Mobillal operát, avagy Poppea levideózása

170. levél

Kedves Néném,

nahát, máris megkaptam Öntől, hogy néz ki ez a Poppea-film, amit tegnap adtunk a fizetős Opera-csatornán. Akkor elmesélem, miként került ki kezünk közül a világ első csak mobilokkal felvett operaközvetítése. Jó?

Bárki azt hihetné, Kegyed is, hogy ez a mobilfilm valamiféle geg, de esküszöm, nem annak indult: hiánygazdálkodásnak. 2020 októberét írtuk, amikor a második hullámos pandémia csiki-csuki közepette menteni szerettük volna a menthetőt, főleg pedig éppen bemutatott – persze-persze, csak egyetlen nyilvános előadást megért – darabunkat, a Poppea megkoronázását. Éppen késett a szállító az Opera vadonatúj Black Magic kamerakészletével... Naná, hogy ő is a járvány miatt, úgy látszik, van az a helyzet, amikor még a kínai teherhajók el-elerőtlenednek. Nem volt tehát mivel felvennünk a művet, az évek óta szolgálatban lévő, és amúgy hétről hétre televíziós magazinműsorunkat és szeptember óta az élő ingyenes streamek tucatjait is készítő Sony fényképezős kamerák nem jöhettek számításba. És akkor eszembe jutott valami...

Forrás: JANOS KUMMER

Még jóval előbb Amin Zoltán, a broadcast tanácsadóm – korábban helyettesem a Duna TV élén – mondogatta, hogy mobillal is fel kell már tudni venni operát. Hogy már tart ott a mobilipar – de hát Zoli már csak ilyen, mindig olyasmit akar, amit mi még nem tudunk megvalósítani. (Igaz, még Hír TV-s koromban emlékszem, vezettem olyan beszélgetést, amely egy Nokia-szupertelefonnal felvett filmetűd kapcsán készült.) A Poppea gárdája még együtt volt, minimális próbával a pár hét előtti egyetlen előadás ki sem alakult rutinjai feleleveníthetők, a rendező úgyis maga a művészeti igazgatónk, Almási-Tóth András, tehát ő is kéznél. Kiderült, hogy a karmester, az Amerika és Budapest közt vagy húsz éve pendliző Vajda Gergely is épp elérhető, sőt – ami legalább ennyire fontos – az Eiffel Műhelyház színházterme, a Bánffy is üres 4 napra. De felvenni mégse tudjuk a produkciót, amely legközelebb bő egy év múlva mehet majd a programban. És bérelni se tudunk kamerákat most, nem is nagyon van, mert karanténidőben mindenki rögzít, és ha lenne is, az nekünk nagyon sokba kerülne, aranyáron méri az egyetlen lehetséges szolgáltató – amúgy is mindig úgy gondolkozom, hogy az Opera csakis önellátásban működhet biztonsággal és méltón.

Kedves Néném, ekkor jutott eszembe a régi éca. De csúcsminőségű mobiltelefonból vagy 10-12 példányt azonnal megvenni se egyszerű és nem is célszerű egy nagyítóval figyelt, ellenőrzött állami intézménynek. Tehát telefonunk sincs hozzá. Gyorsan felhívtam régi kedves ismerősömet a Telekomnál, Kutas Istvánt, tudna-e segíteni? Azonnal segített, kaptunk 12 remekül működő Samsungot kölcsön, azokkal pedig elindulhatott a „kamerapróba".

Mivel az Opera Eiffel Műhelyházának műszaki berendezése (kamerák, mikrofonok, stb.) együtt érkezik, magyar közbeszerzés-nyelven és járványidőben csak „együtt csúszásról" beszélhetünk. A bérlés nem jöhetett szóba ugyancsak közbeszerzési összeszámítások miatt – hja, nem úgy van ám, mint egy magáncégnél vagy alapítványnál, ahol egyszerűen megveszik a legjobbak közül a legolcsóbbat a legközelebbi boltban... Így a hangfelvétel is korlátos lett volna, mindössze 6 csatornát tudtunk használni saját eszközökkel, ekkor viszont segítségünkre siettek a microportjaink, még a Billy Elliotból maradt készlet. Ha ezeket felapplikálták kollégáink az énekes szólistákra (arcra, hajba, ruhára), onnan direkt érkezhetett a vokális jel, a zenekari hangzás hat ügyesen elhelyezett mikrofonból pedig már összeállítható.

Forrás: JANOS KUMMER/

Mivel nincs 12 operatőrünk, a fixre beállított totálok mellé a világosító tárból kértünk kollégákat, így többé-kevésbé minden telefonra volt ügyeletesünk. „Igazi" operatőreink pedig unortodox mozgásokat vittek véghez a kis eszközzel: kedvencem, amikor hátrálnak az érkező bérgyilkos előtt, vagy a telefon elhúz a zenekar mögött, így hosszú idő után a néző összerakhatja magának azt a térformát, amelyben játsszunk.

Ugyanis a Poppea nagyon nem lett egyszerű előadás. Ennek is megvan a maga kis titka. Amikor ugyanis brit szakik beszerelték a Bánffy terem mobil nézőterét, arra bíztattam Almási kollégát, használja ki a termet. Akár azt is megteheti, hogy az első felvonás hagyományos ültetett nézőtér előtt zajlik, a második viszont behúzottal, amikor a terem egyetlen, 900 m2-es, 10 méter magas hangárrá alakul. András pompásan élt a lehetőséggel: Seneca kierőszakolt öngyilkossága a régi formális rend végét jelenti a darabban, és elkezd magáratekeredni az őrület, széthullik tehát a nézőtér addigi tagolása is. Ezért szünetben a díszítők a félautomata berendezés segítségével falhoz lapítják a teljes 400-as nézőteret, és mire a közönség újra bejöhet, már 4 különféle kisebb színpadot, terem végébe tolt zenekart és vele átellenben rakott dzsesszegyüttest talál. (Mondtam már, hogy Fekete Kovács Kornélék csapata épp úgy ellenpontozta a Poppeát, ahogy tette a purcelli Tündérkirálynőben is?) A második felvonásban rendezői találmányra papírszékeket használunk, azokat a néző viszi be magával, és oda ül, meg oda fordul, ahova éppen fontos és szeretne. Az énekesek valóban köztünk járnak, a hangzás tényleg sok-pont-nullás.

Természetesen a felvétel már az újabb járványügyi leállás határán tudott csak készülni, így valódi nézőktől eltekinteni voltunk kénytelenek, ám statisztáinkat megkértük az aktív nézelődésre. Biztonságos távolságba rakott székeken fontos inspirációi voltak ők az előadóknak, volt tehát kinek játszani, és időnként egy-egy telefon az ő kezükben is hasznosat forgatott. Az se mindennapi, hogy a csekély számú felvételi javítás keretében néhány énekes is kapott készüléket, így eshetett, hogy habár az eredeti előadási játékban Nérónk (Szappanos Tibor) polaroid képeket készített sugárzó Poppeájáról (Keszei Bori), olyan snittjeink is születtek, amelyeken mozgókép is jut a nézőkhöz, közvetlen közelről, szemből, tehát minden más előadás kapcsán eleddig lehetetlen látszögből.

Nyilván az elhelyezkedés nem könnyítette meg Vajda Gergely vezénylési feladatát, de aki a kortárs világban jól kiismeri magát, annak igazán nehéz újat mutatni. Gergő zokszó nélkül, az ehhez illő kinagyított és leegyszerűsített gesztusokkal dirigálta negyven méterről is szólistáit, és persze, a zenekart, amely ugyan körülötte maradt, de Bella Máté megrendelt, vadonatúj hangszerelésében leginkább egy mai film dús, érzelemgazdag kíséretét adta, rengeteg meglepő harmóniával – engem végig szellemi izgalomban tartott legalábbis, ahogy a Monteverdi-eredeti vokális szólamai alá más-más funkciók vagy mollok-dúrok érkeztek meg (boldogult énekes koromban jó sok „autentikus" Poppea-előadásban volt részem).

Forrás: JANOS KUMMER

De még egy főszereplő hátra van. Ugyanis rendszerbe fűzött kamerák képét egyetlen pultra lehet kivezetni, ott utasítani lehet a kameramanokat, kigondolni beállításokat, váltásokat, és vágni is a képeket. Nos, itt, 12 mobillal felszerelve bizonyos értelemben leszerelve is találta magát a tévés csapatunk. Se utasító, se utasított! Felvonásonként valamiféle körvonalazott irányelvek, de végül egy marék memóriakártya marad csak, amelyet olyan puzzle-ként kell összeraknia valakinek, amely készletből éppen a big picture meg a naplózás hiányzik – hisz egyetlen totálfelvétel sem tudhatta befogni a teljes előadást annak (második felének) rengeteg iránya, eseménye, cselekvése miatt. A feladat ifjú médiatervezőnkre, Czeglédi Zsomborra várt, aki végül is „csak" két hetet nem aludt, míg összerakta a kirakóst, és megsüvegelendő munkával bizonyította e mobilok képének életképességét. Közben a hang is rengeteget javult Jólesz György eredetije alapján hangmérnökünk, Kondás Ferenc kezétől. És akkor a márciusi szombat este összeértek az őszi szálak!

Hát ez a mi mobilfilmünk háttér-története remek énekesekkel, muzsikusokkal, tervezőkkel (ki ne felejtsük Izsák Lili variábilis díszletét és Lisztopád Krisztina hol gengszteres, hol Róma pompáját idéző jelmezeit) – és az innovatív tévés kollégákkal, akik mára szervesen az Opera kötelékébe épültek. Közben (talán meséltem is) megérkeztek már a kamerák, másfél hónapja azokkal rögzítünk, csak most félő, hogy nem lesz mit és hogyan, ha a Covid ennyire keményen támad.

Néném kérdezi, miért nem vártuk meg mégis a kamerákat, akkor teljes értékű film születhetett volna. Hááát... ebből a Poppeából, amely mint írtam is, a teljes teret használja, hagyományos operaközvetítés nem készíthető – így viszont van egy valóban egyedülálló filmünk, afféle covidos kordokumentum is, és az első mobilos opera a világon, kurrens snittekkel. És hogy miért nem vártunk? S hogy most is miért nem halasztjuk tovább épp kieső bemutatóinkat? Csakis a fair játék és a kiszámíthatatlanság közepette levegőnél is fontosabb kiszámíthatósági minimál miatt. Ha el tudjuk engedni, amit a vírus megtilt – és nem akarjuk mindig egy hónappal később mégis előadni próbálni –, akkor megnyerhetjük azt, amit a vírus épp nem tesz tönkre: így járt például 2020 őszén saját idejében megtarthatott 6 db Hattyúk tava, 5 István, a király és 4 Képzelt beteg előadásunk. (Persze, harmadolt nézőterek előtt.)

Néném, Poppea megkoronázása c. mobilfilmünk eljut majd mindenkihez, mert tegnap, épp az Ön jelzései nyomán eldöntöttem, hogy hamarosan levetítjük ingyenes közösségi platformunkon is – ha az M5 esetleg nem tudja befogadni a tévés szabványtól szükségképpen eltérő műszaki paraméterei miatt.
Addig is illő és vírusmentes nemzeti ünnepet, márciusi idust Kegyednek, nézze majd hétfői Bánk bán-keresztmetszetünket is!

„Zsdú átvétá, kák szálávej létá!"

Szilveszter

2021. március 14.