A Nemzeti Színház és a Magyar Nemzeti Táncegyüttes Csíksomlyói passió című előadás szabadtérre átalakított verzióját 25 ezer néző látta a csíksomlyói Nyeregben tavaly augusztusban. Az ingyen megtekinthető produkciót a Nemzeti Színház, bő egy évvel korábban, 2017 tavaszán mutatta be. Az előadásnak egyik kulcsszereplője volt a Kossuth-díjas énekes, mesemondó, népmesegyűjtő, folklórkutató és előadóművész, Berecz András, aki a Vándort játszotta. Az alakítás egyik érdekessége, hogy Berecz András
maga válogatta össze azokat a szövegeket
– archaikus meséket és énekeket –, amelyek aztán helyet kaptak a Csíksomlyói passió-ban.
A szerepről Berecz András azt mondta, „az én figurám, hivatalos nevén, a vándor, ma csángó emberként valóságasan Jézus sarkában van, lába nyomát követi, fel egészen a Koponyák hegyére, a kereszt alá. Figyelje az egykori eseményeket, de azért szóljon is bele az eseményekbe, legyen jelen. Tehát legyek néző is, és cselekvő is, mában és a múltban, ott és itt. Nahát így kezdtem én a vándorlást.”
A tavaly augusztusi szabadtéri előadáshoz hasonló élményt élhetnek majd át azok, akik augusztus 19-én Esztergomban, a Szent István-bazilika előtti téren megtekintik az ünnepi színházi produkciót. Az újabb grandiózus fellépés előtt azonban az előadás Vándora, Berecz András elzarándokol Csíkszeredába, hogy
Ferenc pápa erdélyi látogatása alkalmából elmesélje személyes útját a 80-as évek erdélyi gyűjtőútjaitól a csíksomlyói előadásig.
Az Isten bolondja című estjében erről az útról meséli történeteit három alkalommal Csíkszeredában. Találkozásokról és kalandokról, a piacon elbábozott evangéliumról és a Lenin utca 13. lakójáról, Shakespeare-ről és bölcsekről meg bolondokról, régi búcsúkról, a Csíksomlyói passióról és a Jézus sarkában járó vándor szerepéről lehet majd hallani. Az előadások ingyenesek, de szükséges hozzá az előzetes regisztráció.
A Vándor szerepéről, a csíksomlyói előadásról korábban azt mondta Berecz András, „mekkorát lépett a világ, milyen tréfákat űz velem az idő. Azért jöttem valamikor – s még most is –, hogy kérdezzek, hallgassak, gyűjtsek, merítsek, és most tessék, gyűjtsetek a gyűjtőtől, pohár vizecskémet töltsem a kútba, forrásba! Jó harminc évvel ezelőtt kezdtem Erdélybe járni. A moldvai csángók közé, Gyimesbe, a Háromszéki-havasok csángó telepeire, aztán a somlyói búcsúra,
mikor még több volt a megfigyelő, mint a búcsús. Akkoriban figyeltek, bujkálnom is kellett, s tessék,
most egyszer csak ott állok a nyeregben, a színpaddá lett hármasoltár előtt, hogy kedves, boldogító hánykódásaim értelméről számot adjak” – olvasható a Nemzeti Színház honlapján.