Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Baráti, családi viszonyok
Koós János a színházi szakma legnagyobbjaival is éppolyan fesztelen volt, mint a hétköznapi emberekkel. A kevesek egyike, akit a már megromlott egészségű, önmagát joggal mellőzöttnek érző, az élettől búcsúzó Feleki Kamill a kórházi ágyánál fogadott.
Koós János a nehéz természetű Honthy Hannát könnyedén rávette, hogy egy vidéki fellépésükről hazatérve elmenjen vele egy hajnali pörköltözésre, hurkázásra a Haller téri piac primadonnák számára meglehetősen idegen közegébe.
Dayka Margittal – akivel a Fővárosi Nagycirkuszban léptek fel duóként egy szórakoztató műsorban – „szerelmi barátságban” voltak.
Ez a nő még mindig itt van?
- adta a felháborodottat a színésznő az énekes feleségére mutatva, amikor akár éjnek évadján átment Koós Jánoshoz, hogy elfogyassza a tőle telefonon megrendelt sztrapacskát.
Koós János felesége, az énekléstől visszavonult Dékány Sarolta csak mosolygott Dayka Margit szokott tréfáján.
Dékány Sarolta első férje Máté Péter volt, s válásuk után már esküvőjére készült új választottjával, amikor találkozott Koós Jánossal. Mindkét részről szerelem volt első látásra. Dékány Sarolta törölte az esküvőjét, már csak Koós Jánosnak kellett elválnia feleségétől.
Mariannt huszonéves korában ismerte meg a Palatinus strandon, a Bazilikában házasodtak össze. Hát évet éltek együtt harmóniában, gyermekük nem született.
Amikor Koós János megvallotta, hogy szerelembe esett Dékány Saroltával, Mariann elegánsan félreállt, a válás gyorsan zajlott.
Koós János első felesége a válás után eltűnt az énekes életéből, akkor sem sikerült fellelni, amikor már idős fejjel az egyház jóváhagyásával is el akarta venni Dékány Saroltát – amihez nemcsak az egyháznak, hanem az első feleségnek is hozzá kellett volna járulnia.
Koós János és Dékány Sarolta első gyermeke, Réka 1973-ban született. Gergő fiuk 1976-ban. Koós János újszülött fiának azonnal kiváltotta a Fradi tagsági igazolványt.
Kedvtelések
Amikor apa lett, Koós János vásárolt egy lakóbuszt. Azzal járták Európát.
Kedvére volt, ha az Eiffel-torony vagy a Colosseum közelében hajthatta álomra a fejét, vagy éppen azok árnyékában főzhetett valami erdélyi fogást szeretteinek a lakóbusz főzőlapján.
Kedvelte a jó borokat – borlovagnak is megválasztották –, a szivarokat.
Koós János rajzolni is szeretett, sráckorától kiváló karikatúrákat készített.
Szinte mindig volt kutyája, köztük vizsla, rottweiler, moszkvai őrkutya. Utóbbi fajta első példányait az énekes hozta be az országba.
Kapusként rendszeres résztvevője volt a SZÚR-oknak, a színes műsorral körített színész-újságíró focimeccseknek – előbb a Ferencváros hajdani stadionjában, majd az egykori Népstadionban. Álmai beteljesüléseként élte meg a lehetőségét, hogy olyan pályákon űzheti imádott sportját, amelynek lelátóiról futball-legendák mérkőzéseit figyelte anno.
Arra is büszke volt, hogy Albert Flóriánnal, a Ferencváros aranylabdás labdarúgójával elénekelhette a Nem baj, ha múlnak az évek című számot.
A vitorlássporthoz a két fivérhez, Bujtor Istvánhoz és Latinovits Zoltánhoz kötődő barátsága kapcsán került közel. Első hajóját Újlaki Lászlótól vásárolta, az Aqilo (Északkeleti szél) nevű vitorlást Happyre (Boldogság) nevezte át.
Vitorlázott Horvátországban, ahogy például a Seychelle-szigeteken is. Mindamellett a sportág ötszörös magyar bajnoka volt.
Legnagyobb szenvedélye a komolyzene maradt. Eljutott a New York-i Metropolitan, a milánói Scala, a Sydney-i Opera és a világ más meghatározó operáinak előadásaira, koncertjeire. Ugyanakkor egyik legnagyobb komolyzenei élményét egy élő televíziós közvetítés során élte meg, amely az új szentpétervári opera avatása idején került képernyőre. Koós János interjúban idézte fel, hogy az eseményen Putyin elnök is részt vett, s amikor Placido Domingo is színre lépett az előadás közepén, a magyar táncdalénekes elgondolkodott: vajon kivel zárják akkor az eseményt?
Koós János az interjúban vallotta meg: még sosem látott-hallott olyan csodálatos énekművészt, mint akit az operaavatást lezáró szoprán, Anna Jurjevna Nyetrebko személyében akkor megismert.
Minden jó, ha jó a vége
Koós János interjúiban a rendszerváltást követő években megjelent egy addig szokatlan kritikus hang. Nem a múlt kapcsán, az új idők „anomáliáit” kifogásolta. A szakmai barátságok fellazulását, egy olyan világ kialakulását, amelyben érzése szerint már inkább az érdekek, mintsem az értékek mentén alakulnak a dolgok.
Valójában azt a sajátos, barátságos „hangulatot” hiányolta, amely alighanem csak egy diktatúra hol enyhébb, hol erősebb szorításában alakulhatott ki – másféle világnézetű emberek, művészek között is.
Koós Jánosnak azonban a rendszerváltást követően sem kellett mellőzöttnek éreznie magát. 1992-ben a Nyakfelmetsző című világsikerű angol musical magyar változatában alakította címszerepet az Erkel Színházban. Az előadás egyetlen drámai karakterét, telt házak előtt, nagy sikerrel. Másfelől tény: a darabot – Koós János emlékei szerint – indoklás nélkül vették le pár előadás után a műsorról.
Szerencsésebben alakult a Fővárosi Operettszínházban Szinetár Miklós rendezésében 1995-ben bemutatott Víg özvegy „sorsa”, amelyben Koós János Báró Zéta Mirkó nagykövetet alakította. A produkció Japánban is többször színre került.
Szinetár Miklós nyilatkozta együttműködésükről:
Koós János színészi feladatában rendkívül instrukcióérzékeny volt, miközben kedvességével olyan hangulatot teremtett, amelyben jó volt próbálni. (...) Mentes volt minden kivagyiságtól, úgy volt úriember, hogy közvetlensége mindenki számára szerethetővé tette.
1998-ban a Duna Szimfonikus Zenekart vezényelte egy olyan műsorban, amelyben parodisztikus képességeit éppen úgy nagyra értékelte a közönség, mint klasszikus zenei képességét, érzékét a karnagyi feladathoz.
1999 és 2002 között egy országos kereskedelmi televízióban került képernyőre a Koóstoló című műsora, 2002-ben a Magyar Televízióban szerepelt havonta a Koós Klub című műsorban. Rendszeresen fellépett a hazai és a környező országok színpadain, továbbá a Sziget Fesztivál közönsége is láthatta.
2008-ban megkapta a Tiszteletbeli Pénzügyőr címet.
2012-ben, a 75. születésnapja alkalmából készült interjúban megemlítette, nemrég Tom Jones-koncerten volt Las Vegasban; amit látott, az is azt bizonyítja: régi slágerekkel is megszólítható az ifjabb nemzedék.
2017-ben életútinterjút adott Csatári Bence történésznek, akinek egyik fő szakterülete a Kádár-rendszer könnyűzenei politikája. Kérdezője egyéb hajdani visszásságok között felemlítette, hogy Dékány Saroltát csak többszöri fellebbezést követően kísérhette el Koós János Kanadába.
Koós János reflexiójában elmondta:
Megemlítve ezeket az eseteket, nagyon drámaiaknak tűnnek, pedig én úgy emlékszem, hogy általában jókat nevettünk, és nem foglalkoztunk a nehézségekkel. Az ön által elmondottakból is úgy tűnik, hogy a végén minden rendeződött, tehát „minden jó, ha a vége jó”, és ez a lényeg, nem?
Nincs kivétel
2017-ben Koós János 80. születésnapját koncerttel ünnepelte a MOM kultúrközpont nagyszínpadán. Akkor jelent meg az életét elsősorban fotókkal dokumentáló kötete is, a Koós kapitány képtelen képeskönyve.
Utolsó interjúiban nagy szeretettel beszél gyermekeiről. Réka színésznő lett, Gergő civil pályát választott. Ugyancsak elragadtatva említi leányától 2009-ben született Rozi unokáját, aki akkoriban már kívülről fújja a Fradi-indulót.
A születésnapja alkalmából készült interjúban kérdezett rá egy internetes lap: mi magyarázza, hogy tisztes kora ellenére sem beszél soha arról, hogy gondjai lennének az egészségével? Koós János történettel válaszolt:
Mikor apám a lillafüredi kastélyszálló karbantartója volt gyerekkoromban, minden hétvégét ott töltöttünk anyámmal, a mai napig minden szobát ismerek ott. Akkor történt, hogy egyszer apám kivitt megnézni a befagyott vízesést: akkor nem ez a kis szar jég volt, mint most, hanem tényleg egy négy méter széles jégpáncél, és azt mondta, hogy adjam oda a sapkámat. Baromi hideg volt, de odaadtam, aztán a sálamat és a kesztyűmet is elkérte, majd az egészet lehajította a vízeséshez, azzal, hogy ilyesmit meg ne lásson rajtam többször. Soha nem is kellett egyetlen koncertemet se lemondanom rekedtség vagy hasonló miatt. Egyszer fordult elő, hogy krákogtam, és éreztem, hogy valami nincs rendben, el is mentem egy híres specialistához, a fater pedig jött velem. Az orvos mondta, hogy sajnos tüszős mandulagyulladásom van, és ki kell venni a mandulámat, mire megszólalt az én székely apám: „Uram, magát mindenre megtanították, csak egyre nem: az emberi testnek csak egyetlen orvosa van, a mandula. A viszontlátásra! Nem is volt semmi bajom azóta sem.
Ahogy a legnagyobb színészek, operaénekesek, úgy Koós János is örök életűnek tűnt a maga műfajában. De nincs kivétel.
Koós János 2018 januárjában még színpadra lépett az 50 éves Táncdalfesztivál című műsorban. Három hónappal később kórházba került, melynek okai nem kerültek nyilvánosságra. A lapok ugyanakkor később azt írták, hogy állapota javult, már haza akarták engedni, amikor a kórház mosdójából visszatérve összeesett.
Egyes források tudni vélték, hogy a szíve vitte el.
A Farkasréti temető Művész Parcellájában búcsúztatták 2018. március 20-án. Búcsúbeszédét a család kérésére Verebes István írta, amelyet Szerednyei Béla olvasott fel a szakma és a művész nagy számban megjelent rajongójának.
Prológus
Részletek Kun Pál, Koós János egykori általános iskolai magyartanárjának tárcájából, amely az Észak-Magyarország című lap 1966-os, december 14-i számában jelent meg Kupsa énekel címmel. Koós János az előző nyáron érte el első sikerét az első Táncdalfesztiválon.
Kupsa nyolcadik osztályos tanuló volt a Palóczy utcai fiúiskolában. Pufók, kedves, meleg lelkű fiú. Kedélyes és vidáman daloló. Csicsergett mindig ajkán a dal trillázva, ahogy a fütyülő madár az erdő fáin. (...) Irodalmat tanítottam Kupsa osztályában, a nyolcadik B-ben. (…) A fiúiskolákban a tízpercekben mindig nagy a zaj. Nem is zaj ez, inkább huncut gyerekzsivaj. Olyan, mint egy morajló, zúgó erdőzsongás. De az erős hangosság ellen mégis küzdenie kell kötelességszerűen a napos felügyelő tanárnak. Egy hétfői napon a szokottnál is hangosabbak voltak a fiúk, fergeteges zsivaj hangzott, valami viharzó hangmorajlás, nyilván még vérükben izzott a vasárnapi jókedv, a sok szórakozás. Egyszerűen nem bírtam velük. Tehetetlen voltam a zajjal. Ott álltam a harsogó diákorkán közepén, mint egy hajótörött a hullámzó ladikban, a morajló tenger hátán. Mitévő legyek most? - kérdeztem magamtól megdöbbenve. Segíts, pedagógia szent tudománya. Még szégyent vallok itt ma, ha nem tudom őket lecsillapítani, villant át agyamon a rémítő tanári gondolat. Ekkor azonban mentőötletem támadt. Kupsához mentem és megragadtam a karját: »Énekelj! Most bizonyítsd be: érdemes vagy rá, hogy nagy énekes légy!« (…) Énekelni kezdett. Úgy tűnt, nemcsak a diákok hallgatták, hanem az Öreg iskola vén falai is. A csoda bekövetkezett. Halálos csend lett mintegy varázsütésre. Mintha egy híres karmester szigorú csendet parancsolt volna a harsogó zenekarnak. (...)
Források:
Koós János: Jani - kötetlen mese egy életről. Pécsi Direkt Kft. Alexandra kiadója. 2007.
Koós János - Erdős László: Koós kapitány képtelen képeskönyve. SZS Kulturális Kiadó. 2018.
https://beatkorszak.hu/doc/KoosJanos.pdf
https://epa.oszk.hu/00800/00804/00142/9141.html
https://meszarosmartonblogja.hu/2013/07/20/nagyinterju-koos-janossal-probaltam-oromet-okozni/
Arcanum Digitális Tudománytár
