A mai napig meg tud lepődni azon, hogy mibe keveredett - interjú G-Eazy-vel

G-Eazy Rapper

Már az egyetemi évei alatt is nyakig merült a hiphop zene világában, olyannyira, hogy itt találtak egymásra a producerével is. 2010-ben tök ismeretlen előadóként lehetőséget kapott arra, hogy együtt dolgozzon Snoop Dogg-gal és Lil Wayne-nel. Innen felpörögtek az események, de olyannyira, hogy 2014-ben az első önálló albuma, a These Things Happen egészen a 3. helyig kapaszkodott az amerikai Billboard 200-as listáján. A mai napig több mint negyedmillió példányban kelt el. Kisebb-nagyobb balhéi (kábítószer-ügyek és némi bunyó) ellenére G-Eazy továbbra is robog előre, alapítványán keresztül pedig a fiataloknak segít az álmaik elérésében. A rapper nemrég a Balaton Soundon lépett fel Zamárdiban. A buli előtt beszélgettünk vele. 

Nemrég jött ki az új albummal, amelyen újfent van jó pár közreműködő. Miért fontosak ezek általánosságban. Én legalábbis úgy vagyok vele, hogyha előadó lennék, akkor azt szeretném, hogy minden figyelem rám irányuljon, és én álljak egyedül a reflektorfényben.

Számomra olyanokkal együtt dolgozni, akikre felnézek és akiket tisztelek, nem csak megtisztelő, de egy komoly kihívás is. Baromi nagy élmény. Van, akinek a zenéjét egészen gyerekkoromtól hallgattam. Nem csak egyszerűen a rajongója voltam, de komolyan hatották rám a szövegei, a gondolkodása.

És egyszer csak ott állunk együtt a stúdióban... leírhatatlan.

Ugyanakkor a hip-hop az egy versenysport. Csak akkor van értelme olyannal együtt dolgozni, akiben kihívást látsz, ha eléggé hiszel magadban. Olyan, mintha a bajnokkal boxolnál. Ahhoz, hogy mindenki rád figyeljen, ahhoz, hogy te legyél a legjobb, felül kell kerekedned rajta. Hát ez ugyanilyen.

Az első albuma, a These Things Happen rögtön a 200-as Billboard 3. helyéig jutott Fotó: Polyák Attila - Origo

A korábbi nyilatkozatai alapján nekem úgy tűnt, hogy ön meglehetősen tudatos valaki, abban az értelemben, hogy olyan mintha már tinikorától pontról pontra megtervezte volna, hogy mi legyen a következő lépés.

Már fiatalként is meghatározó volt számomra a hip-hop. Tulajdonképpen ebben nőttem fel. Én is és a barátaim is imádtuk ezeket a számokat, természetes volt, hogy a magunk szórakoztatására elkezdtünk számokat írni.

13 éves koromban egyetlen tervem volt: én akartam lenni a következő Jay-Z.

És mikor volt az, amikor felfogta, hogy ez akár még össze is jöhet?

Szerintem még azelőtt tudtam ezt, hogy bárki más sejthette volna. Ugyanis baromira hittem magamban. Akkor is tudtam, hogy egyszer elérek valahová, amikor megjelentek az első kritikák, amelyek lehúztak. Keményen dolgoztam, sok áldozatot hoztam, tudtam, hogy előbb-utóbb meg lesz az eredménye.

Mindig is hitt abban, hogy egyszer befuthat Fotó: Polyák Attila - Origo

Meg lehet szokni azt, hogy elérte a gyerekkori álmait?

Minden relatív. Sok minden zajlik, elég sűrű az élet, szóval egy idő után akklimatizálódik az ember. Ugyanakkor még így is előfordulnak pillanatok, amikor én is csak nézek, hogy te jó ég, azért az nem akármi, amibe belekeveredtem. Ilyenkor képes vagyok még meglepődni azon, hogy mi ez az őrület.

Azt olvastam, hogy a legújabb lemezén visszatért a zenei gyökereihez. Ez mit jelent pontosan?

Kicsit visszatértem ahhoz a zenei stílushoz és világhoz, amelyen felnőttem. Más időszak volt az.

Sérülékeny voltam, mégis mélyen hittem abban, hogy lehet belőlem valami.

Hajszoltam az álmaimat, és közben valamennyire ártatlan is voltam. Mindenre rácsodálkoztam még, minden új volt még. Most egy kicsit leálltam, vettem egy nagy levegőt, és újra rátaláltam arra a srácra, aki nekiindult ennek az egésznek.

"Újra rátaláltam a srácra, aki nekiindult ennek az egésznek" Fotó: Polyák Attila - Origo

Egészen konkrétan hiányzik valami a múltból?

Áhh, nem kell ezt annyira komolyan venni. Ez csak egy kis nosztalgia. Teljesen természetes.

Amúgy miért jó zenésznek lenni?

Ez egy exkluzív klub. Jó a részesévé válni.

Bocsánat, hogy közbevágok, de továbbra is olyan exkluzív, mint mondjuk 15 évvel ezelőtt? Ma már minden korábbinál könnyebb zenei pályára lépni szerintem.

Persze, ma már mindenki számára elérhetők a szükséges eszközök. És itt nem csak a zeneíráshoz szükséges dolgokra, például a szoftverekre gondolok, hanem ma már könnyebb is terjeszteni a zenédet. Sokkal könnyebb ma már elindítani egy karriert. De ezzel együtt is úgy gondolom, hogy az egy kiváltságos helyzet, amikor az ember a saját művészetén dolgozhat, és abból élhet, amit a legjobban szeret. Ez egy nagyon szűk klub.

Szeretheted a zenét, de nem biztos, hogy a zene is szeretni fog téged.

Nekem összejött az, hogy a legjobb barátaimmal dolgozhatok együtt azon, amit fiatalként elképzeltem. Ez egy hihetetlenül áldásos állapot.

"Szeretheted a zenét, de nem biztos, hogy a zene is szeretni fog téged" Fotó: Polyák Attila - Origo

Nem fél, hogy ez véget érhet?

Semmi sem tart örökké, ez így van. Nincs szerződésed a saját kreativitásoddal. Az is ki tud fogyni, le tud merülni. Ám, amíg ez nem történik meg, addig élvezem ezt a helyzetet. És ha véget is érhet,

akkor is egy életre hálás leszek azért, hogy ezt valaha is megélhettem.