Garas Dezső - egy legendás színész szívszorító titkai

Budapest, 2003. május 21. Garas Dezső Kossuth-díjas színművész, a Nemzet Színésze otthonában. MTI Fotó: Féner Tamás

Nemzedéke egyik legnagyobb színművésze volt, aki legendás színpadi szerepei mellett korszakos filmekben is több emblematikus karaktert megformált. Mindig azt mondta, fiatalon valójában semmi sem akart lenni, ezért lett színész. Már a főiskolán kiemelkedő tehetségnek tartották; volt növendéktársa, aki nem is értette, Garas Dezső miért jár főiskolára, hiszen született zseniként mindent tudott a hivatásáról. Komédiákban nyújtott teljesítménye alapján egyesek Charlie Chaplin honi utódjának tartották, aki ugyanakkor drámai alakításaival rendre székébe szorította a megrendült publikumot. Legendás szakmai és baráti kapcsolatban volt Törőcsik Marival, akivel együtt léptek először a Nemzeti Színház színpadára. A nyolcvanas évektől rendezni is elkezdett, ugyancsak sokműfajúan. Vonatkozó munkái között van bábszínházi rendezés; a komédiák, drámai művek mellett színre vitte a Csárdáskirálynőt is a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon – mások mellett – Törőcsik Marival, Kálmán Györggyel, Bessenyei Ferenccel, Haumann Péterrel, Hirtling Istvánnal. A színész és rendezői ellentétet egyszerűen „hülyeségnek" tartotta. Az unikális tehetségű művész volt az első szabadúszó a második világháborút követő színházi életben, aki mindeközben maga is hitt azokban a gondolatokban, amelyek két filmszerepe kapcsán váltak szállóigévé: „Kell egy csapat!" és „Egyedül nem megy."

A bolond lány, Olympia

Egri István minderről nem beszél Garasnak, ahogy Domján Editet, Márkus Lászlót sem udvarolja körbe a próbák során. Részben ravasz kegyetlenséggel hozta ki belőlük a maximumot. Garas Dezső számára – ahogy idézett megszólalásából is kiderül – már a szereposztás ördögi, hiszen fanyar külsővel kell hősszerelmest játszania.
A vidéki éveket, több ottani operettfeladatot követően a Madáchban A bolond lány főszerepében debütáló harminckét éves Domján Editnek Egri István erős hangsúllyal említi meg:

Kivénhedt szubrettek ritkán kapnak ilyen lehetőséget.

Márkust azzal froclizza, hogy más rendező nem adta volna neki a vizsgálóbíró szerepét, de biztatja is: ő úgy sejti, hogy Márkus a puhasága ellenére elboldogul vele.

Egri István mindemellett hallgat a játszókra, legjobb ötleteiket beépíti az előadásba.

A bemutató után két nappal már az Erzsébet térig (akkoriban Engels tér) kanyarog a sor a Károly körúton át (akkoriban Tanács körút) a Madách Színház Madách téri játszóhelyének pénztárától. A siker híre Párizsig ér, annak hallatán érkezik Budapestre a szerző, Marcel Achard, s a látottak alapján nem győzi dicsérni a játszókat.

Garas Dezső 1965-ben – egyéb feladatok után – megkapja a pipogya, papucsférj Albert herceg szerepét Molnár Ferenc Olympia című darabjában.

Eugénie Plata-Ettingen hercegnő szerepében Molnár Ferenc Amerikából hazalátogató özvegye, Darvas Lili ad iskolajátékot színpadi előkelőségből, az elejtett poentírozás mesterségéből. Garas Dezső alakítja a sértettségét némán tűrő, bölcsen hallgató herceget, akit a színész játékában tragikus méltósága, megszenvedett szűkszavúsága, aggodalmas jó modora megrendítően nevetségessé tesz. Molnár Gál Péter megfogalmazása szerint:

Az esztergályos ipari tanuló volt az utolsó a magyar színpadon, aki megjelenítette az arisztokrata hiteles karikatúráját. Ha néző behunyta a szemét, meleg, fényes férfibariton szólt. Egy hősszerelmes hangján.

BÚÉK - 1966! A Rádió szilveszteri műsorának felvétele. Garas Dezső színművész, 1965 Forrás: Fortepan / Szalay Zoltán

Az első szabadúszó
Garas Dezsőt a Madách Színház kíméli a skatulyáktól.
Brecht Koldusoperájában Leprás Mátyás szerepét játssza. Peacock Pécsi Sándor, Peacockné Kiss Manyi, Bicska Maxi Gábor Miklós, Polly Psota Irén, Tigris Brown Márkus László. Molnár Gál szerint:

Garas Dezső a bandafőnök sikereire féltékeny másodhegedűst játszott, akinek a szeme sem állt jól, lerítt róla, hogy bármikor kész az árulásra.

Garas Dezső fontos kritikai és közönségsikert hozó Madách színházi szerepei közé tartozik – egyebek között – Shaw 1967-ben színre kerülő Szent Johannájának Dauphinje. Egykori kritika szerint:

Az akarás és a visszahúzódás, a fogvacogtató félelem és a rárótt szerepet nem vállaló, békén megbújni akaró gátlásosság kifejezésének telitalálata.

Fontos szerepe Miradoux úr Henri Keroul és Albert Barré Léni nénijében.

Mozgásával, gesztusaival káprázatosan idézte fel a némafilmek alakjait.

Színháztörténeti jelentőségű alakítás Fejes Endre Vonó Ignácának címszerepe Ádám Ottó rendezésében. Molnár Gál Péter írta:

Négy évtized eltelik 1917-től az 1956-ban játszódó harmadik felvonásig. Garas Vonó Ignácán nem fogott az idő. A naturalista színpad hajfehérítő igazságánál mélyebb volt az alakítása: józsefvárosi Arlecchino. Budapest munkáskerületének commedia dell' arte szolgafiguráját testesítette meg. Joggal őrizte színészete védjegyének állandó maszkjaként a Ben Turpin-bajuszt.

(Utóbbi komikus a némafilmek egykori sztárja, Garas Dezső gyermekkorának kedvenc vetített mókamestere, aki olyan kollégákkal dolgozott együtt, mint Charlie Chaplin, Laurel és Hardy. Első forgatásán megsérült a szeme, kancsalságát ötszázezer dollárra biztosították. Arra az esetre, ha esetleg elmúlna. Mándy Iván írta róla: „Ben Turpin! A kancsal komikus magasra tartott sétapálcával. Megpörgette a pálcát a levegőben. Lányok szaladtak hozzá, mintha csak erre a jelre vártak volna.")

Garas Dezsőt nem skatulyázzák be a Madách Színházban, de azért akadnak mellékszerepei is, ahogy kudarcosabb produkcióknak is részese lesz.

Utóbbiakhoz sorolható a Vámos László rendezésében 1974-be színre vitt Molière-darab, A mizantróp. A rendező – víziójának megfelelően – jelenkori ruhákba öltöztetett színészeivel szívatta zsinórban a marihuánás cigarettákat.

Több ítész is úgy vélekedett, hogy a rendező fontosabbnak tartotta a kábító füst artisztikus gomolygását, mint a szerep és darabértelmezést.

A Gábor Miklós Alceste-je mellett elvben rezonőrként működő Philinte szerepét Garas Dezső így kénytelen magánszámmá igazítani.
Mindeközben a jövőjén is eltöpreng. Arra jut: legjobb lesz, ha privatizálja magát, nehogy megszaporodjanak azok a szerepei, amelyeket csak a szerződésre hivatkozva kénytelen eljátszani, miközben nincs róluk mondandója.

Nem sokkal később otthagyja a Madách Színházat, és ő lesz a háború utáni színi világ első szabadúszója.

A Madách Kamara Színház (ma Örkény Színház), Garas Dezső színművész Albert Barré: Léni néni című komédiájának Miradoux szerepében, 1969 Forrás: Fortepan / Szalay Zoltán

Elkapni egy lányt

Életrajzírója szerint Garas Dezsőnek már csak azért is megvolt a bátorsága a szabadúszáshoz, mert tudott úszni.

Szakmai képességeire utal a mondat, ugyanakkor az is fokozta a biztonságérzetét, hogy a társulati létet hátrahagyva már biztos társat tudhatott maga mellett – komoly magánéleti nehézségek után.

Azok felidézése előtt illik lejegyezni: Garas Dezső elvi kérdésnek tartotta, hogy távol tartsa a sajtót magánéletének történéseitől. Egyszer tett kivételt, a róla szóló könyvben az őt kérdező Albert Györgyinek adott interjújában. Illetve Molnár Gál Péter ugyanott publikált írásaiból sejthető, hogy Garas Dezső őt is beavatta élete intimebb részleteibe. Az itt idézett epizódokhoz említett publikációk szolgáltak forrásként.
Garas Dezső 1970-ben válik el első feleségétől, Gombár Judittól. Az azt megelőző évekről Garas Dezső azt mondta:

Akkor pokol volt az életem. Majdnem öt éven keresztül kurváztam, éjszakáztam... Rengeteget ittam. Már-már az elvonókúra határáig. A pályám rámehetett volna.

Feltételezhető, hogy ifjú színészkorszakának színházon túli életvitele futott a szélsőség felé a magánéleti krízis hatására. Hosszú interjújában még a krízis előtti időszaka kapcsán említi, hogy

fiatal színész korában kicsiny keresetének egy részét a Pipacs bárban, illetve az Erzsébet híd lábánál működő, hajnalig nyitva tartó Olimpia presszóban itta el.

Felidézi, hogy kicsiny keresetéből még úgy is futotta taxira, mert a taxi olcsó volt, s minden kollégájának megvolt a maga taxisa. Az ifjú színész olykor ájulásig itta magát, a személyzet hívta a taxisát, aki hazavitte édesanyjához, a Bérkocsis utcába.

Mindehhez hozzá kell tenni: szélsőség felé futó életvitele mellett Garas Dezső színészi munkájában akkoriban sincs látható karc.

Egy szétesőben lévő színészt – bármit gondolt is akkori önmagáról a művész – nem fogad tárt karokkal a Madách Színház vezetése.
Garas Dezsőnek A bolond lány egyik előadása közben említi meg kollégája, Basilides Zoltán, hogy

van az emeleti nézőtéren egy lány, akit érdemes lenne estére „elkapni".

A színész Basilidesszel küld egy cédulát a lánynak, s kéri, ha van hozzá kedve, előadás után a színházból kilépve tartson mindig balra, akkor össze fognak találkozni. Garas Dezső úgy számol: ha a kinézett lány követi a tanácsát, az épülettömböt megkerülve akkor ér majd a művészbejáróhoz, amikor ő lesminkelve, kimosakodva kilép az ajtaján.

A feleség

Találkozásuk estéje, első napjai sem úgy zajlanak, mint azt Garas Dezső megszokta. Böszörményi Nagy Ágnes pécsi illetőségű, nagyon komoly lány. Villamos üzemmérnök, muzeológus, idővel az Elektrotechnikai Múzeum vezetője lesz.

Jobbról a második Böszörményi Nagy Ágnes, Garas Dezső özvegye, valamint Balla Eszter színművész, Garas Dezső menye a Szent Lukács Gyógyfürdő híres vendégei tiszteletére készült domborművek avatásán a gyógyfürdőben 2013. július 15-én. Az alkotásokon Kodály Zoltán, Kállai Ferenc, Ottlik Géza, Latinovits Zoltán, Örkény István és Garas Dezső portréi láthatóak. MTI Fotó: Kovács Tamás Forrás: MTI/Kovács Tamás

Garas Dezső fogalmazta meg a róla szóló, 2004-ben megjelent könyvben:

Nagy szerelem volt köztünk, és az ő magatartása, odaadása húzott ki engem ebből. (A válása körüli »pokolból ». Sz. Á.) Nem lettem volna, nem lehettem volna az, aki most vagyok nélküle és a nélkül a harmincöt év nélkül, amióta együtt vagyunk. A vele való házassággal és a gyerekekkel megkaptam azt a hinterlandot, amitől bátran csinálhattam a munkámat, a szabadúszást. Fantasztikus háttér áll mögöttem. Egyrészt nem szól bele az életembe; tehát Ági személyében nem egy tipikus színészfeleséget találtam (...), viszont ha megkérdeztem a véleményét, akkor elmondta. (...) Amikor a szabadúszást vállaltam, hosszú ideig rosszul aludtam. Éjszakánként arra ébredtem, hogy ömlött rólam a víz. De csak azért tehettem meg, csak azért mertem megtenni, mert volt mellettem valaki, aki azt mondta: »Nyugi! Nyugi. Majd lesz valahogy.« Nem nehezítette a helyzetemet, hanem lehetővé tette, hogy meghozzam a számomra akkor adekvát döntést (...) Az összes disznóságom ellenére harmincöt éve élünk együtt, és harmincöt éve folyamatosan, az utóbbi időben pedig különösen támaszkodhatom egy Böszörményi Ágnes nevű hölgyre, a feleségemre.

A Garas szülők első gyermeke, Dániel, a színművész utolsó Madách színházi évei alatt születik meg 1973-ban. Klára lányuk tíz évvel később, 1983-ban.

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!