A kelendőség biztos tudata
Rákosi Szidi csak módjával nyesegeti Zsazsa – Fedák Sári családi, színházi beceneve – burjánzó szárnytollait. Az 1889-es tanév végén apró feladatot kap a végzősök vizsgadarabjában, az Elektrában. A címszerepet Nagy Bella – az idős Jókai Mór majdani neje – játssza, mint generációjának legígéretesebb növendéke. Fedák Sári Bella lábai előtt heverve mondja el egyetlen mondatát:
A férfi, ha nagy munkába fog, haboz!
Olyan átéléssel adja elő, mintha bármely más előző, s eljövendő színpadi történés lényegtelen lenne.
Rákosi Szidi fia, a huszonöt éves, univerzális tehetségű Beöthy László - aki januárban vette át a Magyar Színház igazgatását -, már Nagy Bella vizsgáján is leginkább Fedák Sárit figyeli.
Nem sokat habozik, a következő iskolaévben eljátszatja Fedák Sárival a Magyar Színházban a Gésák női főszerepét,
amikor az eredeti szereposztás primadonnája lebetegszik. A beugrás alkalmával Beöthy és Rákosi Szidi a színház hármas páholyában várják a lány színrelépést. Amint felcsendült a nyúlánk, rövidlátásától kissé különös tekintetű lány pimasz hangocskája, kitört a taps. Beöthy pedig anyjához fordul:
Ez a karrier kikerülhetetlen.
Év végén elérkezik Fedák Sári színiiskolát lezáró vizsgája, amelyen Charles Lecocq A kertészlány című operettjét adják elő növendék társaival. Akkor írja a Fővárosi Lapok című újság:
Fedák egy szinte túláradó temperamentumú – csupa tűz és csupa grácia - széplány, akinek határozott jövője van a színpadon, ha hangja kissé megerősödök.
Fedák Sári hangja sosem fog megerősödni, de Beöthy Lászlót ez nem érdekli.
A vizsga után 3000 forint fizetéssel a Magyar Színházhoz szerződteti. Annyi kikötéssel: egy szezont előbb Pozsonyban kell töltenie, hogy nagyobb legyen a színpadi rutinja. Fedák Sári aláírja a szerződést.
Majd tárgyalásba kezd Porzsolt Kálmánnal, aki egy éve vette át a Népszínház igazgatói posztját. Porzsolt, aki több száz vidéki múzeum és népkönyvtár megalapításával, valamint azzal, hogy a Népszínházat egy év alatt feltámasztotta tetszhalott állapotából, a honi kulturális felvilágosodás egyik élharcosának számít. Fedák Magyar Színházi szerződéséről nem tud, de maga is látta a lány vizsgáját. Kétezer forintos fizetést ajánlva hívja teátrumához. Fedák rábólint, ám alá nem ír. Hamarosan Pozsonyba utazik – Porzsoltnak még üzenetet sem küld -, ahogy abban Beöthyvel megállapodott.
A kelendőség biztos tudatában.
Pozsony kedvence
Fedák Sári első pozsonyi felléptetése balfogás: ugyanis az aradi vértanúk emléknapján mutatkozik be egy pajkos francia operettben. A lapok dacból sem írnak az előadásról.
Ám amikor néhány nappal később újra Marqesné főszerepét játssza Viktor Roger A bibliás asszony című operettjében, már azt írja a Nyugat-magyarországi Híradó:
Jó akvizíciónak kell tartani Fedák kisasszonyt. Nem nagy terjedelmű, kissé fátyolozott hangja még rászorul az iskoláztatásra, de annál többet ígér a játéka, amely határozottan diszkrét. Sudár alakja, pikánsul érdekes arca predesztinálják őt szerepkörére. Tánca is graciózus. Gondos énektanulás az, amit különösen a szívére kötünk.
Két héttel később A baba című daljátékban Alésiát formálja meg. Azt írják:
A színpadon való biztonsága egyre növekszik. Fedák kisasszony ma a pozsonyi közönség határozott kedvence.
Decemberben eljátssza Hervé Lili című operettjének címszerepét. Különböző életkorban jeleníti meg a hősnőt, csitritől nagymamakoráig. Egy recenzió:
Fedák Sári elemében volt. Játéka ugyan teljesen Küry Klára hatása alatt állott, de legalább jó mintát választott. Játékában több eredetiség kívánatos. Ének dolgában is sokat kell még tanulnia, ne restellje, lásson hozzá csinos hangjának mind tökéletesebb kiképzéséhez. Hogy mit lehet Liliből csinálni ének dolgában, azt megmutatta Küry Klára. Kifogásainkat Fedák kisasszony ne gáncsnak vegye, hanem annak az elismerésnek, hogy ő még nagyobbra termett.
Pozsonyban Fedák Sári főszerepeket kap, mégsem játszik sokat. A színházépületen két társulat osztozik: a magyar és a német nyelvű.
Szabadidejében – bár édesanyja is vele van gardedámként – szerét ejti, hogy bepótolja mindazt, amiből némileg hiányt szenvedett.
A város tele van arisztokratákkal. Ott lakik Frigyes főherceg a családjával, testőrséggel, katonákkal, rengeteg a primadonnáért rajongó, szép pozíciójú férfiember. Fedák Sári körül báró és grófi csemeték legyeskednek.
Mindezzel együtt méregdrága fellépő ruháit - melyeket a város legjobb színházi szabászánál, Boda Katalinnál varrat - édesapja finanszírozza Beregszászról. Lánya sikerei büszkévé tették.
Tehetségtelennek ítélik, a Népszínházhoz szerződik
Fedák Sárival egy nap elszalad a ló.
A Gésák 1900-as, januári bemutatóján magánszámokat rögtönöz: csókokat hint a színpadról, hódolóinak integet, komikus gesztusokkal szórakoztatja a publikumot a drámai jelenetekben. A kritikusok rendre intik a másnapi lapokban. A közönség azonban rajongva tapsolja további magán attrakcióit a következő előadásokban. Relle István, a pozsonyi színidirektor inkább a kritikusokkal ért egyet, de tehetetlen a megszédült primadonnával szemben.
Hanem amikor Pesten is híre megy a dolognak, a Magyar Színházat birtokló konzorcium két tagja, Hegedüs ügyvéd és Filó patikus Pozsonyba utazik, hogy ellenőrizzék:
mi igaz mindabból, ami Fedák tébolyáról eljutott hozzájuk.
Visszatérve felszólítják Beöthy Lászlót: bontsa fel Fedák Sári szerződését, mert a nő tehetségtelen.
Beöthy Lászlónak nincs választása, bár biztos benne, hogy Fedák Sárit észhez lehetne téríteni. Édesanyja, Rákosi Szidi – hogy megtartsa Fedákot a színházi világ számára, s kijózanítsa a lányt - felkeresi a Fedák Sári által vérig sértett Porzsolt Kálmánt, a Népszínház direktorát, és ráveszi:
amennyiben Fedák levélben bocsánatát kéri, akkor szerződtesse le a Népszínház társulatához,
és gondos instrukcióval térítse vissza a fegyelmezett színjátszáshoz.
Fedák Sári – aki akkor már puszta szeszélyből előadásokat is lemondogat Pozsonyban - a Rákosi Szidi sürgönyben fogalmazott felszólítására, s értesülve elúszott szerződéséről - józanodni kezd.
Megírja a bocsánatkérő levelet.
1900. május elsején édesanyjával Budapestre érkezik. Szülője továbbmegy Beregszászra, a leány pedig beköltözik Rákosi Szidi Kerepesi (ma Rákóczi) úti lakásába. Szobájából pont rálátni a Népszínházra.
A teátrum elsőszámú primadonnája a Fedáknál kilenc évvel idősebb Küry Klára.
Előbukkannak keblei
Hamarosan új kifejezés születik a korabeli sajtóban: „primadonna háború."
Fedák Sári első színrelépésénél megbotlik, ruhájának pántja elszakad, előbukkannak keblei. Hamarosan saját, nagyszámú rajongótábora lesz, bár
Porzsolt Kálmán határozott intésére azon túl jobban ügyel a kebleire.
Küry Klára és Fedák Sári elsőként Sidney Jones San Toy című operettjében játszik együtt. A primadonna szerepét, San Toyt, a kínai lányt Küry Klára kapja, a második női főszerepet, Dudley szobalányt Fedák Sári.
A Magyar Nemzet kritikusa szerint két irány ütközött meg az előadásban.
Egyik felől a szubtilis operett művészet minden finomságával és költészetének minden illatával: ez volt Küry Klára.(...) Másfelől Fedák Sári kisasszony, akinek egy dologgal tisztába kell jönnie most a pályája elején, hogy az operettszínpad is más, és az orfeumpódium is más. Mi Fedák kisasszonyt ugyankor igazi tánczseninek tartjuk. Női testben még alig láttunk ennyi ritmikát, valósággal beleolvasztja testét a zene ütemeibe, s minél szilajabb ez a zene, féktelen semminő határt nem ismerő temperamentuma annál jobban ragadja ki, messze a jó ízlés határain túl is.
Ugyanennek az előadásnak kapcsán írja Keszler József, az akkori kritikusi szcéna megfellebbezhetetlen alakja:
Küry kisasszony az előadásban igen sajnálatos modorokat öltött az utóbbi időben. Mikor a főszereplőnek egy szavát sem lehet érteni, egy hangját sem lehet hallani, már a földszint egyes padjaiban sem, akkor a siker nem lehet teljes.
A háború mögöttesének lényegét Bános Tibor fogalmazza meg évtizedekkel későbbi Fedák- biográfiájában:
Az álszemérmes kor alkonyán, a jól elrejtett női lábak és bokák virágzó divatja idején egyszer csak felpattant a színpadra egy tüzes csikó lány, akinek jó alakja, hosszú lábai vannak, s nem átallja azokat mutogatni vagy talán heccelni is vele az úgyis lobbanékony, heves vérmérsékletű férfiközönséget, amely természetesen vette a lapot. Ez persze csupán a harmadik emeleti karzatra meg az állóhelyek férfiközönségére vonatkozott, a vékonypénzű, de mindenért hálás közönségre, amely tapsaival és füttyeivel követelte őt. Lejjebb, a páholyokban és a földszinten legfeljebb magukban kuncogtak az urak. Nyíltan még nem mertek mellette színt vallani. Arra csak később került sor.
Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!