Potmétercibálók és újcirkusz a nagymamának - Sound 2. napi programok

"Cunaaaajt" - ordíthatjuk egyként ezt az angolszász kifejezést, mondjuk úgy szót, amelyet olyan kötelező jelleggel írnak bele minden egyes slágerbe - lehetőleg elnyújtva -, mintha a Berklee College of Music-on ez lenne az első három év tananyaga összesen. De, hogy miért is ordítanánk ezt? Hát azért, mert "cunajt" tényleg minden lesz. Például itt van ez a beharangozó a Balaton Sound második napjáról.

Az első napit elmosták a Balaton hullámai, ömlöttek is számolatlanul a faxok ezzel kapcsolatban a szerkesztőségbe, ám ezzel kapcsolatban egyik kollégám meglátása szerint a Youtube-on mostanában hódító BSW egyik aktuális slágerének sorával lehetne igazán továbbgördülni, amely szerint

Sírtok a fészen? Oké!

Ó! Ha már BSW! Bevallom őszintén, hogy nem igazán ismertem ezt a mindössze három betűből és kettő darab szikár, szívós fiatalemberből álló formációt, ám a számok alapján egészen bizonyosan állíthatom, hogy a Youtube szerverei miattuk olvasztják tovább a jéghegyeket. Annyira jólesően szemtelenek és lazák, hogy az ő szájukból még azt is örömmel és dícséretként fogadja az ember,

ha elküldik sörért és aztán visszahívás nélkül kacarászva elszaladnak a tömegbe.

Gaben és Meklód a Gucci c. Dalával már így is épp eléggé lerongyolta a Youtube-ot, ám a Yaay c. Pofátlan himnuszukkal nemes egyszerűséggel megteremtették az alázva jellemformálás 21. századi legnemesebb formáját. Tényleg nem tudom, hogy kik ezek a fiúk, mindenesetre örökké hálás leszek Drop The Cheese-nek, hogy a VOLT-on bekeverte a dalukat a szettjébe hajnali ötkor Sopron határában.

Nah, az a lényeg, hogy ezek a gyerekek nem lépnek fel a Soundon.

Biztos voltam benne, hogy fellépnek, ezért írtam róluk eddig ilyen sokat,

de csak most látom, hogy nem.

Szóval tulajdonképpen fölöslegesen fárasztottam a Tisztelt Olvasót azzal, hogy eddig elcsalogattam. Hopp! Pillanat! Most mondják a fülemre, hogy 7 percnyi vonatútra mégis fellép a BSW! Méghozzá Siófokon a Plázson! Igaz, szombaton...

Egy hölgy fotózná a BSW-t a 2019. évi Balaton Soundon, ha fellépnének itt Fotó: Rockstar Photographers

Na, mindegy. Ha valakinek nincs kedve elhagyni Zamárdit, én azt is megértem. Sőt, tovább megyek: azt is megértem, ha nincs kedve elhagyni a VIP-et se, mert idén egyszerűen olyat alkottak Lakatos Márkék a vizuálban és dizájnban, hogy az új VIP bedurrantása óta egyként várjuk a poszt-impresszionista Henri Rousseau fellegekből történő megjelenését valahol a beach clubban. (Segítek, mert már nem bírom: az egyik VIP az említett festő művére emlékeztet.)

Viszont, amíg Rousseau-ra várunk, addig is itt van nekünk a berlini techno Henri Rousseau-ja, Paul Kalkbrenner, akinek a szettjét azért is veszélyes meghallgatni, mert az embert valami olyan módon masszírozza meg ez a basszusparádé, ami miatt azonnal költözni szeretne egyenesen Berlinbe. Őszintén gondolkodom, hogy mit érdemes elmondani erről az emberről, meg arról, hogy mi várható az előadásában. Definiálnom kéne a definiálhatatlant. Kalkbrenner olyan a Soundon, mint a levegő. Ha ő egyetlen személyben lépne fel mindegyik nap elejétől a végéig, a Sound akkor is a világ egyik legjelentősebb fesztiválja lenne.

Sőt, akkor lenne csak az igazán.

Ha valaki veszi a fáradtságot és az elhatározást, hogy a kortárs zenei irányzatok közül magára ruházna valami műveltséget a gépzene világából, akkor Kalkbrennerrel kezdeni nemhogy nem hiba, de egyenesen ajánlott. Szerintem őt még az általános iskolai zenetanárom, Lipták tanárnő is be-becsúsztatja egy-egy Walkür, vagy Tannhäuser-szett közé. Pro tipp VIP-eknek: Pál a már említett Rousseau-t megidéző poszt-impresszionista VIP-erkély alatt lép fel. Onnan megtekinteni az előadását nem elvárás, hanem jövőbe előrevetített tény.

Pörgetem a programtáblát, hogy mit is ajánlhatnék még azoknak, akik valamilyen érthetetlen okból kifolyólag egészen eddig elolvasták ezeket a sorokat.

Na! Meg is van!

Ott van rögtön Future, aki a napjaink zenei világában mindössze 2-3 évig tartó örök hírnév Dávid-szobra. Legalább annyira tekervényes, szövevényes és érthetetlen az ő karrieríve, mint ez az előző mondat. Azért, ha úgy alakul, hogy a parti porban és homokban nagyokat trappolva pont a Nagyszinpi elé vet minket a jó sors és ez az ember pont ott nyögdécsel, akkor a Mask off c. dalára már csak azért is érdemes odafigyelni, hogy kiszúrjuk-e azt a pár másodperces mintát, amit Tommy Butler Prison Song-jából nyúltak. Ha ugyanazokat az érzéseket indítja el bennünk, mint 1978-ban, akkor rendben van. Ha nem éltünk még akkor és nem jelent semmit az eredeti dal, akkor pedig amúgy is teljesen mindegy, hogy mi van. Menjünk vissza a VIP-be és várjuk meg Kalkbrennert a beach club-ban.

Egy lány Kalkbrennert várja a Balaton Soundon Fotó: Rockstar Photographers

Jaaaj, hát megint itt lesz a Nervo! De szuper! Az eleinte mások számára slágereket gyártó páros ma már saját jogán döngöli ki a józan észt abból, akit éppen eléjük vetnek a Balaton hullámai. Szórakoztató már a megjelenésük is. Illetve előreláthatólag nagyon durván túltolják idén is a hajlakkot. Nem vagyok egészen biztos a hajlakkok általános összetételében, ám aki esetleg az ilyesmire érzékeny lehet az kerülje el őket. A Dreher Arénában lépnek fel, a Versailles-i hangulatú csillárok alatt, a Wellhello után. Érdemes előtte elolvasni a tavalyi interjúnkat is itt.

Nézzem csak. Kalkbrennert már ajánlottam... mi van még?

Áhh, hát a BSW!

Ja, ők meg nem lépnek fel idén a Soundon. Akkor talán mondanám még Matadort. Ez a lemezpörgető, potmétercibáló fiatalember egyenesen a Guiness hazájából érkezik hozzánk, a Moher-sziklák széléről és a pletykák szerint olyan finom szettet hoz magával, hogy egész Galway kiürül, mert inkább a Balatonnál ver sátrat a 80 ezres kisváros asszonyostól, gyermekestől, söröstől és tehenestől és hallgatja az ír fiú előadását. Ez azért is nagy szó, mert Galway a hatodik legnépesebb település Írországban. Egyébként, ha nem járt még Írországban, akkor feltétlenül menjen el,

mert isteni a sör és a kávé.

Hát röviden ennyi! Unicum Bar sajnos nincs, ahogyan Drop The Cheese sincs, ugyanakkor az újcirkusz előadások a VIP-ben tökéletes kikapcsolódást, felhőtlen szórakozást, felejthetetlen élményt, örök értéket, gyógyító lélekmasszázst, szívet üdítő gyógyfröccsöt jelenthetnek kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Ha nincs ötletünk hová vigyük a nagymamát, hát itt garantáltan magára talál majd!

Ott tali!