Az 585 000 m2 című kiállítás a VII. kerületi zsidó negyed kilenc szimbolikus terének segítségével teremt dialógust múlt és jelen között, és tárja fel a negyed történetét, változásait és a változásokban álló állandóságát, a második világháborút megelőző időszaktól kezdve egészen napjainkig.
A cím a zsidó negyed alapterületére utal, arra a sűrű városi közegre, amelyet átitat az urbánus kultúra, a vallási újjáéledés és a közösségi élet. A kiállítás középpontjában álló épületek a zsidó élet három alapvető, kultikus terét szimbolizálják: a szakrális, a közösségi és az organikus tereket.
Az épületek létére és funkcióira egy-egy videó reflektál, amelyek változatos technikai megoldásokkal hol absztrakt, hol direkt módon ragadják meg mindazokat
a történeteket, amelyeket a negyed falai magukban hordoznak.
A tárlat az ikonikus terület történelemformáló szerepére hívja fel a figyelmet úgy, hogy egyszerre közvetít a múlt és a jelen, a történelem és a művészet, valamint a művész és a társadalom között.
A zsidó negyed sokszínűségét tükrözik a közreműködő művészek által használt művészeti stratégiák. A személyes történetek ugyanúgy megjelennek ezekben a vizuális alkotásokban,
mint a kollektív kulturális emlékezet darabjai.
A kiállításnak művészeti, történeti és technikai szempontból is több rétege van. Az archív fotók, Szombat Éva kortárs felvételei, a konceptuális videofelvételek és Kalotás Csaba zenei kompozíciója mind a negyedbe invitálják a látogatókat, hogy megismerjék az egyes terek izgalmas, különleges szintről szintre építkező portréit.
Ezek a rétegek mutatják meg az új generáció útját a múlt el- és befogadásában. Az elmúlt évtizedben hatalmas átalakulást megélt zsidó negyed - amely ma Budapest egyik legfontosabb kulturális viszonyítási pontja - egy egész generáció, köztük a felkért művészek karakterét és identitását is befolyásolta.