Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Jászai Mari Szigligeti Ede igazgatása idején játssza el Antigoné szerepét. Az előadást megnézi Heinrich Laube színidirektor, az akkoriban Európa-szerte népszerű színésznővel, a bécsi Stadttheater csillagával, Helena Wewerkával.
Előadás után Szigligeti felajzva érkezik Jászai Mari öltözőjébe. A direktor elmondja, hogy az osztrák színésznő Jászai játékát látva vele is megosztotta felismerését:
Also so muss man Antigone spielen!
Vagyis:
Tehát így kell eljátszani Antigonét!
Jászai Mari utóbb mindig Szigligeti Edét említi, mint a korszak legideálisabb színidirektorát. Akivel azonban 1878 januárjában szívroham végez. Jászai Mari írja:
Ha ő életben marad, úgy nem lett volna belőlem a veszett hírű, keserű Jászai. Ő volt az egyetlen, aki megértően bánt velem. A művész szemével nézett, szenvedélyes kitöréseimben is gyönyörködött, mert látta, hogy azoknak mindig az igazság a forrásuk. Éreztem a jóságát, és olyan puha voltam a kezében, mint egy kreppfátyol. Mikor panaszkodtak rám, hogy: az a Jászai mindent kritizál, azt felelte: Kritizálhat, mert az magát kritizálja legszigorúbban!
Jászai Mari ifjúkori és érett asszonyszerepeinek javát a színházigazgatói pozícióját 1878-tól másfél évtizedig betöltő Paulay Ede direktorsága alatt játssza el. Igaz, a direktor eleinte parkoltatni próbálja, ám első felesége Gvozdanovics Júlia színésznő - aki ugyancsak a Nemzeti Színház tagja volt - 1880-ban bekövetkezett halála után megváltozik a kapcsolatuk.
Paulay olykor darabválasztásban, a szereposztás kapcsán is megfogadja Jászai Mari tanácsait.
Jászai színházban gondolkodik, olykor olyan kolléganőjének is „elintéz" egy annak való feladatot, akit nem kedvel.
Paulay Ede kapcsán Jászai Mari az emlékirataiban úgy fogalmaz:
A két ellenséges év után legalább jó érdektárs volt.
Jászai Mari Paulay igazgatása alatt, 1881-ben játssza el - más emblematikus szerepei között - Shakespeare ritkán műsorra kerülő, Cimbelyne című darabjában Imogen szerepét. Erről írja kritikájában az esztéta Beöthy Zsolt, a Kisfaludy Társaság későbbi elnöke:
Jászai Mari ma nemcsak a saját homlokára, de a Nemzeti Színházra is egy fényes csillagot hozott le az égről.
Paulay Ede tizenöt éves regnálását, 1894-es halálát követően kilenc direktor, illetve az őket is felügyelő, a kormány által megbízott intendáns mondhatja még el, hogy
rendelkezési joggal bírtak Jászai Mari pályája felett.
A színésznő legkevésbé gróf Keglevich Istvánt kedveli, aki már Paulay Ede vezetése alatt is betöltötte egy ideig az intendánsi posztot, majd 1898-ban újra visszatér a Nemzeti Színházhoz. Akkoriban a szakmai direktor gróf Festetics Andor, aki ugyan színész, de Jászai szerint kutyaütő. Keglevichről azt írja Jászai Mari:
Mikor első ízben intendáns lett, még némi úri allűrt hozott magával, mert még volt vagyona. Bizonyos kegyúri, pártfogói modort a színészekkel szemben, mintha egy reneszánsz várúr színészeket tart a saját kedvtelésére, akikkel eljátszik, de akik felett élet-halál ura! Mire tíz év után másodszor a nyakunkba szakadt, már akkor egy tönkrement, elkeseredett rablólovag volt; egy kenyér és tudás nélküli, mert szegényen kitűnt, hogy menyire műveletlen! Valóságos ördöge lett a színészeknek az irigységtől. Annyira irigyelte a színészek rendes fizetését, rendes megülepedett életmódjukat, biztos egzisztenciájukat, hogy nem bírt másra gondolni: hogyan tudja ezeket megkárosítani?
A színésznőknek bizonyos délutánokon kötelező az intendánssal kártyázniuk, aki folyamatosan szivarozik. Amikor Jászai Mari egy nap bejelenti, hogy a torkát kaparó füst miatt többé nem vesz részt a partikban, az intendáns leveteti néhány előadását a következő heti műsorról.
Nagy örömmel újságolta a kis nyálka Festetics, hogy az intendáns úr változtatta meg ily hirtelen a műsort
– idézi később az esetet a színésznő. A törölt darabok között van Ibsen Borkmanja, amelyet részben Jászai Mari fordított. (A hat elemit végzett színésznő színészi pályafutásának korai szakaszában önszorgalomból tanult meg németül, angolul, franciául és olaszul. Sz. Á.).
Jászai Mari végül azért szerződik át 1900-ban, huszonhárom év tagság után a Vígszínházhoz, mert az intendáns a következő évadra negyedével csökkentett fizetést ajánl a számára.
Szomorú év volt az ott nekem. Nem voltam a helyemen és szégyennel vettem föl a fizetésemet minden hónapban
- írja Jásza Mari vígszínházi évadáról.
A Vígszínház a szalondarabok, vígjátékok első számú műhelye. Jászai Mari azonban elsősorban tragika.
Ám a Vígszínház előadásai után is megesik, hogy a rajongói kifogják a lovakat a hintójából, s maguk húzzák a szekeret otthonáig. Akkoriban az Astoriánál felépült első Nemzeti Színház - a teátrummal egy tömböt alkotó - bérházában lakott, még a Nemzetitől való távozás után is. Sz.Á.)
Jászai Mari vígszínházi évada alatt sokat gondol a Nemzeti Színház 1892-es bécsi turnéjára, a '83-as berlini vendégfellépésére. A neves berlini esztéta, dr. Prof. Hofrath Wilhelm Lauser írta Medea alakítása kapcsán:
Különös név nekünk Jászai, de Berlin meg fogja tanulni kiejteni!
Az akkori osztrák, német színházi világ
legmeghatározóbb személyiségei vitték öltözőjébe a kosárnyi rózsacsokrokat.
(Londonban maga finanszírozta „tanulmányúton" járt, hogy láthassa az egyetlen, általa is csodált színésznőt, Ellen Terryt. Sz.Á.)
Franz Freiherr von Dingelstädt, a bécsi Burgtheater igazgatója azt tervezte: két évre Hannoverbe küldi Jászai Marit, hogy tökéletesítse a német kiejtését. Von Dingelstädt a nyelvi kurzus idejére annyi fizetést ajánlott a magyar színésznőnek, amennyi egy vezető osztrák színésznek jár, majd
megkapta volna a Burgtheater első számú sztárjának, Charlotte Wolternek járó gázsi összegét.
Jászai Mari nemet mondott. Vígszínházi évada alatt elmaradt nemzetközi karrierjén töpreng, miközben visszavágyik a Nemzeti Színházba. Vágya hamarosan beteljesül.
Az újságok Jászai Mari távozása után tűz alá veszik a Nemzeti Színház intendánsát és igazgatóját. Jászai Mari így ír erről:
A kis puhány azonnal kitörte a nyakát: a hitvány Festeticsnek azonnal mennie kellett. Ennek a helyét ajánlotta fel a buta ördög Keglevich a kártyás, okos ördög Beöthy Lacinak.
Beöthy László 1900-ban lesz a Nemzeti Színház direktora. Az új direktor Rákosi Szidi fia, édesanyja akkoriban már a Nemzeti Színház örökös tagja, hamarosan pedig megindítja színi iskoláját, ahonnan olyan művészek kerülnek majd a pályára, mint például Makláry Zoltán, Gózon Gyula, Feleki Kamill, Fedák Sári, Lábas Juci, Honthy Hanna.
Beöthy László maga is jó szemű, jó ízlésű színházi ember, már addig két saját - elsősorban könnyű műfajú - teátrum alapítója. Beöthy azonnal visszahívja Jászai Marit a társulathoz, az
ő vezetése idején lesz a színésznő a Nemzeti Színház Örökös Tagja.
A gyűlölt Keglevich pedig Beöthy vezetése alatt kénytelen távozni az intendánsi posztról. Jászai Mari emlékirataiban azonban annyival tudja le Beöthy Lászlót, aki 1902-ig vezette a Nemzeti Színházat:
Direktora lett, a Nemzeti Színház örök szégyenére és elkártyázott ott a színészekkel valami két évig.
Tény, hogy a könnyebb műfajokban otthonos Beöthy Lászlónak
nem a Nemzeti Színház volt az igazi terepe.
Ami Jászai Mari privát életét illeti: Kassai Vidortól nehezen szakadt el, de
már Kolozsvárott csalta.
Előbb a marosvásárhelyi bírói szék elnökének, bizonyos Móga méltóságos úrnak fiával. Jászai Mari gyakorta volt vacsoravendége a színházbarát családnak a nyári turnékon. Jászai Mari a Móga fiú csókja kapcsán írja:
Gyönyörű volt! Soha csók nem volt többé olyan édes!
Fővárosba költözése előtt azonban már a majdani természettudóssal, Herman Ottóval került meghitt viszonyba, aki a városban működő Erdélyi Múzeumi Egylet preparátora volt.
Meg is kérte a férjezett színésznő kezét, aki igent mondott,
majd hamarosan, személyes búcsú nélkül - a Herman Ottótól kapott jegygyűrűt egy kurta levél kíséretében hagyta ott a férfi földszinti, múzeumi lakásának ablakpárkányán - Budapestre távozott. Ezt élete végéig szégyelli majd.
A Budapestre érkező Jászai Marit hamarosan „pajtások" csoportja veszi körül. Kassai Vidor is összebarátkozik velük budapesti vizitjein, miközben féltékeny is rájuk. Jászai Mari azt vallja emlékirataiban:
Mindig csak azt szerettem, akitől tanulhattam is valamit.
Az ifjú Hermann Antal, a kolozsvári etnográfus-irodalmár németre tanítja. A nyelvtanár Mihály József angolra. Dirner Gusztáv, a későbbi kiváló orvos útikönyvekből olvas fel. Feszty Árpád a képzőművészetbe vezeti be, egyben Jászai Mari több színpadi jelmezének tervezője. Bizonyos Láng Lajostól pedig etikettből kap leckéket. Utóbbi az egyetlen, aki nem akarja feleségül venni Jászai Marit. A többiek igen, és mind szerelmesek a színésznőbe.
Jászai Mari ezzel kapcsolatban azt írja:
Én beértem azzal, hogy egy hétig, egy évig - vagy nyolcig, mint Fesztynek - a szeretője voltam.
Feszty Árpád kapcsán megjegyzi:
A Feszty-szerelem azért tartott nyolc vagy kilenc évig, mert kettőig sem laktunk egy városban.
Jászai Mari ugyanakkor az egyhetes kapcsolatok idején éppen úgy el akarja hinni, hogy szerelmes, mint a Feszty Árpáddal való hosszabb együttlét esetében. Időskorában majd úgy összegez:
Elsősorban színész voltam. A nappali életem volt az áloméletem, homályosan éreztem és felületesen láttam. Csak később éreztem meg Bercsényi Béla (színész, író. Sz.Á.) mondásának átható igazságát: „Jászainak gyertyagyújtáskor jön meg az esze." Nappali életemnek alig van története. Szerepről szerepre éltem.
Jászai Mari a Feszty Árpáddal folytatott nyolc éves viszonya alatt
időnként kiszerelmesedik a férfiból, majd ismét beleszeret.
Akkor éppen szereti - bár a festőművész barátjával, Justh Zsigmond író-drámaíróval is viszonyt folytat -, amikor Jókai Mór felesége, a színésznő Laborfalvi Róza „megszerzi" Feszty Árpádot unokája Jókai Róza férjéül. (Az unoka egyúttal Jókai Mór fogadott leánya. Sz.Á.)
Jászai Mari megszenvedi a veszteséget. Dühös Jókaira, akinek ő mutatta be Feszty Árpádot. Később így idézi az epizódot:
Eleget jártak hozzám (Jókaiék. Sz.Á.) a Rózával, aki az ő leánya, feleségének pedig unokája volt; és a gyereklelkű Feszty Árpádot az ágyamból húzta ki neki.
Jászai Mari 1887 decemberében találkozik a költő Reviczky Gyulával, aki rendes tagja a Petőfi Körnek, amelynek majd Jászai Mari is tiszteletbeli tagja lesz. A kapcsolatot
a harmincnyolc éves asszony kezdeményezi
a nála öt évvel fiatalabb Reviczkyvel, de a költő esik mély szerelembe. Egyebek között együtt fordítják le a már említett Ibsen-darabot, a Borkmant.
Reviczky kevésbé toleráns más pajtásokkal szemben, mint Feszty Árpád volt. Reviczky 1888 szeptemberében kegyetlen kritikát ír Jászai Mari Stuart Mária-alakításáról:
Egy száraz, kiégett nő állott előttünk, az ifjúság hangos fájdalma, sűrűn omló könnyei, megindító szomorúsága nélkül. Ez a szerep egészen kívül esik Jászai Mari egyéniségén, s kívánatos, hogy mielőbb Márkus Emília örökébe menjen át.
Hozzáteszi:
A közönség Jászai Mari minden főbb jelenetét zajos tapssal jutalmazta. Erre támaszkodva a művésznő megmaradhat ama hitében, hogy - mint egy német hírlapíró előtt hangoztatta -, Stuart Mária a legjobb szerepe.
A tüdőbeteg költő
a ledorongolás után szerelmes levelet fogalmaz Jászainak,
majd hamarosan olaszországi szanatóriumba megy, Arcóba. A rengeteget levelező, cikkeket jegyző, alkotói túlélését az írásban megsejtő Jászai Mari egy sort sem ír válaszul, Reviczky hazatérése után mégis újra egymásra találnak.
Fél ével később a férfi újra szanatóriumba megy - ismét Arcóba -, ahonnan szerelmes verseket küld Jászainak, melyeket a lapok is közreadnak. Jászai Mari mindarra érzelmes, de nem szerelmes sorokkal válaszol a „drága gyermeknek." Amikor Reviczky hazatér, Jászai Mari elrejtőzik a férfi elől, annyit üzen: el kellett utaznia. A költő hamarosan Budapesten kerül kórházba, 1889. július 11-én meghal.
Jászai Mari a temetésére sem megy el.
A költő azonban még a halála előtt próféciát mond: ha szerelme nem is jött el hozzá, mindig kap majd tőle virágot a sírjára. Jászai Mari a maga élete végéig el is helyez majd egy szál vörös rózsát Reviczky Gyula sírján, a férfi halálának évfordulóin.
Ám a találkozást már csak azért is kerülte, mert a költő második szanatóriumi tartózkodása alatt egy
székesfehérvári hotelszobában mélyítette az ismeretséget a tizenkilenc éves Szomory Dezsővel,
akinek sajátos stílusára már felfigyelt a szakma és a publikum. Jászai Mari 1889. augusztus 7-én Pünkösdfürdőről keltezett levélben sorolja az ifjú írónak mindazt, amit fontosnak érez felsorolni vele kapcsolatban - mégpedig az ifjú író egzaltált stílusában:
Te, Egyetlenem, Drágám, Gyönyörűségem, Boldogságom! Eleven Lótusz virágom! Hogy imádlak! Te kis fülesbaglyom. Te kis csacsim. Te páratlan tökéletesség! Éppen arról gondolkoztam, hogy sürgönyözök neked, hogy gyere, mert nem állom itt nélküled!
A románc nem tart sokáig.
Szomory Dezső a katonai szolgálat elől Párizsba menekül. Elutazása előtt megesküszik: élete legszebb színdarabját Jászai Marinak írja majd meg. 1906-ben tér haza, a következő évben tudatja Jászaival: hozzálátott az ígért darabnak. Mária Teréziáról szól, a címe: A nagyasszony. 1910-ben kerül a Nemzeti Színház színpadára.
Jászai Marit akkor már mindenki Nagyasszonynak nevezi.
Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!
