élmény újraolvasni. Talán kiállta az idő próbáját, a fene se tudja.

Csodára azért ne számítsunk, az Éjszakai portás nagyon messze van a remekművektől, ez nem A kém, aki bejött a hidegről vagy az Ébresztő a halottaknak, és nem is a Karla-trilógia. Ez egy tisztességes iparosmunka, amiből, nem kétlem, egészen jó sorozat készülhet. Bónusz: Le Carré a könyvei megfilmesítéséről írt egy előszóféleséget.