Paudits Béla: miért nyomorogva halt meg a korábbi nagy sztár?

Budapest, 2004. október 22. Paudits Béla színművész énekel a Paudits Paudium avagy műfaja Paudits című önálló zenés estjén, amelyet október 22-én mutatnak be a Madách Stúdióban. MTI Fotó: Nándorfi Máté

Paudits Béla aktív éveiben népszerű és sokat foglalkoztatott színművész volt. Színpadi pályafutása nagy részét a Madách Színház társulatában töltötte, főként epizód és karakterszerepeket bíztak rá, amelyek sűlya kapcsán mind elégedetlenebb lett. Mégsem csupán a Macskák egyik emblematikussá lett figurájában bizonyíthatta színpadi képességeit. Miután elhagyta a színházat, majd némi, a vendéglátóiparban tett kitérő után visszatért a társulathoz, egyéb – talán későn jött – főszerepekben is nagyszerű alakításokat nyújtott. Ugyanakkor – amikor éppen színészként működött – sokat foglalkoztatta a televízió, a rádió is. Legnagyobb szakmai kiugrását azonban önálló műsorainak köszönhette, amelyeket maga állított össze, elsősorban a múlt század húszas-harmincas éveinek slágereiből, s amelyekkel korosztályoktól függetlenül elkápráztatta a közönséget. Egykori tanára, Kerényi Imre mondta az egyébként nehéz természetű művésznek: habitusa alapján jobban illett volna annak a korszaknak a világához, amelyet a dalokkal megidézett; amúgy pedig egy egyszemélyes színház lenne a legmegfelelőbb szakmai terep a számára. Utóbbit voltaképpen megteremtette magának, de a maga habitusa éppen úgy akadálya volt, hogy meg is tartsa azt, mint a saját múltjából hozott hendikep. Élete utolsó évtizedeiben végleg feladta a hivatását, de kanadai gyémántművesek kifutófiújaként sem talált nyugalmat, ráadásul idősödve súlyos betegségek is gyötörni kezdték. Sokat kárhoztatta a bulvárt a művészi tevékenységek értékvesztéséért, általában bulvárlapokban megszólalva, amelyek egészsége romlásáról éppen úgy beszámoltak, mint egzisztenciális megroppanásáról. Utolsó éveiben egy férfibarátja gondoskodott róla tiszteletet érdemlő önzetlenséggel, akiről – cáfolva az egyéb feltételezéseket – azt mondta, hogy fiaként szereti. Leányáról is szeretettel szólt, akiről csak a színész halála után derült ki, hogy nem a vér szerinti leánya.

Sok humor, eredeti tálentum
Paudits Béla harmadéves volt, amikor a Táncdalfesztiválon ismertté lett növendéket beugrásra kérték Molnár Ferenc Harmónia című, bemutatás előtt álló darabjába a József Attila színházba. Az előadást rendező Szirtes Tamás elmondta, hogy egy borbélylegényt kell alakítania, abszolút főszerepet, színre lépése első jelenetében magát Feleki Kamillt kel majd borotválnia.

Paudits Béla az első közös próba előtt egy léggömbön gyakorolt.

1970-ben, első nagy színházi főszerepe kapcsán írta a József Atilla Színház előadásáról a Magyar Nemzet:

Az előadás kellemes meglepetése a főiskolás Paudtis Béla szereplése. A szerelmes borbélylegényt alakítja, kezdetben sután és félszegen, később sok humorral és eredeti talentummal, végül egy rövid mondatot is úgy ismételve meg, hogy nyíltszíni tapsot kap."

Paudits Béla nem sokkal a főiskolai diplomaosztó előtt kellemes meglepetéssel veszi tudomásul az amúgy evidens lehetőséget, amikor megkapja az értesítést a József Attila Színház vezetésétől: a következő évadtól örömmel látják a társulat tagjai között.

Az évadkezdés előtt a Városmajori Szabadtéri Színpadon naturbursch szerepet kap a Kerényi Imre által rendezett Charley nénjében, és komoly sikert arat „nénje", Bodrogi Gyula mellett.

A Svejk a hátországban című darab próbája. Zakóban Márton András, fehér pólóban Benkő Péter, középen Horváth Gyula, tarka ingben Bodrogi Gyula, mögötte Paudits Béla, a háttérben Turgonyi Pál és Láng József a József Attila Színházban 1971-ben Forrás: Fortepan/ Urbán Tamás

Mindent tudni akar
Az Ifjúsági Magazin 1971. október 1-én megjelent száma közli a pályakezdő Paudits Béla fényképét, mellett az újságírói felvezetéssel.

Még nem felejtettük el a slágert: „Futok a pénzem után"-t. De emlékszünk-e az előadójára is? Az akkor másodéves főiskolás, jókedvű, jóképű fiatal srácra? Nos, ha az emlék fakult volna, íme a kép. Ez ő. Paudits Béla. Akkor. És most? Mi történt azóta? Például eltelt két év, és Béla az Erkel Színház fesztiválszínpadáról beérkezett a József Attila Színház semmivel sem kisebb jelentőségű színpadára. Méghozzá szerződéssel — tekintettel időközben megszerzett diplomájára. Persze a diploma kell. Én azonban, azt hiszem, a tekintet inkább annak a nyolc jól megoldott szerepnek szólt, amely addigra már mögötte állt, nem is beszélve a sikeres vizsgaelőadásokról, televíziós szereplésekről. A legjelentősebbek az „Éjjeli menedékhely" és a „Harmónia", mert mindkettő beugrás volt. Aztán a „Svejk", amelyben egyedül tíz-egynéhány epizódfigurát játszott, végül a Charley nénje és a Bodnámé. Egyszóval bő lehetőség egy fiatal színész számára kipróbálni a tehetségét, játékos, improvizáló kedvét, mimikáját, énekhangját, tánckészségét. Tehát mindent, amire csak mód kínálkozik. Huszonkét éves. Mindössze. Mögötte tanulóévek, s ezekbe faipari technikus is beletartozik"

Az újságíró saját eszmefuttatása után nyúlfarknyi interjút is közread Paudits Bélával.

- Hogyan indulsz neki?

 

- Nyitott szemmel. El kell lesnem mindent, amit nem tanítanak a főiskolán. A színház belső életét, törvényét, szokásait. Hasznosítani az idősebbek tapasztalatát, játékkultúráját. (...)

 

- Ez kritika?

 

- Szó se róla! Mint mondtam, amit ilyenkor tanul az ember, azt sehol nem tanítják. Egyszerűen el kell lesni, ősi módszer, de hatásos. Alázattal bevallom, nem tudok semmit, de mindent tudni akarok. És ettől nem tágítok."

 

Naivafiúk és hülye gyerekek
Paudits Béla alázattal vegyes szakmai elszántsággal érkezik a József Attila Színház társulatához.

Három évad után, 1974-ben távozik, és ismét azt tervezi: felhagy a színészettel.

Akkori helyzetét, döntése okait utóbb, a vonatkozó interjúkban hasonlóképpen összegezte. A Film Színház Muzsika 1977-es évkönyvében a következőket mondta:

A József Attila Színházban csalódás-sorozat várt. Naivafiúkat és hülye gyerekeket játszottam. Svejk? Hülye doktor. Kutyatestamentum? Hülye szerzetes. Figaro? Mamlasz alülnök. Liliomfi? Az enyhén idióta ifjú Schwartz. Úgy döntöttem, otthagyom a pályát."

Elhatározásában édesanyja is megerősítette, aki időközben – fia segítségével – a József Attila Színház színészbüféjének lett a vezetője. Az asszony büfében szerzett tapasztalatai alapján azt mondta a fiának:

Most már megértelek, édes fiam, hogy miért elégedetlenkedsz folyton. A színészeknél pitiánerebb, hisztérikus fajtát még nem láttam, már megbocsájts. Nem szabad a pályán maradnod."

Erős szavak. A József Attila Színház társulatát akkoriban olyan művészek fémjeleztek, mint például Gobbi Hilda, Mádi Szabó Gábor, Szemes Mari, Bodrogi Gyula, Csákányi László.

Paudits Béla végül akkor mond fel, amikor a színház vezetése – előzetes ígérete ellenére – nem engedi, hogy szerepet vállaljon egy nyugatnémet filmben.

Paudits Béla erős hangon, keresetlen szavakkal tájékoztatja jelenlévő kollégáit a színháztól való távozásáról a színészbüfében. A büfét a következő évadtól már nem az édesanyja üzemelteti.

Paudits Béla egy interjújában elmondta, hogy a pályafutását figyelemmel kísérő, egykori főiskolai tanára, Kerényi Imre tájékoztatta Ádám Ottót arról, hogy egykori tanítványuk állás nélkül maradt és a hivatásával is fel kíván hagyni.

Ádám Ottó ezt követően levélben kérette be Paudits Bélát a Madách Színházba, ahol szerződést ajánlott a számára, egyben leteremtette:

Hogy képzeli azt maga, hogy csak úgy felrúgja a pályát és elmegy? Magának játszania kell!"

Paudits Béla rábólint a lehetőségre. A nyáron főszerepet kap egy főiskolai vizsgaelőadásban, a következő évadban pedig a Madách Színház tizenegy előadásában osztanak rá szerepeket.

Fontos kis feladatok
Paudits Béla tíz évet tölt el a Madách Színház tagjaként.

Főszerepet nemigen kap, de fontos karakter és epizód feladatokat bíznak rá.

1974-ben, első Madách Színházi évadában nyilatkozza Film Színház Muzsika újságírójának:

Itt most az ország legkitűnőbb művészeivel dolgozhatom együtt. A Brassbound kapitányban kis szerepem van. Kis szerep, de szinte végig ott vagyok a színpadon. Rengeteget kínlódtam vele. Egészen addig, amíg Gábor Miklós egyszer három mondattal helyre nem tett. Pedig nem mondott semmi különöset... Valamit arról, hogyan fogjam a pisztolyomat, meg hogy ne próbáljak többet eljátszani, mint ami a figurában van... néhány egyszerű gyakorlati dolog: hová nézzek, merre forduljak. Lehet, hogy csak megnyugtatott? Attól kezdve semmi bajom sem volt, minden sikerült. A főiskolán, amikor arra gondoltam, hogy egyszer majd igazi színházban ...így képzeltem el.

 

Paudits Béla színész, a Madách Színház társulatának tagja Forrás: MTI/Keleti Éva

A Szirtes Tamás rendezésében színre vitt Napsugár fiúkban Balázs Samut, Feleki Kamillt, Lőte Atillát kiemelten dicséri a Film Színház Muzsika kritikusa. Majd azt írja:

Békés Itala és Paudits Béla jó ízű, hangulatos epizódja is megérdemli a figyelmet."

Paudits Béla 1974-ben játssza el Fusz Antal taxisofőr szerepét Molnár Ferenc Egy, kettő, három című darabjában. A Tükör című lap Márkus Lászlót emeli ki recenziójában, de Paudits Béla játékára is kitér. Egyebek között azt írja:

Norrison szerepében Márkus László. Valóban főalak: a komédia szelleme – lelke a játéknak. Szerencsére tudja, hogy az előadás is csapatjáték, remek labdái vannak. Ezzel is magyarázható – meg természetesen kivételes tehetségével, sajátos humorával is – a fiatal Paudits Béla sikere, Fusz Antal nem könnyű szerepében."

Nem találja a helyét
A Madách színházban kapott szerepek színesebbek, mint amilyeneket a József Attila Színházban bíztak Paudits Bélára.
Olyan drámákban is lehetőséget kap a játékra, mint például Shakespeare Othellója. Azonban az 1971-es főiskolai vizsgaelőadásban Cassiót játszotta, a Madáchban csak egy nyúlfarknyi szerepet. Az 1981-es Hamlet előadásban Guildenstern udvaronc Horesnyi László, Rosencrantz udvaronc Cs. Német Lajos. A két másik, kevésbé fókuszált két udvaronc egyike Paudits Béla Osrick szerepében, Voltimad a főiskolás Zsolnay András.

Ugyanakkor a Madách Színházhoz kerülve Paudits Béla gyakran szerepel tévé- és rádiójátékokban, filmekben is felbukkan.

Táncdalénekesi feltűnését követően színészként is országosan ismert lesz, sajátos karakterével népszerű is.

Színes ám kevéssé méretes színházi szerepei kapcsán azonban egyre elégedetlenebb. A pozitív visszajelzések ellenére sem érzi úgy, hogy előrébb lépett volna a színészi pályán.

A bizonytalansággal együtt járó elégedetlenség olykor színházi munkáira is kihat.

Még 1977-ben kapja meg Longaville rövidke szerepét a Lóvá tett lovagokban, a Madách Színház egyébként nagy sikerű előadásában.

A Magyar Nemzet ítésze szerint az udvari nemes szerepében nem igazán találja a helyét.

1981-ben megkapja Spiró György sajátos társadalmi bohózatának, a Kalmárbélának a címszerepét. A kritikusok által erősen kifogásolt, az általuk inkább irodalmi mint színpadi műnek – egyes esetben puszta kabarétréfának – értékelt darabot maga a szerző rendezte. Paudits Béla játékáról írta a Jelenkor című folyóirat:

A főhős alakját nem tudta igazán súlyossá tenni Paudits Béla. Kalmárbélából pusztán egyetlen vonást mutatott meg: a gyámoltalanságot, ám ezt is inkább álnaivitásként. Kellően mély szerepmegformálással azt is meg lehetett volna mutatni, hogy a különböző eseményekből Kalmár Béla milyen következtetést von le, azok milyen irányban változtatják.

A Kalmárbéla 1981-ben eljátszott főszerepére kapott egyéb visszajelzések és más, csípősebb kritikák alapján úgy tűnhet, hogy Paudits Béla színpadi pályafutása akkoriban hullámvölgybe került. Madách színházi jelenléte esetében talán így is volt.

Más pódiumokon ugyanakkor sikert sikerre halmozott. Részben az időközben elhunyt, s halálával a színészben sosem gyógyuló sebet hagyó Mary nagymama lemezgyűjteményének köszönhetően.

 

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!