Drámai gyermekkor, meztelenkedés a Balatonon és egy ország szeretete: a színészkirálynő legendás élete

Bajza utca 1., Garzonház, Ruttkai Éva színművésznő az otthonában. ÉV 1966

Hároméves korában lépett először színpadra. Lakner bácsi híres gyermekszínházában játszott főszerepeket, valamint már kislányként fellépett a Vígszínház és más vezető pesti társulatok előadásaiban. 17 éves korában gyakorlatos színésznőként szerződött a Vígszínházhoz, néhány hónappal később megkapta első főszerepét. Ruttkai Éva legendás alakításai mellett szerelmei kapcsán is részese lett a színháztörténetnek. Első – egyben utolsó – férje, leánya édesapja Gábor Miklós volt, akiben saját színészetének férfiúi tükörképét fedezte fel. Aztán Latinovits Zoltánban talált társra, aki a tekintetével ejtette rabul első színpadi találkozásuk idején. Ruttkai Éva a színészkirály haláláig kitartott a gyakorta érzelmi, szellemi lázaktól hajtott, gyötört Latinovits mellett, miközben saját művészi teljesítménye kapcsán maga is a színészkirálynő rangjára emelkedett. Ruttkai Éva regénybe illő életének epizódos felidézése is lehetőséget adhat rá, hogy az olvasó elgondolkodjon egy színészsors önmagán túlmutató tanulságain. Sztankay Ádám írása.

Az öreg hölgy látogatása

A Vígszínház 1986. január 16-án mutatta be Dürrenmatt Az öreg hölgy látogatása című darabját. Főhősét, Claire Zachanasiant Ruttkai Éva alakította.
A kritikák többsége lényegében egybevágott mindazzal, amit P. Müller Péter fogalmazott meg Ruttkai Éva szerepformálásáról a Színház című lapban:

Ruttkai Éva a címszerepben mozgásában és hanghordozásában is babaszerű figurává formálja a korábbiakban démonikus és hisztérikus jegyekkel életre keltett öreg hölgyet. Azt a kislányt játssza el, amilyen Claire negyvenöt évvel ezelőtt lehetett volna. Ruttkai ily módon új színnel gazdagítja a milliomosnő alakját, az ő Claire-je nem félelmetes, akinek a vagyon eltorzította volna a jellemét. Őt ez a vagyon konzerválta. Ez az asszony itt nem az a Médeia, akinek Dürrenmatt tekinti, hanem egy hűségében és bosszújában inkább anakronisztikus figura. Egyszerre van jelen benne a naivitás és az őrület. Ruttkai Éva - a társulat legnagyobb részétől eltérően - nem abban a társalgási modorban játszik, ami - sajnos - a Vígszínháznak ezt az előadását is jellemzi. Ő úgy tölti föl realitással és abszurditással ezt a szerepet, hogy játéka az Ill iránti szerelem kései siratójává is válik.

Ruttkai Éva Kossuth-díjas színésznő, kiváló művész a Vígszínházban F. Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása című színművében (1986) Forrás: MTI/Ilovszky Béla

Schuller Gabriella Az öregség színrevitele című írásában említi meg Ruttkai Éva alakítását harmincegy évvel később, ugyancsak a Színház című lap egyik 2017-es számában.

A színháztörténet számos példát feljegyzett a színpadi figura és az őt játszó színész korának radikális különbségére: Thomas Betterton még hetvenévesen is Hamletet és Othellót játszott, mivel továbbvitte ifjúsága sikeres szerepeit, Sarah Bernhardt ötvenöt évesen adta a dán királyfi szerepét stb. Ezekben az esetekben az adott színészt övező kultusz miatt nem fontos, hogy valós biológiai kora nem esik egybe az eljátszott szereplőével. Más a helyzet akkor, ha betegség miatt a színész civil állapota rést üt a zárt reprezentáción, és a betegség, halál nem marad meg a fikció biztonságában. A zárt reprezentáció felfeslése többnyire emlékezetszervező erővé válik a színháztörténetben: Ruttkai Éva (Az öreg hölgy látogatása) vagy Timár József (Az ügynök halála) utolsó szerepei emiatt (is) rögzültek kiemelt helyzetként közös színházi emlékezetünkben.

Ruttkai Éva a nyolcvanas évek elején agyvérzést kapott, felépülése után az egyik karját nehezebben mozgatta, de ez nem tartotta vissza a hivatása gyakorlásától. Az sem, amikor néhány évvel később mellrákkal diagnosztizálták.
Az öreg hölgy próbái alatt is kezelésekre, felülvizsgálatokra járt.

Mindez persze magánügy, színész esetében mégis – valóban – emlékezetszervező erő.

Ami a zárt reprezentáció egyéb felfesléseit illeti, Ruttkai Éva egy 1982-es keltezésű feljegyzésében írja:

(...) a hetvenes évektől az élet egyre elviselhetetlenebbül racionális lett, s ezzel egyenes arányban szűnt meg a művészet, a művészek becsülete is. Ma ott tartunk, hogy minket ugyan nem fizetnek meg, de abban a pillanatban, amint nem fizetnek meg, már nem is vagy olyan jó művész. Keveset fizetnek érted, tehát keveset érsz, ez a mai módi. Mindemellett azt is itt írja: „Én, hála Istennek, természetemnél fogva rugalmas vagyok. Az ember az erényeit és bűneit együtt hordja. Én mindig mindent újrakezdek. És bár tudom, hogy a hinta áll, mégis, mint egy gyerek, minden nap újra meg újra megpróbálom elhinni, hogy ha összefogunk, ha nagyon akarunk, akkor mindent mindig újra lehet kezdeni.

A Karinthy Ferenc Végelszámolás című művéből készült rádiójáték felvételén, 1979-ben. Ruttkai Éva színművésznő és Varga Géza rendező. Forrás: Fortepan / Szalay Zoltán

Egy karkötő, két aszteroida

Ruttkai Éva 1985 decemberében – miközben Az öreg hölgy látogatása című darab milliomosnőjének megformálására készült – egy nap karácsonyi ajándékvásárlásra indult vejével és leányával. A Népköztársaság útja (mai Andrássy út) kirakatait nézegetve a színésznő észrevett egy karkötőt az egyik elit – természetesen – állami, Kincsesház nevű ékszerüzlet kirakatában. Ruttkai Éva nézte a csillagászati áron kínált ékszert, majd azt mondta:

Na, egy milliomosnő ilyet visel. Megengedheti magának.

Veje és leánya minden praktikájukat bevetették, hogy rávegyék:

vegye meg magának, nem baj, ha senki nem kap ajándékot tőle azon az ünnepen.

Ruttkai Éva Claire Zachanasian szerepében a Kincsesházban megvásárolt karkötőt viselte.
Utolsó premierje a Vigadó kamaratermében volt Bellon Gyöngéd kötelék című darabjában, 1986. április 24-én.
Öt hónappal később, 1986. szeptember 27-én halt meg. Október 9-én a Farkasréti temetőben búcsúztatták.
Ruttkai Éva évekkel halála előtt írta a következőket:

Nem lehet pontosan tudni, hogy mi az én jelentőségem, de biztos, hogy csillagként kell szolgálnom. S ez nem a ragyogás, nem csak a ragyogás, mert hiszen a csillagnak dolga van. A csillagnak az a dolga, hogy messzire világítson. És ez nagyon nehéz.

1966 Forrás: Fortepan / Kotnyek Antal

1987 óta minden év decemberében a Vígszínházban adják át a Gábor Júlia által alapított Ruttkai Éva-emlékdíjat annak a művésznek, akit a színház társulata titkos szavazással erre méltónak talál.
Ruttkai Éva emlékét 2002-től egész alakos bronzszobor őrzi a Nemzeti Színház szoborparkjában, Anna Karenina szerepében megörökítve. Néhány évvel később a XIII. kerületben parkot neveztek el Ruttkai Éváról, melyben ugyancsak látható egy róla készült szobor.
2012-től Ruttkai Éva nevét viseli egy 3,4 kilométer átmérőjű, 5,2 éves keringési idejű aszteroida is. Sorszáma: 132875.

A kisbolygót magyar csillagászok fedezték fel. Színházszerető emberek.

Azért ezt az égitestet választották, mert a magyar felfedezések között a megelőző, 132874-es sorszámú kisbolygó Latinovits Zoltán nevét viseli. A színészpáros kisbolygói így egymást követik az égitestek listáján.

Források:
Szigethy Gábor: Ruttkai. TERRA-KOSSUTH Nyomda,1987.

Ruttkai Éva: Parancsolj, tündérkirálynőm! – összegyűjtött töredékek. Zeneműkiadó, 1989.

Gábor Júlia-Szigethy Gábor: Történetek Ruttkai Éváról és Latinovits Zoltánról. Helikon Kiadó, 2010.

https://www.nevpont.hu/palyakep/ruttkai-eva-a5e94

https://www.kozakpeter.hu/tanulmany/ruttkai-eva-emlekezete-5e563

https://nlc.hu/szabadido/20151207/latinovits-zoltan-es-ruttkai-eva/

http://gabormiklos.blogspot.com/2013/04/rakosi-maria.html

http://gabormiklos.blogspot.com/2013/05/ruttkai-eva.html

https://www.hangosfilm.hu/filmenciklopedia/ruttkai-eva

https://www.arcanum.hu/hu/