Gózon Gyula 1914-ben szerepel először filmvásznon A becsapott újságíró című némafilmben. Azután folyamatosan forgat.
Az 1931-es Hyppolit, a lakájban még buffót, későbbi filmjeiben már ugyancsak apaszerepeket vagy idősebb embereket alakít.
1931 és 1940 között több mint negyven magyar filmben játszik. Szerepei: kántor, kalauz, cukrász, lakáj, inas, kórustag, cigányprímás, vendéglős, gyárigazgató, tisztiszolga, végrehajtó, artista, pedellus.
Korabeli lapban teszi fel Gózon Gyula a költői kérdést az akkori filmforgalmazóknak: milyen filmekre van szükségük, melyek a legeladhatóbbak? A következő szám összegzi a forgalmazók üzenetét: a történet szinte mindegy, csak
legyen benne Kabos Gyula, Gózon Gyula, Ráday Imre, Jávor Pál, Erdélyi Mici és még néhány szép magyar színésznő. Valamint sok jó „bemondás".
Gózon Gyula 1935-ben hét mozifilmben szerepel: Köszönöm, hogy elgázolt, Ez a villa eladó, A csúnya lány, Szerelmi álmok, Budai cukrászda, Édes mostoha, Nem élhetek muzsikaszó nélkül!, A királyné huszárja.
Az UNIO Rt. színházaiban végzett feladatai is szépen jövedelmeznek, miközben a filmekkel is jól keres. Tartalékait azonban felemészti egy „lakáscsere".
1935 júliusában Üllői úti lakásukat eladják, annak ára is belefolyik a korábban kinézett rákosligeti ház megvásárlásába.
Gózon Gyula újságírói kérdésre mondja el: feleségével hét éhes szájat kell eltartaniuk, mely éhes szájaknak ráadásul szűkös volt a kilencedik kerületi lakás. A házaspár gyermektelen, az öt éhes száj – kettő maga a házaspár lehet – kilétéről nincs adat. Feltételezhető, hogy a rokonságukból kerültek ki.
Miután a lapok is beszámolnak a házvásárlásról – szerető, támogató hangvételben, örömmel közhírré téve a színészházaspár megérdemelt anyagi gyarapodását –,
a közvélekedésben a négyszobás ház kastéllyá, a kert parkká terebélyesedik.
Pedig a lapok azt is megírják, hogy a beköltözéskor Berky Lili aggódva kérdezte – bizonytalannak érezve hirtelen jött jólétüket – a férjét:
Vajon milyen élet vár itt ránk, s az is meddig?
Gózon Gyula azt felelte:
Isten velünk volt eddig is, velünk marad ezután is!
Gózon Gyula a ház megvásárlása idején nemcsak a jóisten, de már Németh Antal, a Nemzeti Színház frissen kinevezett igazgatójának támogatását is megtapasztalhatta. Gózon Gyula szerződtetése történetét maga idézi fel egy későbbi jegyzetében:
Május végén üzenetet kaptam a rádióból. Ott volt egy főrendező, Németh Antalnak hívták, jól ismertem már, mégis meglepett, amikor magához kéretett. Tudtam róla, hogy régi terve: állandó színtársulatot szervezni a rádió számára. Gondoltam, engem is megkörnyékez. Megyek fel a Sándor utcai épületbe, a lépcsőházban összetalálkoztam Makay Margittal, aki falfehéren jött lefelé a lépcsőn. "Szent Isten, veled meg mi történt? - kérdeztem, és alig tudtam titkolni meglepetésemet. - Semmi, semmi - mondta -, menj csak fel." Ezzel szöget ütött a fejembe. Felmentem. Németh első kérdése ez volt: "Van már szerződése a jövő évadra? - Nincs - válaszoltam -, de lesz! - tettem hozzá kissé bizonytalanul. - Azt én is sejtem - mondta ő -, amit azonban mondani fogok, holnap délután két óráig senkivel sem közölheti: holnap kettőkor én leszek a Nemzeti Színház igazgatója. Önt is szeretném szerződtetni, van-e ellene kifogása?" - és ezzel már tette is elém az előre legépelt szerződést, mellé tintát és tollat. Nekem csak alá kellett írnom. Három évre. Annyit még motyogott, hogy látott Szép Ernő Aranyóra című színművében, a Belvárosi Színházban, és hogy neki ennyi is elég volt. Mondanom sem kell, alig telt el negyedóra, én is falfehéren jöttem le a rádióból... Na, de itt nincs vége! Este, előadás után találkoztam Lilikémmel, az utolsó vonattal indultunk haza Rákosligetre. Alighogy belépek a fülkébe, Lili nevetni kezd... "Mit nevetsz? - kérdeztem szórakozottan. - Holnap délután kettőkor majd megmondom - buggyant ki belőle, de most már alig lehetett megállítani, úgy nevetett. Mint aki vesztét érzi. Kétszer sem kellett kérdezni, és ígéret ide, ígéret oda, kibökte a titkát. Érte is üzent Németh Antal, a Vígszínház melletti kávéházban találkoztak, neki is hároméves szerződést kínált, persze hasonló feltételekkel, vagyis holnap kettőig ő sem beszélhetett. Most már én sem várhattam tovább, én is megszegtem az ígéretem, elmondtam az én szerződésem történetét. Így lettünk egyszerre nemzeti színházi tagok.
1935. szeptember elsején a Gózon házaspár vonattal érkezik Rákosligetből a Keleti pályaudvarra, onnan taxival indulnak a Blaha Lujza téri Nemzeti Színházhoz. Késésben vannak, hamarosan kezdődik az évadnyitó társulati ülés. Az új igazgató bemutatkozása, az új tagok bemutatása.
Berky Lili sürgeti a sofőrt, folyton az órájára pillant.
Gózon Gyula mosolyogva teszi kezét a felesége kezére:
Ne félj, Lilikém. Ha a Nemzeti Színház harminc évig tudott várni, azt az öt percet még kibírja!
A következő öt esztendőben egymást váltják Gózon Gyula pályáján a jelentős prózai feladatok: klasszikus és modern színművekben, drámákban és vígjátékokban. Az Uray Tivadar címszereplésével bemutatott Liliomfiban az örök bohóc Szellemfit alakítja. Egy Hamlet felújításában az első sírásót, az újabb felújításban Ofélia apját, Poloniust. Moliére Úrhatnám polgárában Jourdan urat játssza el, Shakespeare Szentivánéji álmában Vackort, Henrik Ibsen A fiatalok szövetsége című vígjátékában Hejre Dánielt /Az eredetiben: Daniel Heire. Sz.Á./ alakítja.
Nemzeti színházi szerepei mellett továbbra is forgat. 1940-ben öt filmben játszik: Erdélyi kastély, Sarajevo, Erzsébet királyné, Rózsafabot, A szerelem nem szégyen, Zavaros éjszaka.
Legjobb barátja ekkor már egy éve Amerikában van. Kabos Gyulát az első zsidótörvények bevezetése után, 1938 májusában leparancsolták a színpadról,
eltiltva minden más színészi tevékenységtől is. A színészkamara elnöke, Kiss Ferenc – aki a Nemzeti Színház több előadásában is együtt játszik Gózon Gyulával – egyre harsányabban követeli: a szakma művelői igazolják a származásukat.
Gózon Gyula 1941-ben akad fenn a „szűrőn".
1941. augusztus 30-án léphet fel utoljára. A Nemzeti Színház társulata a Szentivánéji álmot játssza a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon.
Gózon Gyula az utolsó felvonás végén letörli a maszkját, leveszi jelmezét, civil ruhát ölt. Gyalog sétál ki a szigetről, a körúton leint egy taxit, megy a Keleti pályaudvarhoz, felszáll a személyre, az viszi Rákosligetig.
Kabos Gyula ekkoriban – több kudarcos, olykor megalázó Amerikában megélt színházi próbálkozás után – Lengyel Menyhért ajánlására nyúlfarknyi szerepet kezd próbálni egy kisebb Broadway teátrumban, ahol épp Lengyel-bemutatóra készülnek. Kabos bizakodik, mert az első Broadway-produkciója érzékelhető bevételt ígér,
amiből – reméli - talán egy hazalátogatásra is futja, s úgy barátjával, gyakori filmbéli partnerével, Gózon Gyulával is találkozhat.
Kabos Gyula a lázas, olykor szürreális fordulatokkal teli – többször meglopják, átverik, néhányszor lefasisztázzák, amikor nemzeti érzéseit hangoztatja - amerikai évek után már nem nagyon érzékeli a valóságot.
Gózon Gyula a rákényszerített dologtalanság négy esztendeje alatt rákosligeti házukban bujkál hat sorstársával. A padláson alakítanak ki rejtekhelyet, amelyet nem szúrnak ki az utánuk kutató razziázók. Gózon Gyulának a munkaszolgálatra felszólító behívót sem tudják kézbesíteni.
Gózon Gyula a padlás álcafala mögött megroppantott idegrendszerére újabb teher kerül, amikor meghallja, hogy a rádió tudatja az MTI október 9-i közleményét:
"New York-i jelentés szerint Kabos Gyula magyar színész, aki két év óta az Egyesült Államokban tartózkodik, hirtelen meghalt.
A közleményt hamarosan minden lap lehozza. Nekrológot sehol sem közölnek. /Kabos Gyula a Lengyel-darab próbáit szívrohama után is folytatta a kórházból kikerülve, majd újabb infarktust kapott, aztán egy harmadikat, végül tüdőgyulladásban halt meg 1941. október 6-án. Sz.Á./
A Gózon Gyula utáni kutatás kudarcaihoz Berky Lili lélekjelenléte, színészi képessége is hozzájárul. Faggatják, akkor fejét csóválva ártatlan, egyben megtört tekintettel feleli:
Nem tudom, hol van, elment hazulról. Én is szeretném tudni, hova lett.
A bujtatottak betevőjét Berky Lili biztosítja. 1943-ban az Erzsébetvárosi Színházban is vállal fellépéseket, vendégművészként.
Egy több helyen is publikált történet szerint 1944. október 16-án, a Szálasi-hatalomátvétel napján Gózon Gyuláék egyik szomszédja felkeresi Berky Lilit, és felajánlja saját házának egyik zugát Rákosligeten. Gózon Gyula és Berky Lili tudják: Szálasi hatalomra kerülésével a padlástéri rejtek kevésbé lesz biztonságos. Élnek hát a lehetőséggel. A történet szerint a szomszéd a következő hónapokban aktív nyilaskeresztes tisztként működik, a legaljasabb bűnök sorát követi el - miközben házában bújtatja kedvenc színészeit. A szomszéd a háború után bíróság elé kerül, ahol Gózont használja enyhítő körülményként. Hiába.
Gózon Gyula maga sosem beszél erről a históriáról. A bujkálás éveit azonban felidézi olykor az interjúiban. Mindig említi:
egy színész, aki arra született, hogy örömet szerezzen, sosem felejtheti el az olyan helyzeteket, amelyekben megalázzák.
Gózon Gyula és Berky Lili az ostromot átvészelve 1945 nyarán állnak újra színpadra. Vendégként szerepelnek a Fővárosi Operettszínház Napsugár kisasszony című zenés újdonságában. Gózon Gyulát vastapssal fogadja a közönség.
Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!