Jávor Pál, az első magyar filmsztár pokoljárása

Jávor Pál 1958-ban

 Jávor Pál a harmincas évek elején "birtokba vette" a filmgyárat, nem készülhetett film, amelyben ne ő játszotta volna a főszerepet. Megteremtette a bricseszes dzsentrihős figuráját, a mindig célba érő asszonybolondítót. A vásznakon látható figuráját a közönség összemosta hús-vér alakjával, miközben a valóságban más karakter volt. Civilben is szerette a cigánnyal húzatni, de inkább magában hallgatta a bandát, majd haza ment asszonyához. Dzsentri hősei fantáziájából teremtek elő, s persze megfigyelései is segítették megalkotásukban - ahogy Shakespeare és más klasszikus, kortárs hősök színvonalas, olykor zseniális színpadra vitelében ugyancsak. Amikor pedig úgy hozta a sors, inkább a sopronkőhidai kényszermunkát választotta mintsem hogy engedelmeskedjen a nyilasoknak. Egyik memoárírója úgy fogalmazott: "Jávor Pál a vészkorszakban azok mellé állt, akikbe belefojtották a sikolyt." A kommunista hatalomátvétel után Amerikába emigrált, de ott nem találta helyét, ezért 1956 után hazatért. Halála előtt még elhúzatta kedvenc nótáit a kórház kertjében. Nem ő rendelte oda a bandát, arra jártak éppen. A színésznek olykor szerencséje volt.  

Nadrágtartók, harisnyakötők, a fehér elefánt.

Egy fiatal színész, Jávor Pál alakításával bizonyságot tett arról, hogy jó iskolája van, mértéket tud tartani, és intelligenciája képesíti a szerep megértésére és tolmácsolására.

Ezt már a Székesfehérvári Friss újság jegyzete le Jávor Pálnak a Szókimondó asszonyság című Sardou darabban nyújtott alakítása kapcsán.

A telefonkagyló-affér után a színész vidéken folytatja a pályát.

A Réti színházi ügynökség segítségével kerül Fehérvárra. A Vörösmarty Színházat Faragó Sándor igazgatja, Székesfehérvár mellett Esztergomban, Veszprémben és Kaposváron játszanak.

Háromnaponta tartanak új bemutatót, a legtöbb vidéki teátrumhoz hasonlóan az életben maradásért küzdenek.

Jávor Pál jegyezte le 1925-ös évadáról:

Magunkat vigasztaltuk a ritka Shakespeare-előadásokkal, délután általában zenés bohózatokat játszottunk, és utána rohantunk a kasszához, hogy lesz-e vacsora. Soha nem felejtem el azokat az éveket, amikor kéregpapírból volt a csizmánk a színpadon, és hárman játszottunk az este ugyanabban a frakkban.

A sanyarú körülmények ellenére Jávor Pál a vidéki közegben hamar népszerű lesz.

Akkor is sikere van, amikor az előadást elparentálja a kritika.

Jávor Pál 1939-ben Forrás: Fortepan

Paul Géraldy Az ezüstlakodalom című művének premierje után írta a helyi lap:

Egyetlen jelenet után hangzott fel nyíltszíni taps, Jávor Pál javára, egyébként úgyszólván hideg közömbösség és néma lehangoltság ülte meg a nézőteret.

A színészt társulati „győzelem" esetén is rendre kiemelik.
Molnár Ferenc A hattyú című darabja kapcsán ezt írják a Friss újságban:

Mindenkinek sikere volt, de a legszebb sikert Jávor Pál aratta. Rokonszenves egyéniségével, jól átgondolt alakításával messze kiemelkedő játékot produkált, s ezért a közönség (főleg a hölgyek) Stellához hasonlóan megcsókolták volna.

Veszprémben játszanak, amikor a rokonszenves színész az előadás utáni éjszaka feltornássza magát a főtéri fűszerüzlet emeletnyi magasságban ágaskodó, fehér reklámelefántjára, ahonnan nem egészen józanon, nem igazán összefüggő beszédet rögtönöz a téren összegyűlt rajongóinak.

Vastaps fogadja színházművészetet éltető, kásás mondatait.

Helyi nobilitások, jobb módú polgárok, a létezésük korlátjait az éjszakában merészen túllépő kispolgárok követik fürtökben a lumpolásba általuk belehajtott ifjú színészt.

A hétköznapok egyhangúságában szükségük van bármi különösségre.

Jávor Pál élvezi a lokális népszerűséget, de azt is tudja, mennyit ér. Amikor egy lap utóbb arra kéri, hogy értékelje akkori időszakát, így összegez:

Nem tudom, hogy sikeres voltam-e, csak az bizonyos, hogy jutalomjátékaimon a virágtól kezdve nadrágtartókon, harisnyakötőkön, sonkákon és könyveken keresztül mindent kaptam. Szerettek az emberek.

Azért nem mindenki.

Négy évet tölt Faragó Tibor színházában, s bár direktora igyekszik elsimítani - a kassza szempontjából is érdeke – Jávor Pál rázósabb ügyeit - bőven akadtak: lekésett próbák, felpaprikázott férjek, stb. – az Országos Színészegyesület 1927 májusában értesíti a direktort:

Jávor Pált folytatólagos, botrányos viselkedése miatt kizárja az egyesületből.

Jávor Pált vélhetőleg féltékeny kollégák jelentették fel folytatólagosan Faragó direktor háta mögött a testületnél. A döntéssel Jávor Pál elveszíti játékjogát az egyesületi színházaknál. Vagyis a komolyan vehető honi társulatoknál.

A szegedi Petrucchio
Jávor Pál Pest felé veszi az irányt. Fővárosi ismerősök tanácsára beáll Miklósy Imre – vidéki színművész színiiskolát nem végzett huszonéves fia - Kispesten szerveződő zugtársulatába. Első, szombat délutáni előadásukat – Mikszáth mű, A Noszty fiú este Tóth Marival - a vonatkozó engedélyek hiánya miatt a kezdés előtt betiltják. Pedig hatszáz fős közönség gyűlt össze rá, elsősorban is kispesti lokálpatrióták.

Miklósy nem hagyja veszni a házat, magához vesz egy köteg bankót, majd felkeres néhány kispesti képviselőt. Este már játszhatnak.

Mikszáth művében Jávor Pál kapja a főszerepet, de későbbi megszólalásában nem értékeli sokra a kispesti kitérőt:

Kerestek Kispesten egy mindenre elszánt embert, aki a kórust fújja, de ha kell, apa-, sőt anyaszerepeket is játszik.

Hozzáteszi:

Ott látott meg Tarnay Ernő, aki akkor szervezte a Szegedi Városi Színházat, és szerelmes színésznek szerződtetett. Egy kispesti szerepem miatt kopaszon érkeztem meg Szögedébe, és Tarnay kétségbeesett ábrázattal fogadott. Kínjában, amíg kinő a hajam, a hetvenöt éves Ankerschmidtet osztotta rám, a szerelmes színészre, Az új földesúrban.

Jávor Pál portréja 1940-ből Forrás: MTI/Soós Lajos

Tarnay Ernő a század elején, a Beöthy László-féle Magyar Színházban kezdte a pályát Csortos Gyula, Rátkai Márton, Törzs Jenő partnereként, majd jó ízlésű rendezőként folytatta. Joggal bíztak benne a szegedi városatyák, amikor megtették a frissen épült, gazdag kiállítású városi teátrum direktorának.
Tarnay azt a Doktor Jánost vitte magával főrendezőnek, aki a honi színjátszás nagy reformerének, a Nemzeti Színházat is igazgató Hevesi Sándornak volt tanítványa. Azt nem tudni, hogy Tarnay Ernő hogyan keveredett el a kispesti zugszínházba, mit hallott addig Jávor Pálról, de tény hogy a huszonöt éves Jávor valóban megkapta tőle a Szegedi Városi Színház nyitó előadásában – Jókai Mór művét Móra Ferenc köszöntő beszéde vezette fel – a hetvenöt éves Ankerschmidt lovag szerepét. A Szegedi Napló kritikája megengedő:

Jávor Pált életkorát meghaladó feladatra kényszerítette a téves szereposztás. Hiába, az öregkort és az ifjúságot nem lehet tökéletesen utánozni a szereppel ellentétes temperamentummal. Ezért őróla, bár ambíciója sok ígéretet jelentett be számunkra (az írás itt Jávor Pál a lapnak adott, korábbi bemutatkozó interjújára utal. Sz.Á.), egyelőre fel kell függesztenünk a véleményünket.

Tarnay már Jávor Pál szerződtetésekor elintézi, hogy színészét visszavegyék az Országos Színész Egyesület tagjai közé, hiszen nála rend a lelke mindenek. Éppen ezért Jávor Pál az első hetekben – a kor szokásait a nívóra törekvő szegedi társulat sem tudja átlépni, hétszámra ontja a darabokat – csak kisebb feladatokat kap. Miközben Tarnay és Doktor János igyekszik lefaragni Jávor Pálról a székesfehérvári társulatánál ráragadt felesleget:

modorosságot, késztetést a színpadról való lekacsintásokra, a játék túlzott közvetlenségét, hajlamot a hatásvadász rögtönzésekre.

A Szegedi Városi Színház nem csak nevében, de szellemében is városi színház: falai között kulturáltan, szépen kell játszani.
Az első évad ötödik hetében – nagy idő akkoriban – osztanak először főszerepet Jávor Pálra, a földbirtokos figuráját Harsányi Zsolt A zenélő óra című darabjában. Kiderül, hatott a dresszura, ugyanis azt írja a kritika:

A darab fő erőssége Jávor, akihez hasonló tehetséget ritkán találhatnak a színházlátogatók.

Ősszel operettekben, komédiákban játszik.
1927 karácsonyán Shakespeare A makrancos hölgy című darabjának Petruchiójaként lép a közönség elé. A bemutató után Jávor Pál azt tapasztalja:

az urak kezdik szertartásosabban emelni a kalapjukat, amikor szembetalálkoznak vele az utcán, a hölgyek pedig pirulva biccentenek, ha rájuk köszön.

A színháziak törzshelyének számító Kass Kávéházban pedig finoman értésére adják: ha gondolja, akkor ezentúl az ő fogyasztását is felírják, elég, ha a fizetésnapon rendezi a számlát.

Mindez alig hét hónappal azután, hogy kizárták a színész egyesületből.

1940. Magyarország, Budapest. Jávor Pál színművész egy dunai hajón, háttérben a Széchenyi Lánchíd Forrás: Fortepan

Fedák Sári megkedveli
A Kass Kávéházban tett látogatásait követően

Jávor Pál nem lovagolja meg egyetlen szegedi üzlet reklámfiguráját sem.

Ellenben tagja lesz a költő, Juhász Gyula elnökölte kávéházi asztaltársaságnak. A színészekből, újságírókból, más helyi értelmiségiekből álló csoportban filozófiáról, művészetekről, társadalmi kérdésekről esik szó.

Jávor Pál azonban ritkán szól. Figyel, tanul.

1927 szilveszterén is a kávéházban van, ahol udvariasan elhárítja Zöldhegyi Annának, a színház új primadonnájának közeledését.

Másnap a színésznő fűnek-fának meséli: Jávor Pál az újévi mulatságon pökhendien szidalmazta a város tehetősebb kereskedőit.

A közönség egy része egyik napról a másikra távol marad a színháztól.
Jávor Pál a helyi lapokban cáfolja a vádakat, de szól arról is:

annyira megbántották, hogy elmegy Amerikába táncos komikusnak.

A helyi sajtó képviselői – köztük az asztaltársaság tagjai - egy emberként állnak ki mellette. Jávor Pál Szegeden marad.
1928 tavaszán Faludi Jenő, a fővárosi Magyar Színház igazgatója vizitál városban. Pesti társulatának bonvivánja, Törzs Jenő akkoriban szerződött át a Vígszínházba. Faludi új húsra vadászik.
A színészdinasztiához tartozó direktor – testvére, Faludi Sándor akkoriban a Fővárosi Operettszínházat igazgatja – Jávor Pált gróf Széchenyi István szerepében látja, Hegedűs Lóránd Kossuth című darabjában. Azonnal szerződést kínál neki a következő évadra. Jávor aláír.
Miközben Jávor Pál teljesíti a maradék szegedi évad kötelezettségeit, Fedák Sári is felbukkan a városban. Összeismerkedik Jávorral, majd a Vígszínház ünnepelt színésznője azzal a hírrel tér vissza Budapestre: Jávor Pál személyében végre ideális bonvivánja lesz a fővárosnak.

Amit Fedák Sári mond, az minden újságba belekerül.

Jávor Pál 1928 tavaszán a közelgő budapesti sikerek biztos tudatában száll fel a pesti gyors első osztályára.

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!