Vigalmi és rádiós munkák
Fedák Sári 1942-ben a budai Szolyva utcába költözik, és írni kezdi színdarabját. A Párizs című színmű valójában Hollywoodról igyekszik lerántani a leplet, egy Brigi nevű magyar színésznő ottani megaláztatásait bemutatva. A darab premierjét karácsonykor tartják a Magyar Színházban. A kritikák kiemelik:
a hatvanhárom éves színésznő egész hitelesen formálja meg a harmincnyolc éves főhősnőt.
Hozzáteszik: a mondanivaló, az üzenet kapcsán akadnak hiányosságok.
Fedák Sári 1943 tavaszán a Tábori Színház frontelőadásaiban lép fel.
Beosztása: honvéd vigalmi munkás. Barátaihoz címzett levelekben meséli el:
nagy siker a frontturné, a katonák ünneplik, bár sose érne véget.
Véget ér. A színésznő visszatér Budapestre.
Fedák Sári az 1944-es, októberi nyilas hatalomátvétel előtt egy társaságban mutatkozik a Magyar Futár című lap főszerkesztőjével, Szálasi Ferenc későbbi vallás- és közoktatásügyi miniszterével, Rajniss Ferenccel. Ahogy a lap többi munkatársával is. Egyikük, Mecsér András az Amerikából Fedákkal együtt kitiltott Aknay Vilma vőlegénye.
Fedák Sári 1944 decemberében Bécsbe megy. Munkát vállal a Donausender rádiónál. Amikor a város körül egyre szorosabb lesz az oroszok gyűrűje, akkor dunai tutajra kéredzkedve lecsorog Linzig.
Tudja, hogy azt a várost az amerikaiak fogják felszabadítani.
1945 októberében arról ír Papp Manci nevű pesti barátnőjének:
már angolul játszik kedves amerikai barátainak.
Az új magyar hatóságok decemberben kérik kiadatását az Ausztriában állomásozó amerikai haderőktől. A kérést habozás nélkül teljesítik.
Tárgyalás, büntetés
Tárgyalására várva az Andrássy út 60-ban, a minapi Nyilas Ház fogdájában ad interjút Szirmai Dezső hírlapírónak. Egyebek közt arról beszél:
Csak a fiúkat szeretem. De nem ám azért, amire maga gondol, hanem azért, mert a lányok túl félénkek voltak nekem. Valójában a magam lelke is szelíd volt, sohasem volt bennem semmi törés, semmi hatalomvágy, csak uccu neki, neki az életnek!
Maga tér rá az egyebekre:
Antiszemitizmus? Sohasem ismertem. A barátaim mind zsidók voltak, a szabóm, a kalaposom, a varrónőm, az orvosaim. Amikor apám megbetegedett a beregszászi zsidók imádkoztak érte.
Népbírósági tárgyalásán több tanú, Básti Lajos is elmeséli, hogy Fedák Sári közbenjárására térhetett haza a munkaszolgálatból. A nagy színész azt is említi:
Fedák Sári egyetlen zsidó kollégájával sem szakította meg a kapcsolatot, igyekezett segítségükre lenni, miközben valóban tett németbarát kijelentéseket.
Fedák Sári mellett tanúskodik Rózsahegyi Kálmán, Rátkai Márton, Somló István is.
A Népbíróság elsőfokú ítéletben népellenes bűntettért szab ki rá két év börtönt, teljes vagyonelkobzással, közügyektől való eltiltással. Az indok: náci eszmék terjesztése. Az enyhítő körülmények között említik a színésznő korát, az üldözött zsidók támogatását, valamint azt, hogy több mint fél évszázados pályafutása alatt gazdagította a magyar színházkultúrát, annak külföldön is sikert és elismerést szerezve.
Az enyhítő körülmények között arról is szó esik: az idősödő színésznő régi sikerei után áhítozva bármilyen szereplési lehetőséget megragadott, túllépve a józan ész határain.
A másodfokú ítélet az egyéb vádakat bizonyítottság hiányában figyelmen kívül hagyja, kizárólag Fedák Sári a németbarát Donausender rádiónál történt szerepvállalását kifogásolja.
Nyolc hónapi börtönre csökkenti az elsőfokú ítéletet, a színésznő politikai jogának gyakorlását öt évre függeszti fel; valamint három évre eltiltja attól, hogy hivatását a fővárosban gyakorolja. A vagyonelkobzástól eltekint.
Fedák Sári büntetésébe beszámítják az előzetesben töltött időt is. Két kegyetlen hónap után, 1946. szeptember 4-én kiszabadul a márianosztrai nő fegyházból.
Nyáregyházi hétköznapok
Fedák Sári élete maradék kilenc évét a Pest megyei Nyáregyházán tölti, a monori járásban – önkéntes száműzetésben. Két évig unokahúga, becenevén Gótika, asszonynevén Kauser Istvánné házában lakik komornájával, Kerék Margittal. Színházi jelmezeit, könyveit, egyéb értékeit már 1944-ben oda küldette megőrzésre. 1948-ban Kerék Margittal együtt hurcolnak át mindent a közeli kastély parkjában álló
háromszobás, földpadlós kerti lakba, a kastély tulajdonosának engedélyével.
A birtok 1952-es államosítása után az újonnan alakuló termelőszövetkezet vezetői kilakoltatják, s egy elhagyatott tanyát utalnak ki a két idős asszony számára: két szoba, tornác, körben földek.
Fedák Sári utolsó éveiben sokat olvas, kézimunkázik, idővel szövőgépet is beszerez, szőtteseit árulja.
A környékbeliek kedvelik a jó kedélyű, nagydumás Zsazsa nénit, ahogy hallgatagabb komornáját is.
Rendszeresen visznek terményeikből, főztjükből a két asszonynak. Ők a szívességet a ritkaságnak számító babkávéval viszonozzák.
Fedák Sári folyamatosan kapja a csomagokat, a készpénzt a színháziaktól. Huszka Jenő különösen bőkezű.
Látogatják is a régi barátok. Például Rátkai Márton, szívközeli színpadi társa, de - mások mellett - a magát elkötelezett baloldaliként deklaráló Dénes Zsófia is.
Fedák Sári délutánonként olykor magára csukja a szobája ajtaját, felveszi valamelyik jelmezét, sminkel, majd részleteket ad elő régi szerepeiből.
Míg el nem kapja a nevetés a tükör előtt.
Kerék Margit nem nevet vele. Lenyűgözve nézi asszonyát a kulcslyukon keresztül.
Búcsújáték a péknél
Fedák Sári gyakran meséli a környékbelieknek: amikor majd érte küldetnek, s újra fővárosi színpadra lép, minden nyáregyházi vendége lesz a nézőtéren.
1954 tavaszán, az újonnan alakult József Atilla Színház igazgatója, Szendrő József érkezik a tanyára. Elmondja a színésznőnek: kijárta a minisztériumban, hogy - miként már más, hasonló múltú kollégájával megtették - engedjék Fedák Sárit is színre lépni Budapesten. Szendrő Csiky Gergely Nagymama című darabjának címszerepét ajánlja. Fedák Sári bizonytalan.
Levelet vált pesti barátnőjével, egy Hajós utcai kozmetikussal. A sokat tapasztalt asszony véleményét kéri a színrelépés kapcsán. A nő annyit ír vissza:
Ezeknek?
Fedák Sári nemet mond Szendrő Józsefnek.
Majd a kozmetikus hasonló reakciója után nemet mond az Operaház igazgatójának, dr. Tóth Aladárnak is, amikor levélben kéri a színésznőt: vegyen részt 1955. november 18-án az Erkel Színházban a János vitéz bemutatójának ötvenedik évfordulóján.
Fedák Sári 1955 áprilisában Molnár pékék vendége.
Ebéd után zongorához ül, játszik, dalol.
A Leányvásárból, a Sybillből, A víg özvegyből ad elő részleteket a péknek és családjának.
Egyes források szerint hirtelen erős fájdalmat érzett a mellkasában, s miután megvizsgálta a helyi körorvos, egy helybeli vitte fel motorkerékpáron Budapestre. Mások agyvérzésről írnak, amelyből már magához sem tért.
Ami biztos: az Irgalmasok Kórházába került a nagy színésznő, húszágyas kórterembe, ablak melletti ágyra. Paravánnal kellett eltakarni, annyi volt a kíváncsiskodó.
Fedák Sári 1955. május 5-én hajnalban halt meg.
Néhány nappal később sok ezren búcsúztatták a Farkasréti temetőben. Több cigánybanda is ott volt, de csak egyetlen prímás húzta egy szál hegedűn.
Mielőtt a színésznő koporsóját a földbe engedték, Mezei Mária mondott imát a sírnál. Turay Ida állt mellette, kezében lila ibolyákból kötött szív alakú csokorral. Fedák Sári ingóságait komornája, Kerék Margit örökölte a színésznő végakarata szerint. Kerék Margit önszántából adta el azokat, hogy a befolyt pénzből márvány síremléket emeljen asszonyának. Mikor az kész lett, meghalt ő is.
Források:
Fedák Sári: Útközben, Beszélgetés a barátommal - Szőllősi Zsigmond, Budapest, 1929
Bános Tibor: Aki szelet vet... - Magvető Könyvkiadó, Budapest 1986
Vörös Tibor: A Fedák - Háttér Lap- És Könyvkiadó, Budapest 1990
Bognár Tibor (szerk.): "Te csak most aludjál, Liliom", Fedák Sári emlékiratai - Magyar Ház, Budapest 2009
Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet: színházi adattár