Paudits Béla: miért nyomorogva halt meg a korábbi nagy sztár?

Budapest, 2004. október 22. Paudits Béla színművész énekel a Paudits Paudium avagy műfaja Paudits című önálló zenés estjén, amelyet október 22-én mutatnak be a Madách Stúdióban. MTI Fotó: Nándorfi Máté

Paudits Béla aktív éveiben népszerű és sokat foglalkoztatott színművész volt. Színpadi pályafutása nagy részét a Madách Színház társulatában töltötte, főként epizód és karakterszerepeket bíztak rá, amelyek sűlya kapcsán mind elégedetlenebb lett. Mégsem csupán a Macskák egyik emblematikussá lett figurájában bizonyíthatta színpadi képességeit. Miután elhagyta a színházat, majd némi, a vendéglátóiparban tett kitérő után visszatért a társulathoz, egyéb – talán későn jött – főszerepekben is nagyszerű alakításokat nyújtott. Ugyanakkor – amikor éppen színészként működött – sokat foglalkoztatta a televízió, a rádió is. Legnagyobb szakmai kiugrását azonban önálló műsorainak köszönhette, amelyeket maga állított össze, elsősorban a múlt század húszas-harmincas éveinek slágereiből, s amelyekkel korosztályoktól függetlenül elkápráztatta a közönséget. Egykori tanára, Kerényi Imre mondta az egyébként nehéz természetű művésznek: habitusa alapján jobban illett volna annak a korszaknak a világához, amelyet a dalokkal megidézett; amúgy pedig egy egyszemélyes színház lenne a legmegfelelőbb szakmai terep a számára. Utóbbit voltaképpen megteremtette magának, de a maga habitusa éppen úgy akadálya volt, hogy meg is tartsa azt, mint a saját múltjából hozott hendikep. Élete utolsó évtizedeiben végleg feladta a hivatását, de kanadai gyémántművesek kifutófiújaként sem talált nyugalmat, ráadásul idősödve súlyos betegségek is gyötörni kezdték. Sokat kárhoztatta a bulvárt a művészi tevékenységek értékvesztéséért, általában bulvárlapokban megszólalva, amelyek egészsége romlásáról éppen úgy beszámoltak, mint egzisztenciális megroppanásáról. Utolsó éveiben egy férfibarátja gondoskodott róla tiszteletet érdemlő önzetlenséggel, akiről – cáfolva az egyéb feltételezéseket – azt mondta, hogy fiaként szereti. Leányáról is szeretettel szólt, akiről csak a színész halála után derült ki, hogy nem a vér szerinti leánya.

Vendégek az asztal alatt
A feszültségek ellenére Paudits Béla és felesége együtt néznek új vendéglátó helyiség után, amikor a Halló Orfeumot egy év után be kell zárniuk.

Paudits Béla elbeszélése szerint egy szomszéd vendéglős irigyelte el a sikereiket, s ezért megtiltotta, hogy a Halló Orfeum légkondicionáló berendezésének csöveit továbbra is az ő éttermén keresztül vezessék át – ami a nyári hőségben a Halló Orfeum vesztéhez vezetett.

Paudits Béla hamarosan a Fészek Művészklub igazgatójától kap lehetőséget arra, hogy az intézmény bárjának orfeum-szerű üzemeltetésére.

Ebben az időszakban szerez diplomát szerez a Vendéglátóipari Főiskolán, ám kisebb-nagyobb sikerek után, 1990-ben felbontják a Fészek bár működtetésre vonatkozó szerződését.

Paudits Béla maga mondta el utóbb, hogy a direkció egyebek közt azt nehezményezte, hogy több vendég még zárás után is folytatta a mulatságot,

s azt sem nézték jó szemmel, hogy reggelente jeles művészek, s más vendégek aludtak az asztalokra dőlve, vagy azok lábainál.

Paudits Bélát a Fészek Klub tagjai közül is kizárták.

Az eljárást követően a színész értetlenséggel szólt arról, hogy egyetlen színész kollégája sem állt ki mellette.

Nem sokkal a Fészekből való kiebrudalásuk után, amikor Marika egy nap haza érkezik a garzonjukba,

a fürdőszobájukból éppen akkor lép ki egy meztelen színésznő.

Paudits Béla magyarázza, hogy kolléganője csak felfrissítette magát, miközben ő kávét főzött. Egyébként mindketten Marikát várták, akivel addig a színésznő is jó barátságban volt.

Ennek ellenére egy majdnem tragédiába torkoló jelenet után – a színész kezeit a színésznő fejtette le eladdig erősen ágáló felesége nyakáról – a házaspár a válás mellett dönt.

A jogi eljárás már békességben zajlott, közös megegyezéssel.

A bábu
 Paudits Béla életében mentőövként érkezik Kerényi Imre invitálása, aki időközben Ádám Ottót váltotta Madách Színház élén. Először egyetlen szerepre, a Mácsai Pál rendezésében színre kerülő Joshua Sobol jegyezte Gettó című zenés darab Bábjának eljátszására kap ajánlatot. A Magyar Nemzet írása a bemutató után:

A Madách Színházban egy sikergyanús, s nem mellesleg: felkavaróan jó darabban egy hálátlanul hálás szerep megreformálója Paudits Béla. Joshua Sobol Getto című, zenei betétekkel tarkított, időnként a burleszkig komédiázó drámája igazi színházi alapanyag, parádés szerepformálásra lehetőséget nyújtó mű, amivel a Mácsai Pál rendezte előadásban a színészek rendre élnek is, legjobb énjüket adják, adhatják. (...) Pauditsnak a jók közül is kiemelkedő, emlékezetes alakításáról érdemes megemlékezni. Hálásan hálátlan szerep az övé: egyrészről a briliáns szakmai tudást, no meg a pantomimezés magasiskoláját követelő szerepe a hasbeszélő mozgatható bábujának figurája: tizedmásodpercnyi pontossággal lendülő mozdulatokkal kell hitelesíteni az egyébként élettelen rongycsomót, a bábunak úgy kell tátognia, mintha ő, a bábu beszélne, miközben valóban neki kell „hashangon" artikulálnia. Pazar és begyakorolt összjáték alakult ki a báb-Paudits és a bábmozgató, „hasbeszélő" Dunai Tamás között, s így lesznek, a halálig, szétválaszthatatlan egyekké, így lesznek a mindenkori udvari bolondok szimbólumává, akik a sorstragédiák idején, a megbolondult világban a józan ész nevében protestálnak, akik a legkritikusabb pillanatokban logikus bolondozásukkal életek ideiglenes megmentőjévé, a remény éltetőivé, a mégis Muszáj Herkuleseivé válnak. Hálásan hálátlan szerep Pauditsé azért is, hisz a bábfigura megformálása könnyen átcsaphatna monotóniába, manírrá, begyakorolható mozdulatsorrá süllyedhetne. Ám Paudits bábja úgy élettelen, hogy élettől duzzadó, olyannyira, hogy a mindvégig realista színdarab legvégén, amikor a Getto világa egyfajta vízióvá emelkedik, a néző egy pillanatra még gyanakszik is: talán a realizmus folytatódik, s kiderül, hogy a báb valójában ember? De nem, hisz a bábon nem fog a golyó. Vagy mégis? S az emberré magasztosuló báb-Paudits sorsa sem lehet más, mint a pusztulás, noha a kétségbeesetten reménykedő, riadt és mégis elszánt szemű báb-Paudits tekintete azóta is kísért."

 

Auf wiedersehen

Paudits Béla a Gettó sikere után visszakapja egykori szerepét a Macskákban. Majd két olyan feladatott bíznak rá, amelyekben ismét lenyűgöző alakításokat nyújt. Eljátssza Józsefet a József és a színes, szélesvásznú álomkabát című Webber musicalban, majd a Konferansziét a Joe Masteroff Caberetjében.

Webber, miután megtekintette a József budapesti előadást köszönetet mondott, amiért a magyar színészek és a rendező, Szirtes Tamás

megtalálta a darab szívét.

 

Kiemelten szólt Paudits Béláról, és a banketten lenyűgözve szembesült azzal, hogy József ifjú, szőke tincses alakítója valójában egy kopasz, negyvenes férfi.

A Kabaréban Paudits Béla olyan kollégák mellett mutatkozott karizmatikusnak, mint például Psota Irén és Garas Dezső.
1993 elején egy este éppen a Cabaret van színen. Társai még nem tudják, hogy Paudits Béla akkor már néhány hónapja erős fájdalmakkal lép színre, egy akkor még nem diagnosztizált betegségtől gyötörve, hátában erős fájdalmakat. Azon az estén is elmondja a darabot lezáró köszönést:

Auf wiedersehen!"

Kitámolyog az elsötétülő színpadról, sírógörcs fojtogatja, alig áll a lábán. Úgy érzi, képtelen újra közönség elé állni.

Utóbb azt mondta: nem csak a fizikai kín taglózta le, idegei is felmondták a szolgálatot.

Megdöbbent kollégái még visszaterelik a meghajláshoz, de másnap bejelenti: befejezi a pályát.

Visszamondja a Schwajda György igazgatta szolnoki színháznál már aláírt szerződését a Twist Olivier Faginjára, illetve Weingartner Nyár című darabjának Félcseresznye nevű macskájára.

Március 15-én értesítik, hogy elnyerte a Jászai-díjat.

A díjátadóra nem megy el, de az elismeréssel járó, postán kiutalt negyvenezer forintot átveszi. Néhány évvel később interjúban beszélt róla: méltatlannak érzete az elismerést, saját értékelése szerint már a Kossuth-díjnál kellett volna tartania.

Visszavonulásának hírére több orgánum is interjúra kéri, jövőjéről kérdezik.

Paudits Béla elmondja: hamarosan Kanadába költözik, ahol kitanulja a gyémántművességet.

Apa lesz

Egy kanadai asszony, bizonyos Rose, budapesti útja során látta Paudits Bélát József szerepében. Hazatérve levélben kereste meg, amelyben leírta: a színész felejthetetlen élménnyel ajándékozta meg. Levelezésük barátsággá mélyült.
Rose megismerve a színész problémát, felajánlotta, hogy költözzön ki hozzá, ahol betegségét is bizonyára sikerrel kezelik majd.
 

Paudits Béla visszavonulása után előbb látogatóba utazik ki Rose-hoz, ahol még mélyebb kapcsolatba keveredik a nála idősebb, de jó karban lévő asszonnyal.

Színházba járnak, felkeresik Torontó nevezetességeit, valamit Rose megígéri: Paudits Béla az asszony gyémántműves rokonainál kitanulhatja a szakmát, amivel biztosíthatja időskori megélhetését.
Paudits Béla 1993 végén Torontóba költözik.
 

Hamar kiderül: a gyémántművesek világa zárt közösség, a magyar színész kissé koros kifutó fiúként inkázik kövekkel, készpénzzel a különböző műhelyek között.

Mindeközben – Rose önzetlen támogatásával – a legjobb Kanadai orvosok vizsgálják ki, mi okozhatja olykor alig elviselhető fájdalmait. Kiderül, hogy csigolyáiban sorvadni kezdett a gerincvelő, s a négy stádiumú betegségnek már harmadik stádiumában van.

Megkezdik a kezelését, de az eredmény kérdéses.

A színész számára még így is jelenthetne némi vigaszt, ha Rose eljárna vele színházba, múzeumokba, tárlatokra. Ám az is kiderül: Rose valójában otthon ülő típus.

Mindeközben 1994-ben ismét felbukkan az életében előző felesége, Marika.

Akkor találkoznak, amikor Paudits Béla egy alkalommal hazalátogat, s könnyen hangot találnak. Hamarosan az asszony, aki már egy másik kapcsolatban él, megkéri volt férjét: legyen ő gyermeke apja.

Paudits Béla furcsának találja a kérést, de nincs ellenére.

Paudits Béla utóbb önéletrajzi könyvében azt állította ezzel kapcsolatban: Rose sem állt a terv útjába, s a gyermek, Emília, lombik technológiával fogant.

Paudits Béla a következő öt-hat évben, amikor hazalátogatott, rendszeresen találkozott a kislánnyal. Volt felesége minden alkalommal biztatja, hogy költözzön haza, kezdjenek új életet. Paudits Béla azonban nem akar ugyanabba a folyóba lépni.

Hajthatatlanságát látva az asszony végül megkérte a férfit: mondjon le a gyermeke feletti minden jogáról, mert akkor később nem tarthat igényt annak esetleges vagyonára. A kérés mélyen sértette Paudits Bélát, ám hogy nagyvonalúságát bizonyítsa, beleegyezett. Úgy vélte, a vér, s nem a papír köti össze apát és gyermekét. Paudits Béla önéletrajzi könyvében azt írta: ezt követően sokáig nem látta gyermekét.

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!