Hogyan lehetünk erősek, lehet-e egy nőnek megváltó egy férfi?

Michael Schulz rendező

Az idei Wagner-fesztivált A nürnbergi mesterdalnokok előadása zárta, a MÜPA már a 2017-es Wagner-napokra készül. A produkció rendezőjével, Michael Schulz-cal még a próbák alatt beszélgettünk. 

Michael Schulz rendező Fotó: Hirling Bálint - Origo

A nürnbergi mesterdalnokokat 2013-ban már láthatta a MÜPA közönsége az akkori Wagner-napokon. Idén milyen újdonsággal, változtatással készültek a korábbi előadáshoz képest?

Sok tekintetben hasonlóan állítottuk színpadra A nürnbergi mesterdalnokokat, mint 3 éve. De a szereposztásunk új, és az újonnan bekerült énekesek a saját személyiségüket is beleviszik a produkcióba, a karakterekbe. Legutóbb Bo Skovhus Beckmesser szerepében mankóval járt a térdműtétje miatt: idén ő is sokkal energikusabb, agilisabb lehetett a színpadon, nem volt szüksége semmiféle segítségre a mozgáshoz.

A Wagner-napokon úgynevezett szcenírozott koncertek, félig szcenírozott előadások hangoznak el, hiszen a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem a MÜPÁ-ban alapvetően egy koncertterem, nem egy klasszikus operaházi színpad. Milyen kihívást jelent egy rendezőnek ez a műfaj?

Ezeknél a produkcióknál az is egy fontos tényező, hogy nincs annyi idő a próbákra, mint amikor egy operaházi előadásra készülünk. A nürnbergi mesterdalnokok esetében például

10 napunk volt próbálni, és ez az opera nem kevesebb, mint négy és fél órányi zenéből áll!

Ráadásul Wagner esetében rengeteg szöveget tartalmaz a librettó is: meg kell érteni a szavak mögött rejlő jelentést. Ehhez óriási koncentráció szükséges, többek között a próbákon is. Meg kell találni azokat a pontokat a darabban, amelyek különösen érdekesek, és attól kezdve

úgy kell működnie az előadásnak, mint egy alagútnak,

amely a fókuszban álló üzenet felé irányít minden figyelmet.

De ez a kihívás egyben csodálatos is: fantasztikus dolog ezt a sok tehetséges embert összegyűjteni és irányítani. Az itt fellépők nagyszerű művészek, tényleg

a legjobb Wagner-énekesek, akik csak szerepelhetnek egy ilyen jellegű fesztiválon,

és teljes mértékben a feladatukra összpontosítanak. Nekem rendezőként nem is az énektechnikára kell figyelnem, hanem arra, hogy a történetben miről van szó: ki mit mond, arra a többiek hogyan reagálnak, hogyan viselkednek. 2013-ban és most is nagyon jó volt itt dolgoznom.

Az Ön rendezői koncepciójában mennyire hangsúlyos a kritikusokkal kapcsolatos állásfoglalás, ami Wagnert az opera megírására ihlette?

Wagner ezt annyira különlegesen és annyira jól írta meg, hogy az üzenet mindenki számára egyértelmű. Amikor pedig az embernek szerencséje van egy olyan nagyszerű énekessel és nem utolsósorban színésszel dolgozni, mint Bo Skovhus, akkor még könnyebb ezzel kapcsolatban a dolga. Bo képes karikatúrát festeni Beckmesserről, a szigorú kritikusról, de közben meg tudja mutatni az embert is, akinek igenis vannak érzései. Így nekem nem is kell a kelleténél jobban hangsúlyoznom ezt a témát.

A nürnbergi mesterdalnokok nagyon sok izgalmas gondolatot vet fel, mondja a rendező. Fotó: Hirling Bálint - Origo

Szerintem A nürnbergi mesterdalnokokban felmerülnek további fontos gondolatok, amelyek most különösen meghatározóak a társadalmunk számára. Ilyen például a kulturális identitás kérdése, de ugyanúgy terítékre kerül a nemzeti identitás is.

Vajon szükséges nemzetként fellépnünk, és hirdetnünk a saját kulturális identitásunkat, vagy mondhatjuk azt, hogy: „Igen, ilyen a mi kultúránk, de nagyon sok különféle kultúra vesz körül bennünket, és ezért egy nagyobb közösséget kell felépítenünk és összetartanunk ahhoz, hogy erősek lehessünk"?

Ez egy nagyon érdekes kérdés, amely felvetődik ebben az operában, és ma sokkal aktuálisabb, mint 3 évvel ezelőtt volt. Mivel a mostani koncepciónkat az akkori előadás előtt alakítottuk ki, nem volt arra lehetőség, hogy ez hangsúlyosan helyet kapjon a produkcióban. De talán akkor, ha legközelebb lesz lehetőségem megrendezni A nürnbergi mesterdalnokokat, esetleg egy operaházban, akkor erre építem az egész elgondolást.

Ezek szerint ez egy jövőbeli eshetőség. Melyek azok a rendezései, amelyek biztosan megvalósulnak a közeljövőben?

A következő 12 hónapom a Trisztán és Izoldával kezdődik, majd Umberto Giordano operáját, az Andrea Chénier-t rendezem, utána pedig Richard Strauss Elektrája következik. Ezek nagyon különböző darabok, ami önmagában is érdekes. Különösen a Trisztán és Izolda lesz számomra nagy feladat, alig várom már, hogy hozzáfoghassak a munkához. De a rendezői elképzelésemről még nem beszélhetek, mert sajnos nem szabad részleteket elárulnom.

A MÜPA már a 2017-es Wagner-napokra készül. Egyeztettek már a folytatásról, ön is visszatér majd újabb Wagner-rendezéssel?

Nem, egyelőre nem beszéltünk még hasonló tervekről. Természetesen, ha érkezik felkérés, boldogan jövök, mert nagyon szeretek itt dolgozni. Szeretem Budapestet, amit csodás városnak tartok, szeretem a MÜPA hangulatát, és

fantasztikus volt a munka Fischer Ádámmal: ő az egyik legnagyobb, legkiválóbb karmester, akivel valaha találkoztam.

Ezt pedig nem kötelességből mondom, hanem azért, mert a szívem legmélyéből így gondolom.

Michael Schulz boldogan térne vissza Budapestre rendezni. Fotó: Hirling Bálint - Origo

Arról gondolkodott már, hogy mit állítana szívesen színpadra a wagneri repertoárból?

Volt már alkalmam a Parsifalt illetve A nibelung gyűrűjét is megrendezni. Ami számomra most Wagnertől a legizgalmasabb, az a Lohengrin. Nagyon különleges helyet foglal el az életműben: a korai művek és a későbbi mesterművek határán áll. Rettentő érdekesnek találom a gondolatot, hogy

a középpontban egy olyan férfi áll, aki a Messiást testesítheti meg egy nő, illetve egy teljes közösség vagy társadalom számára.

Gondolatban is izgalmas ezzel a kérdéssel foglalkozni, nagy élmény volna megrendezni.