A színésznő, aki Istennel indokolta Rákosi Mátyásnak a pártonkívüliséget

Tolnay Klári emlékmúzeum Mohorán

Játszotta Shakespeare Júliáját a Rómeó és Júliában, Madách Imre Éváját Az Ember tragédiájában, Molnár Ferenc Julikáját a Liliomban. Volt Balnche Tennessee Williams darabjában, A vágy villamosában; Martha, Edgar Albee Nem félünk a farkas című művében – és sok más remekmű női főhőse. Száznál több filmben is nyomot hagyott, olyan szerepekben, mint a Katyi című mozidarab Katyija, a Déryné címszerepe, a Pacsirta Valkaynéja, a Fekete gyémántok Theudelinda grófnője, a Vörös grófnő Geraldinja. Legendás szerelem fűzte második férjéhez Darvas Ivánhoz. Első házasságából született lányát még az ötvenes években arra ösztönözte: hagyja el a kommunisták abszurd rendszerét. A maga részéről pedig Rákosi Mátyás előtt is büszkén vállalta istenhitét, Kádár Jánosnál pedig a színészek javadalmazása kapcsán „lobbizott". Sorsa meseszerű volt, magába foglalva a műfaj tragikusabb stíluselemeit is. - (Sztankay Ádám írása utolsó oldalán az utolsó előtti fotóra kattintva képgaléria nyílik.)

A házaspár gyakorta vitázik: a film vagy a színház az igazi művészet?

Ráthonyi Ákos filmes ügyei miatt nincs is ott 1938-ban Jecques Deval Francia szobalány című darabjának Vígszínházi premierjén. Pedig

annak címszerepe emeli ki feleségét a színpadi naiva amúgy kényelmes skatulyájából.

Tolnay Klári és Ráday Imre a Francia szobalány budapesti filmbemutatóján 1939-ben. Forrás: Fortepan

Igaz, nem volt sima ügy.

A főpróba szünetében Jób húsz percen át rázza színésznőjét.

Közben kiabál:

Tévedtem! Nem lesz belőled igazi színésznő! Ide vezetett az örökös filmezés. Megmondtam neked, a film tönkreteszi a színészt. Nincs egy őszinte mondatod, se magyarul, se palócosan nem beszélsz már, nem érted a darab nyelvi humorát. Ez egy fergeteges vígjáték, kedvesem!

Egy premiert követő kritika:

A főszerep módot ad Tolnay Klárinak, hogy megmutassa színészi lényének minden báját és elmésségét, és így végleg bejusson az elsőrendű színésznők gárdájába.

Másik úgy fogalmaz:

Jóleső elégtétellel állapíthatjuk meg, hogy színésznőpálya szebben alig fejlődött még kisebb-nagyobb szerepeken, majd filmalakításokon, és főszerepeken át arra a fokra, amelyre most megérkezett Tolnay Klári."

A színésznő későbbi interjúkban gyakran említette:

Engem időnként jól meg kell rázni.

Anya lesz, majd elválik

Tolnay Klári 1940-ben várandós lesz.
Férje eltolja magától a felelősséget, feleségére bízza, hogy megszüli-e a gyermeket. Idős kolléganője Fedák Sári pedig azt mondja:

A színésznő inkább húzza le a gyereket a vécén, de ne szüljön.

Jób Dániel a Víg igazgatója is ellenezi a gyerekvállalást. Tolnay Klári nem sokkal később világra hozza leányát, Zsuzsit. Jób négy héttel a szülés után már szerepet oszt színésznőjére, azzal a kommentárral:

A vígszínház nem szülőintézet, a színház nem tud tovább várni.

A kismamát a filmgyár is újabb ajánlatokkal keresi.

A filmes és színházi újságok gondos anyaként láttatják Tolnay Klárit, de lányát főként a nörszök és férje édesanyja neveli.

1943 karácsonyán Tolnay Klári a mostohalány szerepét játssza Pirandello Hat szerep keres egy szerzőt című darabjában. Recenzió:

Míg a honi filmsztárok rendre összeroppannak komoly színházi feladatok súlya alatt, vagy csupán filmen megkedvelt manírjaikat használják - Tolnay Klári a mostohalány hiteles alakításában a legnagyobb művészek sorába emelkedett.

Néhány héttel a bemutató után a színésznő úton van férje nővérének Mátrai vadászházába. Azt remélik, hogy arrafelé ritkásabbak a bombatámadások. Salgótarján közelében azonban robbanás rázza meg a levegőt.

A fensőbb akaratnak sosem ellenálló színésznő ismét várandós. A légnyomás a gépkocsit is megbillenti. A kastélyba érve muszáj orvosért küldeni.

Csak egy bányaorvos akad, ő vizsgálja meg a színésznőt, aztán megteszi, ami már elkerülhetetlen. Közben leteremti a pacienst:

Biztos megpiszkálta a magzatot, mostanában senki sem akart gyereket!"

A végén azt mondja:

Kisfiú volt.

A németek 1944-es bejövetele utáni Tolnay Klári sem filmben, sem színpadon nem szerepel.Az ostrom első szakaszában férjével budai villájuk kazánházában húzzák meg magukat. Két zsidó lányt is bujtatnak még, valamint Décsi Mórt, a híres mozis família legidősebb tagját. Az ostrom végső etapját a harci helyzet változásai miatt a filmgyár egyik pesti műtermében vészelik át. Akkor már Tolnay Klári édesanyja is velük van. Privát feszültségek a világégés közepette is akadnak.

A háború végére Ráthonyi Ákos és Tolnay Klári eldöntik: válnak.

Amint át lehet kelni a Dunán, Ráthonyi Ákos Budára költözik új szerelmével, a színésznő Pelsőczi Irénel. Tolnay Klári édesanyjával és kislányával – Gobbi Hilda közbenjárására – a Rákóczi út egy épen maradt bárházában kap szobát egy szabómester családjánál.
A színházak szétlőve, de a háborút túlélő Jób Dániel már 1945 májusában színre viszi a színészek által kipofozott Rádius moziban az Éjjeli menedékhelyet. Az előadás üzenet minden túlélőnek: sosem szabad feladni.

A Márai epizód

Tolnay Klári 1945 őszén megismerkedik Márai Sándorral, amikor a Pesti Színház bemutatja az író Varázs című darabját, amelyben a színésznő médiumot alakít.
Márai kávéházakba invitálja. Tolnaynak imponál a nála tizennégy ével idősebb író intellektusa. Ám eleinte kapcsolatukat mester és tanítvány viszonylataként kezeli. Márai másként, ami nem marad hatástalan. A férfi a színésznő iránti érzéseit egy képzelt kínai költő verseiben is megfogalmazza.

Tolnay Klári csak évtizedekkel később, már Márai halála után adja majd közre a verseket, s beszélt valamennyit a talányos, hirtelen vége szakadt viszonyról.

Fotó: Hirling Bálint - Origo

A színésznő talán már kapcsolatuk idején tud a nős Márai nem sokkal korábban véget ért "titkos' viszonyáról a színésznő Mezei Máriával. Ahogy

Tolnay Klári rázkódásoktól is kifinomult empátiájával megérezhette: Márai sosem lesz képes elszakadni huszonévesen megismert feleségétől, Lolától.

/Évtizedekkel később, túl mindenféle kalandon, az idős Márai Lola halála után roskadt össze lelkileg, s lett öngyilkos két évvel később./

Szerelembe esik, színházat igazgat

Tolnay Klári 1946 tavaszán Várkonyi Zoltán Művész színházában az Anouilh-darab Euridikéjére készül. Illetve készülne, ugyanis Orpheus szerepére még nincs jelölt. Rátkai Mártonnak jut eszébe lehetséges megoldás: egy magántanítványát ajánlja. Várkonyi végül rááll, azt mondja, hívják be meghallgatásra.

Az anyai ágon orosz származású fiú éppen üzemlátogatáson tolmácsol egy delegációnak, de Várkonyi hívására otthagy csapot-papot.

Meghallgatják. Színészete még nyers, ám személyisége sugárzik, betölti a színpadot.
Darvas Iván és Tolnay Klári az Anouilh-darab harmadik próbanapján már fülig szerelemben.

A színésznő tizenegy évvel idősebb partnerénél, kollégáik nem sok jövőt jósolnak nekik. Tizenhárom évet töltenek majd házasságban.

Tolnay Klári Darvas mellett éli meg a szerelem teljességét. Az Euredike kirobbanó siker. Korabeli kritika:

Darvas Iván még teljesen nyers. Szűzi hitének és nem tudásának köszönheti, ha mégis fej-fej mellett lépést tart Tolnay Kláry félelmetes tudású játékával, amely láthatólag őt is elragadja, s tanítja.

Tolnay Klárit ugyanakkor párjának fanyar humora is segíti abban, hogy ép ésszel abszolválja az új rendszer abszurdjait.

Jób Dániel nem sokkal az Éjjeli menedékhely '45-ös bemutatója után kezdi hitét veszíteni abban, hogy rekonstruálható a porrá zúzott polgári világ, a hajdani színjátszás. Miután feladja a dolgot

Révai József, kommunista népművelési miniszter 1948-ban a Tolnay Klári, Benkő Gyula, Somló István színész triászt rendeli a Vígszínház élére.

A miniszter szerint ők visszaállíthatják a teátrumot a régi pályájára.

Míjért is nye?

- kommentálja a miniszter elképzelését Darvas Iván szándékoltan szlávos akcentussal.

Az igazgatói hármas egy év alatt életet lehel a társulatba, miközben nyugati szerzőktől rendelnek darabokat. Jogdíjtartozásaikat majd a Népköztársaság illetékesei rendezik, miután 1950-ben államosítják a színházat. Tolnay Klári, Darvas Ivánnal együtt a Madách Színházhoz kerül.

Eeej uhh nyemm, eeej uhh nyemm..

dudorássza hamarosan Darvas Iván a hajóvontatók dalának refrénjét a Madách próbateremben. A Madáchot akkoriban igazgató, Moszkvából hazarendelt Barta Zsuzsa ugyanis gyakran tart ritmusgyakorlatokat speciális, balett-tréningeken alkalmazott csattogtatójával az alkalmazottainak. A próbateremben Tolnay Klári és Darvas Iván mellett olyan művészek lépegetnek még körbe a csattanások ütemére, mint például Dajka Margit vagy Uray Tivadar.

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!