René Pape: Két órára boldoggá akarom tenni a közönséget

René Pape énekes sajtótájékoztató az Operában. 2017.06.08.

Az operarajongók „az istenek királyaként", a szakújságírók „fekete gyémántként" emlegetik – függetlenül attól, hogy ki hogyan önti konkrét szavakba, a kritikusok egyöntetű véleménye szerint a Németországban született René Pape ma a világ egyik vezető basszistája. A sztárénekes június 10-én az Operaházban a MagyarFeszt zárókoncertjén áll először a magyar közönség elé. Áriaestje előtt sajtóbeszélgetésen válaszolt Ókovács Szilveszter főigazgató és a megjelent újságírók kérdéseire.

René Pape Fotó: Polyák Attila - Origo

René Pape – ahogy azt a fellépése beharangozására korábban küldött videóüzenetben is elmondta – már három évtizeddel ezelőtt, drezdai diák korában is csodálattal nézett a Magyar Állami Operaház épületére. Akkor még körülnézni sem sikerült bejutnia. Viszont annak eredményeképpen, hogy nagymamája operarajongásának hatására már hétéves korától a híres drezdai fiúkórusban, a Kreuzchorban énekelt, 16 éves kora környékén pedig végérvényesen elkötelezte magát a zenei tanulmányok mellett, most már

a világ egyik legelismertebb Wagner-énekeseként, sztárstátuszban, a berlini Staatsoper, Bayreuth és a Metropolitan Opera ünnepelt csillagaként

állhat ugyanott színpadra.

30 év elteltével már ünnepelt díszvendégként sétálhat fel az Opera lépcsőjén. Fotó: Polyák Attila - Origo

Karrierjében máshol is felbukkan hasonló motívum: a templomi kórusfellépések után valódi, operaházi színpadon énekelte gyerekként a harmadik fiút A varázsfuvolá-ból – 1991-ben Solti György pedig már Sarastro szerepére választotta ki, amellyel azóta összeforrt a neve.

Ókovács Szilveszter és René Pape Fotó: Polyák Attila - Origo

René Pape azt is elárulta, hogy repertoárjára időnként basszbariton szerepeket is felvesz – hiszen elsősorban énekesnek tartja magát, és csak másodsorban basszistának – de áriaestjei programjának összeállításánál, ahol szabad kezet kap, sokszor praktikus szempontok is vezérlik. A műsoron esetleg annak függvényében változtat, milyen évad áll mögötte, mennyit énekelt, mennyire fáradt el, de akár pillanatnyi érzések is alakíthatják a döntését. Magyarországra

Verdi és Wagner műveiből válogatott

– a végleges programba egy módosítás után Verditől Fiasco áriáját vette fel a Simon BoccanegraPrológus-ából, Banco áriáját a Macbeth III. felvonásából, Fülöp áriáját a Don Carlos III. felvonásából, illetve balettzenét az Aidá-ból és A végzet hatalmaNyitány-át. Az est második részében pedig Wagner-énekesi kvalitásait csillogtatja meg: A nürnbergi mesterdalnokok-ból a Nyitány-t és Hans Sachs II. felvonásbeli monológját, a Lohengrin első felvonásának Nyitány-át, A walkür-ből pedig Wotan búcsúját hallhatja tőle a közönség.

Egyes áriák értelmezésén saját bevallása szerint egyik napról a másikra nem változtat, viszont úgy véli:

a korral szükségszerűen változik az értelmezés, érződik a fejlődés:

ennek megfelelően természetesen másképpen énekel egyes szólamokat most, 52 évesen, mint 27 éves korában. Ókovács Szilveszter felvetésére, miszerint a sztárbasszusoknak, szemben a más hangfajú énekesekkel, csak szomorú, tragikus áriák jutnak, vígoperák véletlenül sem, René Pape először viccesen csak annyit válaszolt:

Szeretek szenvedni. Nem vagyok egy jópofa ember."

Később azonban elmondta, hogy civilben nagyon is jó kedélyű embernek tartja magát, a munkán kívül tud és szeret is vicces lenni, a komikus buffo szerepekről viszont valóban úgy gondolja, hogy nem neki valók – az ő karakterét már 30 éve a fajsúlyosabb, komolyabb szerepek határozzák meg. Azt is hozzátette viszont, hogy hiába gyakorol teljes átéléssel és lényegül át az előadásokon az adott figurává, a feladatok nyomasztó vetületét a magánéletébe már semmiképpen nem szeretné átvinni.

„Valójában nem vagyok Sarastro, Marke király vagy II. Fülöp. Ugyan a Borisz Godunov előadása után szükség van egy fél órára, hogy visszatérjek a szerepből a való életbe, ezt el kell tudni választani a magánélettől. Csak megbetegítene, ha valóban átélném a súlyos tragédiákat."

"Szeretek szenvedni. Nem vagyok egy jópofa ember." - mondta, cseppet sem komolyan, a világ egyik legelismertebb basszistája. Fotó: Polyák Attila - Origo

Egy-egy operaelőadáson a szerepnek megvan a maga íve: a produkció teljes ideje rendelkezésre áll, hogy a szereplőtársak között, az adott díszletben maximális lehessen az átszellemülés, és mire elérkezik egy bizonyos ária eléneklésének pillanata, már megfelelő intenzitással szólalhatnak meg a drámai érzelmek.

Egy áriaesten viszont esetenként csak néhány másodperc áll rendelkezésre, hogy egyik figurából a másikba, vagy a megfelelő lelkiállapotba helyezkedjen át a művész.

Az Origo azon kérdésére, hogy ennek hogyan sikerül mégis megfelelni, René Pape örömmel válaszolt: „Természetesen egy gálakoncerten nem lehet a szerepben ahhoz hasonló ívet leírni, mint egy operaelőadáson. De a lényeg megmarad: az, hogy

elvigyük a zenét a zeneszeretőknek.

Fontos egy-egy ária vagy monológ jelentése, de legalább ilyen fontos, hogy elhozzuk a közönségnek különböző operák, különböző zeneszerzők zenéjét. II. Fülöp szerepében persze át akarom és fogom adni a drámaiságot, még akkor is, ha történet sokkal szerteágazóbb, mint egyetlen kiragadott ária.
Mi, operaénekesek a gálakoncerteken is ugyanúgy belehelyezkedünk az adott jelenetbe, előzmények és folytatás nélkül is, de számomra ez a műfaj sokkal inkább arról szól, hogy közelebb tudjam hozni a zenét a közönséghez, megismertessem őket olyan szerzőkkel, mint Verdi és Wagner, gyönyörű áriákat énekeljek nekik, és

két órára boldoggá tehessem őket."

René Pape két órára boldoggá akarja tenni a közönséget a legnagyobb szerzők áriáival. Fotó: Polyák Attila - Origo

René Pape azt is vallja, hogy egy énekesnek biztosnak kell lennie a tudásában – nem is hívnák, és nem is vállalkozna olyan feladatra, amelyről nem tudja teljes bizonyossággal, hogy képes tökéletesen megoldani. Éppen ezért maga a tény, hogy elvállalta a MagyarFeszt záróeseményeként funkcionáló áriaesten a szereplést, reménykedésre ad okot azoknak, akik valamilyen soha nem hallott, különleges meglepetésre számítanak tőle. A két évvel ezelőtti tematikus Faust-évad zárásaként ugyanis Juan Diego Flórez Faust-áriát énekelt, tavaly a Shakespeare-évadot záró Shakespeare 400+ Fesztivál-on Bryn Terfel pedig Jágó szerepét vette elő a repertoárjából, így René Papét sem érheti váratlanul, ha a közönség abban bízik, hogy

valamilyen magyar vonatkozású dallamot is hallhat az előadásában.

Bár konkrétumot nem akart idő előtt kiszivárogtatni, a beszélgetés végén a sztárbasszista több egyértelmű utalással is jelezte: a meghirdetett programon felül valamilyen magyar tematikába illeszkedő meglepetést is tartogat a hallgatóságának.