Drámai gyermekkor, meztelenkedés a Balatonon és egy ország szeretete: a színészkirálynő legendás élete

Bajza utca 1., Garzonház, Ruttkai Éva színművésznő az otthonában. ÉV 1966

Hároméves korában lépett először színpadra. Lakner bácsi híres gyermekszínházában játszott főszerepeket, valamint már kislányként fellépett a Vígszínház és más vezető pesti társulatok előadásaiban. 17 éves korában gyakorlatos színésznőként szerződött a Vígszínházhoz, néhány hónappal később megkapta első főszerepét. Ruttkai Éva legendás alakításai mellett szerelmei kapcsán is részese lett a színháztörténetnek. Első – egyben utolsó – férje, leánya édesapja Gábor Miklós volt, akiben saját színészetének férfiúi tükörképét fedezte fel. Aztán Latinovits Zoltánban talált társra, aki a tekintetével ejtette rabul első színpadi találkozásuk idején. Ruttkai Éva a színészkirály haláláig kitartott a gyakorta érzelmi, szellemi lázaktól hajtott, gyötört Latinovits mellett, miközben saját művészi teljesítménye kapcsán maga is a színészkirálynő rangjára emelkedett. Ruttkai Éva regénybe illő életének epizódos felidézése is lehetőséget adhat rá, hogy az olvasó elgondolkodjon egy színészsors önmagán túlmutató tanulságain. Sztankay Ádám írása.

Éva is velük megy

Ruttkai Éva 1927 decemberében született Russ Éva néven, Podrabski Emma és Russ Márk hatodik gyermekeként, a család otthonában, a Garai utca 29-31-ben.
Három gyermek már csecsemőként meghalt, így Ruttkai Éva két báty mellé érkezett. Iván öt évvel volt idősebb, Ottó hattal.
Ruttkai Éva édesanyja 1928. január 4-én intézte az Éva születését dokumentáló okirat kiállítását, mely aktus során megkérte az illetékest: mivel leánya december 31-én látta meg a napvilágot, legyen olyan jó, és írja dátumként az 1928. január 1-jét. Podrabski Emma azzal érvelt: egy nap nem sokat számít, de gyermeke majd nővé érve így fiatalíthat magán egy évet.

Az illetékes ódzkodott a csínytől, végül a vita hevében a család lakcímének első számát vezette az anyakönyvbe: a 29-et. A család a későbbiekben, a valósághoz igazodva, december 31-én ünnepelte Ruttkai Éva születésnapját.

Ruttkai Éva színművésznő (1966) Forrás: Fortepan / Kotnyek Antal

Ruttkai Éva édesapja, Russ Márk kapcsán az idősebb báty, Ottó nyilatkozta hajdani interjúban:

Apám az első világháborút követő gazdasági válságban elveszítette munkáját, ezért elment árverésekre dolgozni, úgy hívták ezt a munkát, hogy „árverési hiéna". Nem volt más lehetősége, így is nagy szegénységben éltünk.

A Russ szülők találkozásáról annyi tudható: Podrabski Emma Tirolban született, lánykora Bécsben telt szüleivel és három nővérével, szegénységben. Az egyébként szegedi gyökerű Russ Márkkal is a császárvárosban ismerkedtek össze. Az ifjabb báty, Ruttkai Iván emlékei szerint édesanyjuk Bécsben festőakadémiára járt, az édesapjuk pedig – amíg rendes állása volt –, fellépett a szakszervezeti színkörben. Így a művészet iránti készségek is kapcsot jelenthettek Emma és Márk között.

Emma egész életében enyhe akcentussal beszélte a magyar nyelvet, de büszke volt rá, hogy maga tanította meg a Himnuszt a gyermekeinek. Az osztrák-magyar focimeccseken pedig a magyaroknak drukkolt.

Ruttkai Éva kétéves, amikor Ottó bátyja már tagja az Operaház kórusának, valamint Lakner Bácsi Gyermekszínházának. A gyerekek édesanyja mégis egy szomszéd tanácsára kíséri el Ivánt a Vígszínház meghallgatására, ahol egy kisfiút keresnek gyerekszerepre. Éva is velük megy.

Megindult a fény felé

Ruttkai Éva édesanyjával a színfalak mögött várakozott, aztán egyszer csak elengedte szülője kezét, és megindult arra, ahol sürögtek-forogtak az emberek. Ahol nagy volt a fény. A még csupán harmadik születésnapja felé közeledő kislány felbukkanása nagy tetszést arat. Kérdezgetik, ő bármire slágfertigen válaszol.

Végül a Vígszínház főrendezője, Hegedüs Tibor javasolta Podrabski Emmának: a kislány is maradjon színházközelben, s mindjárt apró szereplehetőséget ajánl mindkét gyermeknek.

A Ruttkai Éva feljegyzéseit, nyilvános fórumokon elhangzott beszédeit, magnóról lejegyzett emlékezéseit, s egyéb szövegrészleteket tartalmazó, a színésznő halála után megjelent Parancsolj, tündérkirálynőm! című kötet így idézi a történteket:

Úgy emlékszem, s a régi képeimen látom is, olyan szomorú szemű kislány voltam, és talán az is maradok, ha nem fogad el a színpad. Színház nélkül nem tudok élni, amióta az eszemet tudom, s ilyen formán kétéves koromban jött meg az eszem. (...) Első szerepem ennyi volt: Parancsolj, tündérkirálynőm! Ezt nagyon meghatározónak érzem. Gyerek voltam, kétéves voltam, és a színpadon azt mondtam: Parancsolj, tündérkirálynőm!

Nem sokkal később Russ Márk és Podrabski Emma mindhárom gyermeke rendszeres szereplője lesz a budapesti színházaknak.

Filmekben is feladatokat kaptak. A hatéves Ruttkai Éva alakította 1933-ban a Fedák Sári főszereplésével készült – egy tanítónő életét bemutató – Iza néni című mozidarabban Iza néni egyik tanítványát. A filmalkotás az óta elkallódott.
Ellenben az 1934-es Helyet az öregeknek című film részletei a mai napig fellelhetőek. Azok egyikén nem csupán a hétéves Ruttkai Éva látható egy táncjelenetben, hanem a leányát a színpadról lesegítő Podrabski Emma is.
Ami a gyermek Ruttkai Éva különféle színpadi megmutatkozásait illeti: olyan művészeknek lehetett partnere, mint Kabos Gyula, Törzs Jenő, Somlai Artúr, Darvas Lili, Tőkés Anna. A Városligetben 1934 nyarán bemutatott Cirkusz csillaga című vígszínházi produkcióban pedig Rökk Marikával, Gombaszögi Ellával, Jávor Pállal, Mály Gerővel szerepelt együtt.

Jávor Pál színművész Lakner Bácsi Gyermekszínházának szereplőivel. A hátsó sor bal szélén Puskás Tibor, az első sorban balról a második Ruttkai Iván, jobbról az első Ruttkai Éva (1934) Forrás: Fortepan / Rothman család

Mindemellett Ruttkai Éva gyermekkori színházi létezésének fontos színtere Lakner Bácsi Gyermekszínháza is, amely heti két alkalommal tartja próbáit a Vígszínházban.

Lakner bácsi nagyon kedveli az ösztönös tehetségű, semmiképpen sem színpadi aranyosságként működő Russ Évát.

Egy nap megajándékozza egy vezetéknévvel, amely – bár a Russ se rossz – talán jobban mutat majd a plakátokon: „Ruttkai."

Lakner bácsi

Ruttkai Évára emlékezve Lakner Artúr is érdemel egy bekezdést, aki 1893-ban született. Az első világháborút a fronton szolgálta végig, majd megnősült, házasságából két leánya született, Lívia és Noémi.
Lakner Artúr 1919-ben lett a Corvin Filmgyár dramaturgja, egyben az intézmény intézője. 1924-ig maradt ebben a pozícióban, majd egyéni humorával szerzett ismertséget: Lakner Artúr írta Charlie Chaplin, Harold Lloyd és Buster Keaton némafilmjeinek feliratait. A szellemesség szépen jövedelmezett: Lakner Artúr 1926-ban átvette a Royal Apollo filmszínházat, valamint a hozzá tartozó hét másik premiermozit. Ekkoriban történt, hogy Lakner Artúr elvitte egyik kislányát egy gyerekeknek szánt filmre.

A mesedarab egy horrorisztikus jelenete közben a kislány zokogva rohant ki a nézőtérről.

A menekülő gyermek látványa elgondolkodtatta Lakner Artúrt: meglehet, hogy a gyerekek fejlődésére rossz hatással vannak azok a filmek és színházi előadások, amelyeket a felnőttek a saját igényeikre alapozva készítenek számukra.

Arra jutott: a gyermekek esetében talán nem a harc, a kegyetlenség, az erőszak a legszerencsésebb dramaturgiai hajtóerő.

De akkor mi?

– kérdezte magától Lakner Artúr.
Hamarosan eszébe ötlött a lehetséges válasz:

alighanem szerencsésebb lenne a gyerekek életéből vett epizódokból összefűzni a nekik szánt történeteket.

Lakner bácsi elképzelését tettek követték. Eleinte az elméletén alapuló konferanszokat rögtönzött az általa vezetett Capitol mozi színpadán, amelyekben – rövid párbeszédek erejéig – szerepet kapott akkor hároméves kisebbik leánya, Noémi is. Ő volt Lakner bácsi Kisinasa. (Szerepét idővel a Noéminál fiatalabb Ruttkai Éva vette át.)
A párbeszédekkel tűzdelt konferanszokból később színdarabok születtek. Központi témáik: a szeretet, a barátság, az önzetlenség. Mindemellett Lakner Artúr vitte filmre 1935-ben minden idők egyik legsikeresebb – általa jegyzett – ifjúsági regényét, az Édes mostohát is.
Amikor 1935 novemberében a Magyar Filmiroda műtermében elkészítették az első magyar filmszinkront, adta magát, hogy a több nyelven beszélő, jó tollú Lakner Artúrt kérjék fel dramaturgnak. Lakner Artúr elsőként A négy muskétás című német film szövegét fordította magyarra. Később Lakner Artúr találta ki A Hófehérke című Walt Disney-film törpéinek magyar neveit is: Tudor, Vidor, Morgó, Szende, Szundi, Hapci és Kuka.

A négyéves Ruttkai Évát ugyancsak Lakner Artúr kérte fel első szinkronfeladatára.

1944-ben Lakner Artúr zsidó származása miatt kapott behívót a Rökk Szilárd utcai gyűjtőtáborba. Akkor orvos ismerőseitől próbált igazolást szerezni, miszerint gondok vannak a szívével. Telefonon megkeresett ismerősei rendre letették a kagylót, amikor meghallották a kérést.

Lakner Artúrról Kecskemétről érkezett az utolsó hír: mielőtt beterelték sorstársaival a marhavagonba, az elhurcolásra váró gyerekeket szórakoztatta.

A vagonok Németországba tartottak, ahol Lakner Artúrnak nyoma veszett. A Budapesti Központi Járásbíróság 1945. március 15-ei dátummal holttá nyilvánította.

Lakner Bácsi Gyermekszínháza. Lakner Artúr színi direktor a gyermekszínészek között, az első sorban balról a második Pécsi Gizi, a harmadik Ruttkai Éva, őket Puskás Tibor öleli át Fortepan

Csodavilág

Ruttkai Éva írja a Parancsolj, tündérkirálynőm! című kötetben:

Mondják, hogy a színész minden játékélményét a gyerekkorából meríti. Hát, ha ez így van, akkor volt miből merítenem."

Nem csak a borzalmakból, azok még várattak magukra.
Ruttkai Éva gyermekkorának békésebb szakaszában ott volt mindjárt a bérház világa. Emeletenként változó, mind jobb módú egzisztenciákkal.
Russ Márk a földszinten lakott a családjával. Belátogattak hozzájuk a szomszédok, a postás; a házról házra járó, portékájukat kínálgató árusok.

Éva jó barátságba került a házmesterék kislányával, Hervai Lizával, aki idővel a Vígszínház színművészének, Szatmári Istvánnak lett a felesége. Testvére, Mariska pedig Ruttkai Éva öltöztetője.

Ruttkai Éva kislányként arról ábrándozott, hogy a bérház udvarán színházi előadást rendez a pajtásaival, de a dolog rendre elakadt a poroló körüli hancúrozásban. A hancúrozókból azonban mindjárt tátott szájú publikum lett, amikor felbukkantak a bérházak udvaraira szakosodott hivatásos szórakoztatók: kintornások, vándorhegedűsök, színház nélküli komédiások; s a kardnyelő, aki az udvar közepére terített szőnyegén nyelte kardját.
Kislány korában Ruttkai Éva sokat jár pajtásaival nyaranta a Városligetbe. Tizenéves szomszéd lány, Klári kíséretében. A liget csodavilág volt: a Liliputi Színház, a Vurstli látványosságai, mókái. Amikor volt pénzük, fagylaltoztak is, ha nem volt, csak bámészkodtak, kommentálták a látottakat.
Gyermekszínészként Éva fellépett a liget Alpesi falujának színpadán is.

Ott kötött barátságot egy afrikai kisleánnyal, aki fekete bőrű családjával szerepelt a műsorban. A messziről jött família ott is élt a Vurstliban, egy hullámvasút alatt meghúzódó bódéban.

A liget persze télen is kínált örömöt.
A jégpályánál nincs nagyobb gyönyörűség. Éva táncol, Iván bátyja gyorskorcsolyáin rója a köröket. /Iván nem tréfált a jégen: magyar gyorskorcsolya-bajnokságot is nyert, valamint az 1948-as St. Moritz-i téli olimpián 1500 méteren tizedik, 5000 méteren tizenharmadik, 10 000 méteren tizenötödik, 500 méteren harminchetedik volt. Sz. Á./

A gyermekkor élményforrásai az utcák is.

Például az Andrássy út színes forgatagával, egy-egy járókelő abból előrajzolódó, sorsot elbeszélő profiljával. Éva édesanyja kíséretében szaporázza lépteit gyakorta a sugárút járdáin. Az Andrássy Színházba igyekeznek. Az Ecet és olaj előadásaira.

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!