A színésznő, aki Istennel indokolta Rákosi Mátyásnak a pártonkívüliséget

Tolnay Klári emlékmúzeum Mohorán

Játszotta Shakespeare Júliáját a Rómeó és Júliában, Madách Imre Éváját Az Ember tragédiájában, Molnár Ferenc Julikáját a Liliomban. Volt Balnche Tennessee Williams darabjában, A vágy villamosában; Martha, Edgar Albee Nem félünk a farkas című művében – és sok más remekmű női főhőse. Száznál több filmben is nyomot hagyott, olyan szerepekben, mint a Katyi című mozidarab Katyija, a Déryné címszerepe, a Pacsirta Valkaynéja, a Fekete gyémántok Theudelinda grófnője, a Vörös grófnő Geraldinja. Legendás szerelem fűzte második férjéhez Darvas Ivánhoz. Első házasságából született lányát még az ötvenes években arra ösztönözte: hagyja el a kommunisták abszurd rendszerét. A maga részéről pedig Rákosi Mátyás előtt is büszkén vállalta istenhitét, Kádár Jánosnál pedig a színészek javadalmazása kapcsán „lobbizott". Sorsa meseszerű volt, magába foglalva a műfaj tragikusabb stíluselemeit is. - (Sztankay Ádám írása utolsó oldalán az utolsó előtti fotóra kattintva képgaléria nyílik.)

Szoknyahossz, első színészi nekibuzdulások

Tolnay Klári író barátja, Müller Péter fogalmazza meg évtizedekkel később:

Máter Mohács talán léleklátó volt, amikor megérezte a fiatal novícia lelkének gyötrelmes feszültségét, amellyel egy zárda falai között megőrülhetett volna. Tolnay Klári színésznő lett, de hozta magával az apácaságot is. A színpadon nem a személyes sikert, de Isten és önmaga békéjét is keresi.

Tolnay Rózsi a Vígszínházi inspiráció hatására előbb Bókay Jánost kéri: segítse útját a színészi hivatás felé. Bókai inti: hétköznapibb foglalkozás való neki, hiszen a csinos pofika, Máter Mohács sejtelmes megjegyzése, egy-két hajdani szentképvariáció kevés a teátrumi pályához.

Rózsi akkor maga vág neki a dolognak.

Előbb a Vígszínház színészénél, az idős Rajnay Gábornál kopogtat. Tanácsát kéri, feladatot kap. A lány mesekönyvből olvas fel, monoton dikciója ellenére Rajnay azt ajánlja: Rózsi iratkozzon be az akadémiára, ott kiderülhet, beleérik-e a mesterségbe.
Rózsinak nem telik akadémiára, ezért legközelebb Heltai Jenőhöz, a Magyar Színház direktorához toppan be. A foteljében szivarfüstbe burkolódzó direktor arra biztatja:

Húzza csak feljebb a szoknyáját!

Rózsi centinkét enged az instrukciónak. Közben megemlíti, hogy Bókayék rokona, hátha lesz valami foganatja az ismert író nevének. Heltai azonban Rózsi lábát bámulva csak azt ismételgeti:

Még feljebb, feljebb!

Rózsi kifakad:

Színésznő akarok lenni nem kurva!

Csapja az ajtót, távozik. Heltai pedig sietve hívja Bókayt: ő csak azért akarta a rokon leányka lábait alaposan detektálni, mert teátrumában üresedés volt a görlök között.

Rózsi harmadjára a Magyar Színház társigazgatójánál, Hevesi Sándornál próbálkozik.

Hevesi elsőként Rózsi hadarását észrevételezi.

Ám állítja: az néhány hónap gyakorlással csökkenthető. Kéri Rózsit, ha azzal megvan, jelentkezzen újra. Rózsi azonban türelmetlen.

Jobb híján jelentkezik a Hunnia Filmstúdió statisztái közé, ott mindig keletje van a mutatós fruskáknak.

Tolnay Rózsi hamarosan fel is bukkan a Lila ákác című filmben: ligeti jelenet hátterében alakít karikázó kislányt. Ugyanakkor befogadják Gaál Béla filmrendező filmes magántanodájába.

Jób Dániel nevettében hasát fogja, Rózsiból Klári lesz

1934 tavaszán Gaál Béla leánynövendékei meghallgatásra indulnak a Vígszínházba. Készülő darabhoz keresnek naivát, mert Jób Dániel igazgató nem talál társulatában alkalmas színésznőt. Tolnay Rózsi színpadi gyakorlat nélkül nem sok értelmét látja a dolognak, de tanulótársai magukkal sodorják. Amikor rá kerül a sor, az ügyelő löki ki a színpadra Jób elé.

A direktor kérdezi: mivel készült, mit tud? Rózsi palócos ízzel hadarja: nem készült semmivel, kereskedelmit végzett, tud azért gyorsírni, gépelni.

Jób hasát fogja, úgy nevet. Kérésére Rózsi nótába kezd:

Meguntam az életemet, felmegyek Budapestre./ Ott sétálok a fő utcán minden áldott este/ Kicsínosítom magamat, a fejemet jól feltartom/ Majd valaki belém szeret odakint a Duna parton.

Jób felrendeli az igazgatóirodába, és közli vele: szereti a szép nőket a Víg színpadán.

Szoknyahossz nem kerül szóba, ellenben a direktor „kvázi tagságot" és havi hatvan pengő fizetést ajánl Rózsinak.

Kikötve: a lánynak minden reggel tízkor ott kell ülnie a nézőtéren, figyelve a nagyokat.

Jób formátumú színházcsinálónak a meghallgatásokon elsősorban impressziókra van szüksége. A produkció másodlagos.

Metódusa nem példa nélküli. Kiss Manyi civilben ücsörgött egy kávéházban, amikor a szubrett után kutató Horváth Árpád felfigyelt rá. Muráti Lili végszavazni ment egy reményteli színészjelölt meghallgatására, de Bárdos Artúr a jelöltet meghagyta reményteli állapotában, Murátit viszont társulatához vette.

Jób felfedezettje pár hét után – már lassuló prozódiával, kevésbé palócos „a"-kal - Sinlclair Lewis Dodsworth című darabjában debütál 1934 őszén.
Kritikák írják:

Somlai Artúr és Makay Margit mellett az előadás színészi meglepetése Tolnay Klári Emilyje. Szép, közvetlen, friss. Szépsége külső adottság. De közvetlensége, egészen tiszta hangjai, lepkeszerű könnyedsége a színpadon mind a tehetsége aranycsillámlása.

Néhány akkori írás szerint Tolnay Klárit filmszínésznőként fedezték fel, amikor a Vígszínház vezetői megnézték a '34 nyarán forgatott Meseautó egyik főszerepében.

Valójában a Meseautót - melyben Perczel Zita barátnőjét játszotta - már a Vígszínházi meghallgatás után forgatták.

Tolnay Klári színészi pályakezdéséről, művészi hovatartozásáról szólva mindig hangsúlyozta:

Én a Vígszínházban találtam megértő és színésszé érlelő társakra.

Persze az is tény, hogy Rózsiból – színházi indulásával párhuzamosan - filmes ösztönzésre lett Klári.

Gaál Béla mondja neki egy nap: a Rózsinak cselédes a hangzása. Tolnay visszavág: a Rózsi nagyon is szép név! Azzal érvel: nem lehet véletlen, hogy falujában minden második tehenet Rózsinak hívtak.

Angyal száll el felettük. Majd kiegyeznek a Kláriban.

Fotó: Hirling Bálint - Origo

Első házasság, más megrázkódtatások

Tolnay Klári első Vígszínházi színrelépése után naiva szerepek sokaságát abszolválja.

A sorban érkező filmes feladatok kapcsán pedig pillanatok alatt országosan ismert sztár lesz.

1945-ig negyvenegy filmben játszik, többségükben jelentős szerepet.

Azonban a harmincas évek derekán – miközben újságok címlapjáról mosolyog - még albérletben lakik, egy emelettel lejjebb korábbi vendéglátói, Bókayék otthona alatt.

Magazinok címlapjain - A Tolnay Klári 100 című kiállítás részlete a Vígszínházban 2014-ben Forrás: MTI/Máthé Zoltán

Tolnay Klári édesapja 1934-ben súlyosan megbetegszik, édesanyja a férje ápolására koncentrál, aki azonban még abban az évben meghal. A megtört asszony lányának színészi sikereiről Bókayék lelkes leveleiből kap hírt. Férje halála után tisztté avatott fia háztartását vezeti, s csak évek múlva lesz belőle a lánya mellett igazi színházi anyuka.

Hiába a robbanásszerű pályakezdés, Tolnay Klári civil lényében eleinte érzékelhető némi tanácstalanság.

Például kissé slamposan öltözik. Harisnyáján leszaladt szemek, toalettje összességében nem túl dús.
Amikor a Víg direktora ezt szóvá teszi, azt feleli: nem csak figyelmetlenség magyarázza a dolgot, százhúsz pengős fizetéséből sem telik parádés gardrobe-ra.

Jób Dániel azt tanácsolja: kerítsen maga mellé jómódú pártfogót.

A zárdában trenírozott lány akkor néhány alkalommal elfogadja egy öltözőjébe virágcsokrot küldözgető idős és kissé roskatag gróf vacsorameghívását. Minden az illendőség határain belül marad, de Jób mégis a fejét fogja, amikor értesül a dologról. Kikéri magának, hogy a Vígszínház színésznője esténként egy „agyalágyult arisztokratával" mutatkozzék. Tolnay Klári nem érti a dolgot: azt hitte, a vacsorák megfelelnek a korszellemnek. Jób magyarázza: színésznő számára egy bankár vagy gyáriparos a passzentos „mecénás".

A színésznő párkapcsolati tanácstalansága gyanút kelt.

Néhány kollégája ártatlansága felől érdeklődik. Tolnay Klári nem titkolja: azt a férjének tartogatja. Egy alkalommal két színésznő gyűri le közös öltözőjükben, s próbálják megvizsgálni, hogy igaz-e, amit állít. Tolnay Klárit az ügyelő menti ki a megalázó helyzetből, a színház vezetése pedig önálló „sztáröltözőt" utal ki számára.

1936-ban megkapja a Tisztelet a kivételnek című film főszerepét. A rendező Ráthonyi Ákos, aki korábban Hollywoodban tanulta a szakmát, Korda Sándornak is asszisztense volt.

A forgatás után – minden privát előzmény nélkül – Ráthonyi Ákos megkéri Tolnay Klári kezét.

A férfi édesapja, id. Ráthonyi Ákos legendás hírű Bonviván volt. A fiúnak második házasságában életet adó édesanyja, Borbély Erzsébet egyben gróf Almássy István özvegye. Erős hátország.
Tolnay Klári néhányszor kirándulni megy udvarlójával és annak amerikai sportkocsijával, majd Ákos Bókayéktól is megkéri a lány kezét.
Esküvőjük után nászút Olaszországban. Klári az ötödik éjszakán „adja meg" magát. Memoárjában később úgy fogalmaz:

Az élmény lesújtó volt.

Diagnózisát is megadja:

Nem szerelemből mentem hozzá. A házassággal azt reméltem, hogy Ákos védőszárnyai alatt – megoldódik néhány problémám: nem leszek prédája a szakmának.

Akkoriban Jávor Páltól kezdve sokan akarják partnerüknek, s nem csak a színpadon.

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!