Rachmanyinov képes olyat adni, amit Pink Floyd nem

A 2016-os párizsi nemzetközi Île-de-France Zongoraverseny győztese, Szabó Marcell zongoraművész nyilatkozott az Origónak a „lélek-zetről”, a titokzatos japán ötödik ízről, a fellépés előtti percekről és egy bájos gyermek mellett való gyakorlás kihívásairól. A közönség legközelebb szeptember 17-én hallhatja a nemzetközi hírű művészt a Zeneakadémián.

Felsorolni is nehéz Szabó Marcell nemzetközi eredményeit, mégis tegyünk rá kísérletet: 2014-ben a szegedi 6. Nemzetközi Bartók Béla Zongoraversenyen nyert 1. díjat, kortárs zenei és zenekari különdíjat, majd ugyanebben az évben a 33. Nemzetközi Delia Steinberg Zongoraversenyen Madridban kapott 3. díjat. 2015-ben a 20. Carl Filtsch Nemzetközi Zongoraversenyen 2. díjjal és Junior Prima díjjal tüntették ki, 2016-ban pedig a 16.Nemzetközi Île de France Zongoraversenyen Párizsban az 1. díj mellett kapott különdíjat, amely után Fischer Annie-ösztöndíjat is nyert.

"...a pianínón egyre több időt pötyögtem és valahogy megtanultam kottát is olvasni magamtól."
Fotó: Szabó Marcell

 

Kérem, árulja el nekünk, hogyan és mikor került a fekete-fehér billentyűk hatása alá?

 

Családi ismerősök költözés miatt ránk bízták a pianínójukat megőrzésre. Bár nagypapám hobbiszinten zongorázott, a családban mégsem volt jellemző a zenetanulás. Szüleim sokszor hallgattak komolyzenét, így aztán a pianínón egyre több időt pötyögtem és valahogy megtanultam kottát is olvasni magamtól. Idővel a Török induló első fele is ment már.Végül elvittek Budafokra Batke Mártához meghallgatásra, aki azt mondta, hogy érdemes lenne komolyabban is kísérletezni a zenei tanulmányokkal. Nagy szerencsém volt, hogy hozzá kerültem, fiatal és lendületes stílusa miatt nagyon hamar megszerettem a zongorát.

 

Milyen feladatokra készül mostanában?

 

Szeptember elején Franciaországba utazom egy négy koncertből álló minifesztiválra. Szeptember végén a Zeneakadémián lesz egy Chopin ihletésű szólóestem, 

majd októberben Orosz Zenei Fesztivál, ahol Prokofjev zongoraversenyét játszom majd.

 Rendkívül megterhelő ez az időszak, az említett hat koncert műsora gyakorlatilag mind eltérő. A darabokat és a fellépéseket élvezem, de egy kicsit mégis várom a telet. Fontos lenne a kertet is gondozni, illetve visszaszokni a sportra, de nem nagyon jut időm rá.

 

Régen k-val, lélekzetnek írták a lélegzés szót, amely egyértelmű utalás volt az emberi lélek és a levegővétel kapcsolatára. Jóllehet egy fafúvósnál magától értetődő a ki- és belégzés szerepe, de vajon így van-e ez a zongoristáknál is? Eltekintve attól, hogy a hosszú élet titka a rendszeres ki- és belégzés, van-e szerepe a zenében egy visszafojtott lélegzetnek, tudatosan vesz-e levegőt egy nagyobb, fajsúlyos mű előadásakor?

 

A Wim Hof-módszert ajánlom mindenki figyelmébe, mert bár alapvetően nem lélegzek tudatosan előadás alatt, de több éve végzek napi szinten gyakorlatokat, így nagyon jól tudom, hogy a légzés több, mint életben maradásunk egyik feltétele. Koncertek előtt közvetlenül, illetve a tételek között nagyon tudatosan figyelek a légzésemre, lenyugtat, és bizonyos értelemben tisztít is. 

Előadás közben jó esetben teljesen elveszek a pillanatban, előfordul, hogy meg is szédülök néha
Fotó: Szabó Marcell

Előadás közben jó esetben teljesen elveszek a pillanatban, előfordul, hogy meg is szédülök néha, mert olyan hosszú ívet játszom, hogy nem veszek ezalatt levegőt és elfogy az oxigén. Ezekegyszerre jó és kellemetlen pillanatok, mert néha kizökkent a folyamatból.

 

„Több hónapos készülés után ebben az egy-másfél órábanvalósul meg az összes addigi munkám és csak egy dobásom van.”

 

Hogyan éli meg a fellépés előtti perceket, órákat? Ki kell-e ürítenie, meg kell-e tisztítania magát a hétköznapok porától egy művésznek, hogy megteljen az adott mű tartalmával? Mesélne a tapasztalatairól?

 

Ez nagyon változó. Például szólókoncertek vagy zongoraversenyek előtt egyedül kell lennem, mindenki zavar, képtelen vagyok beszélgetésekre. Van, hogy csak pár órára, van, hogy a teljes napra, de szükségem van a magányra, hiszen szükséges a mentális felkészülés. 

Úgy képzelhetjük el, mintha minden koncert egy miniolimpia lenne: több hónapos készülés után ebben az egy-másfél órában valósul meg az összes addigi munkám és csak egy dobásom van. 

Ugyanígy formaidőzítésről is szól ez a szakma. Ha tehetem, akkor alszom is ebéd után, illetve nagyon figyelek a folyadékbevitelre. Kamarakoncertek esetén más a helyzet. Tekintve, hogy ilyenkor nem én vagyok a szólista, kevésbé igénylem ezt a fajta magányt, sőt, kifejezetten spannoló hatású tud lenni egy jó kamaratárs, akivel együtt éljük át a színpadra menetel előtti időket, ilyenkor oldottabb is vagyok.

 

Egyre zajosabb világban élünk, milyen szerepe van a csendnek az Ön számára? Hogyan tölti meg egy művész elektromossággal az első hang előtti csendet?

 

Érdekes, mert a magányt igénylem, de a csendet csak nagyon ritkán. Mindig van ugyanis valami aktuális zene vagy egy izgalmas podcast, amit meg szeretnék hallgatni, ezért ritkán van igazi csend körülöttem. Amikor utazom, akkor is folyamatosan szól a zene a fülemben. Valószínűleg ez nem túl jó, mert az agyat kevésbé hagyom pihenni, de nekem ez a függőségem. Túl sok kiváló zene van…

 

„Ahogy Pink Floyd képes olyat adni, amit a komolyzene nem, úgy Rachmanyinov pedig tud olyat adni, amit Pink Floyd nem.”

 

A klasszikus zene rendszeres hallgatása tesz velünk valamit. Hogyan írná le ezt az érzést egy laikus számára? Mi történik, ha valaki arra adja a fejét, hogy sokéves gyakorlatával szemben komolyzenét kezdjen hallgatni?

 

Nehéz ezt megmondani, mert képtelen vagyok laikus füllel zenét hallgatni, így valószínű, teljesen más hatást tesz rám az adott mű, mint egy kívülállóra. Bevallom, rettentő kevés komolyzenét hallgatok szabadidőmben, egyszerűen azért, mert a gyakorlás után nem tudok még többet befogadni, engem ilyenkor már a könnyűzene jobban kikapcsol, pihenni hagyja az agyamat. 

Olvasni szeretek, de sajnos nem nagyon van rá időm
Fotó: Szabó Marcell

Egy átlagos hallgatónak pedig azt mondanám, hogy amennyire példának okáért Pink Floyd tud olyat adni, amit a komolyzene nem, úgy higgye el nekem, hogy Rachmaninov képes olyat adni, amit Pink Floyd nem. Persze mindenkinek meg kell találnia a maga stílusát, mint ahogyan azt teszi más területen is.

 

Sok művész mesél erről, de jellemző-e Önre is a szinesztézia, amely jellegzetes társítása különböző érzékszervek által tapasztalt jelenségeknek?

 

Nem jellemző rám, nem látok színeket játék közben, de vannak bizonyos harmóniai fordulatok, amelyek mindig ugyanazt az érzelmi húrt pendítik meg bennem, történjen bármilyen gyakran. 

De ezek olyan érzelmek vagy érzések, amiket – bár klisének tűnhet, de – sem képekkel, sem szavakkal nem lehet megfogalmazni, zene nélkül talán nem is éli meg azember mindegyiket. 

Néha a töltetük se egyértelmű. A japán konyhában van egy ún. umami íz, amit „ötödik” íznek neveznek és nem behatárolható az európai négy ízzel. Kicsit ilyen umami érzelmeket tud generálni nekem a zene, talán ez a legfontosabb aspektusa számomra.

 

Van-e és ha igen, mi a szerepe a költészetnek az életében?

 

Olvasni szeretek, de sajnos nem nagyon van rá időm, pedig az éjjeliszekrényemen ott vár vagy hét könyv elolvasásra.

 

Nem titok, hogy nemrégiben fiatal apa lett, hogyan talál egyensúlyt a játszásra hívó gyermeki mosoly és a kötelességtudat közt? Érez-e különbséget zenei formálásában azóta, hogy gyermeke született, jelentek-e meg új tónusok, s ha igen, milyenek?

 

Ez egy nagyon komoly tanulási időszak nekem is és a feleségemnek is. Flóra 10 hónapos és még mindig tanuljuk, hogyan tudjuk beosztani az időnket úgy, hogy senki se menjen tönkre. 

Az, hogy itthon is tudom végezni, az egyszerre áldás és átok, 

mert így sokkal több dologban tudok segíteni a feleségemnek napközben, de ugyanakkor nehezebb is az elmélyült munka, mert természetesen a gyerekkel mindig történik valami, illetve nyilván csábító bemenni hozzá játszani csak egy pár percre, ami tegyük hozzá, ritkán lesz pár perc. 

Időbeosztás, önfegyelem és odafigyelés a másikra, ez lehet a titok
Fotó: Szabó Marcell

Úgyhogy időbeosztás, önfegyelem és odafigyelés a másikra, ez lehet a titok. De szerencsések vagyunk, Flóra nagyon jó kislány, jól eszik, jól alszik. A zongorázásomban pedig még nem érzek változást, talán majd később, amikor jobban ki tudok engedni. Ha lesz ilyen…

 

Végezetül: mikor és hol hallja Önt legközelebb a közönség?

 

Szeptember 27-én lesz az említett szólóestem a Zeneakadémia Solti termében. Mivel 175 éve hunyt el Chopin, ő ihlette a koncertet, de elhangzanak Dvořák, Debussy, Liszt, Field, Szkrjabin és Rahmanyinov művei is. Nagyon izgalmas kihívás, örömmel készülök rá.