Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Muhari EszterMuhari EszterMagyarországPóta Georgina
Alfonzó 1946-ban Rodolfóval is színpadra lép a Fővárosi Nagycirkusz műsorában mint pancser segédbűvész.
Felesége felépül. Július 22-én megszületik első gyermekük, Markos György, aki idővel maga is kiváló humorista, parodista lesz, valamint a Budapesti Polgárőr Szövetség egyik alapítója, egy időben a szervezet alelnöke.
Első fia születése idején Alfonzó cirkuszi munkái mellett részt vesz az R csoport, vagyis a Razzia csoport munkájában.
A kegyetlen kommunista, Münnich Ferenc által elsősorban munkásokból toborzott rendőrségi alakulatot a kezdetekben azzal a céllal hozták létre, hogy megteremtse a közbiztonságot Budapesten. A sötét utcákat ellepték a banditák, köztük sok – a frontról visszatért és rettenetes szörnyűségekben részt vett – egykori katona, akiknek nem okoz gondot meghúzni a ravaszt vagy végignézni valaki haláltusáját; de van köztük bujkáló német SS-es, valamint exnyilas is.
Rettegett és gyakori bűncselekménynek számít a vetkőztetés is.
Alfonzót nem az eszmei elkötelezettség vitte az R csoport önkéntesei közé. Hanem egyrészt a kalandvágy. Másrészt a csoport vezetője, Fóti Andor egyike volt a kemény, de egyenes csibészekből álló egykori ligeti bandának.
Mindemellett Alfonzó hivatásában is további kalandokat keresett, amelyek művészi előrelépést is jelenthetnek. Cirkuszi és rendfenntartói feladatai mellett kezd fellépni az 1945. május 27-én megnyílt Royal Revü Varietében.
Az intézmény első műsorának szereplői között olyan művészek vannak, mint Honthy Hanna, Csortos Gyula, Gombaszögi Ella, Kiss Manyi, Hlatky Edit, Peti Sándor és a pályakezdő Rátonyi Róbert.
Valamint Alfonzó mellett egy másik, még alig ismert parodista, Halmai Imre.
Balog Géza írja a Criticai Lapok vonatkozó elemzésében:
Alfonzó és Halmai barátsága és egymást froclizása kapcsán a következő évtizedben összemosódnak a róluk külön-külön és együtt kialakult legendák.(...) Az örökké tarháló és a legképtelenebb csínyeket úton-útfélen, kávéházakban, színházi társalgókban szünet nélkül ontó Halmai meg a szolidabb vérmérsékletű Alfonzó frappáns csattanóval végződő „kalandjai" a kortársak és az utókor emlékezetében úgy váltak a közös legendárium részévé, hogy ugyanannak a történetnek hol Alfonzó, hol Halmai a főszereplője. (...) A legelszántabb kutató sem tudná kideríteni, melyikük volt valójában az a munkaszolgálatos, akit egy hosszú téli menetelés közben úgy vágott szájon az őrmester, hogy elzuhant a fagyott hóban. Aztán feltápászkodott, és vérző orrát tapogatva szemrehányóan közölte: „Na, most ment el a kedvem az egésztől!"
Alfonzó színészi feladatot is kap az időközben Fővárosi Víg Színházzá – nem azonos a Vígszínházzal – átkeresztelt Royal Revüben.
Rácz György rendezésében játssza el Baldauf Herkules szerepét Gvadányi József Peleskei nótárius című költeményének színpadi változatában. Alakításáért 1952. április 4-én a Népköztársasági Érdemrend ezüst fokozatát kapja.
1952. november 15-én megszületik második fia, István.
Még ebben az évben Alfonzót és Halmai Imrét az 1951-ben alapított Vidám Színpad társulatához „irányítják" a kor kultúrdöntnökei.
Halmai zenei és filmparódiái, Alfonzó cirkuszi témájú etűdjei nem kaphatnak helyet az új utakat kereső kabaréban. Az ötvenes években ismét meg akarják fosztani a művésznevétől. Az indok: magyar művész használjon magyar nevet. Egy ideig Markos Józsefként szerepel a plakátokon. Aztán kialkudja, hogy zárójelben legyen ott az Alfonzó is.
Mivel azonban így túlságosan bonyolulttá válik a személyazonossága, a felettesei végül beletörődnek, hogy kizárólag az Alfonzó nevet használja.
A Vidám Színpad akkori korszakában olyan legendák lépnek fel a teátrumban, mint Komlós Vilmos, Herceg Jenő, Salamon Béla, Kellér Dezső.
Az intézményt Gál Péter rendező igazgatja, aki korábban főként munkáselőadásokon dogozott. A Vidám Színpad műsora politikai, nem ritkán propagandacélú kabarészámokból áll. Alfonzó egy alkalommal megtagadja, hogy ellenszenvesnek ábrázolja a ráosztott szerepet, Tito marsallt, mert múltja miatt nagy tisztelője a partizánvezérből lett jugoszláv államfőnek.
Gál kirúgja a társulatból.
A lapátra került művészt a Fővárosi Operettszínház fogadja be.
Főszerepet kap a Luxemburg grófjában, Honthy Hanna partnere a Csárdáskirálynőben. Honthy Hannán kívül az ugyancsak az Operettszínházban fellépő Rátonyi Róberttel kerül közelebbi viszonyba. A többi színész, főként az ifjabbak – néhány vidám színpadi kollégájához hasonlóan – az érezteti Alfonzóval:
minapi artistaként semmi keresnivalója közöttük.
Alfonzó ugyanakkor úgy látja: a saját fontosságuktól elkábult színészek számára
egyszerre jelenthetne személyiségformáló, valamint technikai többletet adó lehetőséget némi manézsgyakorlat.
Mindezzel együtt: az operett műfaja idegen a számára. Néhány bukás után próbát tesz Gál Péternél, s legnagyobb meglepetésére a direktor visszaveszi a Vidám Színpadhoz. Még húszperces magánszámait is beépítik a kabaréműsorba.
1954 tavaszán megszületik Alfonzó leánya, Zsuzsa.
Akkoriban a Városliget közelében laknak. A Hősök terén orosz és magyar katonai egységek gyakorlatoznak az április 4-i díszszemlére.
Alfonzó vajúdó feleségét, férje nyomatékos kérésére, egy T-34-es orosz tank szállította a Péterfy Sándor Utcai Kórház szülészetének bejáratáig.
A Városliget környéki szűkösebb lakást a második gyermek érkezése után a család egy háromszobás erkélyesre cseréli a Gorkij fasorban.
Lexikonok, sajtócikkek szerint Alfonzó az 1956-os forradalom idején a Szovjetunióban turnézott a Vidám Színpad társulatával. Ott kötött barátságot Rajkinnal, a nagy orosz színész-rendezővel, egyben konferansziéval. Ezt a tényt a Rajkint és Alfonzót együtt ábrázoló fotók is megerősítik. Ezen változat szerint Alfonzó csak a hazatérése után szembesült azzal, hogy lakásukat feldúlták. Életrajzi könyve szerint - amit még a kommunista diktatúra alatt jelentettek meg -
Alfonzó úgy érezte, hogy családját veszély fenyegeti.
Később megengedték neki, hogy csatlakozzon a Belgiumban dolgozó Hortobágyi-ugrócsoporthoz. /Még egyszer: Alfonzó enyhén szólva nem volt könnyű helyzetben életrajza kiadása idején: arra ugyanis évekkel a rendszerváltás előtt került sor. Sz.Á./
Belgiumban kiderül: az ugrócsoportot alkalmazó intézménynek nincs szüksége magyar parodistára, hiába beszél hat nyelvet. Némi kopogtatás után azonban az egyik mulató tulajdonosa, aki több arab munkatársat is alkalmaz, imponálónak találja Alfonzó arabtudását.
Mindenesnek alkalmazza: díszletet tervez, műsorokat rendez, a műszakiakat instruálja, vagy éppen maga is a függönyt húzza.
Egyetlen alkalommal kap lehetőséget, hogy parodistaként is színpadra lépjen, de a belga közönség fanyalogva, értetlenül fogadja.
Amikor a tulajdonos újabb, előkelőbb mulatót nyit, Alfonzó ott is mindenesként működik, és olyan hírességekkel kerül testközelbe, mint Bob Hope, Danny Kaye, Fred Astaire. Parodistaként tanulmányozza őket.
Ismeretségbe kerül Marcel Marceau-val, akivel komoly szakmai beszélgetéseket folytat.
A francia pantomimművész beavatja hivatása fogásaiba, amelyeket Alfonzó később maga is alkalmaz majd. Marceau évekkel később meg is látogatja Alfonzót Budapesten, komoly meglepetést okozva az Alfonzó vasfüggönyön túli történeteit kétkedve hallgató kollégáinak.
A belga mulatókban kapott feladatai mellett Alfonzó – miután bohócként sikert arat egy külhonban turnézó magyar cirkusz előadásában – dolgozik egy ideig a
kor világhírű olasz komédiásával, Totóval. A nagy francia színész-rendező, Jacques Tati pedig gag-man-nek szerződteti A nagybácsi című filmjéhez.
Nyugaton szerzett filmes tapasztalatai alapján úgy véli: van abban logika, ha például a fővilágosító nem egy sameszt küld a magasba, ha meg kell igazítani egy reflektort, hanem maga mássza meg a létrát. Ahogy az sem súlytalan pillanat a számára, amikor Vittorio Gassmant látja türelmesen várakozni egy forgatáson a büfékocsi előtti sorban.
Alfonzó életrajzában említi: egy alkalommal berendelték a belga igazságügy-minisztériumba, ahol közölték vele: emigráns magyarok szerint a művész kommunista kém.
Alfonzó emlékei szerint olyan hévvel és hitelességgel hárított, hogy végül konyakozással ért véget a találkozó az illetékes hivatalnokkal. Alfonzó biográfiájában a honvágyat jelöli fő hajtóerőnek, amely végül családjával együtt hazahozta az 1950-es évek végén.
Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!
