Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A hatodik elemi végén Krippel Máriát egy győri kocsmába adják kis szolgálónak pár hónapra. Majd három családnál cselédkedik sorjában
- egyik helyen sem marasztalják, hamar kiadják az útját.
Jászai Mari maga írja idős korában:
Igen korlátolt eszű gyermek voltam. Csak nagy érzések voltak bennem.(...) A legprimitívebb kis agyvelő volt az én koponyámban. Nem volt abban több négy-öt fogalomnál. Imádkozni kell. Dolgozni kell. Leckét megtanulni. Szót fogadni. Ez volt a bevallott négy tudat, ami bennem élt. De volt más három, ami az én titkom volt: amikor csak kell, hazudni, olvasni titokban, és színésznővé lenni.
Amikor Jászai Mari végre cselédnek állhat,
már mást akar, mint cseléddé lenni.
Kudarcos győri szolgálatai után az ursuliták közbenjárására Bécsbe kerül egy apai ágon félig magyar családhoz. Nem kényeztetik. Hálózugában éjjelente patkányok rágják a haját, reggel arcán ülve ébresztik. Tizenhárom éves elmúlt már, ő sem hálálkodik a semmiért. Már elküldenék, amikor egy családi ismerős levélben kéreti Pestre, és beteszi felszolgálónak Király utcai sörházába, a Fekete Macskába. Pár nap után meneszti, amikor kiderül: hiába volt Mari kis szolgáló a győri kocsmában, nem ért a standoláshoz.
Pesti családnál lesz cseléd, ahol megismerkedik egy bűvészházaspárral. Magukhoz veszik, cselédkedik, valamint lábatlan hölgyként tolják a porondra, derekán sublóttal. Éjszaka a bűvészpár jóképű szolgálója mellett alszik, aki egyszer nyúl csak a szoknyája alá.
Mari sikít, békés éjszakák jönnek.
A bűvész akkor veri meg, majd zavarja el maguktól, amikor Mari meggondolatlanul kifecseg egy bűvésztitkot egy konkurens mágusnak.
1866 tavasza van, Mari Königgrätz környékén veszíti állását. Kódorog erre-arra, megszólítja egy férfi. Markotányos vállalkozó, aki az orosz-porosz háború harctereire készül. Biztatja Marit:
nincs jobb bolt a háborúnál, de még jobb, ha csinos lány kínálgatja a portékát a bakáknak.
Bátran elpusztulhattam volna valamely bordélyházban vagy kórházban, isten csodája, hogy - úgyszólván - érintetlen maradtam annyi ezer és ezer katona közt, akikkel éjjel-nappal, hónapokig együtt voltam!
- írja Jászai Mari az emlékezéseiben. Tizenhat évesen kerül ki a frontra, hamvas és vonzó. Bámulják is a katonák. Mást nem tehetnek, mert első frontvonali feltűnése idején bizonyos Solymos Károly őrmester - szálfatermetű, jóképű férfi - veszi védelmébe a bájos bakfist. Egyszer esik csak meg, hogy éjszaka elvezeti a tábortól, földre fekteti, s valami olyat tesz,
amitől Mari felsikít kínjában.
Mikor abbamarad a dolog, Solymos Károly őrmester odapillant, ahol a lány a fájdalmat érezte, csodálkozva mondja:
Vér.
Az őrmester nem bántja többé Krippel Marit. A leány másféle kínokat tapasztal.
Egy nap szétlőtt házban egy hordó vizet talál, elhatározza: pár hét szutykosodás után lemosakodik. Veszi le a szoknyáját, azt látja: férgek hemzsegnek a korc alatt kisebesedett derekában. Kitisztítja a sebeket, de hetekig szenved még. A helyük örökre megmarad. Hogy miként szerezte azokat, majd akkor tárja fel nyilvánosan, amikor féltehetségű színésznők kezdik terjeszteni róla:
semmi múltja, tapasztalata,
csak protektoroknak, főrendű atyafiknak köszönheti, hogy a Nemzeti Színház nagyasszonya lett.
De még ott van a háborúban. Egy tanyasi ház udvarán itatja a monarchia sebesültjeit. Lövedékek csapódnak közéjük. Látja a kiszakadó húst, a szilánkosan robbanó koponyákat. Valaki karon ragadja. Futni kezd azokkal, akik még képesek rá. Földútra érnek, bolyokban rohannak ott a monarchia katonái. Vetik közben puskáikat az árokba. Nem ok nélkül.
Az osztrák lovasság ugyan klasszisokkal múlja felül a poroszt, s az osztrák tüzérség lövegei is sokkal modernebbek és hatékonyabbak, mint a sima csövű, elöltöltős porosz ágyúk. Csakhogy: mindenki gyalog van, a tüzérség dologtalan. A porosz gyalogság masszív fölényben van a hátultöltős Dreyse puskáival, az osztrákok elöltöltős, kisebb tűzgyorsaságú Lorenz puskáihoz képest.
Amíg a Lorenz egyet lő, a Dersey hetet.
Krippel Mari és pár tucat katona mégis kikerül a pergőtűzből. Elhagyott istállóba veszik be magukat éjszakára. A bakfis befekszik a hodály egy zugába. Érzi magán a férfiak tekintetét. Magas, szőke főhadnagy lép a vackához, mellé telepszik, keze fegyvere ravaszán. Végignéz a katonákon:
Hozzá ne nyúljon senki ehhez a szegény gyerekhez!
Reggelig őrzi az álmát.
Másnap az alacsony, szőke, nagybajuszú kapitány csapatával indul Bécs felé. Éjszakára erdő szélén ütnek tábort, korgó gyomorral. Krippel Mari belopózik a faluba, bekopog egy portán, térden állva kéri a gyanakvó parasztasszonyt: adjon neki bármi ételt. Két kacsával, kosárnyi tojással tér vissza a táborba. A kapitány azt mondja:
Bátor gyerek vagy!
Bécsbe érve Krippel Mari háromszáz forint jutalmat kap a kapitány közbenjárására. A pénzt csinos ruhákra költi.
Azt gondolja: most már színésznő is lehet.
Bécsből Győrbe utazik, hogy addig is legyen fedél a feje felett, míg valamiképpen színpadra lép. Hubay Gusztáv Győrben turnézó székesfehérvári társulatánál próbálkozik, de a direktor azt mondja: csak szülői engedéllyel vehetné magához. Mari az apjának nem mer szólni, de a mostohája elkíséri az igazgatóhoz, és rábólint a dologra.
Szabadulni akar a lánytól.
Ám az apa haragjától mindketten tartanak. Végül Mari az ablakon át távozik egy éjjel a családi otthonból. A trupp már visszatért Székesfehérvárra, ott csatlakozik a színészekhez. Hubay ott azt mondja: széplánynak nem fizet gázsit, hiszen másként is megkeresheti a betevőt. Két idősebb színésznőt felháborít a direktor tanácsa, Mari pártfogói lesznek.
Özvegy Aradynénak a gyerekeit is dajkálja, miközben takarít náluk. Breznayné Balogh Róza mosásra alkalmazza a súrolás és egyebek mellett. Jászai Mari - színre lépve búcsúzik a Krippel névtől -Székesfehérvárott csak statisztaszerepeket kap. Az elsőt a Peleskei nótáriusban. Két pártfogóját pár hét után levélben ajánlja be Bényei József 1867-ben - egy korábbi csőd után - újranyíló Budai Színházához.
A fővárosban Király Júlia „örökös kardalos nővel" bérel szobát. A budai színkör megnyitásáig - addig lepereg néhány hónap - Lendvay Márton színművész ugyancsak színész felesége, Hivatal Anikó biztosít számukra munkát:
gomblyukakat varnak körbe, egy rőfnyire negyven krajcárt kapnak.
Hivatal Anikóhoz egykor Vörösmarty Mihály és Petőfi Sándor is verseket írtak, de a virágkorán túlért, 1860-ban visszavonult művésznő életében már nem Thálián van a hangsúly. Maga nyolcvan krajcárt kap egy rőf „slingelni" való anyagért, amelyen ő egy öltést sem ejt.
A Bényei-féle Budai Színház végül kinyit. Jászai Mari 1867 és 1869 között Bényei Istvánnál, valamint Molnár György Budai Népszínházában is játszik. Eleinte apró szerepeket. Minimális keresetéből - a kor szokása szerint - magának kell beszereznie a jelmezeit. Szabó, cipész is hitelezője lesz. A lány tartozását felvásárolja egy ügyvéd. Jászai Mari emlékei szerint:
négyszögletes fejű, kiálló, rút pofacsontú, betegesen sovány alak.
Az ügyvéd börtönnel fenyegeti a tizenhét éves pályakezdőt, ha nem törleszti tartozását: így vagy úgy. Mari
félelmében felmegy a férfi lakására,
és „ledolgozza" az adósságot.
Ekkoriban esik meg, hogy az éhségtől rosszul lesz, elájul az utcán. Panaszkodni, kérni nem szokása, de „balesetének" híre megy. Kollégái biztatják: forduljon bizonyos Balázsy méltóságoshoz, a Budai Színház színi bizottságának elnökéhez, egyben hétszemélynökhöz. (A hét tagból álló, magas közjogi bírói testület tagja. Sz.Á.)
Balázsy méltóságos a
díványára invitálja a hozzá félénken bekopogtató leányt,
majd kéretlenül is személyes pártfogója lesz. Felruházza, lakást is bérel Jászai Mari és Király Júlia számára. Utóbbi afféle „duennája" - ifjabb leány idősebb hölgy kísérője - lesz.
Jászai Mari színházi feladatai ettől kezdve egyre méretesebbek. Grófkisasszony karakterszerepében nyújtott alakításáról írja akkoriban egy korabeli lapban a költő, Jámbor Pál:
Nem szoktunk babérokat előlegezni, de most azt hisszük, nyújthatunk egy levelet ennek a kislánynak abból a koszorúból, melyet a nemzet egykor a fejére tesz.
Balázsy méltóságos úr idővel antik briliánsgyűrűvel jegyzi el Jászai Marit, aki az
egyebeket összeszorított foggal viseli.
Balázsy méltóságos magával viszi egy hollandiai utazásra, amelyből utóbb csak a táj szépsége marad meg Jászai Mari emlékezetében. A Balázsy úrral felkeresett múzeumokat képtelen lesz felidézni.
(Saját költségén keresi majd fel azokat később, a Nemzeti Színház első színésznőjeként. Sz.Á.) A Balázsyval való kapcsolat derekán - Jászai Mari szavaival élve -
„beleszövődik" életébe egy másik férfi is.
Kassai Vidor komikusként lép fel a Budai Népszínházban. Tíz évvel idősebb, mint Jászai Mari, alacsony termetű, fanyar képű férfi.
Híresen nagy könyvtára van, valamint fest és fuvolázik.
Az ifjú színésznőnek elsősorban Kassai könyvgyűjteménye imponál. Azonban tudja: Kassai Vidor megveti őt, mivel egy nagyúr szeretője. Ám egy közös fellépés áttörést hoz. A félig-meddig rögtönzött táncjelenetben Kassai csak Jászai Marit tudja hirtelen derékon kapni, aminek az lesz a következménye, hogy a színésznő másnap már a férfi lakásában szemlélheti a híres könyvtárat, még Király Júlia kíséretében. Majd nélküle.
Hamarosan esküvőt terveznek - bár Balázsy méltóságos mást gondol. Balázsy találkozót intéz Jászai Mari jegyzővé lett Mihály bátyjával és a lány apjával, Krippel Józseffel. Bejelenti házassági szándékát, s a jegyző közreműködésével mindjárt szerződésbe is foglalná az anyagi feltételeket, melyekkel az egész Krippel család jól járna.
Annyit kér: Mari hagyjon fel a színészi pályával.
A találkozón jelenlévő Jászai Mari erre határozott nemet mond. Kérője, apja dühösen érvelnek, majd - látva makacsságát -
együtt kezdik ütni.
Hiába. Jászai Mari, miközben ütlegelik, azon gondolkodik: miért nem lép közbe az amúgy jó lelkű Mihály bátyja? Aztán elájul.
Kassai Vidor azontúl revolverrel a zsebében látogatja a verés után lassacskán felépülő menyasszonyát. Majd miután Krippel József úgy-ahogy lenyugszik, Balázsy méltóságos pedig feladja terveit, Vidor és Mari Győrbe utaznak, ahol Kassai megkéri Mari kezét. Krippel József rájuk hagyja a dolgot, talán mert
a revolver is említésre kerül.
Jászai Mari pár évtizeddel később azt írja: valójában csak a könyvei miatt ment a férfihoz. Azonban az 1878-ig tartó levelezésükben a színésznő soraiban burjánzanak az érzelmek. (Több lexikon is két évig tartó házasságot emleget, de a levelek és Péchy Blanka - aki Jászai Mari személyes ismerőse volt - vonatkozó emlékei a Jászairól készült biográfiájában mást bizonyítanak. Sz.Á.)
Jászai Mari azokban a hetekben írja első, forró hangú szerelmesleveleit majdani férjének, amelyeket a korszak jogszabályai szerint a házasság előtt külön kell tölteniük. Kassai Vidor válaszaiban maga is túlzónak tartja a végtelen becézést, de Jászai Mari megfeddi: büntetéssel érne fel, ha nem tehetné.
1869 áprilisában Győrben kelnek egybe,
majd a Kassai által intézett szerződéseiknek köszönhetően Kolozsvárra indulnak.
A szolnoki pályaudvaron Jászai Mari összetalálkozik Petőfi Sándor fiával, aki a győri színtársulat tagja. A Petőfi-rajongó Jászai Mari belelátja a költőt a fiába, aki amúgy gyenge képességű színész, fizikailag is törékeny, súlyosbodó tüdőbajjal. Mindamellett Petőfi Zoltánnak is megtetszik a tizenkilenc éves színésznő, szorongatják egymás kezét, miközben Jászai Mari arra gondol:
Petőfi eleven vérét érintem most a kezemmel!
Jászai Mari évtizedek múlva emlékirataiban vallja meg: ha nem vette volna komolyan a házasság intézményét, akkor ott helyben csatlakozik Petőfi Zoltán kompániájához. Ezzel együtt: a találkozás után is számtalan szerelmes levelet címez még Kassai Vidornak.
Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!
