Akit a nyilasok és a kommunisták is leparancsoltak a színpadról

Az ügynök halála - Willy Loman

Timár József korosztályának egyik legkiemelkedőbb színésze volt, akit már elsőéves akadémistaként leszerződtettek a Nemzeti Színház társulatához. Kortársai közül volt, aki úgy vélte: Timár József szólalt meg elsőként természetes hangon a színpadon – új iskolát teremtve az addig jellemzően deklamáló, a helyzeteket túlhangsúlyozó színpadi intonáció ellenében. Őstehetség volt, aki korán elvesztette édesanyját, húszévesen teljes árvaságra jutott. Jellemében rendíthetetlen ember, akit a második világháború alatt a szélsőjobb kezdett ki az üldözöttek melletti kiállásáért. A nyilasok le is tartóztatták, de sikerült „üzletet kötnie" egy német tiszttel, így elkerülte a legrosszabbat. A Rákosi-éra alatt sem titkolta véleményét a rendszerről, ezért – bár a Nemzeti Színház vezető színészét az egész ország ismerte – olyan helyzetbe kényszerítették, amelyben csak egyszerű melósként boldogulhatott. A munkásosztály tagjai azonban tisztelték, szerették és óvták. A kommunisták végül visszaengedték hivatásához, nehogy a minapi Othello népmesei hőssé váljék az esztergapad mellett. Végzetes betegségének kialakulásában azonban a dohányzás mellett számos olyan nem kívánt esemény is közrejátszhatott, amely gyengíti az immunrendszert. Életének történéseit, hivatása „álomszerűségét", de még a betegségét is belejátszotta Willy Loman figurájába, mely Timár József pályafutásának utolsó, egyben legmaradandóbb alakítása volt Az ügynök halála című színdarabban.

A munkásosztály vigyáz rá

Az idegileg megviselt színész látászavart, különös tüneteket észlel magán. Több hetet tölt Szinetár Ernő kórházában, majd Bajor Gizi férje, Germán professzor kezeli. Betegsége idején gyakran látogatja Rajczy Lajos, Rátkai Márton, Básti Lajos, és legközelebbi barátja, Pethes Sándor.
Felépülése után Timár József engedélyt kér a Népművelési Minisztériumtól, hogy legalább vidéken felléphessen. Kérését 1950. július 25-én elutasítják.

1959: az évadnyitó társulati ülésen, amikor visszatért a Nemzetiben. Mellette Bitskey Tibor Forrás: Demeter Imre: Köszönöm a tüzet... Timár József élete - könyv

1950. október 3-án a negyvennyolc éves színészt felveszik a MÁVAG-ba vasesztergályos átképzősnek.

Timár József már a harmincas évektől eljátszik olykor egy-egy filmszerepet – politikai megnyilvánulásai miatt sem a háború előtt, sem utána nem kedvence a műfaj döntnökeinek – így azok a munkások sem csak az újságok lapjairól ismerik, akik színházban még nem látták. Tisztelik benne a művészt, óvják, nem engedik, hogy megerőltesse magát.

Ebédidőben a MÁVAG női dolgozói fürtökben sétálgatnak esztergagépe mellett, hogy megbámulhassák.

Néhány hónap után Timár Józsefnek ismét látási zavarai lesznek, szédül, betegállományba kerül.

Gyógyulása után kabinosnak jelentkezik a Palatinus strandon, de a Népművelésügyi Minisztérium nem járul hozzá, hogy felvegyék.

Timár József akkor maszek gyermekfényképésznek lesz ügynöke. Az országot járva egy-egy verset is elmond annak a kuncsaftnak, aki nagyobb tételben rendel fotókat. A folytonos utazgatás azonban kimeríti, ezért egy ismerőse közreműködésével

elhelyezkedik segédmunkásként a Duna Menti Mélyépítő Nemzeti Vállalatnál.

A munkások itt is szeretettel veszik körül, de Timár József képtelen megbékélni a helyzetével.
1951 tavaszán Márki Gézához, a Népművelési Minisztérium színházi főosztálya megbízott vezetőjéhez fordul segítségért, aki maga is színész. Timár ügye újra Révai József népművelési miniszterhez kerül. A miniszter már tudja:

hiába akartak Timár Józseffel példát statuálni, a munkásosztály a mesebeli hőst látja benne.

Otthon 1960 tavaszán Forrás: Demeter Imre: Köszönöm a tüzet... Timár József élete - könyv

Révai 1951 tavaszán engedélyezi, hogy Timár József a Bozóky József vezette miskolci színházhoz szerződjön. A színész családjával érkezik a városba, s a következő nap már a "Szabad szél" címmel színre kerülő operett próbáin vesz részt. George Stan figuráját kelti életre. Fiatalon sem volt lámpalázas alkat, de a hosszú kihagyás miatt, a kényszerű vargabetű után most izgatott, bizonytalan. Szorongva lép közönség elé a bemutató estéjén. Színésztársai megértő, biztató pillantásai átsegítik a nehéz perceken.

„Nem kértem, adták"

Timár József a miskolci évad alatt szerepel Az élet hídja című Háy Gyula-darabban, majd a Palotaszálló című zenés vígjátékban.
Hamar magára talál, az előadások alatt külön műsorral szórakoztatja a kollégáit, akik sosem tudhatják, hogy Hamlet, Romeo, Cyrano, Tartuffe, Figaro, vagy Peer Gynt modorában adja-e elő ugyanazt a monológot.

A közönség mit sem tud erről, a nézőtérről minden alkalommal hitelesnek látják.

Nyáron a miskolci társulat Egerben játszik, előadás után a Szépasszonyvölgybe járnak borozni. A színész nem hígítja szódával a bikavért. Egy este, néhány pohár után, sírverset költ önmagának:

Itt nyugszik Timár, tisztán, szóda nélkül.

Itt tudja meg, hogy Hont Ferenc - aki a Népművelési Minisztérium osztályvezetői pozíciójából került az Ifjúsági Színház igazgatói pozíciójába - ősztől várja a fővárosi társulatnál. Egy évadot tölt a Nagymező utcai intézménynél. Ottani szerepei közül az Egri csillagok Dobó Istvánja a legnevezetesebb.
Az 1951-es őszi évadban vendégként játssza el Osztrovszkij Farkasok és bárányok című darabjában Berkutovot a Madách Színházban. A következő szezont már a Horvai István igazgatta körúti teátrum tagjaként kezdi meg.

Timár József 1951 és 1958 között, a Madách Színházban töltött évei alatt tizennégy főszerepet játszik.

Mercutiót 1953-ban kapja meg. Az egyik előadás alatt a takarásban vallja meg életrajzírójának, Demeter Imrének: inkább lenne Rómeó. Hozzáteszi: életéből az is kimaradt, ahogy a Peer Gynt, vagy a III. Richárd, s mindazok, amelyeket a Palotaszálló zenés vígjátékának monológjában – belecsempészve vágyott szerepei stílusát – vihetett csak színpadra a miskolci előadásban.
Egy évvel korábban ugyancsak önéletrajzírójának mondta el:

a Hamletet még ötvenévesen is el tudná játszani. Az is végleg kimarad.

Nem úgy az 1954-es Rank doktor Ibsen Nórájában, mely darabban Tolnay Klári alakítja a címszerepet. Korabeli kritika szerint:

Timár József, aki szinte teljes színjátszóművészetének varázslatával szinte valóságosan Rank doktorrá változott – megrendítően, döbbenetes hatással tolmácsolja az Ibsen fogalmazta emberi bölcsesség szavait, s az élettől, boldogságtól búcsúzkodó, gyötrődő lélek magányát, halálfélelmét.

Timár József pedig így vélekedik a mű kapcsán:

Ez az Ibsen nagyon mai író. Minden igazán jó író mai író; sajnos nem minden mai író igazán jó író. Rank mindig kifáraszt. Olyan, mintha egy orvos önmagát operálná."

A Nórához hasonló siker Moliére A mizantróp című darabjának Alcesteje 1955-ben, vagy az 1956 tavaszán bemutatott Gorkij-mű, az Éjjeli menedékhely Színésze. Ötvenhat tavaszán Timár József megkapja az érdemes művész kitüntetést.

Milyen sokáig kellett várnom. (...) Afféle apolitikus lény vagyok. Nem kértem, ők adták, s én, akit cinikus fickónak tart néhány kákalelkű, mégis nagyon örülök

– kommentálja egy barátjának a hivatalos elismerést.

Hivatás idézőjelben

1956. október 20-án mutatja be a Madách Színház G.B. Shaw Sosem lehet tudni című vígjátékát. Timár József a pincért alakítja – fanyar, elegáns, bölcsen keserű figurát –, s a színész ebben a szerepében kezd először tudatosan – vagy tudattalanul – „külön játékokat" kieszelni a kollégái megnevettetésére.
Más ez, mint a miskolci monológok sokarcúsága: magánszámait – leginkább kegyetlenül mulattató arcjátéksorozatokat - a közönségnek háttal, kizárólag játszótársainak adja elő.

Magyarázatot sosem ad új szokására, amellyel mintegy idézőjelbe teszi hivatását. Ha intik miatta, akkor pár előadás erejéig fegyelmezi magát, majd kisfiús, bocsánatkérő mosollyal újrakezdi.

Amikor 1957-ben a forradalom leverése után újranyitnak a színházak, a Sosem lehet tudni újra műsorra kerül.

1957. május 14-én mutatja be a Madách Színház Németh László Széchenyi című darabját. A címlapon már ez szerepel:

Széchenyi: Timár József Kossuth-díjas érdemes művész.

A márciusi díjátadón – mások mellett - olyan művészeket ismertek el Kossuth-díjjal, mint Kodály Zoltán, Németh László, Heltai Jenő, Szabó Lőrinc, Borsos Miklós, Kiss Manyi, Sulyok Mária, Marton Endre.
Timár József a lerobbant Damjanich utcai házból feleségével új, zuglói, Lumumba (ma: Róna) utcai lakásba költözik.

Rémisztő diagnózis

1957 őszén Frank doktort játssza az Anna Frank naplójában.

Timár József Otto Frankja humanista polgár, tiszta családapa, a holland „zöld rendőrség" és a Gestapo üldözöttje. Nem forradalmár; a családja és baráti körén túl nem lát sok feladatot. De a maga körülményei között igaz ember, őszinte és kötelességtudó

– fogalmaz egy recenzió.

Anna Frank naplója - Vass Évával, 1957. Forrás: Demeter Imre: Köszönöm a tüzet... Timár József élete - könyv

Az Annát játszó Vass Éva a Timár-biográfia szerzőjének mondja majd el utóbb: boldog volt, hogy első Madách színházi szerepében Timár József partnere lehetett. Ám azt is felidézte: Timár József Frank doktorként sem hagyott fel a partnereknek szóló vicces magánszámokkal, hogy aztán a közönség felé fordulva olyan átéléssel mondja a figurája drámai szövegét, hogy a publikum egy emberként kezdett zokogni –

miközben a színész kollégái is a könnyeiket törölgették, csak más okból.

Nem sokkal az Anna Frank bemutatója után Timár József rosszul lesz, fullad. A diagnózis rémisztő, de tüdőrákját kezelhetőnek gondolják. Id. Kovács Ferenc professzor és fia, ifj. Kovács Ferenc, az ugyancsak kiváló tüdőgyógyász páciense lesz.
Timár József egy év kórházi és szanatóriumi kezelés után veszi vissza Frank doktor szerepét. 1958 novemberében új bemutatóban is játszik, Thornton Wilder Hosszú út az éjszakában című darabjában alakítja a gyarmati tábornok, Antrobus szerepét.

A publikum és a kollégák az emberi és színészi ereje teljében lévő művész visszatérését köszöntik.

Decemberben újabb premier: Timár József Burgoyne tábornokot alakítja G.B. Shaw Az ördög cimborája című komédiájában.
Újra alkalmazza a kollégáknak szóló magánszámait is, kibővítve az ez irányú lehetőségeket. Most nem csak arcjátékokkal, furcsa gesztusokkal „ellenpontoz". Olykor légiós őrmesternek formálja a szerepet, máskor civilnek, aki csak mímeli a cinikus katonát – miközben a néző azt érzékeli, hogy tökéletes G.B Shaw-hőst lát. A kollégák pedig hol bosszúsággal, hol nevetéssel küzdve bámulják a nekik szóló, kivételes, extra színészi teljesítményt. Darvas Iván mondja majd olykor:

Timártól tanult meg nem nevetni a játékon kívüli mulattató „jelenségeken."

Csak nem beteg megint? Harmonikus crescendo

1959 őszén a lapok hírül adják: Timár József tíz év után visszatért a Nemzeti Színház társulatához. A pesti humor olykor kegyetlen. „Csak nem beteg megint?" – kérdezik sokan, egyrészt Jávor Pál esetére gondolva, akit súlyos betegen szerződtettek vissza, másrészt Rózsahegyi Kálmánra, aki halálos ágyán értesült, hogy Major Tamás visszafogadja.

Timár József betegen kezdi próbálni a Major Tamás által felajánlott szerepet, Willy Lomant Arthur Miller Az ügynök halála című darabjában.

Újabb kezelések mellett kezd azonosulni a szereppel. A rendező Marton Endre úgy tapasztalja: Timár József kedvvel próbál, aprólékosan, ugyanakkor érzékelhető belső feszültséggel. A próbák szünetében azt fejtegeti a rendezőnek:

a saját életét játssza el a szerepben, ő maga Willy Loman, mert ő is álomvilággal ügynökölt egész életében.

Az ügynök halála - Willy Loman Forrás: Demeter Imre: Köszönöm a tüzet... Timár József élete - könyv

Egy-egy epizód próbája után rendre elmond egy hasonlót, vagy annak gondolt estet a saját életéből.
Az ügynök halála premierjét 1959. november 21-én tartják.

Nincsenek kollégáknak szóló kunsztok. Teljes az azonosulás, a színésznek nincs most mit idézőjelbe tennie.A kritikák kivétel nélkül felsőfokon írnak Timár József alakításáról.

Goda Gábor szerint:

Willy Loman Timárja hol öregszik, hol fiatalodik, hol frissül, hol elcsügged, szinte az az érzésem, ha leszámolnám ott a színpadon a pulzusát, az mindig a színpadi cselekménynek megfelelően gyorsulna vagy lassulna. Lenyűgözően nagy színész.

Földes Anna úgy fogalmaz:

Ahogy maszk és kosztüm nélkül évtizedeket öregszik és fiatalodik, ahogy világhódításra induló, elégedett üzletemberből a business kerekei alá kerülő áldozattá, reményt és talajt vesztett kisemberré válik; majd saját hazugságainak összedőlt légvárai alatt fuldokolva kilép, hogy utolsó tettével, az életbiztosítás tőkéjét megteremtő öngyilkosságával még egyszer a fiai hasznára lehessen – mindvégig megrázó. Szerepének pátoszát éppen alakításának pátosztalanságával emeli ki.

Török Tamás író, rendező Emberábrázolás című – már a színész halála után lejegyzett - tanulmányában fogalmazza meg a következőket:

Az ügynök halála Willy Lomanja Timár stíluseszményét szinte minden szempontból tükröző szerep; s eljátszása csak az abszolútban megnyugvó, s ezért diszharmonikus alkatú művész pályáját páratlanul harmonikus crescendóval zárta le.

Dobi István átnyújtja Timárnak a Kiváló Művész kitüntetést, mellette Kállai Gyula Forrás: Demeter Imre: Köszönöm a tüzet... Timár József élete - könyv

„Oly terhes élni"

Timár Józsefet 1960 tavaszán Kiváló Művész címmel tüntetik ki.
Májusban már a kórházból jár le esténként a színházba, hogy játszhasson.
Az egyik utolsó előadás után cigarettát kér ismerősétől, aki gratulálni megy az öltözőjébe. Nem köhög, jóízűen szívja le a füstöt.
Május 24-én utoljára lép színpadra. A lázcsillapítók állandó lázán már nem segítenek. Tizenöt kilóval kevesebb, mint Az ügynök halála premierje idején. Kifogyva jelmezéből szinte eltűnik Willy Loman zakójában.

Willy Loman estéről estére búcsúzik - ahogy Timár József is.

Marton Endrének négyszemközt köszöni meg, hogy Willy Loman szerepével visszakaphatta hitét. Hozzáteszi:

Ne szólj senkinek, én meghalok. Nagyon hamar.

Az évad végén felesége megtanul injekciót beadni.

Timár József úgy dönt, hogy legalább Bécset és a Rajna vidékét megmutatja a fiának – amelyeknél maga sosem jutott messzebb.

(Fia majd festőművész lesz, 1959-ben kezdi meg tanulmányait a Magyar Iparművészeti Főiskola díszítőfestő szakán. Később elsősorban felfokozott színvilágú realista tájképeket fest. Somlay Artúr lányát veszi feleségül, gyermekük Timár József és Somlay Artúr unokája. Sz.Á.)
Nyugati útjuk után Timár József és családja Mátraházára megy üdülni.
Timár József ott rosszul lesz.

Galyatetőn nyaraló kollégája, Szabó Ernő viszi fel Trabantjával Pestre, a János Kórházba.

Hetekig fekszik még a kórházban. Látogatót – családján kívül – nem fogad. Tolnay Klárival kivételt tenne, de a színésznő végül lemondja a találkozót. Utóbb bevallja: nem akarta Timár Józsefet negyvenkilósan látni, úgy emlékezni rá.
Az utolsó napokban a színész nem akar enni, inkább alszik. Ibolya, a felesége végig mellette van. Timár József 1960. október harmadikán, déli egy óra körül kinyitja a szemét, távolból jövő hangon azt mondja:

Ibikém, oly terhes élni.

Újra elalszik, lélegzése ritkul, meghal. Temetésén előbb Major Tamás mond beszédet. Aztán egy katolikus pap.

A felravatalozott, koporsóban nyugvó színészt mindketten magukénak vallják.

Források:

Demeter Imre: Köszönöm a tüzet...Timár József élete. Gondolat. Budapest, 1971.

Koch Lajos: Tímár József - Színháztörténeti Füzetek 40. Budapest, 1961.

Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet: színházi adattár

A Wikipédia Timár József szócikke a vonatkozó forrásaival

Timár József / 1, 2 (Színész és változó világ, 1980) - YouTube

https://www.hangosfilm.hu/filmenciklopedia/timar-jozsef

https://mult-kor.hu/20100901_timar_jozsef