Akit a nyilasok és a kommunisták is leparancsoltak a színpadról

Az ügynök halála - Willy Loman

Timár József korosztályának egyik legkiemelkedőbb színésze volt, akit már elsőéves akadémistaként leszerződtettek a Nemzeti Színház társulatához. Kortársai közül volt, aki úgy vélte: Timár József szólalt meg elsőként természetes hangon a színpadon – új iskolát teremtve az addig jellemzően deklamáló, a helyzeteket túlhangsúlyozó színpadi intonáció ellenében. Őstehetség volt, aki korán elvesztette édesanyját, húszévesen teljes árvaságra jutott. Jellemében rendíthetetlen ember, akit a második világháború alatt a szélsőjobb kezdett ki az üldözöttek melletti kiállásáért. A nyilasok le is tartóztatták, de sikerült „üzletet kötnie" egy német tiszttel, így elkerülte a legrosszabbat. A Rákosi-éra alatt sem titkolta véleményét a rendszerről, ezért – bár a Nemzeti Színház vezető színészét az egész ország ismerte – olyan helyzetbe kényszerítették, amelyben csak egyszerű melósként boldogulhatott. A munkásosztály tagjai azonban tisztelték, szerették és óvták. A kommunisták végül visszaengedték hivatásához, nehogy a minapi Othello népmesei hőssé váljék az esztergapad mellett. Végzetes betegségének kialakulásában azonban a dohányzás mellett számos olyan nem kívánt esemény is közrejátszhatott, amely gyengíti az immunrendszert. Életének történéseit, hivatása „álomszerűségét", de még a betegségét is belejátszotta Willy Loman figurájába, mely Timár József pályafutásának utolsó, egyben legmaradandóbb alakítása volt Az ügynök halála című színdarabban.

Nincs megalkuvás, bandázás Majorékkal

Timár Józsefet még 1938-ban kérdezi meg egy színházi lap újságírója:

Hogyan érzi magát a változó világban?

Részlet Timár válaszából:

A színész életének tengelye a színpad, s amint a színpadra lép, a magánélet lehullik róla. Timár József, az adóalany és polgár nyomban megszűnik, amint a rivaldafény kigyullad, s már csak japán herceg, vagy vidéki körorvos. És a színész élete azért a két-három óráért van, amíg a rivaldafény ég. A polgárt és adóalanyt érintheti a változó világ, a színészt nem.

A színész hamarosan tapasztalja: téved.

Timár József magánélete a korabeli bulvár előtt is nagyrészt homályban marad, de az egykori sajtó azt azért kiszúrja, hogy amikor

a tizenöt éves Perczel Zita az 1932-es évadban a Nemzeti Színházhoz kerül, lángoló szerelembe esik a nála tizenhat évvel idősebb Timár Józseffel.

A beszámolók szerint előadás után a pesti éjszakát járják, pergetik az időt a Baross Grillben, szeretik egymást, ahol éppen tudják. Azt is megírják: Timár éppen válik első, civil feleségétől, ráadásul anyagi gondjai vannak. Amikor azonban hamarosan menesztik Hevesit a Nemzeti éléről, Perczel szolidaritásból felmond, és Timárral való útjaik is szétválnak.

Timár József a harmincas évek végén újranősül, felesége, Mária 1940-ben szüli meg fiukat, ifj. Timár Józsefet.

Két évvel korábban, 1938 decemberében Timár József levelet ír Amerikában élő gyerekkori barátjának, Taussing Lajosnak. Többek között kifejti:

Barátaim, környezetem és én is tele vagyunk félelem teli várakozással. Nem szeretnélek megijeszteni, de sajnos a helyzet az, hogy (nem származási, hanem „politikai" körülményeim miatt) semmi jó nem vár rám az elkövetkező időkben. Ismersz annyira, hogy föltételezd rólam, higgadtan és fölényesen bár, de szívfájdalommal némileg, nézek elébe az eseményeknek és a jövendőnek, amely ki tudja, mit hoz a számomra. Ismersz annyira is, hogy tudd: nálam megalkuvás nincs, nem lesz soha, és ők és én nem lehetünk barátok soha.

A levelében azt is megírja: találkozott két osztrák színművésszel (a Nemzeti Színház szerepelt vendégjátékon Ausztriában már az Anschluss után. Sz.Á.), akik „szörnyű és rém tanulságos" dolgokat meséltek neki. Timár József konkrétumokat nem említ, de nyilvánvaló, hogy az Ausztriát elcsatoló németek tetteire utal.
Timár József Gobbi Hilda és Major Tamás kérésére – akik elvben illegális, ugyanakkor színház- és országszerte közismert kommunista sejtként terjesztenek röplapokat, illetve szerveznek kulturális műsorokat az ellenállás nevében – munkásközönség előtt is fellép néhányszor 1938-ban.

De a maga részéről nem baloldali. Ugyanakkor úgy véli: a fasizálódás elleni tiltakozás nem a baloldaliak privilégiuma.

Amúgy azt is tudja: Major Tamás elkötelezetten konzervatív édesanyja olyan jó kapcsolatot ápol a kormányzó köreivel, hogy

a fia bizonyos keretek között sok mindent megengedhet magának a barátaival.

Jojóval, a kisfiával Forrás: Demeter Imre: Köszönöm a tüzet... Timár József élete - könyv

Anna-bál

Timár József legálisan sem titkolja, mit gondol a hétköznapok történéseiről.
Előbb csak szűkszavúan, aztán mind bővebben fejti ki a véleményét. Gondolja: lesz, ami lesz. Timár József pályára lépésétől kezdődően évadonként több főszerepet is eljátszott, ám Herczeg Ferenc Karolina című darabjának – amelyben a Flórián nevű bécsi pincért játssza –

1941. december 31-i bemutatója után 1943. április 28-ig nem kap új feladatot.

1941-ben a Nemzeti Színház új szereposztásban mutatja be a Peer Gyntet, előbb Jávor Pál címszereplésével. (Jávortól – egyéb elfoglaltságai miatt – hamarosan Apáthy Imre veszi át Peer szerepét. Sz.Á.)
Kárpáti Aurél, miután erősen megbírálja Jávort, kritikájában felveti:

Annál érthetetlenebb ez a szereposztásbeli félrefogás, mert a Nemzeti ma, legalábbis papírforma szerint, mindenképp ideális Peer Gynttel rendelkezik – Timár József személyében.

Németh László pedig így ír:

Színészeink közül ő az egyetlen (Timár József. Sz.Á.), aki képzelődéseiben magával tudhatott volna ragadni, s ugyanakkor ő az egyetlen, aki vállalni tudta volna a darabban rejlő szatírát is.

Az ipafai lakodalom - Tolnay Klárival Forrás: Demeter Imre: Köszönöm a tüzet... Timár József élete - könyv

A színház 1942-es németországi turnéját megelőzően a lapok arról cikkeznek: feszültség támadt a színházat igazgató Németh Antal és Timár József között, így a színész Németországban folytatja pályafutását. Timár nyilatkozatban cáfolja a hírt. Miután a társulat hazatér a külföldi vendégjátékról, néhány újság azt írja: Timár József hosszabb időre a berlini Schiller-Theaterhez szerződik – állításukat Timár József megszólalásaival igazolják.
Annak is híre megy, hogy Németország helyett a Csathó Kálmán igazgatta Magyar Színháznak lesz a tagja.
Hamarosan Csathó ad ki nyilatkozatot, melyben kifejti: leszerződött Timár Józseffel, de a színész kérte a kontraktus felbontását, mert mégis a Nemzeti Színháznál képzeli el a jövőjét.

Ezt követően Timár József is rövid hűségnyilatkozatot tesz a Nemzeti Színháznak és Németh Antalnak.

Mindemellett szakmai helyzete, illetve a közéleti történések miatt sincs akkoriban a legjobb passzban.
1942-ben feleségével, Máriával és kétéves, Jojónak becézett kisfiukkal Badacsonyban nyaralnak. Az Anna-bál napján részt vesznek az akkoriban Badacsonyban megrendezett eseményen. Éjfél után több asztaltársaság is rázendít a nácik kedvenc indulójára, az Erikára, majd felhangzik az olaszoké is, a Giovenezza.

Timár József viszolyogva figyeli a kórust.

A gajdolás végeztével a Timárék asztala mellett ülő, fiatal egyetemistákból álló társaságból néhányan megjegyzést tesznek a színész barátaira, azon gúnyolódva, hogy aligha árják. Hozzáteszik:

a Nemzeti Színház megbecsült művésze jobban tenné, ha a gyermekét távol tartaná az „efféléktől".

Timár József hozzájuk lép.

Timár honvéd alázatosan jelentkezik

Idézet Timár József egy 1946-os, Taussing Lajosnak írt leveléből: "

1942-ben egy évre fel voltam függesztve, mert a győri ügyészség nemzetgyalázással vádolt, amelyet egyévi keserves meghurcoltatás után kormányzói kegyelemmel tudtam csak megúszni, világnézeti barátaim segítségével. A vád az volt, hogy 1942 nyarán Badacsonyban egy nyilas társaság, amely a velem lévő „nem árja" hölgyet és urat sértegetni próbálta (én védelmükre keltem), belém is kötött, és a kisfiammal próbált főzni, én azt mondtam, hogy a fiamból zsidót nevelek, mert utálom azt a tehetségtelen magyar középosztályt. Képzelheted, hogy ez milyen port vert fel.

Nagyot.

Különösen, mert a szélsőjobbos lapok a történteket felidézve azt állították, hogy a színész mondata így hangzott:

Fiamból zsidót nevelek, mert utálom azt a piszkos és tehetségtelen magyar fajt. - ilyet azonban Tímár József nem mondott.

A beszámolót publicisztikák sora követi, amelyek mind arról szólnak:

a "nemzet színésze" gázolt bele a nemzet becsületébe.

Timár Józsefet az Anna-bál másnapján beidézik a győri csendőrségre, ahol barátai tanácsára tagadja, hogy bármit is mondott volna. Asztaltársaságának tagjai, a bálon felszolgáló néhány pincér is mellette vallanak. Ennek ellenére az ügyet továbbítják a bíróságra,

a Nemzeti Színház vezetése pedig azonnal felmenti a színészt a munkavégzés alól.

Az ügyészség hamarosan a jog nyelvén is megfogalmazza a pontos vádat:

A magyar állam és a magyar nemzet megbecsülése ellen irányuló vétség.

A vád alapján Timár József letartóztatása is szóba kerülhet. Nincs vonatkozó dokumentum, de színháztörténészek vélekedése szerint

a letartóztatást megelőzendő intézik el Timár József barátai, hogy inkább hívják be katonának a színészt.

A negyvenéves Timár József Debrecenbe kerül, karpaszományos honvédnek, az úgynevezett büntetőszázadba – olyan alakulathoz, melyben többen is szolgáltak hasonló vétségért, elkerülendő a köztörvényesekre kiszabható egyéb büntetést.
A kiképzés embert próbáló, amelyről Timár József is beszámol a feleségéhez írt levelében:

Életem, nem lehet leírni a mostani életemet. Se tollam, se időm hozzá. Kivételes eset, ha most talán végig tudom írni ezt is. Mióta itt vagyok, tegnap délután sikerült egyszer fogat mosni. Reggel alig tudom a mundéromat felvenni, mert mosdani is csak egy véletlen szerencse folytán sikerült ma is. Tegnap, hétfőn reggel ¾ ötkor keltünk, éleslövészetre mentünk valahová a fenébe. Délután 5-kor jöttünk vissza, szakadatlan gyakorlat erdőben, úton, sárban, mocsokban, „feküdj". (...) Az őrvezetőm / egycsillagos/ egy olyan figura, hogy legfeljebb kifutófiú lehetne, és nekem naponta össze kell előtte verni a bokámat, feszes vigyázzban, ezekkel a szavakkal: " Őrvezető úrnak Timár József karpaszományos honvéd alázatosan jelentkezik.(...)

A debreceni vegzatúra kínjait fokozza a tudat: a kiképzés végén a századot az ukrán frontra küldik.

Nyilas fogság, üzlet egy gestapóssal

Bajor Gizi úgy gondolja,

csak jobb lenne, ha legkedvesebb színpadi partnere nem a harcmezőn végezné.

Kegyelmi kérvényt fogalmaztat hozzáértő ismerőseivel, majd aláírásgyűjtésbe kezd. Az aláírók között szerepel – Bajor Gizi mellett – Bajcsy-Zsilinszky Endre, Herczeg Ferenc, Zilahy Lajos, Major Tamás.
A kérvény eljut a kormányzóhoz. A győri királyi törvényszék öttagú tanácsa 1943. február 18-án közleményben tudatja:

Magyarország Kormányzója a Timár József ellen indított bűnügyi eljárás kapcsán úgy döntött, hogy az eljárást kegyelemből megszünteti.

Timár 1943. április 28-án már a Nemzeti Színház színpadán alakítja Bikessy Dénest a Szépanyám című Zilahy-darabban, Bajor Gizi és Uray Tivadar partnereként.

A közönség vastapssal köszönti, nem törődve a Timár fellépését ellenző cikkekkel.

Mindezzel együtt a háború lezárása előtt Timár József az 1944-es tavaszi évad végén látható utoljára színpadon, a Péter című Kemény János-színdarab címszerepében.
A következő évadban, 1944. október 15-e után, a nyilas hatalomátvételt, valamint a nyilas eszméket valló Kiss Ferenc igazgatóvá történő kinevezését követően Timár József közelébe sem megy a Nemzeti Színháznak.

Egy dokumentum - színházon kívül Forrás: Demeter Imre: Köszönöm a tüzet... Timár József élete - könyv

Az utcán nyíltan szidja a nyilasokat, nemcsak részegen – sokat iszik ekkoriban -, hanem józanon is.

Ugyanakkor családjával – felesége és fia biztonságát óvva – átköltözik saját lakásukból a baloldali művészek köréhez tatozó Kovács Alice-hez. (Aki később a Nemzeti Színháznak, majd a Vígszínháznak lesz művészeti titkára. Sz.Á.)

Timár József egy nap a Hajós utcai menedékükhöz közeli kocsmában olvas fel erősen kapatosan Marx Károly A tőke című művéből.

Timár Józsefet nem vonzzák a kommunista eszmék, de azt is tudja: a nyilasok számára aligha van gyűlöletesebb Marx eszméinél.
Alighanem a kocsmai publikumból jelenti fel valaki.

Timár Józsefet néhány nappal később letartóztatják a nyilasok.

A Vigyázó Ferenc utcai főkapitányságra kerül, innen viszik át a Melinda útra, a Gestapóhoz.
Hamarosan ismét szabad. Ezzel kapcsolatban az a legvalószínűbb verzió, mely szerint egy Németországba hazavezényelt gestapós nyomozó – aki érzi a vereséget – ajánl üzletet Timár Józsefnek:

fogadja be a népszerű színész a nyomozó Magyarországon maradó feleségét és kislányát arra az időre, amíg tart a háború

– ennek fejében segít Timárnak kiszabadulni.
Timár József alighanem a nyomozó közbenjárására kerül át a Margit körúti fegyházba, ahonnan - mint azt egy barátjának utóbb írt levelében említi - "kilógott." December 16-án érkezik haza saját, krisztinavárosi lakásukba. (A nyomozó leánya és felesége soha nem jelentkezik Timáréknál. Sz.Á.)

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!