Jávor Pál, az első magyar filmsztár pokoljárása

Jávor Pál 1958-ban

 Jávor Pál a harmincas évek elején "birtokba vette" a filmgyárat, nem készülhetett film, amelyben ne ő játszotta volna a főszerepet. Megteremtette a bricseszes dzsentrihős figuráját, a mindig célba érő asszonybolondítót. A vásznakon látható figuráját a közönség összemosta hús-vér alakjával, miközben a valóságban más karakter volt. Civilben is szerette a cigánnyal húzatni, de inkább magában hallgatta a bandát, majd haza ment asszonyához. Dzsentri hősei fantáziájából teremtek elő, s persze megfigyelései is segítették megalkotásukban - ahogy Shakespeare és más klasszikus, kortárs hősök színvonalas, olykor zseniális színpadra vitelében ugyancsak. Amikor pedig úgy hozta a sors, inkább a sopronkőhidai kényszermunkát választotta mintsem hogy engedelmeskedjen a nyilasoknak. Egyik memoárírója úgy fogalmazott: "Jávor Pál a vészkorszakban azok mellé állt, akikbe belefojtották a sikolyt." A kommunista hatalomátvétel után Amerikába emigrált, de ott nem találta helyét, ezért 1956 után hazatért. Halála előtt még elhúzatta kedvenc nótáit a kórház kertjében. Nem ő rendelte oda a bandát, arra jártak éppen. A színésznek olykor szerencséje volt.  

Párbajra készül, a sajtót firtatja
A Kültelki Muzsika című Nádas Sándor-színdarab egyik előadásán Egyed Zoltánnal szólalkozik össze, mert az kétértelmű megjegyzést tesz a darabban játszó Titkos Ilonára. Jávor Pál, úgyis, mint a mozivásznainak korabeli szuperhőse,

a vita lezárásaként párbajra hívja az író-kritikust.

Nem sokkal később pesti vívóteremben találkoznak kiélezett lovassági kardokkal. Végül nem folyik vér: a segédek egyike, dr. Král Zoltán felszólítja őket: béküljenek ki, mert az érvényben lévő statáriumrendelet szerint halállal büntetik azt, aki bármely okból fegyvert emel embertársára.

Az állam által ígért halál elveszi kedvüket a privát gyilkosságtól. Az esetnek így is híre megy, ami kedvére van a filmes marketingeseknek.

Kevésbé örülnek, amikor Jávor Pál 1933 januárjában, egy kávéházi hajnalon csaknem tettlegességig fajuló vehemenciával kéri számon Falus István hírlapírótól, hogy miért írt róla valótlanságot – emberi magatartását bírálva - a Heti Újságban.

Az eset hatására újabb, Jávort gyalázó cikkek jelennek meg.

Jávor Pál színművész 1957-ben Forrás: Fortepan/Sándor György

Jávor Pál folyamatosan generál kisebb-nagy feszültségeket a környezetével.

Az esetek gyakorisága, hevessége összefügg az éppen elfogyasztott alkoholmennyiséggel is.

Ám összességükben nem súlyosabbak, lefolyásuk sem izgalmasabb, mint bármely más, sokat foglalkoztatott színész hasonló ügyei. Csak hogy azoknak nincs globális rajongótárboruk, Jávornak viszont van:

filmjeit az ő személye miatt vetítik óriási sikerrel számos országban, Németországtól Egyiptomom át Amerikáig.

Már a Nemzeti Színháznak lesz tagja, amikor ottani igazgatója, Németh Antal – aki nehezen viseli egyes kritikusok kisszerű élcelődéseit, amiért mozihőst foglalkoztat a társulatában – időnkét levélben tiltja le Jávort egy-egy filmszerep eljátszásától, súlyos retorziót ígérve, ha mégis elvállalja azt.

A kifogásolt szerepet aztán a színész rendre eljátssza, a retorzió elmarad, Jávor színházi pályafutása pedig töretlenül folyik tovább.

A Heti Újság újságírója által gerjesztett támadásokból sem lesz baj. Azok hatásait a filmmogulok által pénzelt tollnokok hárítják.

A szélesebb publikum végül az egész ügyet az amúgy is militáns korszak szépfiújának újabb hőstetteként könyveli.

Házasodik
Ami a nőket illeti: húszas évei végéhez közeledve Jávor Pál ez ügyben már erősen különbözik a filmekben, színművekben játszott karaktereitől.

Nem szerelmes alkat. Nem asszonyfaló.

Leginkább csak a magány elől menekül apróbb kalandokba. Botrányos viszonyokat – ellentétben korábbi éveinek túlkapásaival - még a revolver lapok sem tudnak ráolvasni.
Annál elszántabban ugranak rá, amikor híre megy: van egy állandó partnere.

Különösen a Heti Újság élcelődik sokat azon, hogy a színész egy kétgyermekes, elvált asszonyba szeretett bele.

Jávor Pál 1930-ban ismerkedik meg a zsidó iparmágnás, Landessmann Márk harmincegy éves lányával, Olgával. A Parisienne Grill nevű mulatóban találkoznak, s amikor az asszony elmondja a színésznek, hogy két gyermeke van, Jávor látszólag felháborodik:

„Akkor mit keres Ön itt, ilyen késői órán?"

Majd hajnalig táncolnak.
A Landessman család eleinte ellenzi a kapcsolatot, Jávor Pált a fiatalasszony szülei is a filmszerepei kapcsán ítélik meg. Négy év udvarlás után azonban

Olga családja kéri: kelljenek egybe, csillapítva a róluk terjedő kínos pletykákat.

(Azok alapjai az egyes szennylapokban megjelenő elfajult eszmefuttatások, melyeket arra két tényre alapoznak, hogy Jávor keresztény, Landesmann zsidó. Sz.Á.)
Jávor Pál és Landesmann Olga 1934. július 24-én kötnek polgári házasságot. Lagzi nincs, munka van. Forgatási szünetben költöznek háromszobás, Kék Golyó utcai lakásba az asszony gyermekeivel.

Három hónappal később, október 26-án Jávor Pált a Fővárosi Törvényszék kéthavi fogházra ítéli.

Affér a manézsban
Még 1934 áprilisában történik, hogy a Vígszínház vezetése kibérli a csődbe jutott városligeti Beketow-cirkuszt. Háziszerzőjük, Bús Fekete László A cirkusz csillaga című írása alapján készült produkciójuk olyan történet, amelyben a színház színészei artistaszámokat is bemutathatnak. A premier előtt hónapokig gyakorolnak hivatásos cirkuszművészek vezetésével.

Rökk Marika és Jávor Pál veszélyes lovasszámot vállal.

Augusztus 16-án írják meg a fővárosi lapok: a Vígszínház cirkuszi vállalkozását már több mint százötvenezren látták, a produkció addigi forgalma félmillió pengő. Egy nappal később arról számolnak be:

Jávor Pál a manézsból kilovagolva összeszólalkozott lova tulajdonosával, egyben ápolójával, Winternitz Károllyal, majd csaknem kiütötte a férfi szemét.

Jávor olvasata alapján – az eset után több újságnak is megszólal - a következő történt: a színész szóvá tette, hogy a ló sánta, mire Winternitz tiltakozott, majd leidiótázta Jávort, szó szót követett,

a ló gazdája Jávor Pál felé csapott az ostorával, mire annak elsült a keze.

A Vígszínház produkciójára még nagyobb lesz az érdeklődés, miközben a bulvár Jávor Pál szakmától való eltiltását követeli.
Jávor Pál az újságok hasábjain is védekezik:

Nem vagyok krakéler. Ha van bűnöm, csak az, hogy férfi vagyok, aki nem nyújtja oda a jobb arcát, ha megütik a balt.

A polgári radikális író, publicista, Zsolt Béla közzétesz egy írást, amelyben nem csak kiáll a színész mellett, de arra is felhívja a figyelmet:

a korszak baljós politikai történései mellett talán fontosabb dolgok is vannak Jávor Pál és Winternitz lóápoló istálló-drámájánál.

A Fővárosi Törvényszék októberben a fogházbüntetés mellett hatezer pengő fájdalomdíj megfizetésére kötelezi Jávor Pált. Majd a már lehiggadt Winternitz kérésére, végül felmenti fogházbüntetés letöltésétől.

A meghurcolt színész hazamehet Kékgolyó utcai otthonába, ahol felesége várja.

1958. Budapest, a Magyar Rádió stúdiója Sós György: Három kívánság című rádiójátékának felvételekor. Jávor Pál és Kálmán György színművészek Forrás: Fortepan/Szalay Zoltán

Magában nótázik, lekerül a frakk

Nagyon boldogan és szépen éltünk. Tulajdonképpen Pali nem volt bohém ember

- idézi majd a múltat évtizedekkel később Jávor Pál Bécsben élő özvegye. A Jávor Pált harmincas éviben megelevenítő emlékezés hétköznapi emberként írja le a színészt. Kevés szabadidejében kopott pulóverben tesz-vesz a Kék golyó úti lakást felváltó Pasaréti villa kertjében, vagy kutyáikat sétáltatja a környéken, illetve csak ül egy fotelban, nézi gyarapodó gyűjteménye darabjait: festményeit, könyveket.

Utóbbiakat olykor fel is lapozza, s ha erős gondolatba botlik, ott ragad az író világában.

Amúgy rengeteget dolgozik, gyakran mondogatja:

Akinek jól megy, az nem él.

Jávor egyetlen szenvedélye a cigányozás:

a Vadászkürt nevű étterembe jár, egyedül húzatja magának a bandával, senki sem ülhet olyankor az asztalához. Közben sokat iszik.

A főpincér rendszerint éjjel kettőkor hívja fel a színész feleségét, aki automobiljukkal megy érte.
Landesmann Olga utóbb úgy nyilatkozik Jávor magányos mulatozásiról:

Sosem korholtam érte. Erre a szabadságra, hogy egyedül mulasson a cigánnyal, neki szüksége volt.

1935 őszétől Jávor Pál már a Nemzeti Színház tagjaként járhat el a Vadászkürtbe feltöltődni.

Még tavasszal, a feleségével tett párizsi kiruccanásukon, a Hotel d' Iena lakosztályában veszi kézhez Németh Antal táviratát, amelyben a színház frissen kinevezett – a Nemzeti Színház megújításával, a repertoár felfrissítésével megbízott – igazgatója arra kéri: csatlakozzon társulatához.

Jávor előbb tréfára gyanakszik, de Németh Antal másnap telefonon is megkeresi, és szóban megerősíti a kérését.

Elsőként a Nemzeti Színház erősen konzervatív törzsközönsége is azt gondolja, hogy vicc az egész, amikor kezdik beszélni: botrányhős szerződhet a nemzet színházához. Amikor kiderül, hogy a hír nem kacsa, akkor többen is az újságok fórumain adnak hangot felháborodásuknak.
Jávor Pál mindeközben azt mondogatja kollégáinak:

Végre levehetem a frakkot, úgy éreztem magam benne, akár egy pincér."

Az újságoknak pedig azt nyilatkozza:

Nagyon hálás vagyok Németh Antalnak, mert megadta nekem a lehetőséget, hogy ne csak az obligát szépfiúszerepeket játszhassam, hanem olyanokban is közönség elé jussak, amelyekben sokoldalúbban mutatkozhatom be.

A nyitány szólamai
Jávor Pál színházváltása nem töri meg barátságát a Vígszínház igazgatójával, Jób Dániellel, de megroppantja. Ráadásul

eleinte Németh Antal is olyan komédiákban, szalonművekben játszatja, amelyben Jávor Pál „otthonosan" érezheti magát.

Puszta pedagógia. Beszoktatás.
1937-ben megkapja Thomas Paine címszerepét Hanns Jonson drámájában. Vonatkozó kritika:

Jávor Pál különösen a börtönjelentben tesz tanúbizonyságot, hogy valóban alkalmas most már a sex appeales, bajuszkás filmamorzó-szerepeknél különbekre is. Az átélés tüzétől izzott a jelenet, megrendítő volt és izgató.

Később Jávor így nyilatkozik:

A legkedvesebb sikerem talán a Thomas Paine című darabban volt. Mert ebben kaptam az első karakterszerepet. Azelőtt én mosolygós szemű bonviván voltam, és ez a szerep a pályám fordulópontja. Németh Antal vette magának a fáradságot, hogy jellemszerepet játszasson velem.

Az előadás ugyanakkor megosztja a kritikát.

Szerzője a német írókamara elnöke, egyben a náci Németország egyik főideológusa.

Ám ez alkalommal Jávor Pál még csak a szerepre koncentrál. Utóbb másra is.
1939-ben, a színész zsidótörvények által érintett felesége csak Hóman Bálint kultuszminiszter közbenjárására kísérheti ki férjét Bécsbe, ahol Jávor Pál aláírja szerződését A dunai hajós című német film főszerepére. Amíg Jávor a producerekkel tárgyal, az asszonyt néhány órára őrizetbe veszi a Gestapó, majd kényszerítik, hogy azonnal térjen vissza Magyarországra.

Az eset után Jávor Pál egyre nyíltabban hangoztatja ellenszenvét a hitleri rendszerrel szemben, illetve a hazai szélsőjobb iránti megvetését.

1958. Budapest, Nagymező utca 22–24., Petőfi Színház. Agárdy Gábor, Bánki Zsuzsa, Gordon Zsuzsa, Csákányi László, Jávor Pál színművészek, a próba szünetében (S. Maugham: A királyért) Forrás: Fortepan/Kotnyek Antal

Mindemellett több publicisztikáját is közlik a lapok, amelynek egyik visszatérő eleme: a színész, egyáltalán a színházi ember ne politizáljon.
Kritikusok és dilettánsok című írásában pedig egyebek közt arról értekezik: néhány ítész olyan, mint játékszernek szánt drótszamár, úgy bólogat, ahogy a fejét pöckölik.

A Nemzeti Színházban töltött évei alatt – az egyre feszültebb politikai helyzetben - Németh Antal sorra bízza Jávor Pálra a fajsúlyos drámai feladatokat.

A Nóra című Ibsen mű Rank doktorát 1941-ben játssza el Bajor Gizi partnereként. Amikor kézhez kapja a példányát, felháborodik a szerep „karcsúsága" miatt. A rendező, Egri István megnyugtatja: olyan színész játszották korábban Rankot, mint Pethes Imre.
Németh László írja a premier után:

Jávor egy éven belül negyedszer lep meg, mint nagyigényű jellemszínész.

A Pesti Hírlap kritikusa úgy fogalmaz:

Rank doktor figuráját Jávor Pál panoptikumszerű realizmussal keltette életre. Saját balsorsának ijesztő múmiájaként jelent meg. Olyan volt, mint egy bálvány, mint egy kísértet. Lenyűgöző drámaiság áradt mozdulatlanságából.

A következő évben, 1942-ben Jávor Pál betölti negyvenedik évét.

Akkor nyilatkozza: ha pályáját nagyzenekari műhöz hasonlítja, akkor még csupán a nyitány szólamain jutott túl.

Nincs mesze az idő, amikor Németh Antal azt mondja majd:

Ha Jávor Pál sorsa szerencsésebben alakul, akkor Magyarország egyik legnagyobb drámai színésze lehetett volna.

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!