Az ünnepelt filmsztár, akit Gobbi Hilda és Major Tamás feltett a bűnös, hivatásuktól eltiltandó színészek listájára, és menekülnie kellett

Budapest IX. Könyves Kálmán körút 15., a Magyar Film Iroda Rt (MFI) udvara, Szeleczky Zita színművésznő Az első című film (rendező Cserépy László) forgatása idején.

Szeleczky Zita mindössze nyolc évig gyakorolhatta hivatását a hazájában. Ez is elég volt huszonnyolc film főszerepére, valamint komoly színpadi megmutatkozásokra a fővárosi Nemzeti Színházban. A magát mindig is deklaráltan konzervatív, jobboldali világlátásúnak valló színésznő a második világháború alatt azt tette, ami neveltetéséből, hitéből fakadt, s amiben egyébként az állam első számú teátrumi társulatának tagjaként is számítottak rá: buzdította a fronton harcoló magyar katonákat, valamint adományokkal, fellépésekkel igyekezett jobb kedvre deríteni a hazakerült sebesülteket. Tőlük kapta becenevét is: „A nemzet kishúga." Mindemellett a színésznő elsősorban hivatására koncentrált, abban igyekezett a legjobb formáját hozni. Amikor úgy érezte, hogy mindennek ellenére méltánytalanság éri, szakmai megfontolásból hozott olyan döntést, amely kapóra jött kora egyes politikai csoportosulásainak. Előbb a baloldal próbálta kisajátítani, majd a szélsőjobb. Utóbbi látszat szerint nagyobb sikerrel, amiért 1948-ban Szeleczky Zitát elítélte a Népbíróság. Az ítéletet csak évtizedekkel később, a rendszerváltás után tették semmissé, miután magas kitüntetésben részesítették a színésznőt. Mindemellett ma is vannak, akik úgy nyilatkoznak elítélően Szeleczky Zitáról, hogy csak a látszatokról van ismeretük, a valóságról kevésbé. Miközben a színésznő élettörténete olyan példa, amely bárki számára segítség lehet az árnyaltabb gondolkodás elsajátítására, gyakorlására.

Tisztes küldetések, hétköznapi abszurdok

Szeleczky Zita az 1956-os forradalom leverése után rádiószózatot intéz a világ asszonyaihoz.

A figyelemfelkeltésnek a szózatot követő éhségsztrájk is része. Az éhségsztrájk végeztével az argentin rádió felkéri Szeleczky Zitát egy több hónapos Magyarországot bemutató spanyol nyelvű sorozatra.
Attól kezdve önálló műsoros estjeiben fontos szerep jut az 56-os forradalomról való megemlékezésnek is.

A fellépések mellett idegen nyelvű előadásokat is tart a magyar kultúra és történelem fejezeteiből.

1962-ben meghal az édesanyja. Szeleczky Zita kettesben marad Olga nővérével, akivel Los Angelesbe költöznek. 1963-ban férjhez megy Illés Pál hollywoodi nyomdászhoz. Házasságuk rövid életű, de kapcsolatuk rendezett marad.
A válást követően Szeleczky Zita felfrissíti repertoárját, majd évekig tartó turnékba fog Amerika magyarlakta vidékein. Sorra jelentek meg nagylemezei is. Van közöttük verslemez, többnyelvű slágerparádé, karácsonyi és gyermeklemez, valamint korongra kerül Magyar Rozika is, akinek bőrébe bújva még hatvanévesen is járja a városokat, melyekben jelentősebb magyar kolóniák élnek.

Mindeközben megismerkedik Wass Alberttel, az egyetlen olyan emberrel, akivel az első pillanattól kezdve szellemi és lelki közösséget érez.

1973-ban, Petőfi születésének 150. évfordulójára Szeleczky Zita Özvegyi fátyol címen új műsort állít össze, amelyben Szendrey Júliát alakíja. A következő évben Ausztráliában is fellép a produkcióval.
Sydney-ben ismerkedik meg az ottani emigráció kedvenc művészével, az '56-os emigráns Novák Sándorral, akihez feleségül megy.
A következő évben együtt turnéznak az USA-ban. A turné végeztével a házasság is lezárul.

Novák Sándor titokban utazik vissza Ausztráliába a turné teljes bevételével, gyakorlatilag kisemmizve a feleségét.

Az idősödő és egyre bizalmatlanabb színésznőt más is becsapja. Amikor házába hangstúdiót rendel, a kontár kivitelező az építkezést félbehagyva lép le a pénzzel.

Fotó: Hirling Bálint - Origo

Komoly veszteségek

Szeleczky Zita hatvanöt éves korában Buenos Airesben találkozik ismét Haltenberger Gyulával, aki a kilencszáznegyvenes évek végén maga is emigrált. Volt feleségével évtizedeken át levelezésben állt. Szeleczky Zita Buenos Aires-i útja során látja utoljára az Argentínában élő Alfréd bátyját is, aki egy évvel később meghal.
Az Egyesült Államokba visszatérve a hetvenhez közeledő színésznő - barátai tanácsára - megalapítja a Szeleczky Zita Baráti Kört. Fellépései ritkulnak, a baráti kör tagjai körlevelekben olvashatnak a színésznő hétköznapjairól.

1985 nyarán veszti el legfontosabb támaszát, nővérét.

Attól kezdve egyedül kell törlesztenie a házára felvett hiteleket, gondoskodnia a ház fenntartásáról. Szerény bevételét régi filmjeinek eladásra kínált másolatainak, valamint az emigráns irodalomnak a terjesztése biztosítja.

Hamarosan meghal második exférje, Illés Pál is, aki nyomdájával nagy segítséget jelentett.

Szeleczky Zita kiadásainak fedezésére elvállal még egy amerikai turnét, Istennel a hazáért és a szabadságért címmel. Az 1988. március 15-i fellépését már nem tudja teljesíteni. Tüdőgyulladást kap. Felépülése alatt emlékiratai megírását kezdi előkészíteni.

Fotó: Hirling Bálint - Origo

Az utolsó évtized

Szeleczky Zita a rendszerváltást követően, 1990. szeptember 19-én, negyvenöt éves távollét után, hetvenöt éves korában Budapestre látogat.
Komoly ünneplésben van része.

November 26-án Sztankay István, Pataky Jenő és Darvas Magda közreműködésével híres alakításaiból készít felvételt a Magyar Rádió.

Élete utolsó évtizedében rendszeresen ingázik Los Angeles és Budapest között. Hazahozza életműve dokumentumait – leveleket, fényképeket, színházi és filmes relikviákat –, és elhelyezi a megfelelő intézményeknél (Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tár, Színházi Intézet, Filmarchívum).

1993-ban az Országházban átveszi a Magyar Érdemrend Középkeresztjét.

1994. január 17-én a Legfelsőbb Bíróság - felülvizsgálati eljárás során - hatályon kívül helyezi a Népbíróság 1948. február 7-én hozott ítéletét.
Az indoklásban megállapítja, hogy a vádlott az akkor hatályos jog alapján sem követett el bűncselekményt. Ugyanis

„a sikeres harcra buzdító versek elmondása, valamint a kívánsághangversenyeken való szereplés – amely a hadban álló ország lakosainak nemzeti érzése ébrentartását célozta, a cselekmény elbírálása idején, azaz 1947–48-ban sem volt alkalmas bűncselekmény megállapítására".

Vagyis kimondják: Szeleczky Zitát koholt vádak alapján ítélték el.

Fotó: Hirling Bálint - Origo

Szeleczky Zita 1996 októberében a Magyar Filmesek Világtalálkozójának díszvendége. Levetítik a Zenélő malom című filmjét, életművéért Arany Pillangó-díjjal tüntetik ki.
1998-ban végleg hazaköltözik. Az érdi önkormányzattól kap egy felújított villát, melyben ápolószemélyzet veszi körül, s ahová magával hozza könyvtárát, s a még magánál tartott néhány egykori fellépőruhát.

1999. május elején híre kel: Koltay Gábor Sacra Corona című filmjében Szeleczky Zitának szánja Árpád vezér anyjának szerepét.

1999. május 19-én Szeleczky Zita érdi otthonában elesik, combnyaktöréssel szállítják kórházba, megoperálják.

1999. július 12-én Szeleczky Zita hajnali négy óra negyven perckor meghal.

Augusztus 1-jén a Kálvin téri református templomban búcsúzik tőle sok ezer rajongója, tisztelője. Augusztus 1-jén helyezik el végső nyughelyén, a családi sírboltban, Nekézsenyben.
Az illetékes állami intézmények gyűjteménye mellett Szeleczky Zita hagyatékának számos relikviája ma a nekézsenyi Szeleczky Zita Emlékházban látható, amit a helyi önkormányzat és a róla elnevezett alapítvány gondoz.
2007-ben posztumusz ítélik oda Szeleczky Zitának a Magyar Örökség díjat.

Források:

Pusztaszeri László: Szép magyar élet - Szeleczky Zita pályaképe. Kairosz Kiadó. Budapest, 2011.

Jávor Zoltán: Hit és magyarság - Szeleczky Zita élete és művészete. Délvidék Ház. Szeged, 2012.

Bánfalvi Lászlóné: Szeleczky Zita nekézsenyi emlékezete. Nekézsenyi füzetek. Nekézseny, 2019.

Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet: színházi adattár

Arcanum Digitális Tudománytár

https://hangosfilm.blog.hu/2015/04/20/kuzdelmes_elet_4_felvonasban

http://szinhaz.net/2012/01/30/gajdo-tamas-az-utolso-szinhazi-orsegvaltas-1944-ben/