Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Bekerül a Színiakadémiára, kikerül a Színiakadémiáról
A tizenhárom éves Darvas Szilárd Budapesten is német iskolában folytatja tanulmányait. A prágaihoz képest szabadabb szellemű tanintézményben a tanárok nem felülről tekintenek a gyermekekre, nem tegezik, hanem magázzák őket. A numerus clausus bevezetése után sem zárják ki a diákok közül a zsidó vallásúakat. Mindez Fritz Lang igazgatónak köszönhető.
Darvas Szilárd amúgy nemigen törődik a háború eseményeiről tudósító hírekkel, bár tudja – s ösztönösen kételkedik benne –, hogy azok dicső győzelmet jósolnak.
A Darvas szülők kapcsolata egyre feszültebb, olykor fiaikat noszogatják, hogy segítsenek eldönteni: elváljanak-e, vagy sem. A fiúk visszautasítják a lehetőséget, holott nyilvánvaló, hogy édesanyjuknak viszonya van egy előttük sem ismeretlen férfival. Édesanyjuk időnként világgá megy, de egy pásztorórányi távollét után mindig hazatér, s teátrális jelenetek során érzékelteti, mennyire megviseli a helyzet.
Az ifjabb Darvas fiú, miután átverekszi magát az érettségin, jelentkezik a Királyi Színiakadémiára. Felvételt nyer.
Nagyot csalódik. A Kiss Ferenc igazgatta Színiakadémián a tanárok többsége a deklamáló színjátszás, versmondás iskoláját képviseli. A dagályos stílust igyekeznek diákjaikkal elsajátíttatni saját manírjaikkal együtt. A mozijáró Darvas Szilárd már korábban ráérzett a néma filmeket kiszorító amerikai hangosfilmek sztárjainak visszafogott, leheletnyi gesztusokkal-mimikával dolgozó, mégis erős hatású, természetes színészi játékára.
A félévi vizsga után kiteszik az akadémiáról.
Erős nyomot hagy a látvány
A képzésből kikerülve, hogy ne veszítse el mentességét a katonai szolgálat alól, a bölcsészeti egyetemen kezdi látogatni az orosz nyelvi, irodalmi, a művészettörténeti, a pszichológiai és a filmesztétikai előadásokat
A németek 1944-es bevonulása után nem sokkal a szövetségesek megkezdik Budapest bombázását. Darvas Szilárd egyetemi tanulmányait megszakítva egy volt gimnáziumi iskolatársa édesanyjának vegyiüzemében helyezkedik el. A búvóhelyként is szolgáló üzemben – otthoni címére időközben megérkezik a SAS-behívó – arra is lehetőség van, hogy hamis katonai szabadságleveleket nyomtassanak. Darvas Szilárd kiválóan rajzol, ám a tökéletes hamisítványok birtokában is átesik néhány rázós igazoltatáson.
A nyilasok minden alkalommal útjára engedik. Részben színészi képességeinek köszönhetően.
Hidegvérrel tagadja meg, hogy a pontos szolgálati helyét firtató kérdésekre válaszoljon. Tudja, az még az igazoltatók előtt is hadititoknak számít.
1944 nyarán még a strandra is kijár. Onnan tart vissza az üzembe, amikor a nagykörútra befordulva azt látja, hogy ott sárga csillaggal megbélyegzett polgárok több száz fős csoportja menetel. Csupán négy fegyveres nyilas suhanc kíséretében.
A járókelők hallgatagon, félrehúzódva figyelik a menetet. A fiúban erős nyomot hagy a látvány.
„Ne féljetek!"
Nyár végén Darvas Szilárd ismét jelentkezik a Színiakadémiára, ahová ismét felveszik azok, akik valamivel korábban kirúgták. A tanítás azonban nem indulhat meg a hadi helyzet miatt.
Darvas Szilárd bátyja, Attila, akkoriban a Műegyetemre jár, amely intézmény a németek parancsára Németországba települ. Öccse a pályaudvaron búcsúztatja. A bátyjától elszenvedett megaláztatások emlékét felülírják az egyebek. Szilárd úgy érzi, Attila az egyetlen ember, akit feltétel nélkül szeretni tud.
Mégsem tud többet mondani a vonatra szálló fivérének: „Komm wieder! Komm wieder, du Arscloch!" „Térj, vissza! Térj vissza, te seggfej."
Budapest ostroma idején Darvas Szilárd úgy dönt, hogy a vegyiüzemet hátrahagyva a Damjanich utcai lakásuknak helyet adó bérház pincéjébe húzódik a családjával és a többi lakóval. Romok között igyekszik a céljához, amikor elesik, törött lábát az óvóhelyen teszik sínbe, úgy ahogy.
A Darvas családot nagy becsben tartják az óvóhelyen, hiszen a família két tagja is anyanyelvi szinten beszéli az orosz nyelvet. Úgy vélik: hamarosan szükségük lehet a tudásukra.
Darvas János azzal nyugtatja fiát: nem kell tartania a szovjetektől, mert talán maga az eltűnt Sura nagybácsi, de legalábbis egy hasonlóan emberi katonatiszt talál majd rájuk az óvóhelyen a németek elűzése után.
Az ostrom utolsó napjaiban bombatalálat éri a Damjanich utcai házat. Az óvóhely nem sérül, és a légitámadás végén a lakók közül néhányan kimerészkednek az udvarra. Kiderül, Darvasék legfelső emeleti lakását érte találat. Akkor Darvas János is előmerészkedik. Amint kiér, gránát robban a romok között. Darvas János mellkasán csak egy apró seb látszik, de nem bír lábra állni. Törött lábú fia nem segíthet rajta, a lakók közül vállalják páran, hogy elviszik a Péterfy utcai kórházba.
Darvas János megszorítja fia kezét és megismétli: „Ne féljetek, meglátjátok, Sura nagybátyátok jön majd értetek!"
Darvas Szilárd akkor látja utoljára az édesapját.
Új élet kezdete
Nem sokkal később szovjet osztag dörömböl a Damjanich utcai pince ajtaján. Nem Sura vezeti őket. A duhaj kirgizek begyűjtik a lakók óráit, majd egyéb vagyontárgyakat követelve a levegőbe lőnek.
Egy megpattanó lövedék saját társukkal végez, akkor elsietnek. A halott szovjet katona újabb bajt hoz a lakókra a következő osztag érkezésekor.
Darvas Szilárd hiába magyarázza a helyzetet. A szovjet parancsnoknő kivégzésükre készül. Végül a fiú orosz édesanyja vehemenciájának köszönhetően – teátrális jelenetet rendez ékes, orosz nyelven – odarendelik az osztagvezető asszony felettesét, aki kivágatja a lövedéket a halottból. Nyilvánvaló: szovjet fegyverből származik. A lakók kivégzése elmarad.
Újabb osztag érkezik, katonái nőket akarnak. Két fiatal lány önként ajánlkozik, hogy mentsék a többieket. Amikor majd békésebb napok köszöntenek rájuk, a lakók minden gesztusukkal éreztetni fogják irántuk a megvetésüket.
Az ifjabb Darvas fiú számára ez is olyan súlyú emlék lesz, mint a feneketlen, megalázó félelem, s minden egyéb, amit még a háború hozott magával.
A ház lakói idővel előmerészkednek a pincéből, visszatérnek otthoniakba. Előbukkan a Darvas fiúk édesanyjának szeretője, bizonyos Imre bátya, aki – ígérve, hogy megtartják a gyászévet – Szilárdtól kéri meg a megözvegyült Antonyina kezét. A fiú áldását adja rájuk.
Szilárd most tolmácsként kap munkát a minap még illegális nyomdaként működő vegyiüzemben. A szovjetek és az üzem tulajdonosnője között segíti a tárgyalásokat egy nagyobb tétel vegyianyag megrendelés kapcsán.
Imre bátya egy nap álmot lát, amely szerint az idősebb Darvas fiú hamarosan hazatér. Attila nem sokkal később valóban megérkezik, miután egy barátjával végig ballagtak fél Európán. Attila friss diplomájával a Győri Vagongyár pesti kirendeltségénél helyezkedik el. Az idősebb fiú úgy véli, semmi értelme annak, hogy édesanyja és Imre bátya kivárják a gyászévét. Darvas János holttestét kiássák a közeli park kertjéből – ahová sebtében temették el az ostrom alatt –, majd új sírhelyet kap a Kerepesi temetőben. Antonyina és Imre bátya pedig egybekelnek.
Újrakezdi a Színiakadémiát, szerződteti a Művész Színház
1945 őszén Darvas Iván újrakezdi színi tanulmányait a Színiakadémián.
Az intézményt a kommunista kötődésű Hont Ferenc igazgatja – Sztanyiszlavszkij módszerét előírva.
A lélektani megfigyeléseken alapuló helyzetgyakorlatoknak azonban a rektor elvárásai szerint elsősorban Sztálin nagyságát kell hangsúlyozniuk. Darvas Szilárdot az új metódus sem teszi boldoggá.
Enyhíti a helyzetet, hogy Rátkai Márton az osztályfőnöke. Az őstehetségű komédiás csak tessék-lássék alkalmazza az elvárt metodikát, s inkább saját színházi tapasztalataira építve pallérozza hallgatóit. Darvas Iván utóbb úgy nyilatkozott:
Rátkai Mártontól sokkal többet tanult színházi etikáról, emberségről, szakmai titkokról, mint amennyit a hivatalos tanrend megengedett volna.
Darvas Szilárd egy nap Attilát helyettesíti a Győri Vagongyár pesti lerakatánál. Attilát nőügy tartja távol munkahelyétől, Szilárd vért izzadva igyekszik szakmai tolmácsként közreműködni egy szovjet szakmai küldöttség és a vagongyár illetékeseinek megbeszélésén.
Ott bukkan fel váratlanul Rátkai Márton, és minden ellenállást legyőzve magával viszi Darvas Szilárdot.
Útközben mondja el: úti céljuk a Várkonyi Zoltán által frissiben alapított Művész Színház. Kiderül: Rátkai maga is szereplője Jean Anouilh Euridiké című művének, amelyet Apáthy Imre rendez. Női főszerepét Tolnay Klári játssza, de Várkonyi Zoltán több jeles színész meghallgatása után sem találta meg partnerét, az ideális Orfeuszt.
Rátkai kérésére beleegyezett, hogy meghallgatja a másodéves színinövendéket, akit osztályfőnöke tökéletes Orfeusznak érez.
A Művész Színházban Darvas Szilárd akadémiai vizsgájukból adja elő Cyrano egyik jelenetét, Roxánt Rátkai Márton alakítja. Mindenki dől a nevetéstől. A jelenet végén Várkonyi a fiú kezébe nyomja az Euridiké példányát, kéri, olvasson fel belőle. A nevetés ezúttal elmarad, s miután Darvas Szilárd végez a felolvasással, Várkonyi Zoltán néhány kollégájával félrevonul. Visszatérve közli az akadémistával: egy hétig bejár próbálni, aztán eldöntik a sorsát. Letelik a hét – az akadémista a próbák közben nem eszik, nem iszik, nem alszik, csak tanul és készül a próbákra –, Várkonyi pedig szerződést tol az orra alá:
Itt írd alá! Mától a Művész Színház tagja vagy. Premier két hét múlva.
Nincs még vége, a foytatáshoz lapozzon!
