Drogoztunk, véresre verték a gitárosunkat, az énekesünk pedig börtönbe került

Sum 41

A kanadai Sum 41 tagjai ma már az egészséges életmód példaképei, de nem volt ez mindig így, sőt, az egyik legbohémabb punk-rock együttes voltak korábban. A korán jött sikerektől elszálltak, a turnék alkalmával az ingyenes alkohol és a könnyen hozzáférhető drogok pedig csaknem végzetes kombinációt jelentettek: az énekesük, Deryck Whibley 2014-ben kómába került a mintegy tizenöt éves masszív alkoholizmusa után, a felépülését követően azonban az együttes tagjai többé-kevésbé visszaszorították a káros szenvedélyeket és jelenleg kicsattantó formában vannak. A banda az idei VOLT Fesztiválon lehengerlő koncertet adott, az erről szóló beszámolónkat itt olvashatják, a fellépésük előtt pedig Dave Brownsound gitáros interjút adott az Origónak, amelyben a zenekar legőrültebb pillanatairól, illetve a Magyarországhoz fűződő legkülönlegesebb élményéről is beszélt.

A járvány előtt szinte megállás nélkül úton voltatok. Miként viselted a bezártságot és a turnézás hiányát?

Eleinte teljesen haszontalannak éreztem magam zenészként a fellépések hiányában, de aztán rájöttem, hogy semmire nem megyek a siránkozással, akkor lesz munkám, ha találok magamnak elfoglaltságot. És ekkor jött az ötlet, hogy készítsünk feldolgozásszámokat a barátaimmal. Mások mellett Danko Jones-szal (a szintén rendkívül népszerű, Danko Jones nevű kanadai rockzenekar frontembere - szerk) és Charlie Benante-tel, az Anthrax dobosával Motörhead, Iron Maiden és Alice In Chains dalokat vettünk fel, majd forgattuk hozzájuk videókat, amelyeket fel is töltöttünk a közösségi oldalakra. És utólag úgy érzem, hogy a járvány hatására közelebbi kapcsolatba kerültem a gyerekeimmel és a menyasszonyommal, valamint sokkal jobb zenésszé váltam, hiszen bőségen volt időm gyakorolni.

Dave Brownsound a 2022-es VOLT Fesztiválon Forrás: Erdős Viki @koncertrementem / Rockstar Magazin

Ugyanakkor nem ez volt az első alkalom, hogy huzamosabb ideig nem álltál színpadra: 2006-ban kiléptél az együttesből és csak 2015-ben tértél vissza. Mi hiányzott ebben a kilenc éves periódusban legjobban a Sum 41-ban töltött időszakból?

Deryck Whibley énekes, Jason McCaslin basszusgitáros és Steve Jocz, az egykori dobosunk gyerekkori jó barátom, mindannyiukkal együtt jártam középiskolába, a gimi alatt alapítottuk a Sum 41-t is. Aztán, amikor 2006-ben kiléptem, úgy alakult, hogy soha nem beszéltem meg velük, miért is döntöttem így. De állandó turnézás során hiányzott a családom, a szüleim és a nővérem is, otthon akartam lenni velük. Ráadásul a kétezres évek elején,

amikor hirtelen nagyon sikeresek lettünk, kissé elszálltunk, nagy macsónak képzeltük magunkat és kifejezetten mérgező volt a viselkedésünk. És ha ilyen fiatalon sztárrá válsz és folyamatosan ingyen pia vesz körbe, ráadásul a kábítószerekhez is könnyen hozzájutsz, az elég veszélyes kombinációvá tud válni.

Rengeteg rossz döntést hoztunk ekkoriban és idővel megcsömörlöttem ettől az életmódtól, de soha nem beszéltem ki magamból a többieknek mindezt, csak egy évtizeddel később, azt követően, hogy 2015-ben Deryck kijött a rehabról. Ekkor felkerestük egymást, szóba került, hogy ismét zenélhetnénk együtt és egyből igent mondtam, nagyon hiányzott már az együtt töltött idő.

Korábban is jártak már Magyarországon, itt a 2016-os Sziget Fesztiválon zenélnek éppen Fotó: Hirling Bálint - Origo

Azt a YouTube-on is rendszeresen dokumentáltátok korábban, milyen féktelenül is zajlanak a turnék. Melyik volt a legőrültebb éjszakátok?

Éppen Londonban játszottunk volna 2005. július 7-én, aznap, amikor a terrortámadások zajlottak. A szállásunk pont azon az úton helyezkedett el, ahol felrobbantottak egy buszt. Nyilván megviselt minket a helyzet, az esti koncertünk is elmaradt természetesen, a bandából pedig ketten elkezdtek keményen piálni, ketten pedig inkább kábítószereztek: azt nem árulom el, hogy ki, mit használt. Én aznap este kivételesen jófiú voltam, a hotelben telefonon beszélgettem a feleségemmel.

Az akkori dobosunk, Steve Jocz egy technikusunkkal eltévedt egy parkban és egy padon aludtak reggelig, Derycket őrizetbe vette a rendőrség valami balhé miatt, Cone pedig verekedésbe keveredett az éjszaka, kapott egy akkora pofont, hogy majdnem leharapta a nyelvét.

Ott állt egyszer csak véresen a hotelszobánk előtt, alig tudott beszélni és csak annyit mondott, hogy ki kell szabadítanunk Derycket a börtönből. Végül egy rajongónk segítségével sikerült kihoznunk.

Nem szeretitek, ha pop-punk bandának neveznek benneteket, de az All Killer No Filler című albumotok kétségtelenül ennek a műfajnak az egyik legfontosabb lemeze, ennek jubileuma kapcsán pedig a pop-punk kulcszenekarával, a Simple Plannel turnéztok szerte a világon. Milyen nosztalgikus érzékeseket ébreszt benned ez a körút?

Azért nem szerettük soha, ha különböző műfajokba próbálnak beskatulyázni, mert az elvárásokat támaszt, jobban szeretjük magunkra szimplán rock 'n' roll bandaként hivatkozni, hiszen a hangulatunkról függően mindig más stílusú dalokat írunk: kemény metalszámokat épp úgy, mint lágy balladákat. De az eredeti kérdésre visszatérve: a kezdettek óta jó barátságban vagyunk a Simple Plannel, fiatal kölyökként ők is, és mi is ugyanazokban az apró kanadai klubokban léptünk fel és fantasztikus belegondolni, hogy ennyi év után mindkét együttes továbbra aktív és hasonlóképpen sikeresek vagyunk. Az amerikai zeneipar nem működik olyan jól, mint az európai, a bandáknak odaát ritkán adatik lehetősége igazán nagyszabású koncerteket adni, a mostani közös turnénk azonban a legerősebb, amin évtizedek óta részt vettünk. Alig várjuk, hogy Európában is közösen játsszunk az ősszel.

Deryck Whibley énekes a 2017-es Rock Am Ringen Németországban. Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Thomas Frey

Egy pletyka szerint az őszi turné Magyarországot is érinti majd. Igaz ez?

Mindig én vagyok az utolsó, aki értesül a pontos helyszínekről, gyakran felkelés után tudom csak, melyik országban vagyunk éppen. De ha Magyarországon ébredek, akkor mindig boldog vagyok.

Az utóbbi években ez többször is megesett, milyen emlékek kötnek ide?

A legutóbbi Sziget Fesztiválos fellépésünkre jól emlékszem. A gitárom erősítője nem működött rendesen, de szuper volt a hangulat és rendkívül energikus volt a közönség is, így senkit nem érdekelt. Aztán a koncert után bejártam a rendezvényt és egy csomó fura figurába belefutottam:

egy srác hatalmas űrhajót épített kartondobozokból, egy társaság pedig pedig zenélgetett a Duna-parton. Úgy éreztem a Szigeten, hogy mindaz, amit életem során láttam a különböző fesztiválokon szerte a világ, az ott egyetlen helyszínen összesűrűsödött.

A Sum 41 a 2016-os Sziget Fesztiválon: