Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Orfeusz
Az Euridiké próbái közben megjelenik a Művész Színházban Darvas Szilárd költő, egyben népszerű humorista, konferanszié. Keresztneve megváltoztatását kéri ifjú kollégájától.
A beszélgetésnek Várkonyi is tanúja, azt javasolja, hogy mivel Szilárdot „Ivánosnak" érzi, legyen ezentúl Darvas Iván a neve. Szilárd rábólint.
A premiert hirdető plakátokon Tolnay Klári, Várkonyi Zoltán, Rátkai Márton, Sulyok Mária, Pécsi Sándor mellett már Darvas Ivánként szerepel.
Az Euridiké próbái alatt a harminckét éves Tolnay Klári és a huszonegy éves Darvas Iván között izzik a levegő. A premier átütő sikert hoz.
Tolnay Klári, Euridiké megszemélyesítője a belső izgalomnak és rejtelemnek nyugtalanító légkörét árasztja magából. Darvas Iván a földi, de földöntúlivá hevült szenvedély megkapó képét adja
, írja a bemutató után a Reggel című lap. A Szabad Nép recenzense szerint:
az Orfeuszként bemutatkozó rokonszenves, fiatal Darvas Iván értékes nyeresége a színpadnak.
A Magyar Nemzet kiemeli Apáthy mesteri rendezését, hozzátéve:
A komplex rendezői feladat sikeres megoldása azonban csak olyan kitűnő szereplőkkel volt lehetséges, mint Tolnay Klári, aki a szánakozó és szánalmas kis vidéki színésznő igénytelen alakján szuggesztív erővel tudja keresztülsugároztatni az örök Euridikét; Darvas Iván, aki ennek az Euridikének minden tekintetben méltó Orfeusz partnere.
Mindemellett az első előadások egyikén magas rangú, háborgó rendőrtiszt nyit be Várkonyi Zoltán irodájába, s amikor kiderül, hogy az igazgató a színpadon van, a titkárnővel tudatja:
az előadásból süt az erotika, ezért be fogja tiltatni.
Miután a titkárnő tájékoztatja, hogy a bemutatót megtekintő Keresztury kultuszminiszternek nem volt gondja ezzel, akkor az amúgy már kapatosnak tűnő rendőrtiszt bort kér az igazgatói készletből. Néhány pohár után intenzíven udvarolni kezd a titkárnőnek, aki visszautasítja. Ezután a rendőrtiszt pénzt követel az esti bevételből cserébe az előadás további engedélyezéséért. Végül lenyugtatják a hőzöngőt, de a lapok hírül adják az esetet. Várkonyi Zoltán is megszólal:
Sajnos megtörtént, mi sajnáljuk legjobban, hogy ilyesmi előfordulhat.
Főszerepek, éhezés
Tolnay Klári és Darvas Iván színpadon túlérő szerelme Pest szerte beszédtéma. A közvélemény a korkülönbség miatt csak néhány hónapot jósol a szerelmeseknek. Ám a színészpár idővel összeházasodik, beköltöznek Tolnay Klári tágas lakásába, bár a Főváros 1948 nyarán szerény, belvárosi garzonlakást is kiutal Darvas Iván számára.
Tolnay Klári a háború előtt filmsztárként megtapasztalhatta a luxust, de arra akkoriban már nem telik.
Pár száz forintos fizetésüket a szakmai kérdésekben nagyvonalú Várkonyi Zoltán nem hajlandó megemelni. A színészpár házassága előtt inkább egy évre előre befizette kosztosnak az éhezéstől egy próbán megszédülő Darvas Ivánt, semhogy egy fillért is emeljen az ötszáz forintos fizetésén, aki akkor még egy budai szuterén albérlője volt.
A szerepek kapcsán azonban nem volt oka panaszra az ifjú színésznek, aki Várkonyi jóváhagyásával kiiratkozott az akadémiáról. (Utóbb hivatalos levélben tájékoztatták, hogy az intézmény álláspontja szerint kicsapták.)
Darvas Iván a Művész Színháznál töltött évei alatt olyan darabokban játszik főszerepeket, mint Dosztojevszkij Bűn és bűnhődése, valamint Sartre Temetetlen holtak, J. Galsworthy Úriemberek, Oscar Wilde Eszményi férj című műve.
1948-ban megkapja első filmszerepeit is. A Keleti Márton rendezte Beszterce ostromában Tolnay Klári mellett Turay Ida és Ajtay Andor a fő partnerei. Az Apáthy Imre által filmre vitt Forró mezőkben többek között Karády Katalin, Benkő Gyula, Szabó Sándor, Szakáts Miklós, Pethes Sándor, Fónay Márta, Szemere Vera.
1949-ben megkezdődik a színházak államosítása.
A párt kultúrkorifeusai a Művész Színházat nyugati ízlést képviselő, csökevényes polgári értékrendet közvetítő, retrográd intézmények minősítik. Elrendelik a megszüntetését.
Tolnay Klárit és Darvas Ivánt a Moszkvában végzett, a magyar nyelvet akcentussal beszélő, a teátrum élére frissen kinevezett Barta Zsuzsa vezette Madách Színházhoz „vezénylik".
„Máguk mágyárok"
Barta Zsuzsa édesapja Barta Sándor volt, hithű kommunista író, aki a kommün leverése után Moszkvába emigrált gyermekével és feleségével, a költő Újvári Erzsivel. Barta Sándort a sztálini tisztogatások során végezték ki 1938-ban a Moszkvában található butovói kivégzőmezőn. Újvári Erzsi két évvel élte túl a férjét.
Gyermekükből a Szovjet Kommunista Párt különböző intézményeiben neveltek kommunistát.
Moszkvában tanult rendezést, 1948-ban Magyarországra küldték, hogy egyik vezetője legyen a magyar színjátszás megújítását célzó pártprogramnak. Kis ideig vendéghallgatóként szemlélődött a budapesti Színiakadémián, nem sokkal később pedig kinevezték a Madách Színház élére.
Tolnay Klári és Darvas Iván mellett olyan színészek kerültek a kezei közé, mint Dajka Margit, Gombaszögi Ella, Sennyei Vera, Uray Tivadar, Timár József, Pécsi Sándor, Rozsos István.
A társulat többsége mélyen megvetette a kommunista rezsimet, de józan megfontolásból mélyen hallgatott erről. Az igazgatónő azonban átlátott rajtuk.
Már csak azért is, mert a kommunisták felé elkötelezett színészek – a kisebbség –, köztük az egyébként rendkívül tehetséges Ladányi Ferenc, gondoskodtak róla, hogy igazgatónőjük véletlenül se ismerhessen félre senkit.
Barta Zsuzsa igazgatása idején rendszeresek a próbák előtti, kora reggeli szemináriumok, valamint a Szabad Nép félórák.
Az is megesik, hogy egy fából készült csattogtatóval tart ritmus gyakorlatokat a próbateremben körbe-körbe menetelő társulatának, köztük klasszikus főszerepek sorát maguk mögött tudó színművészeknek.
A propaganda fércművek sikertelenségét – még a nézőtérre kivezényelt kiskatonák is képtelenek az ütemes vastapsra – színészei csökevényes képességeivel, retrográd szemléletével, kispolgári attitűdjével magyarázza Barta Zsuzsa. Követendő példaként említi előttük a Moszkvában működő Vörös Hadsereg Színház művészeit, az igazi színészeket, akiknek persze nyomukba sem érhetnek.
Kritikai kirohanásait rendszerint két akcentussal ejtett szóval kezdi: „Máguk mágyárok."
Barta Zsuzsát két embert próbáló évad után vezényli át a párt a Nemzeti Színházhoz, a Madách élére pedig a színészi, rendezői tanulmányait moszkvai utánképzéssel kiegészítő Horvai Istvánt nevezik ki.
Barta Zsuzsa pártkatona, Horvai István ugyancsak kommunista, mindamellett tehetséges művész.
Színház és film
Horvai István 1951 és 1956 között igazgatja a Madách Színházat. Működése idején Darvas Iván eljátssza Apollon Viktorics szerepét Osztrovszkij Farkasok és bárányok című vígjátékában, Csehov Három nővérében Tuzenbachot, Gorkij Éjjeli menedékhelyében a Bárót, Goldoni A hazugjában a címszereplő Leliót.
A Rómeó és Júliában – ha nem is első szereposztásban – Rómeót, valamint Mercutiót, a Herceget, Párist. Persze akad más is. Például Dzerzsinszkij a szovjet államvédelem, a GPU főnökének szerepe A Kreml toronyórája című darabban.
A színész számára felüdülést jelentenek a direktrisz távozásával ráköszöntő évadok. A társulathoz kiváló, új kollégák is érkeznek. Mások mellett Gábor Miklós, Psota Irén, Szénási Ernő.
Darvas Iván ekkoriban több filmben is főszerepek sorát játssza.
Ilyen a Bán Frigyes rendezésében készült Semmelweis (1952) – Michaelis professzor szerepe. Nádasdy Kálmán, Ranódy László, Szemes Mihály által jegyzett Föltámadott a tenger (1953) – Vasvári Pál. Makk Károly: Liliomfi (1954) – Liliomfi. Fábri Zoltán: Életjel (1954) – Jancsó. Máriássy Félix: Rokonok (1954) – epizód szerep. Makk Károly: A 9-es kórterem (1955) – Sós doktor. Máriássy Félix: Budapesti tavasz (1955) – Karaganov főhadnagy. Gertler Viktor: Gázolás (1955) – Csanádi András. Gertler Viktor: Dollárpapa (1956) – Dr. Szekeres Jenő.
Darvas Iván a filmekben nyújtott alakításai során jön rá, hogy mindaz, amit az egykori, Prágában látott némafilmforgatás kapcsán elképzelt, puszta illúzió.
Megérti, a film a filmrendező alkotása, és az egész stáb – beleértve operatőrt, színészt – valójában csak eszközként szolgál a rendező művészi víziójának megvalósulásához. Nem mindegy, milyen minőségű eszközökkel dolgozik, „eszközeit" is díjazzák a különböző mustrákon, de a film a rendezőé.
Ettől függetlenül a filmekben is
a legjobb formáját hozza, de mind erősebben hiszi, hogy a színész a színpadon teljesedhet ki igazán.
(Néhány évtizednyire van még a rendezői színház térnyerése.) A kamera előtt követi a filmrendezők instrukcióit, elkerülve a mélyebb alkotói disputákat. A filmes szerepek szép gázsival járnak, mely összegeket meglehetős gyorsasággal veri el az éjszakai bárokban.
Színházi és filmszínészi kiteljesedése idején Darvas Iván magánélete hullámvölgybe kerül.
Baráti szívesség
Házassága hetedik évében a színművész a próbák során beleszeret az ifjú Váradi Hédibe. Tolnay Klári ráérez a helyzetre, Darvas Iván albérletbe költözik.
Váradi Hédi nem sokkal később visszatér ahhoz a férfihoz, akit Darvas Iván miatt elhagyott. Tolnay Klári időközben új társra lel.
A színész két szék között a pad alá kerülve hol ezzel, hol azzal vigasztalódik.
Egy régi barát is előbukkan. Az Aranykéz utcai Pipacs bárban köszön rá egy éjjel az az iskolai barátja – Darvas Iván életrajzi kötetében csak monogrammal jelöli: A. A. –, akivel együtt dolgozott a fiú édesanyjának vegyiüzemében a háború alatt.
A. A. azt állítja: családjától mindenüket elvették a kommunisták, A. A. munkát sem kap, és a még a haláláig Nyugat-Németországban vállalkozást működtető nagyapja után járó jövedelmet sem engedik számára átutalni. Ám az is kiderül, a pénz valamiképpen mégis átjut a vasfüggönyön.
A. A. megkéri Darvast: olykor vegye át ő az esedékes összeget a közvetítőtől. A színművész rábólint.
(Darvas Iván életrajzi kötetéből nem derül ki egyértelműen, miért vállalta a megbízást.) A. A. megadja a színművésznek a pénz átvételéhez szükséges jelszót is. Darvas Iván kötélnek áll, s egyszer-kétszer filmes gázsijaival felérő összegeket vesz át pesti kávézókban idegenektől a jelszóválást után, majd átadja azt a régi barátnak.
Darvas Iván aztán a bátyjától, Attilától tudja meg, hogy A. A.-t kémkedés vádjával letartóztatták.
Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!
