Komlós Péter 1935-ben született Budapesten. 1950 és 1956 között a Zeneművészeti Főiskolán tanult Zathureczky Ede tanítványaként,
1957-ben megalakította a Komlós-vonósnégyest, amely 1963 óta Bartók-vonósnégyesként szerepel.
1960 és 1989 között az Operaház koncertmestere volt. A hegedűművész 1987 óta egy állami tulajdonban lévő, 1731-es Stradivariuson játszott, amelynek értéke több mint félmilliárd forint volt.
Számos nemzetközi zenei verseny zsűrijében vett részt, a világ több országában tartott mesterkurzust, több évtizedig tanított a Zeneakadémián, amelynek 1982-től volt a docense. Számos szólókörutat tett külföldön, majd vonósnégyesével is bejárta a világot. Több hanglemezfelvétel is készült vele.
Művészetét 1964-ben Liszt Ferenc-díjjal, 1970-ben Kossuth-díjjal ismerték el. 1981-ben kiváló művész lett, 1986-ban Bartók Béla-Pásztory Ditta-díjjal tüntették ki. 1997-ben pedig másodszor is elnyerte a Kossuth-díjat, ezúttal megosztva a Bartók-vonósnégyes tagjaival.
2008-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal polgári tagozata kitüntetést kapta a Bartók-vonósnégyes fél évszázados fennállása alkalmából, világszerte ünnepelt művészi munkássága elismeréseként. 2009-ben Prima díjas lett, 2010-ben neki ítélte a Gramofon zenei magazin a Magyar Klasszikus Díjat, 2012-ben a Táncsics Alapítvány életműdíjjal tüntette ki.