Levitték a fejünket a mongolok

Zenéjük zavarba ejtően pontos, mérnökien felépített, tele van erővel, miközben bájosan hagyományos. A tradicionális zene irányából építettek fel egy zúzós mongol bandát, amely elődeikhez hasonlóan egyre többet portyázik Európában, de ennek most csak örülhetünk. A Hanggai koncertjét hallgattuk meg a Sziget világzenei színpadán.

A Sziget utolsó napján a mongol gyökerű, mégis kínai Hanggai kezdte a világzenei színpad programját. A sötét legtöbbször jót tesz a koncerteknek, de egy 17:15-ös kezdésnek is megvannak az előnyei. Például az, hogy az ember könnyen talál magának helyet az első sorokban.

Hanggai

A Hanggai a 2000-es évek közepén alakult korábbi punkrock együttesek tagjaiból. A tagok nagy része az alapításkor Pekingben élt, de valamennyiük mongol származású. Dalaikat mongol nyelven, elsősorban a mongol népzenére építve írják, de egyre több zúzás is bekerült a repertoárba. Legutóbbi albumuk 2016-ban jelent meg Horse of Colors címmel, ami a 2008-as első lemezhez képest már bőven tartalmaz modern, rockos elemeket.

Még van jó negyed óra a kezdésig, mikor odaérek, és üres a placc, nagyjából öten várjuk, hogy a mongolok levigyék a fejünket. A színpadon már kint van a hangszerek nagy része, egy azonban hiányzik, és pont az, amelyikre a legjobban kíváncsi vagyok. A morin khuur, azaz

a mongol cselló,

bár sokan – a mérete miatt – a hegedűhöz hasonlítják. (A kéthúros csodának egyik jellegzetessége a hangolókulcsok fölötti faragott lófej forma. A másik az, hogy a szokásos vonós hangszerekkel ellentétben ennek teljesen máshogy kell lefogni a húrjait.) Szóval ez a szépség hiányzik, de addig is nézhetem, ahogy megjelenik a zenekarvezető, Ilchi egy lila sportpólóban és valami sortban. A hangszereit állítgatja, miközben technikusok szaladgálnak a színpadon. Egyikük láthatóan a zenekarhoz tartozik, ő fut a legtöbbet. Az utolsó simítások után eltűnik hátul, aztán pár pillanat múlva már megint kint van, és söröket ölelgetve lépdel a székek, állványok között. Minden zenész helyére lerak egyet – feladat teljesítve.

Hurcha, a legstílusosabb frontember Fotó: Rockstar Photographers

A zenekar már a színpad hátuljánál vár, mikor kijön a porondmester. Odamegy az egyik mikrofonhoz, és bejelenti a Hanggait magyarul és angolul is. Nagy taps, fütyülés – közben lettünk vagy kétszázan. A zenekar bevonul, mindenki elhelyezkedik. Közben meglett a morin khuur is. Gazdája, Batubagen maga hozta ki a színpadra. Így is jó nekem. A lényeg, hogy szóljon. A dobos fehér Hanggai-pólóban van, a basszusgitáros bőrmellényben, de a többiek mind hagyományos mongol köntösben. Érdekes, hogy idehaza többeknek az Egri csillagok-film állítólagos karórás janicsárja jut eszébe az anakronizmusról. De ők még nem látták a Hanggai egyik énekesét

mongol köntösben, Gibsonnal a nyakában, fején pedig baseball sapkával.

A legjobb fizimiska egyébként a frontemberé, Hurcháé. Hosszú hajából körben kinyírt egy jó 4 centis sávot, a fönti, rövidebbre hagyott szálakat pedig felállította. Az utóbbi videoklipjeikből úgy tűnik, a napszemüveg is állandó kiegészítő lett. Az is szembetűnő, hogy az ő köntöse a legcirádásabb, nem hiába, igazi kánalkat. Heten vannak, ebből négyen egy sorban állnak, a dobos mellett a vezető, Ilchi és Batubagen is ülnek.

Beindul az első szám. Egy jó darab: a Samsara, a legújabb albumról. Nem telik el fél perc, mikor valaki megbök hátulról, és azt mondja angolul, hogy „a nagyszínpadon van a helyük”. Jóérzésű Hanggai-rajongóként serényen bólogatok, és csak azután látom, hogy egy újragondolt Crocodile Dundee osztotta meg velem ötletét. Aztán beugrik a Frédi és Béni is, mikor meglátom a mellényzsebéből kilógó műanyag csontokat.

Batubagen és morin khuurja - az arc nem rezzen Fotó: Rockstar Photographers

A második szám a nagykedvenc Wuji modernebb verziója, ami nagyon jó felütés. Nem is lenne jó ötlet a líraibb számokkal operálni délután. Egyébként többen ugrálnak az első sorokban rockbandás pólókban. Az első pár szám alatt még tart egyfajta beállás: egy-egy szám között, de még alatt is jelezgetnek a színpad szélére a hangosítóknak, hogy melyik hangszerre kéne még erősítés. A számok

nagyon pontosak.

Alapvetően jól építkezik a Hanggai, és úgy tűnik, a mérnöki tervezés élőben is jól kivehető. Minden hang ugyanúgy a helyén van, a hangosítás is nagyon precíz. Ami feltűnik, hogy hiába jönnek az egyre gyorsabb számok, a morin khuuros Batubagen és Ilchi, aki amúgy folyamatosan váltogatja pengetős és ütős hangszereit, a legnagyobb pörgéseket is visszafogott arccal végzik. Persze nem lehet itt hülyülni, mindketten sokat vokáloznak, Batubagennek pedig egy halom torokéneklős rész is jut.

Hurcha a nyelvi korlátok ellenére jól kommunikál a közönséggel Fotó: Rockstar Photographers

Hurcha a számok között mongolul beszél, és nekem még a számcímeket is nehéz kivenni a szövegből, akárhogy koncentrálok. Pedig tudom, hogy a felkonf utolsó néhány szava lesz, de mindig csak az első néhány zenei hang után ugrik be, mit mondhatott. Most például a Drinking Song kezdődik, amihez Hurcha meg is nyitja a kikészített sörét. Úgy tűnik, a közönség nagy része ismeri a dalokat, mert érezhető, hogy készülnek a szám begyorsulására, és bíznak is a bekapcsolódásban. A refrénben van két beüvöltés, ami

tökéletes lehetőség a közös munkára.

A basszusgitároson látszik először, hogy mennyire örül, hogy szinte kérés nélkül szállunk be. Minden sorral egyre hangosabbak vagyunk, a tempó is feszesebb, a színpadon pedig már mindenki értékeli az erőfeszítésünket.

Jön a Xiger Xiger, a legpunkosabb daluk. Ezt is jól ismeri mindenki az első sorokban. Már javában megy körülöttem az ugrálás, összébb is húzom magam, mert egyre többen érnek hozzám. Közben pedig közeledünk a végéhez, mert már egész is elmúlt, a programot pedig egy órásra hirdették. Jön az új album egyik nagy slágere, a The Rising Sun, és a kemény dobnak mindenki örül a placcon. Ez már egy rockkal teletűzdelt szám, de nem is ez az érdekes, hanem az, hogy Hurcha a szám elhalkulásánál szinte egy mozdulattal inti lejjebb a közönséget. És értik is, én ugyan kicsit később kapcsolok, mert megint a morin khuurt figyeltem. Gubbasztunk, és feszülten várjuk, hogy mikor robban újra a zene, és egyszerre ugrunk a magasba.

Ilchi, Yilalata, Hurcha, Meng Da és Niuxin - a képről hiányzik Batubagen és Ailun Fotó: Rockstar Photographers

Az utolsó dalt a gitáros Ailun jelenti be. Felhívja a figyelmet a koncert utáni CD- és pólóvételi lehetőségre, aztán beindul a dal. Ez is jó választás, tökéletes búcsú a Baifang című, 2014-es albumról. A szám után mind a heten kijönnek a színpad szélére, többször is meghajolnak, majd elindulnak kifelé. A technikusok már pakolnak is, eltelik néhány perc, és több zenész már átöltözve jön a színpad mellé, hogy segítsen kicsit az eladásban, de leginkább fényképezkedjen a rajongókkal.

Hódítanak

A koncert után a zenekar vezetőjével, Ilchivel beszélgettünk. Érdekes, hogy ő látja el ezt a feladatot, mert úgy néz ki, ránézésre ő a legcsöndesebb, legvisszafogottabb. Még a színpadon is. Mikor a színpad mögött találkoztunk, már újra a lila póló és a sort volt rajta. Bontott sörök fölött, szivarozva kezdett mesélni a zenekarról.

„A zenénket egy nagy ajándéknak szánjuk” Fotó: Rockstar Photographers

Ilchi elmondta, hogy ez volt a második szigetes fellépésük. Az első jelentős albumuk, az Introducing Hanggai megjelenése után egy évvel, 2009-ben voltak itt először. „Akkor még csak éppen hogy elkezdtünk turnézni, alig jártunk Európában. Azóta pedig

nagyon sokfelé jártunk a világon,

van egy csomó albumunk, így most a legjobb dolgainkat tudtuk elhozni, amit egy nagy ajándéknak szánunk mindenkinek” – mondta. Annak ellenére, hogy jelenleg Kína különböző városaiban élnek, íráskor elsősorban a hagyományos mongol népzenéhez nyúlnak, de jó pár teljesen saját számuk is van, amire inkább már a '60-as, akár a '90-es évek jellemzők. Arról, hogy albumról albumra miért kerül egyre közelebb a rockhoz a kezdetben szinte kizárólag tradicionális hangzás, azt mondta, nagyon

jól jön ki ez a kettős hangzás a koncerteken,

de könnyel előfordulhat, hogy a jövőben születik egy album, tele hagyományos dalokkal.

Ilchiék szélesebb és sokszínűbb rajongói bázist építenek Fotó: Rockstar Photographers

A Sziget után egyébként az írországi Kilkenny Arts Fesztiválon lépnek fel legközelebb, augusztus 19-én, majd lesz egy rakás koncertjük Kínában, ahol töméntelen mennyiségű fesztivál van ebben az időszakban. Azt mondta, kicsit nehéz helyzetben vannak, mert szeretnének minél szélesebb és színesebb rajongói bázist építeni, amit elsősorban európai fellépésekkel tudnak, de sokkal több pénzt keresnek Kínában. Ennek ellenére bízik abban, hogy 2018-ban akár

egy egész hónapot tölthetnek Európában.

Visszavárjuk őket jövőre Fotó: Rockstar Photographers

Kiderült az is, hogy a Hanggai nagyjából 6 hónapot vesz el a tagok életéből évente, és ebben benne vannak a koncertek, a próbák, és az esetleges felvételek is. Sokszor járnak a mongóliai sztyeppékre kikapcsolódni, inspirálódni. Rengeteget lovagolnak, és erőt gyűjtenek a természetből. Innen ered jó barátságuk is a híres tuvai Huun-Huur-Tu együttessel. Ilchi a szigetes koncert utáni ünneplésről azt mondta, még maradnak egy kicsit a backstage-ben, és később lehet, hogy kinéznek a fesztiválra.