Jávor Pál, az első magyar filmsztár pokoljárása

Jávor Pál 1958-ban

 Jávor Pál a harmincas évek elején "birtokba vette" a filmgyárat, nem készülhetett film, amelyben ne ő játszotta volna a főszerepet. Megteremtette a bricseszes dzsentrihős figuráját, a mindig célba érő asszonybolondítót. A vásznakon látható figuráját a közönség összemosta hús-vér alakjával, miközben a valóságban más karakter volt. Civilben is szerette a cigánnyal húzatni, de inkább magában hallgatta a bandát, majd haza ment asszonyához. Dzsentri hősei fantáziájából teremtek elő, s persze megfigyelései is segítették megalkotásukban - ahogy Shakespeare és más klasszikus, kortárs hősök színvonalas, olykor zseniális színpadra vitelében ugyancsak. Amikor pedig úgy hozta a sors, inkább a sopronkőhidai kényszermunkát választotta mintsem hogy engedelmeskedjen a nyilasoknak. Egyik memoárírója úgy fogalmazott: "Jávor Pál a vészkorszakban azok mellé állt, akikbe belefojtották a sikolyt." A kommunista hatalomátvétel után Amerikába emigrált, de ott nem találta helyét, ezért 1956 után hazatért. Halála előtt még elhúzatta kedvenc nótáit a kórház kertjében. Nem ő rendelte oda a bandát, arra jártak éppen. A színésznek olykor szerencséje volt.  

A vidéki tigris és a puding próbája
Jávor Pál jelentkezik a Magyar Színháznál, ahol megtudja:

már nem Faludi Jenő az igazgató, a színházat átvette a Rácz-féle tőkéscsoport – élén Rácz György rendező és Blumenthal Oszkár bankár -, amely elhatárolódik Faludi kötelezettségeitől.

Törzs Jenő helyére pedig már leszerződtették a Vígszínház korábbi vezető színészét, Hegedűs Gyulát.
Jávor Pállal mégis kíméletesek, sőt fontos karakterszerepet kap az író-színikritikus, Egyed Zoltán Az égő szoknya című darabjában. Spanyol kalandort alakít. Maga a szerző jegyzi le később Jávor alakításáról:

Az emberek érezték rajta a fiatal vidéki tigrist, aki sárga foltos, fekete vadállat komplexumában oly illedelmesen és tetszetősen, de mégis oly karmokat meresztően tud nyújtózkodni a még ismeretlen közönség kegyeiért.

Jávor Pál első Magyar Színházi évada folyamatos nyújtózkodással telik.

1940. Magyarország, Budapest. Jávor Pál, Hilde Krahl és Halmay Tibor színművészek, a Dunai hajós című (német nyelvű) film szereplői. Háttérben a Parlament Forrás: Fortepan

Rendszerint kisebb, vagy visszhangtalan, középsúlyú szerepekben. Mindeközben kölcsönadják a Belvárosi Színház egy négyszemélyes kamaradarabjához, majd a Fővárosi Operettszínház produkciójához.
A Belvárosi Színház darabjában Gózon Gyula viszi a prímet. Az Operettben Kabos Gyula – akivel viszont Jávor Pál barátságot köt.

A fővárosi kritikusok és a közönség még nem éreznek rá Jávor unikális képességeire, a zseniális Kabos Gyula igen.

Miután az Operettet igazgató Faludi testvér csődbe viszi a színházat, azt átveszi a társulat, élén Kabos Gyulával. Hamarosan ő is csődbe megy – ami nem színészi kvalitásait minősíti -, de az általa jegyzett időszaknak van egy hangos sikere. Lengyel Menyhért darabja, A nagy börtön, amely oroszországi hadifogolytáborban játszódik, mégis akad benne bonviván szerep. Azt Kabos Gyula határozott kérésére Jávor Pál alakítja. Garantált a vastaps, amikor Jávor Pál a darab szerinti hadifogoly- színházban elénekli Daniló belépőjét Lehár Ferenc A víg özvegy című operettjéből. Nő az ismertsége.
A darab - az Operett újabb krachja után - a Magyar Színház repertoárjára kerül át. Miközben az a színház is recseg-ropog. Blumenthal bankár már kiszállt a buliból, s Pest szerte beszélik: Rácz György egy bérház árát költötte a színház életben tartására.
Rácz direktor – hogy fenntartsa a közönség érdeklődését - az 1929-es évad közepén vendégfellépőnek hívja az 1919-es tanácsköztársaság után emigrált, s tíz év után hazatérő Beregi Oszkárt.

Beregi Hamletet játssza az öt előadást megélő produkcióban, Jávor Pál pedig Horatiót. A kritika csendjétől kísérve.

Rácz György nem könnyen adja fel. Évad végén a Vígszínház kiválóságát Makay Margitot hívja meg egy francia bohózat, az Őnagysága kimenője egyik főszerepére. Még tart a próbaidőszak, amikor Makay Margit beviharzik a Vígszínház vezetőihez, Jób Dánielhez és Roboz Imréhez. Makay Margit orcája mintha láztól égne, s pihegve számol be róla:

Jávor Pál is tudja mindazt, amit a Vígből nem sokkal korábban Hollywoodba távozott Lukács Pál tudott.

A két színházvezető meg pontosan tudja: megbecsült színészük bármely felhevültsége mellett is képes a szakmai tisztánlátásra. Mindamellett nem csak Jávor Pál telefonkagyló-afférjáról, hallottak, hanem számtalan vidéki balhéjáról is. Másfelől tapasztalták már: a puding próbája az evés.

Jávor Pál színművész az Életre ítéltek! című filmben, 1941-ben Forrás: Fortepan/Kotnyek Antal

Bicska Maxi és Csaholy hadnagy
Jávor Pál 1929 júliusában szerződik át a Vígszínházhoz.
Szeptemberben Bertolt Brecht és Kurt Weill Koldusoperájának főszerepében, Bicska Maxiként áll a Vígszínház kényes ízlésű, polgári stílhez szokott közönsége elé. A bemutató előtt nyilatkozza:

Most hirtelen más szerepet el sem tudnék játszani, úgy beköltöztem abba kosztümbe, amelyet A koldus operája szerzői rám adtak. A színész számára ez jelenti a legtöbbet. Amikor az utcán is maszkban jár.

A Heltai Jenő által átdolgozott, a kapitalizmust ostorozó mondataitól nagyjából megfosztott darab még úgy is kiveri a biztosítékot a teátrum piacbarát publikumánál.

Tizenhárom előadás után lekerül a színről.
Jávor Pálnak így is jut pozitív mondat Pünkösti Andor Az újság című lapban megjelenő kritikájában:

A szereplők csaknem egységesen hibázták el a játékstílust, kezdve Capt. Johhny megszemélyesítőjén, a kitűnő és igen tehetséges Jávor Pálon, aki két felvonáson keresztül úgy tévelygett a londoni dzsungelben, mintha nem is egy angol csirkefogó, de egy ferencvárosi jassz lenne. Viszont a harmadik felvonásban olyan megrázó volt, hogy megremegtette az embereket.

Jób Dániel és Roboz Imre felhagy a kísérletezéssel, maradnak a kaptafánál: minőségi szalondarabok, komédiák, olykor egy-egy klasszikus.
Jávor Pálnak az 1930. tavaszán bemutatásra kerülő Fekete szárú cseresznye című Hunyady Sándor műben karakterfeladat jut. A főszerepeket Gombaszögi Frida, Hegedüs Gyula, Törzs Jenő, Rajnai Gábor játsszák.
Ám Jávor Pál a Feketeszárú cseresznyében talál rá arra a figurára, amelyet majd számtalanszor életre kelt még - nem is csak a színpadon, és nem feltétlenül a saját jószántából.

Jávor Pál a huszárezred Csaholy nevű hadnagyának karakterében alakítja először a behízelgően rokonszenves, asszonyokat, férfiakat lefegyverző dzsentri figuráját.

Megkapó természetességgel, a maga korában rendkívül modernül. A kritikák a főszereplőknek kijáró terjedelemben dicsérik.

Udvarol, mulattat
Jávor Pál öt vígszínházi éve alatt mély barátságba kerül az őt eleinte kétkedve fogadó Jób Dániellel, akinek imponál színésze becsvágya és akaratereje – és lojalitása. Jávor Pált érkezésekor éppen úgy kiöltözteti a teátrum – minőségi alsóneműtől az öltönyökig -, mint a többi ifjú színészt. Cserébe az egyre ismertebb Jávor részt vesz azokon a társasági eseményeken, amelyeket a színház –a közönség kapcsolatok jegyében – előír számára.

Hölgyeknek udvarol, urakat mulatat.

Az 1933-as Hunyady-darab, az Aranyifjú címszerepe kapcsán írják róla az Újságban :

Még soha nem volt ilyen meggyőzően jó. Komisz, önző, gigoló figura. Vergődésében megrázóvá válik, ürességében kibékíti a nézőt az úgynevezett happyenddel.

Klasszikusokban akadnak bukásai.

Maga mondja egyszer G. B. Shaw Apollodorusáról:

Siker és bukás körülbelül egyformán oszlik meg a színész életében. De a legnagyobbat Shaw Ceasar és Cleopatrájában buktam, lelkileg és fizikailag is. A közönség hidegen fogadott, és a díszlépcsőről akkorát estem, hogy azt hittem, sosem kelek fel.

Persze túloz. Az Shaw-darab 1933-as színrevitele idején már

egy ország bámulja hátracsuklott fejel a korszak egyik legnagyobb filmsztárját aktuális szerepében a sorra nyíló mozgóképszínházak zsöllyesoraiból.

Még akkor is, ha megformálójuk éppen padlót fog a körúti teátrumban.

Budapest, 1946. február 23. Cigányzenészek zenélnek Jávor Pál színművésznek és feleségének, Landesmann Olgának a Vorosilov, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság szovjet elnöke tiszteletére adott díszvacsorán Forrás: MTI/Bass Tibor

Az első filmszerep
1929 tavaszán esik meg – jóval a vígszínházi szerződtetése előtt -, hogy Jávor Pál - érzékelve a Magyar Színház csődközeli állapotát -, egy szellős nézőtér előtt lejátszott esti előadás után úgy dönt:

az lesz a legjobb, ha vacsorázik egy nagyot az Kertész és a Dob utca által közrefogott Fészek Művészklubban.

Ott figyel fel rá Martonffy Endre forgatókönyvíró-rendező – minapi gépészmérnök -, akinek megtetszik Jávor karaktere,

különösen a fiatalember ajkai felett futó vékony, elegáns bajusz.

Martonffy és barátja, Gaál Béla színész-rendező – minapi jogász - éppen a Csak egy kislány van a világon című némafilm leforgatására készül. A négy főszerepe közül háromra már megvan a színészük: Vándorfy Gusztáv, a némafilmek regnáló sztárja; Eggerth Márta, a Royal orfeum primadonnája; valamint Zombory Mercedes, aki még nem játszott semmiben, de feltűnően csinos és arisztokrata.
A történet szerint Bánát György földbirtokos feleségül vesz egy gyönyörű parasztlányt (Eggerth), ám az esküvő után faképnél hagyja, majd Budapesten beleszeret egy igéző városi leányba (Zombory), ám rájön, hogy mégis a feleségét szereti, aki azonban már Bánát egykori katonatársa (Vándorfy) oltalmaz. A két rendező Bánát szerepére még keresi azt a kevésbé ismert ifjú színészt, aki ígéretes új arcként tűnhetne fel a némafilmek honi és nemzetközi rajongótábora előtt.

Miután Márotnffy a Fészek főpincérétől megtudja, hogy az elegáns bajusz viselője nem csak színész, de állítólag ígéretes is, megszólítja Jávor Pált.

A színész azonnal igent mond az izgalmasnak ígérkező pénzkereseti lehetőségre.

A forgatáson még a díszletezésben, jupiterlámpák tologatásában is odaadónak mutatkozik.

Első filmjében azonban színészként feszengeni látszik, nehézkes, olykor suta. De a rendezőknek ez a legkisebb baja, attól még a némafilmek szokásához híven erősen kifestett Jávor egész jól mutat a felvételeken, különben Zombory báróné sem egy Fedák Sári.
Komolyabb gond, hogy a forgatások idején a körúti Royal Apolló és a Kossuth Lajos utcai Fórum mozikban felszerelik az első hangosfilm-lejátszó berendezéseket.
A Csak egy kislány stábjának végül szerencséje lesz: a pesti éjszakában összefutnak a Hans Pebal osztrák technikus és híradórendező által vezetett csapattal, amely kép és hangfelvevő berendezéssel ellátott furgonjával aznap készített felvételeket Horthy Miklós kormányzóval, József főherceggel és Bethlen István miniszterelnökkel. Az osztrákok furgonja másnap ott van a Hunnia Filmstúdió udvarában, és így a némafilm kiegészül néhány hangos epizóddal.

Az éppen berekedt Jávor Pál egy nótát is végig tátog a Bura Sándor vezette harminctagú cigánybanda kíséretében, miközben a díszletek takarásából a Jávort leső Fekete Pál nótaénekes mikrofonba szinkronizálja a színész dalimitációját.

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!