Az igazán jó dalok túlélik a zenekarokat

Vágólapra másolva!

Májusban sokkolta a hír a rajongókat, hogy az Intim Torna Illegál több mint 11 év után felfüggeszti működését. Interjúnk a zenekar búcsúturnéját követően készült Dorogi Péterrel, amelyben szó esett a feloszlás okairól és a legkedvesebb koncertélményekről is. A nosztalgián kívül az is kiderült, hogy mire készül a frontember a jövőben.

Origo

Vágólapra másolva!

koncert zene Dorogi Péter zenekar

Kezdjük azzal, ami mindenkit foglalkoztat: mi vezetett odáig, hogy felbomlott az Intim Torna Illegál?

11 éve zenélünk együtt, sok-sok dal született ez idő alatt, és rengeteget koncerteztünk. Eljött az ideje, hogy eddig ismeretlen terepeket is bejárjunk, ezért most szétválnak útjaink.

Azért ez a 11 év hosszú idő, ami alatt született öt album. Melyikre vagy a legbüszkébb?

Az első album a legemlékezetesebb. Tele voltunk izgalommal, nem voltak elvárások, örültünk minden hangnak, dalszövegnek.

Ezen az albumon volt az első olyan dal, ami bekerült a Top 40-be, és az Eurosonic Festival (NL) saját felfedezettjei lettünk.

Talán ennek az albumnak a stílusa és hangzása az, ami a legjobban meghatározta az Intim Torna zenei irányzatát, illetve ezek a számok juttattak be minket a fesztiválzenekarok közé is.

Dorogi Péter: Az igazán jó dalok túlélik a zenekarokat Forrás: Dorogi Péter

Rengeteg koncerten és turnén vagy túl, mesélj néhány meghatározó, kedves emléket!

Kolozsváron egy hatalmas kádat hozott a közönség, amiben többen is ültek, majd szó szerint lyukat vágtak bele. Az egyik legnagyobb meglepetés az volt, amikor a Bárka Táborban játszottam, és a "Nem adom fel" c. szám alatt elindult egy erre a dalra koreografált tábortánc.

Kiderült, hogy 7000 nehéz sorsú gyermek ezt a dalt énekli a táborban minden nyáron, hogy erőt merítsenek. Nagyon megható pillanat volt.

Tusnádon mindig nagy élmény volt játszani medvék között, de volt olyan is, hogy Villányban elment az áram, és a koncert nagy részét egy akusztikus gitáron játszottam el, a színpad szélén ülve, miközben ment le a nap. Élmény volt fellépni Franciaországban, ahol a franciák üvöltötték, hogy "Vágjál lyukat a kádba", és szerettem fellépni az Arctic Monkeys előtt pár éve. Hatalmas megtiszteltetés volt játszani az Illés 50 Beat Ünnepen az Arénában, illetve együtt énekelni Zoránnal az "Apám hitte" c. klasszikust. És még sorolhatnám napestig...

Forrás: ITI Facebook oldala/Bands Through The Lens

Gyerekkorod óta körülvesz a zene. Mióta állsz színpadon, és mikor hoztad meg azt a döntést, hogy csak a zenével fogsz foglalkozni?

Körülbelül 12 éves lehettem, amikor először adtam elő dalt gitárral a kezemben. Utána egyre inkább én lettem a Balaton-parti bulik tábortüzes gitárosa. Úgy 22 voltam, amikor először álltam nagyszínpadon. Azóta eltelt két évtized. Pont félúton (2010 körül - szerk.) döntöttem el, hogy egy ideig csak zenével fogok foglalkozni. Úgy éreztem, hogy ki kell próbálnom milyen az, ha teljes erőbedobással a zenére és a zenekarra koncentrálok. Mindennap szöveget írtam, illetve gyűjtöttem az élményeket, amikből a számok formálódtak.

Körülbelül akkor született meg bennem a "Mennyország kapujában", és elkezdtem élni úgy, ahogy a Jóisten is akarta. Azóta is erre törekszem.

Hogyan tovább?

Folytatom az utamat a zenében, és szeretnék még jó néhány történetet elmesélni, elzenélni.

Az új zenekar a saját nevemen fut, egyszerűen: Dorogi Péter.

Elkezdtem összegyűjteni az évek során felhalmozott szövegeimet és zenei alapokat. Kiderült, hogy rengeteg kidolgozatlan ötlet van a dobozban, illetve folyamatosan alkotok. Hosszú idő után végre teljesült egy régi álmom, és elkészült a stúdióm az otthonunkban, így gyakorlatilag ki sem kell mozdulnom ahhoz, hogy azonnal felvegyem, ami jön. Nagyszerű zenészek vannak körülöttem - Balázs Ádám, Dajka Tomi, Geschitz Janesz és Boros Bálint - akikkel jól haladnak a próbák. Azon dolgozunk, hogy a dalok megszólaljanak és mihamarabb játszhassuk őket a nagyközönség előtt.

Hogyan születnek ezek után a dalok?

Ahogyan eddig is, a szöveget és a zenét is alapvetően én írom. Az évek alatt másokkal is írtam dalokat, a közös dalírást is nagyon élvezem, színt visz az életembe. Szeretek különböző, érdekes emberekkel zenélni, akár átalakítani egy-egy dalt, alkotni valami rendhagyót. Az ihletet az életből merítem, és ez az évek alatt semmit sem változott, hiszen a dalok szívből jönnek. Amikor elkészül egy demo, akkor a stúdióban kidolgozásra kerül.

Mennyire félsz attól, hogy a rajongók nem tartanak veled?

Szerintem az igazán jó dalok túlélik a zenekarokat.

Azoknak a rajongóknak, akik a dalok miatt jártak a koncertekre, megígérhetem, hogy a legnagyobb odaadással és teljes szívvel fogom játszani az Intim-slágereket is, amíg csak hang kijön a torkomon.

Az én dolgom az, hogy zenéljek és új dalokat írjak, amiket az emberek a szívükbe zárhatnak. A félelemnek itt nincs helye.

Gondolkodtál már azon, hogy ha nem zenész lennél, akkor mivel foglalkoznál?

Próbáltam én nem zenész lenni. Voltam csapos, árukihordó, tolmács, bútorpakoló, fényképválogató... Próbáltam elhelyezkedni reklámszövegíróként, ahova vagy nem vettek fel, vagy pedig pakolásra és kávéfőzésre használtak inkább. A főnökök sosem adtak lehetőséget arra, hogy írjak akár egy mondatot is. De milyen érdekes, hogy néhány évvel később a "Kedvenc mindenem a bicikli" c. szám lett a MOL Bubi reklámdala, a "Feltöltve" meg a Heineken "Zenével az ittas vezetés ellen!" kampányában hangzott el. Sosem lehet tudni, hogy mit hoz az élet. Végül is sokkal jobb érzés az, hogy zeneszerzőként jutnak el a szövegeim az emberekhez és végigkíséri az egész életüket a mondanivalóm, ahelyett, hogy csak egy pár másodperces blokk lennék a kanapé előtt.