Mennyire érte váratlanul, hogy az elsők között ítélték önnek a Máté Péter-díjat?
Őszintén szólva meglepődtem, már akkor is, amikor még csak kis információmorzsákat hallottam másfél héttel a díjátadó előtt, bevallom, nem is akartam nagyon elhinni. Sokan azt szokták nekem mondani, hogy én már minden díjat megnyertem Magyarországon, és akkor el kell mondanom, hogy baromira nem, attól függetlenül, hogy 13 éve vagyok már a szakmában. Ez is relatív, hogy ez hosszú idő-e a szakmában, szerintem egyébként nem. Én még
azt mondhatom, hogy a pályám elején vagyok, és nem vagyok elhalmozva díjjakkal,
főleg nem állami elismerésekkel, ami nyilván egy teljesen más dimenzió. Éppen ezért próbáltam nem beleélni magam. Amikor megkaptam a hivatalos meghívót az ünnepségre a gratulációs levéllel együtt, akkor nyilván már tudatossá vált bennem.
És milyen érzés volt?
Egy kicsit sokkoló volt. A díjat is meghatározza, hogy kik kapják meg először. Félelmetes dolog, mert iszonyat nagy inspiráció, de baromi nagy felelősség is. Nemcsak a múltnak szól meg a jelennek, hanem a reménnyel teli jövőmnek, a pályafutásomnak.
Ehhez a díjhoz méltónak kell lenni, főleg a jövőben, ami egy felelősség.
Az, hogy az emberekhez szólhatok a zenémen keresztül, azt eddig is nagy felelősségnek tartottam. Popénekeseket, popdalszerzőket eddig még nem tüntettek ki állami kitüntetéssel. Maximum kaphatunk egy Fonogram-díjat – egyszer már kaptam is –, vagy a Fonogram-díjnál kicsit kisebb díjjakért szoktunk versenybe szállni. Általában azért ezeket nem én szoktam megnyerni. Szóval az állami kitüntetés nagy dolog, ez fennmarad. Rögtön az jutott eszembe, hogy a családom mit fog szólni, én azért elég mélyről érkeztem, nem is akarom már ezt elmondani, mindenki tudja, hogy egy cigánytelepen nőttem fel, nehéz anyagi és rendezetlen családi körülmények között. Éppen ezért
nem volt törvényszerű, hogy én egyszer sikeres leszek az élet bármelyik területén.
Igen, ráadásul a Máté Péter-díj olyan rangos, mint a színészeknél a Jászai Mari-díj.
Igen, az ilyen jellegű díjak fennmaradnak, ez más, mint a többi díj. Az államnak van egy szülői gondoskodása a kultúra területén is, és szerintem nagyon előremutató, hogy már a popzenében is jelen van:
van állami popzenei díj, ami le van választva a komolyzenéről.
Azt mondta, hogy a díj a jövőre is kihat. Mik a legaktuálisabb tervei?
Bevallom őszintén, már most dolgozom egy új lemezen, pedig tavaly év végén jelent meg a legfrissebb albumom, ami egyébként az eddigi egyik legsikeresebb lett. Érdekes, hogy 13 év után még tudtunk a közönséggel együtt ilyen lemezt összehozni. Ezen felbuzdulva elkezdtem újra dalokat írni, készül az új lemez, és már ott tartok, hogy rögzítem a dalokat, stúdiózom.
Elég jó ütemben halad a munka, még az idén meg fog jelenni az album.
Túl sok részletet nem szeretnék elárulni, de aki követi a munkásságom, tudja, hogy minden lemeznél próbálok valami újat mutatni magamból. Próbálok a popzenémbe olyan dolgokat belecsempészni, amik elsőre úgy tűnhetnek, hogy nem is illenek oda. Teljesen más indíttatású lemezt fogok készíteni, mint eddig: poplemez lesz, élvezhető, hallgatható, de lesz egy átfogó tematikája, ezt még nem szeretném elárulni, de picit emelkedettebb dologról fog szólni, ami nekem nagyon fontos az életemben.
Lesz egy fő üzenete a lemeznek, ami köré épül az összes dal története,
mondanivalója. Nagyon izgalmas.
Van kedvenc dala az előző lemezéről?
Eltelt lassan egy év a legutóbbi lemez óta, és még mindig nem ülepedett le annyira, hogy ki tudjak emelni egy vagy két dalt. Fonogram-díjra is jelölték, nem hoztam el, de már a jelölés is sokat számít.
Valószínűleg pont azért lett ennyire sikeres, mert nem tudok kiemelni egy dalt.
Egységes lett, és azt érzem, hogy sikerült egy olyan harmóniát teremtenem, hogy minden dal picit összefügg, egyik következik a másikból. Ha mégis ki kéne emelnem egyet, akkor az a kislányomhoz írt dal, Szofi dala lenne az. Az más, nagyon sokat jelent nekem. Jól működött az összes single dal is. Volt az Elzárt övezet, A zeniten túl, mind a kettő nagyon jól működik még mindig, és mind a kettőhöz sikerült egy fantasztikus klipet is készíteni. Aztán kijöttünk a Használd a szívedet című dallal és az Alternatív című dallal. Azt gondolom, hogy ez a négy dal is nagyon különböző, valamint mind a 10 szám, ami a lemezen van annyira más, hogy tényleg nem tudok kiemelni egyet, ami kedvenc lenne.
Decemberben megtöltötte az Arénát a nagykoncertjével. Az, hogy ennyien ellátogatnak a koncertjére hasonlóan nagy elismerés, mint egy díj.
Teljesen szürreális, mikor előadhatja az ember nagyközönség előtt a dalait. Itt is az jut eszembe, hogy honnan jöttem, de mindig arra gondolok, hogy a közönség nélkül ez nem működne. Óriási dolog, hogy a mai világban, amikor megkérdezik az embereket, hogy mire vágynak, mi lenne nagy segítség, akkor mindenki azt mondja, hogy több pénzre lenne szükségük. Ilyenkor pedig végiggondolom, hogy vannak emberek, akik
nemcsak az idejükből áldoznak, hogy ott lehessenek a koncertemen, hanem pénzt is adnak érte.
Nekem hihetetlen, ha magamból indulok ki, és végiggondolom, hogy én milyen programokra költök. Nekem ahhoz már kell valami plusz, hogy pénzt áldozzak egy koncertjegyre, de például nagyon kevés olyan film van, amire én mozijegyet veszek. És van 10-12 ezer ember, aki pénzt ad azért, hogy engem meghallgasson élőben. Ez nagyon nagy dolog. Nemcsak írnak egy kommentet, vagy likeolnak, hanem el is jönnek. Ennél nagyobb dolog nem nagyon van.
És ön milyen koncertre áldozott pénzt utoljára?
A Bruno Mars-koncert volt legutóbb, amire ellátogattunk. De azért azt is hozzá kell tenni, hogy általában ezek a koncertek akkor vannak, amikor nekem is koncertem van [nevet].
Idén fellép a VOLT-on is. Mennyiben különbözik egy arénás fellépés egy ilyen fesztiválos show-tól?
Én minden ilyen különleges helyszínre próbálok egy egyedi koncertet összeállítani. Bár ha van egy arénás koncertem, akkor azt a show-t próbálom turnéztatni utána. Annyi a csavar, hogy addig még meg fog jelenni egy új lemezem, ez befolyásolja a koncertet meg persze a helyszín is.
A fő elemeket megtartom az arénás show-ból, hiszen azon egy évig dolgozunk,
az összeáll év végiéig. Ami jól működött, azt megtartom, ami nem volt olyan jó, azt kivesszük, és alkalmazkodunk a helyszínhez. Egy szabadtéri fesztiválon próbálok egy kicsit dinamikusabb koncertet tartani, ki kell használni a helyszín adottságait, hangulatát, meg itt a közönség is más jellegű. llyen szempontból nem vagyok túl rutinos, mert kevés fesztiválon lépek fel, VOLT-on is most leszek másodszor, legutóbb 10 éve hívtak meg. De ez nagyon jó, hogy ennyi idő után újra meghívtak, nem felejtettek el. Én türelmes vagyok, amikor legutóbb játszottam a VOLT-on, akkor éreztem, hogy fogok még itt fellépni, de azért nekem nem fesztiválhangulatú zeném van, én kicsit líraibb dalokat szoktam írni, és nagyon
jó érzés, hogy ennek ellenére a szervezők bíznak abban, hogy sokan lesznek rám kíváncsiak.
Szívesen jár fesztiválokra szabadidejében?
Én nagyon szeretem, ki szoktunk menni privátban a VOLT-ra is meg a Szigetre is. Az elektronikus zenei fesztivál annyira nem az én világom, oda csak akkor megyünk, ha van olyan fellépő, aki hozzám közelebb áll. Próbálunk minden évben kinézni, nem mindig jön össze. Attól függ, hogy amikor van szabadnapunk, akkor van-e olyan fellépő, aki érdekel. Érdekes, hogy általában nem a nagyszínpadnál érezzük magunkat a legjobban, az többször volt már csalódás. Kikötünk valami kis sátorban, ahol alternatívabb zenéket hallgatunk, csomó új zenét fedeztünk fel a fesztiválokon.
Ezenkívül mit szeret még csinálni a szabadidejében? Mivel kapcsolódik ki?
Változó, általában amikor szabadidőm van, akkor pihenni szeretek. Ha van pár napunk, akkor szeretünk elutazni. Ezt most úgy mondom, mintha minden hónapban elutaznánk, pedig jó, ha két évente egyszer sikerül. [nevet]
Nálunk ugye van egy 3 és fél éves kislány, ha szabadidőnk van, az róla szól.
Szeretjük elvinni gyerekprogramokra, hasznosan töltjük el együtt az időt. Ha pedig a személyes feltöltődésemről van szó, én nagyon vizuális típus vagyok, szeretem a szépen fényképezett filmeket, éppen ezért bajban szoktam lenni a videóklipekkel, mert eléggé kritikus vagyok. És a zene is kikapcsol természetesen.
Mennyit énekel a kislányának?
Szinte semennyit. Mindig rám szól, nem hagyja. Nálunk csak ő énekelhet, a feleségem sem meg én sem, csak a gyerek.
Amikor elkezdek dalt írni úgy, hogy hallja, akkor rám szól, és kivonul a szobából.
Annyira szeret énekelni, hogy nem tűri, ha rajta kívül más énekel.
Akkor ezek szerint örökölte a zenei vénát.
Minden gyerek szereti a zenét, én még nem láttam olyat, aki ne szeretné. Szofi is ilyen, de ebben a korban még nem lehet leszűrni, hogy mit örökölt zeneileg. Én
úgy hallom, hogy tehetséges, jó a hallása is, de ez még semmit nem jelent.
Tervezzük, hogy hamarosan el fog kezdeni zongorázni, ott lesz az életében a zene, aztán majd meglátjuk. Én nem terelgetem egyáltalán a zenei élet felé, nem is biztos, hogy szeretném, hogy a nyomdokaimba lépjen. Ha úgy hozza az élet, akkor nyilván fogom támogatni. De akkor viszont nagyon tehetségesnek kell lennie, mert azt nem szeretném, hogy tehetség nélkül elkezdjem tolni a lányomat, az nagyon ciki. A mi felépített karrierünk alapján nem várhatjuk el a közönségünktől, hogy ugyanúgy szeresse, és a rajongója legyen a gyerekünknek, jegyet vegyen a koncertjére úgy, hogy tehetségtelen. Ez nagyon méltatlan. Ezen így nem is szoktam gondolkodni,
ha lesz tehetsége, és ezt a pályát választja, nyilván ebben fogom támogatni,
ha teljesen mást szeretne, abban is támogatom, csak az a lényeg, hogy boldog legyen.
A pályafutásom során ezt megtanultam, hogy a legnagyobb dolog az életben, amikor az ember azt csinálhatja, amit szeret. Ezt is ugyanúgy kell kezelni, mint bármilyen más munkát,
oda kell tenni magad, ha kell, napi 24 órában dolgozol.
És most lehet, hogy felszisszennek az orvosok, és azt mondják, hogy 24 órában dolgozni? Ilyen túlzásokba ne essen, kedves Caramel. De van olyan, sőt, olyan is van, hogy 72 órát dolgozunk, és szinte nem alszunk, de ez nem panaszkodás, ez egy jó dolog. Örülök, hogy ezt végezhetem, amit ennyire szeretek csinálni, mert így nincs munkaszaga.
Sokan azt mondják, hogy ez nem munka, de azért azt gondolom, hogy az.
De tényleg van benne egy hatalmas nagy szerelem, és nem úgy élem meg, mint amikor a gyárban voltam segédmunkás, oda azért nem jókedvűen jártam be. Nem azért, mert nem szerettem dolgozni, hanem mert arra vágytam, hogy zenélhessek. Én ebben boldog vagyok, és ez óriási dolog. Úgy megyek be a stúdióba, hogy minden részletét és pillanatát imádom. Ez óriási dolog az életben.