Paudits Béla: miért nyomorogva halt meg a korábbi nagy sztár?

Budapest, 2004. október 22. Paudits Béla színművész énekel a Paudits Paudium avagy műfaja Paudits című önálló zenés estjén, amelyet október 22-én mutatnak be a Madách Stúdióban. MTI Fotó: Nándorfi Máté

Paudits Béla aktív éveiben népszerű és sokat foglalkoztatott színművész volt. Színpadi pályafutása nagy részét a Madách Színház társulatában töltötte, főként epizód és karakterszerepeket bíztak rá, amelyek sűlya kapcsán mind elégedetlenebb lett. Mégsem csupán a Macskák egyik emblematikussá lett figurájában bizonyíthatta színpadi képességeit. Miután elhagyta a színházat, majd némi, a vendéglátóiparban tett kitérő után visszatért a társulathoz, egyéb – talán későn jött – főszerepekben is nagyszerű alakításokat nyújtott. Ugyanakkor – amikor éppen színészként működött – sokat foglalkoztatta a televízió, a rádió is. Legnagyobb szakmai kiugrását azonban önálló műsorainak köszönhette, amelyeket maga állított össze, elsősorban a múlt század húszas-harmincas éveinek slágereiből, s amelyekkel korosztályoktól függetlenül elkápráztatta a közönséget. Egykori tanára, Kerényi Imre mondta az egyébként nehéz természetű művésznek: habitusa alapján jobban illett volna annak a korszaknak a világához, amelyet a dalokkal megidézett; amúgy pedig egy egyszemélyes színház lenne a legmegfelelőbb szakmai terep a számára. Utóbbit voltaképpen megteremtette magának, de a maga habitusa éppen úgy akadálya volt, hogy meg is tartsa azt, mint a saját múltjából hozott hendikep. Élete utolsó évtizedeiben végleg feladta a hivatását, de kanadai gyémántművesek kifutófiújaként sem talált nyugalmat, ráadásul idősödve súlyos betegségek is gyötörni kezdték. Sokat kárhoztatta a bulvárt a művészi tevékenységek értékvesztéséért, általában bulvárlapokban megszólalva, amelyek egészsége romlásáról éppen úgy beszámoltak, mint egzisztenciális megroppanásáról. Utolsó éveiben egy férfibarátja gondoskodott róla tiszteletet érdemlő önzetlenséggel, akiről – cáfolva az egyéb feltételezéseket – azt mondta, hogy fiaként szereti. Leányáról is szeretettel szólt, akiről csak a színész halála után derült ki, hogy nem a vér szerinti leánya.

Hogy vagy Béla?
Paudits Béla a gyémántműveseknél kapott munkája mellett kisebb fellépéseket is vállalt a torontói magyarok előtt. Ám egyre kevésbé találta a helyét.

Rose idővel féltékeny lett Paudits Béla első feleségére, s attól tartott, hogy a férfi előbb-utóbb hazatér hozzá és a gyermekükhöz.

Végül azt ajánlja: házasodjanak össze, az nyugalmat hozna. Paudits Béla akkor úgy dönt: hazatér Magyarországra.

A kilencvenes évek végén kutyája és egy János nevű férfi várja.
 

Utóbbit életrajzi könyvében fogadott fiának nevezi, akivel sok évvel korábban ismerkedett meg az éjszakában, az Olimpia bárban.

János szólította meg a színészt, aki egy rövid beszélgetés után meglátta a nehéz sorsú fiatalemberben a rokonlelket, amitől apai érzések ébredtek benn. A Fészekben kisegítőként alkalmazta Jánost, majd az egészségügyben segítette ápolói álláshoz. Első házassága alatt is kapcsolatban voltak, válása után felajánlotta Jánosnak, hogy költözzön hozzá, segítse a ház körüli munkákban.

Hazatérése után Paudits Béla önálló műsoraival keresett fellépési lehetőségeket, illetve olyan civil munkát, amelyet betegsége mellett is el tud végezni.

Civil próbálkozásait tréfának gondolják a munkaadók.

Hazatérése után Paudits Béla ismét fellépéseket vállal a műsoraival, de az évek múltával egyre fáradtabb, betegsége sem javul, színrelépései ritkulnak.
 

Idővel komoly gyomorproblémával is diagnosztizálják. A kétezres évek elején leszázalékolják, nyugdíja 21 ezer forint. Megtakarítása nincs, a bőkezű szinész amit nem költött el, azt oda adta annak, aki rászorult. Közismert volt erről a szakmájában, mindenfelé,.

Önéletrajzi könyvében mondta el: ebben az időszakban két alkalommal kísérelt meg öngyilkosságot altatóval. Első alkalommal János talált rá, úgy került orvosok kezébe, majd néhány hónapra a pszichiátriára. Második alkalommal három nap alatt kialudta a túladagolt gyógyszerek hatását.

 

Elesettségében gyakori szereplője lesz a bulvármédiának, ahol részben a bulvárt kárhoztatja hivatása, a színészet értékvesztése miatt, hangsúlyozva, hogy igazi teljesítménnyel már nem lehet címlapra kerülni.

2003-ban a Színes Mai Lapban szólal meg, miután részt vett a Macskák 1111. előadásában:

Itt semmi nem változott. Mondtam is a többieknek, ugyanolyan szépek, mint régen. Hiába, no, két dolog konzervál: a színpad és a gonoszság."

Elmondja, hogy egykori kollégái, akik bizonyára olvasták a sorsát taglaló cikkeket, ártatlan mosollyal kérdezték:

Hogy vagy, Béla?"

Ő azt felelte ártatlan mosollyal:

A körülményekhez képest jól."

A bulvárcikkek sokasodása, a Macskákban való felbukkanása után portréfilmet készítettek a színésszel, kapott néhány szinkron szerepet. Civilek sokasága érdeklődött, miként segíthetnek rajta.

Pénzt nem fogadott el; a szociális munkásoktól kapott, otthona elé elhelyezett élelmiszert ugyancsak visszautasította. Megszólalásaiban ugyanakkor hangsúlyozta: értékeli az együttérzés jeleit.

Az érdeklődés aztán elcsitult, Paudits Béla János felügyelete, támogatása mellett élte le utolsó éveit. Egy sztrókon már a kétezres évek végén átesett.

A második 2018-ban érte. Június 13-án halt meg a Szent János Kórházban.

Búcsúztatását 2018. június 28-án tartották szűk körben a Farkasréti temetőben. A megemlékezésen jelen volt többek között Szirtes Tamás, Dunai Tamás, aki klarinéton játszott, Hűvösvölgyi Ildikó és hazai vendéglátó szakma legendás képviselője, Lajsz András.

Dunai Tamás, Hűvösvölgyi Ildikó színművész és Szirtes Tamás rendező Paudits Béla ravatalánál Forrás: MTI/Koszticsák Szilárd

 

Végső nyugalomra Ozorán helyezték, az édesanyja mellé.

 

Prológus
A bulvársajtó nehezen mondott le Paudits Béláról.
 

Halála után arról cikkeztek, hogy jogi útra terelt vita támadt a színésszel harminc éve kapcsolatban álló, Paudits Bélát élete utolsó szakaszáig gondozó János és leánya, Emília között. A vita tárgya a színművész utolsó, második kerületi, ötven millió forint értékű garzonlakása volt. Végrendelete szerint Jánosra hagyta, lánya azonban – a bulvársajtó szerint – igényt tartott az örökség végrendelettől független köteles részére. Állítólag bonyolította a helyzetet, hogy a végrendelet a bulvár szerint elkallódott. A vonatkozó, többségében zavaros tudósításokban az érintettek ritkán szólaltak meg, Paudits leánya 2018-ban annyit mondott:

Édesapukámat szerettem és felnéztem rá. Az bőven elég nekem, ha én és a családom tudja, mit érzek."

Néhány évvel később azt írták a lapok, hogy a lány lemondott az örökségéről János számára. Emília 2022 őszén – még egyszer és hangsúlyozottan utoljára – egy bulvárújságban összegezte azt, ami saját múltjáról és az örökség kapcsán a nyilvánosság elé tárható. Kiderült, hogy a leány szerint a hagyatékkal kapcsolatban minden a törvény szerint történt, a színésznek megvan a végrendelete, valamint a leány sosem akarta kizárni Jánost az örökségből, és értékeli, hogy a férfi törődött nehéz helyzetbe került édesapjával.

Emília egyebek között azt is elmondta, hogy csak édesanyja 2016-os, illetve édesapja 2018-ban bekövetkezett halála után tudta meg, hogy ők valójában nem a vér szerinti szülei voltak, hanem örökbe fogadták.

Szólt arról is, hogy időközben tudomást szerzett vér szerinti szülei kilétéről, de a megszólalása idején még nem érzett elég erőt arra, hogy felkeresse őket. Emília elmondta, hogy az édesanyjaként szeretett – és sokáig vér szerinti anyjának hitt – Marika törekedett rá, hogy minél többet lássa az édesapjaként szeretett – és ugyancsak sokáig vér szerinti apjának hitt – Paudits Bélát, aki – amikor egészségi állapota engedte – nem is zárkózott el ettől. Paudits Béla arról is tudott, hogy Emília gyermeket vár, de a kisfiú születését már nem élhette meg, amit Emília erősen fájlalt. Emília utolsó nyilvános megszólalásában arról is beszélt, hogy őt Paudits vezetéknévvel anyakönyvezték, de az őt felnevelő szülők együtt döntöttek arról, hogy megváltoztassák a vezetéknevét, megkímélve mindattól a bonyodalomtól, amivel a közismert Paudits név viselése járhat.

Így kapta meg Paudits Béla édesanyjának vezetéknevét.

 

Források:

Révész Renáta: Paudits, Rivaldából a nyomorba - Alexandra kiadó, 2003 Pécs

Arcanum Digitális Tudománytár