Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Gárdonyi Géza Annuskáját 1944. december 9-én mutatják be. Majd megkezdődnek Ibsen Solness építőmesterének próbái. Szeleczky Zita partnere Ajtay Andor. Szeleczky Zita utóbb úgy emlékezett:
Mindketten szenzációsak lettünk volna, azt már érezni lehetett a próbákon.
Szeleczky Zita azonban az Annuska címszerepében lép utoljára színre Magyarországon 1944. december 9-én.
Közeledik a front, az oroszok.
December 10-én – miután Szeleczky Zita vásárol két kalocsai mintájú ruhát – a színésznő és Alfréd bátyja csatlakoznak édesanyjukhoz és Olga nővérükhöz Kőszegszerdahelyen.
Március 17-én sikerül átjutniuk Ausztriába.
A dél-tiroli Ims városában telepednek le ideiglenesen.
Magyarországon 1945 januárjában kezdi meg működését a Magyar Művészek Szabad Szakszervezetének Budapesti Nemzeti Bizottsága. Az általuk kinevezett ötös bizottság – Major Tamás, Gobbi Hilda, Both Béla, Oláh Gusztáv, Várkonyi Zoltán – közzéteszi azon művészek listáját,
„akik hazafiatlan, náci, antidemokratikus és áruló, valamint háborús uszító magatartásuknál fogva a mozi vásznán semmiféle tevékenységükkel nem szerepelhetnek".
A névsorban Szeleczky Zita is szerepel.
1945. május 4-én napvilágra kerül a háborús bűnösök második listája, amelynek egyik pontjában felsorolják azokat, akik ellen a vád
a háború fokozottabb mértékben való folytatása
volt, és
a nyilas (fasiszta) mozgalom segítése érdekében szellemi tevékenységet fejtettek ki.
A listára Szeleczky Zita neve is felkerül. Időközben a szovjetek tíz-tizenkét vagon rizst takarítanak be Szeleczky Alfréd bérelt földjein.
Április 16-án a Reggel című lap hírül adja:
Szeleczky Zita Sopronban öngyilkos lett!
Azokban a napokban a politikai rendőrség letartóztatja Haltenberger Gyulát. A lapok megírják:
Haltenbergernek szerepe volt abban, hogy felesége, Szeleczky Zita beledobta magát a nyilas mozgalmakba, és egyik vezérszereplője lett Szálasiék rádiópropagandájának.
Haltenberger Gyula a kihallgatáson beismeri:
Igenis lelkesedtem a németekért, most azonban revideálom álláspontomat!
Felesége kapcsán állítja: valóban öngyilkos lett. Hozzáteszi:
Megérdemelte a sorsát. Úgy kell neki, miért volt a nyilasoknak annyira lelkes propagálója!"
Valójában védeni próbálja feleségét, időt húz, hogy segítse a menekülésben.
Ám hamarosan kiderül: Szeleczky Zita él, Ausztriában tartózkodik.
A magyar hatóságok kérik a kiadatását. Az osztrák települést felügyelő amerikaiak hajlanának is az ellenségként kezelt menekültek átadására – Szeleczky Zita esetében különösen, mert nem hajlandó fellépni egy műsoros estjükön –, de az amerikaiakat hamarosan a franciák váltják. A franciák hivatalosan nem állnak hadban Magyarországgal, senkit nem szolgáltatnak ki. Ugyanakkor ők figyelmeztetik Szeleczky Zitát és családját:
jobb, ha továbbállnak Olaszországba, mert a magyar hatóságok emberei vadásznak rájuk.
Szeleczky Zita Appianóba menekül, ahol egy özvegy báróné kastélyában kap menedéket.
1947 novemberében a feleség ismeretlen hollétére hivatkozva kimondják Szeleczky Zita és Haltenberger Gyula válását.
1948. január 14-én megkezdődik a hazaárulással, háborús uszítással vádolt Szeleczky Zita tárgyalása. Fő vádpont: a rádióban elmondott Petőfi-vers.
A vád tanúinak megszólalásai – még a főtanú Somogyi Erzsié is – rendszerint a következő kitételekkel kezdődnek: „Azt hallottam.." „Azt olvastam.." „Azt beszélték..". Egyedül Pless Ferenc filmproducer állítja, hogy a vádlott cselekménye miatt hátrány érte. Állítja, hogy egy forgatáson Szeleczky véleményt kért a hangjáról, s mivel ő negatívan nyilatkozott, a jobboldali sajtóban egy cikk jelent meg ellene.
„Ami internálásomhoz vezetett. Én mint zsidó, a filmgyártásba bele nem folyhattam"
– vallotta Pless Ferenc.
Az ügy legnagyobb meglepetése, hogy az idézés ellenére jónéhány tanú – köztük Major Tamás, Gobbi Hilda, Várkonyi Zoltán – nem jelenik meg az első tárgyaláson.
A népbíróság fejenként 200 forintra – akkor hatalmas összegre – büntette őket, és a legközelebbi tárgyaláson távolmaradásuk esetére elővezetésüket rendeli el.
Gobbi Hilda és Várkonyi Zoltán a második tárgyaláson mondják el, hogy tudomásuk szerint Szeleczky Zita nem volt nyilasbarát.
Szeleczky Zitát 1948. február 7-én távollétében ítélik
hároméves börtönbüntetésre és teljes vagyonelkobzásra.
A Szeleczky család tulajdonában lévő telket – Szeleczky Zita keresetéből vásárolták 30 ezer pengőért a színésznő betegsége idején, ez a család egyetlen magántulajdona – lefoglalják.
Szeleczky Zita és bátyja olaszországi tartózkodásukat követően 1948. június 5-én érkezik meg Buenos Airesbe. Édesanyjuk és Olga nővérük hamarosan követik őket.
Szeleczky Zita, nem sokkal érkezése után, elsőként áll színpadra az emigráns művészek közül az argentínai magyar kolónia előtt.
Önálló műsorának címe: A magyar költészet gyöngyszemei.
Nem sokkal később megalapítja – mások mellett a Páger Antal, Vaszary Piri, Hajmássy Miklós, Szilassy László közreműködésével – a Magyar Színjátszó Társaságot. Széles műfajban adnak elő darabokat. Csakhogy alig fél év elteltével a tagok által képviselt kétféle színházi kultúra - az állami és a magánszínház stílusbeli ütközése – mind több feszültség forrása lesz.
Szeleczky Zita elsősorban a veretes magyar drámákat hiányolja a sok vígszínházi kamaradarab között.
1949 nyarán kilép a társulatból.
Egyik utolsó itthoni filmsikerének, Az elsőnek szintén emigráns írója, Kerecsendi Kiss Márton teremti meg számára egyszemélyes,vidám hangvételű műsorainak főhősét, a kalocsai ruhában színre lépő Magyar Rozikát.
A Magyar Rozika Amerikában címmel futó produkció évtizedeken át Szeleczky Zita egyik leghangosabb külhoni sikerdarabja. Miközben verses estjeivel is fellép.
1950 augusztusában egy argentin film második főszerepére kérik fel. A Vivir un instante, vagyis Egy pillanatig élni című film nem jut el Magyarországra. Még úgy sem, hogy a színésznő nem a saját nevét íratja a főcímre. Diana Toldy néven szerepel.
Korábbi filmjeit a Kádár-rendszer idején sem játsszák.
Szeleczky Zita 1951 őszén megalapítja az Argentínai Magyar Nemzeti Színházat. Működésének másfél éve alatt nyolc színművet mutat be Buenos Airesben a Biblioteca del Consejo de Mujeres színháztermében. Szeleczky Zita rendez, szerepel, díszletet épít, jelmezeket varr.
Akkoriban mondják rá: modern kori Déryné.
Színre viszik Az ember tragédiáját, a Bánk bánt, de játszanak Ibsen-művet is.
Az előadások szüneteiben olykor levetítenek egy-egy régi filmsikert azokból a kópiákból, amiket időközben sikerült kimenekíteni Magyarországról.
Szeleczky Zita rendszeresen szerepel az argentin tévében is: táncol, magyar nótákat énekel, operettrészleteket ad elő. Gyakran megfordul idegen nyelvű színpadokon is, az ország határait is sűrűn sikerül átlépnie.
1955-ben Kanadába hívják, és még abban az évben Európába is ellátogat.
Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!
