Drámai gyermekkor, meztelenkedés a Balatonon és egy ország szeretete: a színészkirálynő legendás élete

Bajza utca 1., Garzonház, Ruttkai Éva színművésznő az otthonában. ÉV 1966

Hároméves korában lépett először színpadra. Lakner bácsi híres gyermekszínházában játszott főszerepeket, valamint már kislányként fellépett a Vígszínház és más vezető pesti társulatok előadásaiban. 17 éves korában gyakorlatos színésznőként szerződött a Vígszínházhoz, néhány hónappal később megkapta első főszerepét. Ruttkai Éva legendás alakításai mellett szerelmei kapcsán is részese lett a színháztörténetnek. Első – egyben utolsó – férje, leánya édesapja Gábor Miklós volt, akiben saját színészetének férfiúi tükörképét fedezte fel. Aztán Latinovits Zoltánban talált társra, aki a tekintetével ejtette rabul első színpadi találkozásuk idején. Ruttkai Éva a színészkirály haláláig kitartott a gyakorta érzelmi, szellemi lázaktól hajtott, gyötört Latinovits mellett, miközben saját művészi teljesítménye kapcsán maga is a színészkirálynő rangjára emelkedett. Ruttkai Éva regénybe illő életének epizódos felidézése is lehetőséget adhat rá, hogy az olvasó elgondolkodjon egy színészsors önmagán túlmutató tanulságain. Sztankay Ádám írása.

Szent Johanna: '56-os áthallások

Ruttkai Éva felnőtt pályafutása első tíz évében – korabeli statisztikák szerint – közel kétszáz szerepet játszott.
A színháztörténet Ruttkai Éva számos kiválóan megformált karakterét tartja számon ebből a korszakból. Ugyanakkor G. B. Shaw Szent Johanna című drámájának címszerepét tartja a legemlékezetesebbnek.
A Magyar Néphadsereg Színházában bemutatott előadás kapcsán jegyezte le Kozák Péter szakíró:

A kor hagyománya szerint kettős szereposztásban került színre, s a produkció a modern kori magyar színháztörténet egyik legjelentősebb, legnagyobb hatású darabja lett a Ruttkai Éva–Bulla Elma „páros" főszereplésével. Bulla Elma, mint Szent Johanna, hitt a megváltásban, lángtengertől ölelve üzente, hogy még mindig van remény. Törékeny, de hitében megingathatatlan szentet formázott, akinek egyetlen célja, hogy hitet öntsön elcsigázott honfitársaiba. Ruttkai Éva, mint Szent Johanna, hitt a feltámadásban, egy női próféta, aki megég, de maga is mindent megéget. Erős és hitében konok, tekintetében lángoló szentet formáz, akinek egyetlen célja, hogy hitével fellázítsa honfitársait. Ruttkai Éva, mint Szent Johanna, egy csillogó szemű szent, igét hirdet Orléans-ban: – Angolok, idegenek, takarodjatok! A Domrémyből való egyszerű falusi leány hitével és néhány katonájával sikeresen megküzd a nyomasztó fölényben lévő angolokkal, és felszabadítja Orléans-t. Árulás következtében azonban elfogják: az angolok a szűzben a régi hűbéri szemlélettel szemben álló nacionalizmust, a megalkuvó francia egyházi vezetők az egyház szerepét kizáró, áhítatában közvetlenül az Úrhoz forduló eretneket tartották a legfőbb veszélynek. Szent Johanna meghal, szíve azonban nem ég el, és hite megment mindnyájunkat. A darabnak a belpolitikai helyzet különös jelentőséget adott. Ruttkai Éva Szent Johannát utoljára 1956. okt. 23-án játszhatta.

Kis pesti balett-tündér

A forradalom Gábor Miklós számára kijózanító.
A polgári hátterű színművész mindannak hatására, amit a háborúban megélt, utóbb szinte szektás kommunista lett. A Nemzeti Színház párttitkára volt, eljátszotta Sztálint, az alakítás után megkapta a Kossuth-díjat.
1956-ban már a Nagy Imre-beszéd kirántja a kábulatból. A meghasonulástól védte az intellektusa. Könyveiben, idővel, maga tárja fel a folyamatot.
A Madách Színházban 1962-ben színre kerülő Hamlet-alakítása azért is lesz korszakos jelentőségű,

mert sokan látták benne a maguk meghasonlottságát, bűntudatát, csalódottságát.

A Hamletnél korábban, 1957-ben készült el Révész György filmje, az Éjfélkor. Elsőként szólt 1956-ról a film nyelvén. Két főszerepét Ruttkai Éva és Gábor Miklós játszották. Ruttkai Éva úrilányból lett balett-táncost, Gábor Miklós sikeres színészt. A történet szerint 1956 szilveszterén egy fiatal házaspár arra készül, hogy elhagyja az országot. A készülődés közben lepereg addigi életük: a férj, Károlyi János, neves színész, a balettes Viki miatt hagyta el első feleségét. Viki sok mellőzést élt meg. 1956-ban a nászútjukon érte őket a forradalom híre. Hazaérkezésükkor megtudják, hogy Viki édesanyja már Bécsben várja őket. Viki úgy érzi, karrierje miatt számára nincs más választás, mint az emigrálás. János viszont úgy érzi, minden Magyarországhoz köti.
Egy internetes szakmai orgánum elemzése szerint:

az Éjfélkor megítélése a mai napig ellentmondásos: vannak, akik az elköltözés politikai állásfoglalástól mentes körüljárása miatt dicsérik, mások viszont a frissen felállt Kádár-rendszer ravasz legitimálását látják benne. János a hazaszeretetre és a magyar nyelvhez szorosan kötődő színészi karrierjére hivatkozva marad az országban, és kimondatlanul is azt sugallja, hogy az embereket politikai és származási alapon diszkrimináló Rákosi-kor után Kádár alatt majd tisztességesen lehet érvényesülni. János döntése egyben az itthon maradtak számára is utólagos vigaszt nyújt, hiszen a film premierje idején már elévült a kiköltözés lehetősége. Ugyanakkor az Éjfélkor érvei a költözésről és a maradásról épp politikamentességük révén őrizték meg hitelességüket.

Ruttkai Éva alakításáról írta a film bemutatása idején írta Kürti László a Film Színház Muzsika című lapban:

Hovatovább unalmassá válik, hogy Ruttkai Éváról minden új filmje után megállapítjuk: ez volt az eddigi legjobb alakítása. De ő az oka: miért lep meg minden alkalommal tehetségének újabb és újabb oldalaival. Ezúttal is milyen döbbenetesen valóságos ez az „úrilány"-ból lett kis pesti balett-tündér.

Ruttkai Éva a Magyar Rádió stúdiójában, a Shakespeare Hamlet című drámája alapján készült rádiójáték felvételekor (1960) Forrás: Fortepan / Szalay Zoltán

Balatoni "meztelenkedés"

Ruttkai Éva az első epizódalakítások után filmekben is egyre nagyobb szerepeket kap. A selejt bosszúja című 1951-es Latabár-filmben ő Mancika, a kövérkés fiatal munkáslány, Latabár szerelme. Ugyancsak Ruttkai Éva alakította az Én és a nagyapám című 1954-es filmben – Gertler Viktornak a sematizmus korában született, mégis joggal legendás alkotásában – a tanárnőt, aki jó útra térítette a rossz kisfiút. Utóbbit a korszak gyermeksztárja, Koletár Kálmán játszotta.

Méretesebb feladatok után Ruttkai Éva első igazi filmfőszerepét Máriássy Félix Egy pikoló világos című filmje hozta meg. Egy korfestő kultúrbotránnyal együtt.

Az Egy pikoló világos alapvetése is elütött a korszak sémáitól: az öntudatos gyári munkás – Bitskey Tibor alakítása –, a kötelező sorkatonai szolgálata idején eltávozást kap, amelyen beleszeret egy romlott, „jampecokkal csörögni" járó fiatal lányba. A pártfunkcionáriusok szempontjából meghökkentő dramaturgiai főcsapást egyes mellékepizódok teszik igazán botrányossá.

Megesik például, hogy Bitskey szabadságos kiskatonája, amikor végre újra együtt lehet a gyárban megismert munkáspajtásaival, egyszer csak otthagyja a kollektívát, s elvonul szerelmeskedni a jampi körökben népszerű kedvesével egy dunai sziget rejtett zugába. A jelenet láttán a kor kulturális minisztere, Révai József azonnal parancsba adta: ki kell vágni!

Ruttkai Éva utóbb úgy emlékezett: végül is érthető volt Révai felháborodása, hiszen amikor filmbeli szerelmével ölelkezett, lecsúszott a fürdőnadrág felső széle, s kilátszott a köldöke.

Ez, a kétszínű kommunista világban ez meztelenkedésnek számított.

A jelenet tehát kimaradt. Ruttkai Éva azonban elkérte az erkölcstelen, kétrészes fürdőruhát, és 1955 nyarán abban „meztelenkedett" a Balaton partján. Férje és kétéves kislánya társaságában.

Ruttkai Éva és Gábor Miklós a házasságuk alatt gyakran szerepeltek a lapokban igazi álompárként.

/Gábor Miklós ennek az alapjaiban visszás helyzetnek a vonatkozásairól is több könyvében ír. Legmélyrehatóbban a Sánta szabadság című kötet utolsó fejezetében. Sz.Á./

Az álompár kapcsolatát egyéb tényezők mellett erősen karcolta, hogy nem túl tágas lakásukban velük élt mindkettőjük özvegy édesanyja is.

Anyagilag pedig sosem voltak egyenesben. Ruttkai Éva írta meg:

Amikor nagy szerepre készült Miklós, akkor én kerestem a pénzt. Rádióztam, filmeztem – és fordított helyzetben ő is megtette ugyanezt. Próbáltuk egymás válláról levenni a terheket.

Aligha lehetett könnyű.
Ruttkai Éva következő kapcsolata lesz majd közbeszéd és közcsodálkozás tárgya. Miközben Gábor Miklós és Vass Éva már előbb közel kerültek egymáshoz. Az, persze, másik történet.

„Nagyszerű partnered lesz"

Ruttkai Éva 1960 kora nyarán ágynak esett, hetekig nem múlt a láza.
Betegsége mögött részben érzelmi okok álltak. A lábadozás hosszan tartott.
Ősz lett, mire a színésznő úgy érezte: újra képes lesz színpadra állni.
A miskolci színházat akkoriban bátyja, Ottó igazgatta, aki addig etikai okokból is kerülte, hogy színházában feladatra kérje népszerű húgát.
Ám akkor – testvére egészségi állapotára tekintettel – felajánlotta: Éva, mintegy bemelegítésként, játssza el Miskolcon Pavel Kohut Ilyen nagy szerelem című darabjában Lidát, mely szerepet Ruttkai Éva már úgyis eljátszotta a fővárosi teátrumában. Ruttkai Ottó annyit tett hozzá a felkéréshez:

Nagyszerű partnered lesz, Latinovits Zoltán.

Az első, délelőtti próbát megelőző bemutatkozáson a színész és a színésznő nem mernek egymásra pillantani. Sokat hallottak már egymásról.

Latinovits Zoltán és Ruttkai Éva, George Bernard Shaw: Az orvos dilemmája című darabban az Ódry Színpadon, a Vígszínház kamaraelőadásán (1965) Forrás: Fortepan / Kotnyek Antal

Elkezdődik a próba, a Lidát játszó Ruttkai Éva a jelenet szerint a tükör előtt fésülködik, a Pétert alakító Latinovits az ágyon fekszik. A férfi megszólal: Lida.
A darabbéli nőnek ekkor rá kell néznie.
Ruttkai Éva és Latinovits Zoltán tekintete összetalálkozik.
Ruttkai Éva leblokkol, a próba egy időre leáll. Ruttkai Éva szabadkozik. Azt mondja, megzavarta a pesti előadástól eltérő helyszín.
Ruttkai Éva a Rettenetes szülők negyvenes években látott előadásán Gábor Miklós játékát figyelve azt mondta édesanyjának:

Ez férfiban olyan, mint én nőben.

Miskolcon hasonló eredőjű, ám mélyebb felismerés blokkolja le.
Később több interjújában is elbeszéli, mi történt, amikor belenézett Latinovits Zoltán szemébe.

A saját szemem nézett vissza rám.

Az esti előadás után Latinovits azt írja Ruttkai Évának:

Köszönöm, hogy látszhattam maga mellett a színpadon.

Ruttkai válasza:

Maga nem látszott, maga élt a színpadon, és én erre büszkébb vagyok.

Ruttkai Éva és Latinovits Zoltán a Magyar Rádió 1-es stúdiójában, a Shakespeare: Rómeó és Júlia című drámája alapján készült rádiójáték felvételekor (1961) Forrás: Fortepan / Szalay Zoltán

Másnap Latinovits Zoltán hosszú szerelmes levelet küldött a színésznőnek.

A színésznő nem akar komolyan venni, úgy gondolja, nem neki szól, hanem „a" Ruttkai Évának.

A következő előadás után kettesben indulnak sétálni a miskolci éjszakában.

Nyomukban a húgáért aggódó – komoly híre van már akkoriban Latinovits Zoltán „impulzív" személyiségének – Ruttkai Ottó egy konflissal.

Éva egy idő után odalép a bátyjához, és kéri: hagyja őket magukra. Hozzáteszi: a maga részéről, bármi történik is, vállalni fogja.
A színész és a színésznő tovább sétálnak. Latinovits viszi a szót, mesél az egykori diákelőadásról, amely után Bajor Gizi javasolta, hogy színi pályára lépjen. Mesél mindenről. A színész és a színésznő betér egy városszéli kocsmába, grogot isznak, mindketten életükben először.
A színész hajnal felé hazakíséri a színésznőt, elbúcsúznak. A lakásba érve Ruttkai Évának eszébe jut, hogy jó lenne megüzenni a bátyjának:

Latinovits még csak meg sem csókolta.

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!