Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A világ egyik legtöbbet emlegetett fesztiválja továbbra is egy tehénlegelőn zajlik, ennek köszönhetően
vannak olyan évek, amikor mindenki szenved a tűző napon (ahogy idén is), és vannak olyan évek, amikor sártengerré válik a helyszín.
Állítólag ilyenkor vannak a legjobb hangulatú koncertek, és a szürreális körülmények még emlékezetesebbé teszik az élményt. Habár 1970 óta rendeznek fesztiválokat, az idei még csak a harminchatodik volt a sorban, mert a hetvenes években Michael Eavis maradt a tehenészetnél, nem erőltette a környék lakóit felzaklató tömegrendezvények szervezését. Ugyanis az 1971-es fesztivál túl jól sikerült 12 ezer résztvevővel, nem tűnt reálisnak, hogy a család évről évre megbirkózzon ekkora feladattal. A kilencvenes évek elejétől pedig minden ötödik évben elmarad a fesztivál, hogy a természeti környezetnek legyen ideje regenerálódni. Ebből is látszik, hogy Glastonbury akármennyire is kinőtte magát, még mindig nem profitorientált vállalkozás.
Maga a név is csak úgy ráragadt. Michael Eavis tehenészete egy Pilton nevű faluban volt, de a környék nevezetessége a Glastonbury Tor: a tájból kiemelkedő domb egy romos toronnyal. Délnyugat-Anglia misztikus helynek számít, tele van a kelta mitológiához kötődő, illetve az Arthur-mondakört megidéző helyekkel. Például a Stonehenge is csak hatvan kilométerre van a fesztivál helyszínétől. Az ilyesmiben hívők szerint ezt a környéket pozitív erők uralják, talán ez a kisugárzás tette szerencséssé Glastonbury történetét. A már nyolcvanhárom éves Michael Eavis még mindig kezében tartja a rendezvény sorsát, ebben elsősorban negyvenéves lánya segíti.
Emily Eavis húszévesen lett az óriási rendezvény irányítója, amikor abbahagyta az egyetemet édesanyja halálakor és átvette annak munkáját.
A fesztiválhoz szükséges területek, illetve a szervező cég összesen huszonkét tulajdonos kezében van. Ezek között vannak cégek és non-profit szervezetek, illetve önkormányzatok is. Akármekkora is Glastonbury, és hiába hoz már komoly profitot, továbbra is alapelv, hogy a hasznot csak további fejlesztésekre és jótékonysági célokra lehet fordítani. Részt vesz a szervezésében és komoly összegeket kapott már Glastonburytől a Greenpeace, az Oxfam (a globális szegénység ellen harcoló húsz szervezet ernyőszervezete) és a WaterAid, amely harmincnégy országban igyekszik javítani az ivóvíz minőségén és a brit trónörökös az elnöke.
Manapság már minden fesztivál hangsúlyozza a környezettudatosságot, és arra törekszik, hogy minél kevesebb kárt okozzon a helyszínen. Glastonburyben ez már akkor is alapelv volt, amikor még nem volt magától értetődő. A hatvanas években elinduló mozgalom, hogy kint a természetben tartsanak zenei rendezvényeket a hetvenes évek végére kifulladni látszott. Michael Eavis úgy érezte, hogy mégiscsak neki kell tovább vinni ezt a hagyományt. Sohasem csak rockfesztiválnak tekintette Glastonburyt, hanem a társadalom problémáival foglalkozó eseménynek. 1979-ben a Gyermekek Nemzetközi Évéhez, 1980-ban Nukleáris Leszerelési Kampányhoz kapcsolódott a fesztivál. A további években is volt valamilyen központi témája Glastonburynek.
A zenei kínálatot pedig egyszerűen Michael Eavis saját ízlése határozta meg. Elvégre az ő legelőjén az léphet fel, akinek megengedi.
A fesztivál bevételei aztán lehetővé tették, hogy szomszédos területeket is megvásároljon, de még mindig kettős hasznosításúak maradtak. Hogy az eső ne mossa el a meghirdetett koncerteket, szükséges volt egy fedett színpad megépítése: ez lett a különleges piramis, amely 1:10 arányú másolata volt a nagy gízai piramisnak. Michael Eavis télen pedig egyszerűen szénatárolónak használta. Azóta már több verziója is megépült, de Glastonbury védjegye, hogy a nagyszínpad piramis alakú.
A Glastonbury Fesztivál egyre nagyobb és egyre tekintélyesebb lett, ahogy teltek az évek. Háromféle ügyben voltak folyamatos viták körülötte: a résztvevők létszáma, a kerítés és a műsor. Michael Eavis nullszaldósra akarta kihozni a fesztivált, nem érdekelte, hogy minél több fizető néző legyen, hanem hogy jól tudja érezni magát, aki ott van (és a legelőjét se pusztítsák le nagyon). Évről évre emelkedett a nézőszám. Michael Eavis mindig bejelentette, hogy ez a maximum, aztán egy-két év múlva megint tízezerrel több jegyet adtak ki.
A harmincezres nézőszámú fesztiválból tizenöt év alatt százezres lett.
Aztán a csúcsot a kétezres évek első fele jelentette, amikor egy nagyobb bővítéssel elérték a százötvenezer férőhelyet. 2007 óta viszont 135.000 jegyet lehet megvásárolni. A műsort még meg sem hirdetik, hogy ezzel is csökkentsék a kedvet, de Glastonburybe menni akkora divat, hogy így is órák alatt elfogy az összes jegy az interneten, pedig évről évre egyre drágább.
Hogy hány jegyet adtak el, és valójában mennyien vannak jelen a fesztiválon, az Glastonbury esetében mindig két külön dolog volt. Mindig sokkal többen akartak bejutni, mint a nézőszám meghatározott maximuma. Elég értelmetlen és költséges dolognak tűnik a fesztivál néhány napjára komoly kerítést építeni és biztonsági őrök hadát foglalkoztatni (a fesztiválon főleg önkéntesek dolgoznak, ez is hagyomány). Michael Eavis minden évben rutinszerűen azt nyilatkozza a sajtóban, hogy fokozzák a biztonsági intézkedéseket, de nagyon úgy tűnik, hogy ezt nem gondolja annyira komolyan. Ameddig órák alatt elkel a 135.000 jegy, az megfelelő bevétel, üzletileg tényleg nem indokolt költeni a többi néző távoltartására. Meg talán a hippi gyökerek sem engedik, hogy valamiféle szigorúan őrzött katonai objektumnak nézzen ki a lazaságról szóló fesztivál.
Nemcsak hogy sokan átmásznak a kerítésen, de rendszeresen le is döntik azt, és összecsapnak a rohamot megállítani igyekvő biztonságiakkal.
Állítólag volt olyan eset is, hogy a hivatalos százötvenezres maximum helyett kétszázötvenezer, más becslések szerint háromszázezer ember volt jelen. Bár elég nehéz elképzelni, hogyan lehet összeszámolni a nyári éjszakában tízezerszám önfeledten bulizó embereket.
A harmadik vita Glastonburyvel kapcsolatban a műsor, amely egyre kommerszebbé vált, egyre inkább a mainstreamhez tartozó fellépőket vonultatta fel. Az igazsághoz tartozik, hogy Glastonburynek nem kell könyörögni senkinek, maguk az együttesek és előadók ajánlkoznak, annak ellenére, hogy a gázsi is jóval alacsonyabb, mint a hasonló fesztiválokon.
Itt fellépni akkora presztízst és reklámot jelent, hogy tülekednek a jelentkezők.
Híresen jó a színpadtechnika (Michael Eavis makacs minőségre törekvését lehet sejteni emögött is), sokan vettek itt fel koncertlemezt vagy koncertfilmet. Jó ideje már tévéfelvétel is készül az egész fesztiválról, ezzel is megnövelték a bevételük összegét. Amikor a műsorszerkesztési elveit kritizálták, akkor
Emily Eavis elmondta, hogy a nagyszínpad húzónevei hozzák azt a bevételt, amiből igényes művészeti fesztivált tudnak szervezni.
A rendezvény teljes neve Glastonbury Kortárs Előadóművészeti Fesztivál. A headlinereket emlegetik, és a híradásokban a piramisszínpad előtt tomboló százezres tömeget mutatják, de Glastonbury közben egy fontos kortárs művészeti fesztivállá nőtte ki magát. Például mindig is erős volt világzenében. Színházi társulatok, táncosok, cirkuszművészek lépnek fel nagy számban, képzőművészek állítanak fel installációkat. Több feleségtől származó számos gyermeke közül Michael Eavis azért Emilyt nevezte ki utódjának, mert benne látta a biztosítékát annak, hogy az alapítástól meglévő elvek továbbra is érvényesüljenek. Emily Eavis nem csak apja kedvéért ragaszkodik hozzá, hogy Glastonbury több legyen mint egy sikeres könnyűzenei rendezvény.
Az igényesebb kultúra is jelen van (programok százait kínálják az öt nap alatt), és a környezetvédelemben is élen járnak a világ fesztiváljai között.
Michael Eavis már több mint egy évtizede meghirdette a jelmondatot: ne hagyj nyomot magad után! Idén először műanyagmentes volt Glastonbury. Csak újrahasználható üvegben árusítottak italokat, és mindenkit arra kértek, hogy ezeket használja, ha vizet ereszt a számos tartály valamelyikéből, amiket felállítottak a fesztivál területén.
A zárónapon a 93 éves David Attenborough jelent meg a nagyszínpadon, és megköszönte a fesztiválozóknak, hogy körülbelül egymillió műanyag palacktól kímélték meg a bolygót.
Már a kezdetektől keresték a környezetkímélő megoldásokat Glastonburyben, ráadásul a cégeknek jó reklám itt bemutatni a találmányaikat. Hosszú évek óta szelektív a hulladékgyűjtés, és száztonnás nagyságrendben komposztálják azt, amit a fesztiválozók hagynak maguk után. Az áramellátást pedig szélturbina, illetve hulladéknak minősülő olajból készült üzemanyaggal működő aggregátorok szolgáltatják.
A 2018-as év a helyszín pihentetésének éve volt, és voltak olyan híresztelések, hogy nem lesz többet fesztivál Glastonburyben. A június 30-án lezárult rendezvény olyan sikeres volt minden szempontból, hogy most már senki sem kételkedik ennek a legendának a jövőjében. Michael Eavis örökségét pedig már lényegében át is vette Emily Eavis, aki ugyanolyan elkötelezett a környezetvédelemmel és a művészettel kapcsolatban, és egyáltalán nem csak annyi a célja, hogy a nagyszínpadon sztárokat vonultasson fel.
