Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Oboa
Kupsa János tizenkettedik évében jár, amikor a nyári szünetben édesapja festőbrigádjában segédkezik a csipkéskúti ménes istállójának kifestésében.
Érdeklődő gyerek a Jani, reggelizik még a brigád, miközben ő az Észak-Magyarország című lapot olvasgatja. Rábukkan egy hirdetésre: másnap felvételit tartanak a miskolci Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolába. Jani igen szépen énekel, gondolja, próbát tesz.
Mezítláb megy az iskolához, vállán viszi a cipőjét, hogy ne karcolódjon. Amikor beszólítják a terembe, már rajta van a lábbeli.
Kiderül, nem játszik semmilyen hangszeren, azt kérik: énekeljen. Hallotta sokat a rádióban, elénekli a Bánk bánból a Hazám, hazám című áriát.
Odainti magához a kürttanár, Konti Izidórusz. Azt kéri, hogy vicsorítson. Jani vicsorít, nézi a kürttanár a fogait, mint lónak a vásáron. Száját kell kitátania aztán Kupsa Jánosnak, abba is belenéz Konti Izidórusz. Azt mondja aztán a kürttanár: „Oboa.” Hozzáteszi, hogy Kupsa János felvételt nyert.
A fiú kimegy a teremből, kérdezi a kint ácsorgó gyerekek egyikét, hogy mi az az oboa. Furcsán néz rá a kérdezett, de válaszol:
Fafúvós hangszer, kicsi és náddal fújják.
Kupsa Jánosnak kedvére van a válasz. Irányba állt, úgy gondolja.
„Bohócképző”
Koós János Kupsa vezetéknévvel született 1937. november 20-án Bukarestben.
Édesapja, id. Kupsa János és édesanyja, Bartis Karola erdélyiek, Gyergyószárhegyen élnek, de az apa fiuk érkezésekor a román fővárosban vállal munkát a brigádjával, várandós felesége is vele tart.
A fiuk anyakönyvi kivonatában azért szerepel november 21-e születési dátumként, mert apja jókedve az anyakönyvi iroda munkatársára is átragadt, s miközben pálinkáztak, hiba csúszott a bejegyzésbe.
Id. Kupsa János szépen keresett, nagyokat tudott mulatni is. Ám egyebek is érdekelték; fiuk édesanyját egy műkedvelő előadásban látta meg, megfogta mindjárt a szívét a gyönyörű leány. Annak sem volt közömbös. Amikor a férfi elvált első feleségétől, egybekeltek.
Fiuk ötödik évbe ér, amikor a család 1941-ben Magyarországra költözik, mert az apa nem akar román katona lenni.
Miskolcon telepednek le, ott él id. Kupsa János nővére. A családfő jelentős megtakarításából vesz egy szép nagy házat, és egy lakást is az ahhoz tartozó fűszerüzlettel. Jól ment az Avas tövében működő üzlet, szépen élt a család.
Amikor aztán közeledett a front, légiveszélyt harsogott a rádió, akkor az Avas borospincéibe húzódott az egész família.
A háború után nem sokkal megkezdődött az államosítás. Id. Kupsa János még a bőrkabátosok érkezése előtt mindent kiárult az üzletéből, a berendezést is.
Rövid börtönbüntetést kapott a „népvagyon” kiárusításáért, majd ismét szobafestő lett, valamint Lillafüreden a Palotaszálló fő karbantartója.
Fiát is derék iparosak szánja, fel is szalad a szemöldöke, amikor megtudja: felvették Janit a Zeneiskolába. Miután Jani kijárja az általános iskolát, apja megtiltja, hogy zenei szakközépiskolába menjen. Miskolc legjobb középiskolájába, a Földes Ferenc Gimnáziumba íratja be. Onnan iratkozik át Jani két hónap után önhatalmúlag a miskolci Zenepalotában székelő Miskolci Állami Zenei Gimnáziumba, a Bartók Béla Zene- és Táncművészeti Szakgimnázium elődjébe.
Amikor édesapja tudomást szerez az intézményváltásról, néhány méretes pofonnal fejezi ki véleményét, de maradhat a fiú az apja által csak „bohócképzőként” emlegetett intézményben.
Árokba kerül
Kupsa János a kötelező feladatok mellett önszorgalomból is sokat gyakorol az oboán. Azért bizonyos mozifilmek bűvkörükbe vonják. Ötvenszer nézi meg a Richard Thorpen rendezte A nagy Caruso című filmet, címszerepében Mario Lanzával. Tizennégyszer látja a Rigolettót, amelyben Tito Gobbi a bolond, Gina Lollobrigida játssza Neddát – énekhangja Maria Callas.
Mindemellett versenyszerűen úszik a Diósgyőri Vasasban. Miközben szüleihez hasonlóan fanatikus Fradi-drukker, hétvégeken édesapjával jár Budapestre a Ferencváros bajnoki meccseire.
Kevésbé odaadó a gimnázium „prózai” tananyagát – különösen a reáltárgyakat – illetően. Ám sosincs megszeppenve, amikor a tanárok ezért ledorongolják.
Azon azonban meglepődik, hogy másodikban nem reáltárgyból, hanem orosz nyelvből utasítják pótvizsgára. Úgy-ahogy fel is készül a nyári számonkérésre, de útban az iskola felé, egy grund mellett elhaladva beáll kicsit a focizók közé.
Belefeledkezik, lekési a vizsgát, osztályt ismétel.
Ugyanakkor kiváló oboásként már tizenhat évesen felkérést kap a Miskolci Nemzeti Színháztól, hogy működjön közre zenés előadásaikban, például Mozart Szöktetés a szerájból című operájában, vagy Verdi Trubadúrjában. A tanárok által rettegett vagány megilletődve, de hibátlanul fújja hangszerét a Miskolcon vendégként közreműködő Kossuth-díjas operaházi karnagy, Lukács Ervin vezényelte zenekarban. Agárdy Gábor A gerolsteini nagyhercegnő című operettben nyűgözi le, nyakát nyújtogatva nézi a zenekari árokból, nem akar lemaradni egyetlen gesztusáról sem.
Évekkel később Agárdy Gábor restaurálja majd a táncdalénekes szovjet turnékról hazahozott orosz ikonjait. (A színművész maga is kiváló ikonokat festett.)
Félmondatnyi lázítás
Gimnazistaként Kupsa János a szerelmet is megéli, párja a zongoraszakos Oravetz Etelka. Általa ismeri meg Bach prelúdiumait és fúgáit, melyeket a fúvósoknak nem tanítanak.
A nyári szünetekben a diósgyőri strandon dolgozik kabinosként. Családja gyakran hallgatja otthon a Szabad Európa Rádiót, Kupsa János is a tiltott adót fogja be munka után a strand rádióján, amíg rendet rak az szertárban. Egy alkalommal elfelejti visszaállítani az állomáskeresőt a Kossuth adóra. A strand vendégeit ezért másnap így köszöntötték a hangszórók:
Itt a Szabad Európa Rádió, a 19, 25, 31, 41 és 49 méteres hullámhosszon. Az elnyomó szovjet hatalom...
A szpíker csak a mondat felééig jut, Kupsa János a medence partjáról repülő rajttal veti magát a szertárba, s mire a publikum felfogná a hallottakat, a hangszórók már azt sugározzák:
Szeretett vezérünk, Rákosi elvtárs bölcs útmutatásai alapján.. stb.
Kupsa János megizzadt főnöke csak annyit mond:
Ha ezt megússzuk, ettől a naptól mindenképpen hihetsz Istenben.
Megússzák, amúgy Kupsa János legkevésbé abban hisz, hogy sikerül majd leérettségiznie.
Az iskolaigazgató rendre felhánytorgatja elégtelen tanulmányi munkáját. A diák egy alkalommal azt feleli: Puskás Öcsi sem érettségizett, a londoni 6:3 után mégis fejet hajtott előtte a világ. Az igazgató vöröslő fejjel üvölti:
Ha törik, ha szakad, maga át fog menni a vizsgákon, mert nem akarom még egy évig ebben az intézményben látni!
Talán igazgatói utasítás is születik ez ügyben. Kupsa János azt tapasztalja, hogy a vonatkozó vizsgákon nem tud olyan választ adni a kérdésekre, amelyek ne vezetnének legalább elégséges érdemjegyhez.
Saját kormányzata lesz
19 évesen, frissen érettségizve éli át Miskolcon az 1956-os eseményeket.
Látja a vészjóslóan hömpölygő vasgyári tömeget október 23-án, de édesapja visszatartja attól, hogy közéjük vegyüljön.
A forradalom elbukik, a rendszerkritikus családban felnőtt Kupsa János pedig egy fegyveres testületnél talál lehetőséget képességei kibontakoztatására.
Kiváló oboatanára, Pados Jenő ajánlja be növendékét a nagyszerű muzsikusokból álló Pénzügyőr Zenekarnak, amelynek 1957-ben lesz a tagja.
Budapesten a testület Mátyás utcai, négyemeletes, a kor minden komfortját biztosító bérházában kap szállást, a nőtleneknek fenntartott épületrész egyik háromágyas szobájában. Egy idő után a szülei is a fővárosba költöznek.
A zenekar mindennap próbál – a zöld egyenruhában, a pénzügyőröket a zsargonban csak spenóthuszároknak nevezik –, Kupsa János zenei műveltsége pedig egyre tágul. Egy időskori interjújában így fogalmazott a pénzügyőröknél eltöltött időszak kapcsán:
Ekkorra kristályosodott ki bennem végérvényesen, hogy képletesen szólva az én köztársasági elnököm Johann Sebastian Bach, a miniszterelnök Ludwig van Beethoven, a frakcióvezetőm Wolfgang Amadeus Mozart, míg a képzeletbeli kormányomban helyet foglal Giacomo Puccini, Giuseppe Verdi, Liszt Ferenc, Joseph Haydn, Georg Friedrich Händel, Antonio Vivaldi és Gioachino Rossini.
A cintányéros
Az ifjú és jóképű pénzügyőrt kedvelik a hölgyek.
Gimnáziumi szerelme véget ér, 19 évesen a majdani színésznő, Tordai Teri lesz a párja. Majd mások.
Gyakran megfordul az éjszakában, egyebek között a Kálvin téri Városkapu Étterem kerthelyiségében, ahol nyaranként Horváth Sándor zenekara játszik. Kupsa János kedvvel hallgatja a bandát, miközben úgy tervezi: hamarosan jelentkezik a Zeneakadémiára. Diplomázva pedig: irány a Magyar Állami Operaház, a milánói Scala, a New York-i Metropolitan, a Carnegie Hall, s így tovább.
Kupsa Jánost 1958-ban fel is veszik a Zeneakadémia oboa szakára, mestere Schwáb Nándor lesz.
Egy ideig párhuzamosan folytatja tanulmányait a zenekari tagsága mellett. Mivel az oboát menetelés közben technikai okokból nem lehet megfújni, Kupsa János mentesül az április 4-i, november-7-i, május 1-i fellépésektől. Ám éppen erre való hivatkozással elöljárói nem akarják engedélyezni, hogy részt vegyen az 1958-as Real Madrid – Vasas Európa Kupa visszavágó mérkőzésen, amely előtt a tervek szerint a Pénzügyőr Zenekar hangolja a szurkolókat. Az ifjú pénzügyőr, aki mindenképpen látni akarja a spanyol csapat sztárjait – Di Stefano, Copa, Gento, Santamaria (Puskás Ferencet a magyar hatóságok nem engedték be az országba) -, felajánlja: a meccs napjáig megtanul cintányérozni. Elöljárója rábólint.
A meccsen a Vasas nem tudja kiejteni a Realt, a Pénzügyőr Zenekar fellépése pedig elmarad.
Ám Kupsa János cintányérosként attól kezdve minden állami ünnepségen részt veszt. Új hangszere miatt kerül egy alkalommal egy hónapra laktanyafogságba.
Zalaegerszegen, egy magas rangú pénzügyőr temetésén a cintányér beleakad az antantszíjába, majd a lendülettől elrepül, s egy sír márványlapján landol olyan zajjal, ami minden más hangot elnyom.
Ha Psota igen, Kupsa miért nem?
A Pénzügyőr Zenekar néhány muzsikusa könnyűzenei együttesekben is játszik. A Fehérvári úti Művelődési Házban lépnek fel. Kupsa János is eljár a koncertjeikre. Tudják, hogy jó az énekhangja, értékelik a humorát is, társai biztatására már 1957-ben korabeli amerikai slágereket imitál halandzsanyelven. Olyan sikere van, hogy hamarosan a mára feledésbe merült zenekarok a plakátjain is feltüntetik szólóénekesként.
1959-ben a Zeneakadémia gólyabálján Koós János Vico Torriani Tu sei romantica számát énekli, amelyet a lombardiai gyökerű svájci színész-táncdalénekes adott elő korábban a Zeneakadémia nagytermében. (Akkoriban még könnyűzenei koncerteket is tartottak az intézményben.) Koós János azonban új hangszerelésben „vezeti elő” a slágert. Egy tuba és egy piccolo, kisfuvola kíséri. A közönség tombolva fogadja a produkciót.
Soraikban jelen van a színházrendező Marton Frigyes is, aki a Zeneakadémia karácsonyi műsorát készíti elő, amelyet a Magyar Rádió is közvetít majd.
Produkciója után felkéri Kupsa Jánost: énekeljen el egy-két könnyed slágert az intézmény karácsonyi műsorában. Kupsa János hárítja a lehetőséget, azt mondja, sokkal közelebb áll hozzá Beethoven és Mozart világa.
Marton azonban meggyőzi, hogy nem lesz mit szégyellnie olyan művészek társaságában, mint Bilicsi Tivadar, Bodrogi Gyula, Törőcsik Mari, Psota Irén, Márkus László. Marton Frigyes csak annyit kér: a műsor előtt keresse fel a kor neves zongorakísérőjét, Turán Lászlót, aki segíti majd rátalálni a tökéletes hangfekvésre.
Turán kedvetlenül fogadja az újdonász táncdalénekest, ám gyorsan lenyűgözi a fiatalember zenei műveltsége, amely szokatlan a műfajban.
A fellépés előtt Kupsa János megemlíti: szeretné, ha az ő nevét is kiírnák az eseményt meghirdető plakátra. Értetlenül néznek rá a szervezők, azt mondják:
Hiszen ott van!
Kiderül, Marton Frigyes kéretlenül – utóbb az idő sürgetésére hivatkozva – a Koós művésznevet adta a zeneakadémistának, azt írták a plakátra. Kupsa János tiltakozik, azt kérdezi:
Ha Psota névvel színpadra lehet állni, akkor a Kupsa miért nem jó?
Marton Frigyes nevetve rálegyint.
Az 1960. december 25-én színre kerülő előadás előtt a színpad mögött várakozó Koós Jánoshoz Psota Irén lép oda. Együttérzően, egyben nem leplezve saját lámpalázát, megkérdezi a fiatalembert: nagyon izgul-e? A klasszikus zeneművek előadásához értő közönség előtt hozzászokott fiú nem érzi kihívásnak a feladatát. Meg is mondja Psota Irénnek: egyáltalán nem izgul. Psota Irén azt feleli:
Le vagy szarva.
Amikor idővel barátságba kerülnek, a tőmondat lesz szokott köszöntésük.
