Fedák Sári, az egyik legnagyobb primadonna története, aki semmi mást nem akart, csak mindenkinek tetszeni

Budapest, 1904. Fedák Sári Kacsóh Pongrác: János vitéz című daljátékának címszerepében. MTI Fotó: Reprodukció

A száznegyven éve született színésznő egyike a magyar színháztörténet legnagyobb primadonnáinak. Tízéves volt, amikor egy nála évtizedekkel idősebb árvaszéki elnök a színház felé irányította a figyelmét sajátos barátságuk keretei közt. A polgári és elemi iskoláit még végigbukdácsolta, majd miután sikerrel elvégezte Rákosi Szidi színiskoláját, páratlan karriert épített egyébként korlátozott énekhangja ellenére, sugárzó egyéniségével, elkápráztató színészi játékával. Nemcsak hazájában lépett fel, hanem külföldön is: Berlintől Párizson, Londonon át az Egyesült Államokig. Ugyanakkor a hatalom aktuális képviselőit is mindig el akarta kápráztatni. A Kommün ideje alatt Kun Béláék mellett agitált. A második világháborúban, illetve a vészkorszak időszakában vállalt szereplései miatt pedig a Népbíróság hamis vádak miatt börtönre ítélte. Annak ellenére, hogy tárgyalásán Básti Lajos is mellette tanúskodott, állítva, hogy a primadonna nemcsak őt mentette meg, de más kollégáit is igyekezett védeni. Annyi biztos: korának közönsége rajongott Fedák Sári extrovertált és impulzív személyiségéért, amely karakternek szinte szükségszerűen jutott teátrális sors. (Fedák Sáriról a nagy színésznő, Szűcs Nelli készített önálló estet a Nemzeti Színházban. A példátlan sikerű előadást Szűcs Nelli ötödik éve játssza.)

Félrenyúlt a lapkihordó
Fedák Sári, a tizenöt éves beregszászi bakfis a polgári radikálisok szabadelvű lapjában, a Budapesti Naplóban figyel fel a hirdetésre: Rákosi Szidi színésziskolájában előképzettség nélkül két év alatt színészi mesterlevelet szerezhet a tehetséges jelentkező. Sári tollat ragad, s levélben tudatja Rákosi Szidivel:

személyében a jövő legnagyobb primadonnáját képezheti majd, de néhány évig még kénytelen a szülői háznál időzni.

Ám, ígéri, előbb-utóbb érkezik, és tehetségéhez mérhető alázattal fogja abszolválni tanulmányait.
Rákosi Szidit kíváncsivá teszi az isten háta mögött élő fruska őrülettel határos elszántsága - amely akár tehetséget is jelezhet. A következő években levelezésben maradnak. Szidi néni biztatja a lányt, de azt is hangsúlyozza: nehéz hivatást választott.

A levélváltásra amúgy a véletlen szolgáltatott lehetőséget.

A leány édesapja dr. Fedák István - Bereg vármegye tisztifőorvosa - a saját világnézetével azonos lapot járat: nem a radikális Budapesti Naplót, hanem a konzervatív Budapesti Hírlapot. Abban Rákos Szidi intézménye nem hirdet.
Egy napon félrenyúlt a lapkihordó.

Fedák Sári színművésznő Beregszászon Fotó: Berghammer

Súlyos bajok, cirkuszi tervek
Fedák Sári színészi ambíciói fokozatosan lépték át a józan tervezgetés határait. Az 1879. október 9-én született kislánynak mindenekelőtt két súlyos betegséget kellett túlélnie. Ötéves, amikor a szemeit támadja meg egy súlyos kór. Két évet tölt elsötétített szobában. Ott hallgatja naphosszat kiemelkedő szépségű édesanyja, Kokály Emília átlagos színvonalú zongorajátékát. Édesapja mindeközben maga készítette cseppekkel kezeli.
Alig egy évvel felgyógyulása után Sári csonthártyagyulladást kap. A gyógyszerezés kezdetben nem hoz eredményt, szóba kerül: a jobb lábfejét amputálni kell. Ám végül ez a betegség is elmúlik. Nyár van éppen, a kislány a fájdalmakat hátrahagyva, szülei kíséretében tekinti meg egy Beregszászon turnézó vándorcirkusz előadását.

Eldönti: kötéltáncosnő lesz, vagy műlovarnő, esetleg mindkettő.

Ez irányú terveitől Bereg vármegye agglegény árvaszéki elnöke téríti el a kislányt, s irányítja a gyermek figyelmét a színház felé.

A gyámügyi szakember
A kor szokásainak megfelelően a módosabb családok étkezésekkel támogatják a szerényebb pénztárcájú köztisztviselőket.

Így lesz kosztos napi két alkalommal Füzesséry Péter árvaszéki elnök a Fedák családnál.

A gyámügyi szakember – nagyivó, nagyevő, kancsal szemű, hatvanas férfi, bajszát tubák festette sárgára – nagy érdeklődést tanúsít a kis Sári iránt. Sokkal többet barátkozik vele, mint a kislány hat évvel idősebb bátyjával, Pistával – aki felcseperedve majd a városi rendőrkapitány posztig viszi.
Péter bácsi és Sárika nyaranta órákig trécselnek az étkezések után a Fedák-bírtok öreg diófája alatt.

Együtt álmodoznak, illetve, Péter bácsi bele-bele igazít a lányka álmaiba, elhessentve a cirkuszi víziót.

A gyámügyes nagy színházbarát, Pestre is eljár előadást nézni, s rendre beszámol a kislánynak a látottakról. Kiemelve a primadonnák varázsát.
Péter bácsi bírja a szülők bizalmát, egy nap Sárikával együtt utazhat a fővárosba. A Népszínházban tekintik meg Konti József A citerás című operettjét. Sárit elkápráztatja a produkció. Mindennél jobban az a jelenet, amikor a színpadra lépő Küry Klára primadonnát vastapssal fogadja a közönség, vezetéknevét kurjongatva. Péter bácsi akkor a kislány fülébe súgja:

Pár év múlva téged fognak így ünnepelni!

Az éjszakát pesti fogadóban töltik, másnap visszamennek Beregszászra.
Nem sok idejük jut a további álmodozásra, egy augusztusi estén – vacsoraidőben - Péter bácsi helyett az árvaszéki ügyintéző bukkan fel Fedákéknál, s kéri: Sárika menjen át az elnök úrhoz, aki ágynak esett, s alighanem a végét járja. Füzesséry Péter ötezer forintot (a pengő előtti korszak), minden megtakarított pénzét a tizennégy éves kislánynak adja, de előtte megesketi: ha a szülei nem engednék, hogy színi tanulmányokat folytasson, akkor

a pénz egy részéből a szökését, maradékából pedig színi tanulmányait finanszírozza majd.

Sári esküt tesz, Péter bácsi meghal.

Szegedi kitérő és a hoppon maradt alezredes
Népszínházi élménye után Fedák Sári részt vesz egy-két műkedvelő előadásban is a beregszászi Arany Oroszlán vendéglőben. A helyi kritika a hivatásosoknak kijáró szavakkal méltatja.

Szülei mégis eltiltják a színészi pályától a polgári iskola négy osztályát épphogy végigbukdácsoló leányukat.

Tizennyolc éves, amikor édesapja elküldi Szegedre, régi barátjára, Klimkó Ede táblabíró oltalmára bízva, s arra kéri Edét: taníttassa zongorázni a leányt, az a méltó elfoglaltság egy úrilány számára. Sári azonban hanyagolja a zongoraleckéket, inkább a városi színház körül lófrál, igyekszik elkapni a művészbejárón kilépő jobb képű férfiak pillantásait. Ez hol sikerül, hol nem, de semmi nem sül ki a dologból. Ellenben a Tisza-parton megismerkedik egy szegedi joghallgatóval, akivel később még a szerelemnél is szorosabb kapcsolatba kerül.

A fiút úgy hívják: Huszka Jenő.

Fedák Sárit Beregszászra visszatérve édesapja várja a vasútállomáson, ahol azt látja: leánya haja púderral van sárgára festve, búzakék bársonykalapját strucctollak díszítik; kezében különös táska, rajta angol felirat: MUSIC.
Fedák doktor mellékutcákon keresztül oson haza gyermekével, majd kiadja a feladatot asszonyának: minden társasági eseményen részt kell vennie Sárival, hogy mielőbb kérőt találjon leányuknak.
Fedák Sári egy ilyen eseményen megugrik édesanyja figyelő tekintete elől, nyomában egy megözvegyült, saját apjánál évekkel idősebb, Pataky nevű honvéd ezredessel.

A félreeső szobában sosem tapasztalt örömöket ígér a felajzott aggnak, amennyiben az esküszik: egy hónappal később megkéri kezét a szüleitől.

Pataky tiszti becsületszavát adja. Fedák Sári pedig hazatérve levelet ír Rákosi Szidinek, amelyben tudatja: hamarosan érkezik.
A lánykérést megelőző napon dr. Fedák tombolva fogadja a hírt: leánya hamarosan egy vénember asszonya lesz. A doktor tudja: az ezredes kérését annak rangja miatt sem utasíthatja el. Mindemellett az sem kérdés: a frigy miatt Beregszász-szerte köznevetség tárgya lesz.
Leánya azonban meggondolhatja magát. Apja megkérdezi: annak mi az ára?
A doktor nem sokkal később levélben értesíti az ezredest:

hallott megtisztelő ajánlatáról, de leánya a házasság helyett fővárosi tanulmányokat választott.

Jelenet a Gésákból Fotó: Galduschek Erzsi

„Te vaksi lány!"
Fedák Sári édesanyjával együtt 1897 szeptemberében Budapestre utazik, első útjuk Rákosi Szidihez vezet. Érkezésüket megelőzi dr. Fedák levele, melyben arra kéri a színiiskola vezetőjét: semmiképpen ne vegye fel leányát az intézménybe. Rákosi Szidi kedvtelve nézegeti a Sárit, majd szavalatot kér, és egy dalt. Aztán azt mondja az édesanyjának:

Semmiképpen nem teljesíthetem a kedves férj kérését. Az isten is színpadra teremtette a lányukat.

Fedák Sári az Aréna (ma Dózsa György) út 19-ben szállásolja el magát távoli rokonuknál, Özvegy Csáky Gézánénál. Onnan jár be lóvasúttal, majd december 19-től – az utolsó lóvontatású jármű beszüntetését követően – elektromos vasúttal Szidi néni tanintézetébe, a Rökk Szilárd utca 4-be.
Dr. Fedák karácsony előtt Budapestre utazik, személyesen kéri meg Rákosi Szidit: menessze lányát növendékei sorából.

Szidi néni csak mosolyog.

Fedák Sári első színiiskolás hónapjait a beszédtechnika, színpadi mozgás, helyzetgyakorlatok alapjainak elsajátításával tölti.
1898 januárjában Rákosi Szidi beosztja statisztálni a három hónapja megnyílt, részben családja érdekeltségébe tartozó Magyar Színházba.

Fedák Sári őrjöngve üvöltözik Rákosi Szidivel:

ha apja megtudja, hogy kóristaként kezdi a pályát, s nem primadonnaként, akkor hazacipeli.

Rákosi Szidi túlkiabálja.

Fedák Sári apród lesz Sidney Jones Gésák című operettjében. Megfűzi az egyik gésát alakító növendéket: játsszák el – pillantásaikkal, gesztusokkal -, hogy tikos viszony van köztük.

Produkciójuk olykor sikerrel vonja el a publikum figyelmét a darab a főirányaitól.

Amikor pedig gésája nincs színen, akkor Sári a színpad előterébe lopakodik, úgy bámulja a főszereplőket, hogy megint csak többen figyelnek rá a kelleténél. Sziklay Kornél, a színház vezető komikusa minden alkalommal dohogva próbálja hátrébb terelni. A színfalak mögött rendre kérdőre vonja:

Mit képzelsz magadról te vaksi lány?

Fedák Sári erősen rövidlátó, de annál elszántabb.

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!