Eszenyi Enikőt nem akarja hagyni dolgozni a baloldal

Eszenyi Enikő

Zavarja a baloldalt, hogy Eszenyi Enikő a Vígszínház korábbi igazgatója másfél évvel lemondása után újra dolgozik. Cseke Péter meghívta a kecskeméti Katona József Színházba rendezni a színésznőt. Soros blogja máris felháborodott. Mint az Origo többször megírta: 2019 végén három budapesti színház Karácsony Gergellyel együtt tüntetést szervezett, Eszenyi Enikő azonban nem ment el. A baloldal addig ajnározott színésznője ezután a baloldali színházi világ egyik ellensége lett. Csodák csodája, hirtelen vígszínházi színészek kezdtek panaszkodni Eszenyi (egyébként közismert) elviselhetetlen igazgatói módszereire, a fő szószóló a magát egy mókás névvel hívató aktivista, a Vígszínházból korábban eltanácsolt Molnár Áron színész volt, aki az elmúlt években elsősorban baloldali propagandaklipjeiről ismert.

Botrányos előéletű rendezőnek nevezte a 444 nevű Soros-blog Eszenyi Enikőt abban a beszámolóban, amelyben megírták, hogy a színésznő a kecskeméti Katona József Színházban kapott munkát. A 444 most már fizikai abúzust is ír, egy korábbi, saját cikkjük linkjét is odatették, mintegy bizonyítékul, de abban azonban még szó sincs fizikai abúzusról.

A 444-cikk és a teljes baloldali propagandamédia-kórus megszólalása mellett több, egykori társulati tag mintegy vezényszóra kikérte magának, hogy másfél év után Eszenyi újra dolgozhat.

Molnár Áron baloldali aktivista, a Vígszínház egykori epizódszínésze, akire Eszenyi Enikő igazgatása idején nem tartott igényt, ismét megszólalt. Szerinte az áldozatok arcul köpése, hogy Eszenyi megint dolgozik (azaz, pénzt kereshet, megélhet). Mint ismert: egyetlen színész sem állította, hogy Eszenyi Enikő fizikailag bántotta volna őket, szexuális erőszakkal vagy erőszakkísérlettel sem vádolták. Az nehezen hívható ugyanis szexuális zaklatásnak, hogy Eszenyi Enikő egy színházi próbán, amikor Lulu szerepére készült Wedekind provokatív, expresszionista remekművében, azt javasolta egy, a nagyközönség számára ismeretlen színésznek, hogy a vágy bizarr megjelenítéseként nyaldossa a hónalját. A színpadon.

Az lett nyilvános (amit egyébként a színházi szakmában korábban sokan tudtak), hogy erőszakos, diktatórikus módszerrel irányítja a társulatát. 10 évig nem szólt senki, de mihelyt nem állt ki a baloldal mellett, hirtelen elindult a panaszáradat.

Hogy egészen pontosan mi történhetett a Vígszínházban, nehéz kívülről megállapítani, ez a Karácsony-féle önkormányzat feladata lenne, de miért tudnának egy bonyolult, morális-munkáltatói-szakmai kérdésben bármilyen eredményt elérni, ha az elviselhetetlen dugókat sem tudják megoldani?

Ami biztos: egyrészt hiteles, valódi színészek is - például Halász Judit, Harkányi Endre vagy az azóta drámaian fiatalon meghalt Börcsök Enikő - Eszenyi Enikő elviselhetetlen (és természetesen védhetetlen és senki által sem védett) stílusáról beszéltek, másrészt fizikai erőszakról vagy zaklatásról nem. Ahogy egyetlen színész sem.

A Facebook-oldalán a főleg sorozatszínészként ismert Lengyel Tamás ezt írta: „Ezek szerint nincs baj azzal, ha emberek felett diszponál valaki, akivel szemben rengetegen éltek panasszal, és az is rendben van, ha a panaszosok nem tudják meg a vizsgálat eredményét."

Eszenyi Enikő viselkedésében többnyire a személyeskedő sértéseket, olykor az idősebb kollégák kioktatását bírálták. Fizikai bántalmazást, zaklatást azonban nem. Természetesen nehéz lenne példamutató vezetőnek tekinteni, de azért furcsa, hogy Soros blogja voltaképpen a munkalehetőségektől is megfosztaná. Természetesen senki sem Eszenyi Enikőt védi - a baloldal újabb és tipikus kettős mércéje az abszurd.

Eszenyi Enikő nem hasonlítható össze a fiatal táncos fiú fenekét vállfával összeverő operettrendezővel, Kerényi Miklós Gáborral, a nőket zaklató, az ATV-ből kirúgott tévéssel, Havas Henrikkel vagy a fiatal fiút molesztáló, magát világhírűnek lódító Varnus Xavérral.

Eszenyi Enikő másfél éve nem rendezhet kőszínházban Forrás:

Ők viszont mindhárman dolgoznak, itt-ott. Őket nem vetette ki magából a baloldal közössége. Eszenyi Enikőt viszont igen. Nem mozdult velük együtt, nem úgy politizált, ahogy azt megkövetelték tőle, és azonnal jött a büntetés.

A baloldal korábban megkérdőjelezhetetlen, ünnepelt színésznője és rendezőnője szemükben onnantól lett tehát nemkívánatos személy, hogy a 2019-es színháztörvény módosításkor nem ment ki tüntetni három fővárosi színházzal együtt. (Kálomista Gábor egyébként éppen az Origónak mesélte el, elég egyértelműen utalva Máté Gáborra és Mácsai Pálra, hogy Tarlós István idején milyen gátlástalanul hízelegtek a színházi belügyekbe sohasem avatkozó főpolgármesternek baloldali színházvezetők.)

Hirtling István, akit 2019-ben Eszenyi Enikő hívott a társulatba, az Origónak azt mondta, "Ha biztosan megtörtént, amivel őt vádolják, az nehéz pillanatok sorozata, amik ideig juttatták a társulatot és azokat, akik felszólaltak ellene. Ugyanakkor felteszem a kérdést, vajon öt évvel azelőtt miért nem kerültek napvilágra ezek a vádak.(...) Mindannyiunknak meg kell tanulni a munka, méltóság tiszteletét és megvédését, de ez oda-vissza igaz. Ha ilyen problémáim vannak a rendezőmmel vagy az igazgatómmal, meg kell találnom azokat a csatornákat, ahol ezt szóvá tudom tenni.

Nem biztos, hogy a mai internetes világban ezek a nyilvános koncolások és karaktergyilkosságok vezetnek csak eredményre. Nagyon sajnáltam, hogy ez a szakmára ilyen rossz fényt vető nyilvánosság előtt zajlott.

A Vígszínház új igazgatója, Rudolf Péter két hónappal Eszenyi távozása után a felújító próbákra bejárást engedélyezett a színésznőnek, de a színház vezető munkatársai és a művészeti tanács véleménye után (vagy rájuk hivatkozva) úgy döntött,

nem lehet jelen a próbákon a rendezőnő. Azaz, elzavarta a színházból elődjét.

A Soros-blog morgolódása Eszenyi Enikő munkához juttatása ellen azt mutatja, hogy a baloldal nem felejt. Aki nincs velük, annak számára nincs kegyelem.

Egyébként Cseke Péter kecskeméti színigazgató Eszenyi meghívásával kapcsolatban azt mondta a Blikknek:

Hiszem azt, hogy harmonikus próbafolyamat lesz a falaink között, ami egyensúlyt teremt a színházi szakmában. Keresztény emberként bízom a megbocsátás erejében, ugyanúgy, ahogy a bűnbánatban is".