Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Legendák oldalán
Koós János az 1960-as színre lépését követően – képletesen szólva – le sem jött onnan. Sokat lép fel az Országos Rendező Iroda szervezésében megvalósuló, az egész országot lefedő műsorokban.
1961-ben megjelenik első kislemeze, rajta az első országos sikert arató sláger, Havasy Viktor és S. Nagy István szerzeménye, a Micsoda nagyszerű dolog.
Az énekesi pályára kerülő Koós János a fővárosban Kovács Erzsi partnere lesz az akkori idők legnépszerűbb szórakoztató centrumában, a Kamara Varietében.
Kovács Erzsi pályakezdőként Cziffra György kíséretével énekelt, majd lett a műfaj egyik legnagyobb csillaga. 1951-ben disszidálási kísérlete miatt négy év börtönt kapott. Miután a kommunisták visszaengedték a pályára, lemezei hamarosan elérték a két és félmilliós eladott példányszámot.
A királynői termetű énekesnő egy alkalommal azt mondta Koós Jánosnak: a termete miatt esett rá a választása, amellyel kimagaslik a mezőnyből. Koós János értette a viccet.
A hatvanas évek elején-közepén a fővárosi lehetőségek mellett – amelyek elsősorban szórakozóhelyeket jelentenek – rengeteget utazik. Az ORI nőnapi műsorának keretében egy nap nyolc alkalommal lép színpadra, nyolc helyiségben. Akad köztük kultúrház és iskolaterem.
Vidéki útjain gyakran kerül egy autóba Latabár Kálmánnal.
A legendás Latyi még az ötvenes-hatvanas években is őrizte háború előtt megszerzett kivételes népszerűségét. Koós János egy alkalommal megkérdezte: nem érzi-e méltatlannak, hogy isten háta mögötti helyeken kell fellépnie? Latabár Kálmán azt feleli:
A színház ott van, ahol én vagyok.
„Annyi ember él a Földön”
Koós János, aki már pályája elején azon töpreng, hogy miként tágíthatná előadói palettáját, érti Latabár Kálmán mondatának mélységét. Az is eszébe jut olykor egy nevesincs falucska felé autózva a roskatag Wartburgban: vajon miként kerülhetne maga is olyan szakmai szintre, ahonnan joggal idézhetné fel egy ifjabb kollégának Latabár Kálmán mondatát. Mindeközben már pályakezdőként ugyanolyan odaadással lép fel a nevesincs falucskák közönsége előtt, mint a nagyobb városok jól felszerelt színpadain. Amikor előadások előtt vagy azt követően megszólítják, bárkivel szívesen elbeszélget, és őszintén érdeklődik alkalmi beszélgetőtársa sorsa felől is.
Ezt a szokását akkor is megtartja majd, amikor olyan helyzetbe kerül, amelyben senki nem vetne szemére némi távolságtartást.
1966-ban Koós Jánost a szervezők elindítják a Magyar Televízió első Táncdalfesztiválján. Dobos Attila-Szenes Iván Annyi ember él a Földön című dalával első helyezést ér el a férfi előadói kategóriában. A győzelmét követően mind frekventáltabb színtereken kap fellépési lehetőséget.
Az 1960-as évek második felétől sokat turnézik a szocialista országokban.
A Barátság fesztiválok keretében lépett fel egymás után Moszkvában, Varsóban, Prágában, Kelet-Berlinben, Bukarestben és Szófiában.
Egy-egy szocialista ország két-két énekest delegálhatott a turnékra, és az egyik magyar előadó mindig ő volt.
1969-ben Az oroszlán ugrani készül, valamint a Bűbájosok, 1970-ben A gyilkos a házban van című filmekben kapott szerepet.
Hofi és Sammy Davis
Koós János 1967 nyarán ismerkedik meg Hofi Gézával Siófokon. Mindketten fellépnek az ORI Halló, itt a Balaton! című műsorában.
A társulat egy esti szalonnasütése közben Koós János parodizálni kezdi a szovjet Alexandrov együttes produkcióját. Hofi kisvártatva csatlakozik hozzá.
Úgy játszanak együtt, minta hosszú próbafolyamat előzte volna meg a produkciót.
Társaságukban ott vannak a honi színházi élet legnagyobb nevettetői, illetve drámai színészei is – az ORI-műsor résztvevői. Egyként potyog a könnyük a nevetéstől. Bilicsi Tivadar mondja ki: produkciójuk a nagyközönség elé kívánkozik.
1968-ban Koós János és Hofi Géza párosa nyeri meg az Expressz együttes kíséretével a Magyar Televízió Slágerkupa című vetélkedőjét, amelyben a fellépő énekeseknek „valami pluszt” is elő kell adniuk.
1970-ben a Film, Színház Muzsika című lap készített interjút Koós Jánossal, amelyben egyebek közt Hofi Gézával való kapcsolatáról is beszélt.
A Hofival való találkozásnál jöttem rá, hogy valami többet kellene csinálni. (…) Hofival akkor találkoztam először, amikor még nem volt „a Hofi”, de már nagy sikereket aratott azokban a műsorokban, amelyekben közösen dolgoztunk. A turnék során, út közben magunk és társaink szórakoztatására alakultak ki azok a tréfák, amelyeket megpróbáltunk közönség elé vinni. Hofi barátsága és erős egyénisége segített abban, hogy merjek én is olyan közvetlen és barátságos lenni, mint amikor még saját szórakoztatásunkra csináltuk. Aztán sikerült, és a közönség megszokta duettünket.
Az interjúban külhoni példaképéről és előadói ambícióiról is beszél:
Kedvencem Sammy Davis. Ő mindent tud, amit ember tudhat színpadon. Díszlet és kosztüm nélkül olyan atmoszférát teremt, amelyet senki más. Szeretném tőle megtanulni – ha ez egyáltalán lehetséges – azt a magabiztosságot és közvetlenséget, ahogyan ő kontaktust teremt közönségével. Külföldi utazásaim is sokat segítettek, hogy kialakuljon ez a műsor. Sokat turnéztunk a Szovjetunióban az Expressz együttessel, és itt volt lehetőségem először arra, hogy egy teljes órát csak én és az együttes töltsünk ki a műsorból. Kísérletünk sikerült, és ez adott bátorságot arra, hogy itthon is megpróbáljuk ugyanezt.
Kirakatba kerül
Koós János és Hofi Géza első közös sikerüket a siófoki Pipacs bárban ünnepli.
Kora délelőtt lesz vége a mulatozásnak, szmokingban vegyülnek a strandra induló fürdőruhás emberek közé, úgy sétálnak bele a Balatonba is.
Kettősüknek az évek alatt számtalan produkciója születik, híres Macska-duettjük alapján Nepp József rendezésében rajzfilm is készült Megalkuvó macskák címmel. Mindemellett Koós János szólóban abszolvált rádiós, televíziós fellépései alkalmával is bizonyította: nem csupán elsőrangú táncdalénekes, de komikusként is kiváló.
Az 1966-os Táncdalfesztivált követően úgy élt, ahogy a rendszer kirakatba került művészei közül sem sokan.
Illik hozzátenni: még olyan művészek is „kiültek” a kirakatba, akik előbb letöltötték az 1956-os szerepvállalásukért rájuk szabott börtönéveket. Koós Jánost elsősorban életszeretete késztette elfogadni a kiváltságokat, amelyeket tehetségével, munkabírásával érdemelt ki.
Jani című életrajzi könyvében írja:
a KISZ-nek, a pártnak soha nem volt tagja, még a legvonalasabb pártemberek is úrnak szólították, nem elvtársnak.
A Kádár-világot ugyanakkor még a 2007-ben megjelent kötetében is nosztalgiával idézi fel; olyan korszakként, amelyben a magafajta előadóművészek rengeteget dolgoztak, ugyanakkor örültek egymás sikereinek, mindenki mindenkivel szót értett, szabadidejükben sokat tréfálkoztak – a másikat ugratva, de sosem megbántva. Arról is ír, hogy amikor első könnyűzenei korrepetitora, Turán László és saját édesapja szomszédok lettek egy belvárosi bérházban, a két idős férfiú együtt járt egy közeli borozóba, ahol együtt szidták a rendszert.
Egy másik történetben egy Mészöly Kálmánnal megesett, futball mentén zajló vitájukat megidézve kiderül, hogy
az énekes a párt első titkárát Kádár János bácsiként emlegette.
Koós János már az 1970-es években – fellépésekkel egybekötve – bejárta az Egyesült Államokat, Kanadát, Ausztráliát. Valamint a Szovjetuniót, Kisinyovtól Szibériáig; s a birodalomban nemcsak a helyi magyarok rajongták, hanem orosz nyelvű lemezei kapcsán helybeliek milliói. Könyvében leginkább a szovjet útjait idézi meg nagy szeretettel, hiszen ott olyan luxusban volt része a vendéglátók kényeztetésének köszönhetően, amelyre a nyugati utak szűk napidíjából nemigen futotta.
Kisvasút és nagy hajó
A fénykorára emlékező Koós János – önéletrajzában és egykori interjúkban – olykor bizonyára megszínesíti a múltat, de elbeszélései sosem irritálóak, miközben nemcsak saját karrakterét teszik plasztikusabbá, de a Kádár-rendszer sajátosságairól is sokat elárulnak – áttételesen még a külhonban játszódó epizódok is.
1968-ban kijut a Rio de Janeiró-i dalfesztiválra, ahol mások mellett megismeri a kor legnagyobb hollywoodi sztárjait, például Kim Novakot, vagy a a Németországból Amerikába áttelepült Horst Bucrhholzot. Találkozik Johnny Mandellal a Mosolyod árnyéka című Oscar-díjas filmdal alkotójával, és más világslágerek szerzőivel.
Rio de Janeiróban a szervezők vendégeként még a szovjet luxusnál is pazarabb ellátásban van része. Arra is lehetőséget kap – a többi meghívotthoz hasonlóan –, hogy a fesztivál végeztével még egy hetet a brazil városban töltsön, amely során ugyancsak minden költségét fedeznék. Megnehezíti a pozitív válaszra számító szervezők dolgát, hogy Koós János azt mondja: neki négy nap múlva mindenképpen haza kell érnie.
Végül hazajuttatják, így az énekes ott ülhet a tribünön, amikor megkezdődik a Ferencváros-Komló kupamérkőzés.
Egy szibériai fellépése idején szovjet tengernagy vendégeli egy óriás csatahajón párizsi kastélyt idéző parancsnoki „kabinjában”, majd a különleges fogásokból álló vacsora után egy titkos szobába kíséri, amelyben a tengernagy kedvenc játékának, a modellvasút-építésnek hódol.
Felajánlja Koós Jánosnak, hogy vonatozzanak egy kicsit,
de a vendég hárítja a lehetőséget, illetve felajánlja, hogy majd legközelebb, amikor Szibériába látogat. Épségben hagyja el a csatahajót.
Hol a határ?
A szívem egy vándorcigány; Én, aki nála jártam; Mondjátok meg Máriának; Sír a telefon. Hosszan lehetne sorolni Koós János slágereit.
Az énekes a 1980-as években a Mikroszkóp Színpad kabaréjeleneteiben is rendszeresen fellép, a Magyar Televízió is sokat foglalkoztatja. Alapvetően mégiscsak a slágerei fémjelzik a pályafutását.
Interjúban tették fel a kérdést Koós Jánosnak, hogy pályájára visszatekintve számára melyik a legemlékezetesebb, legfontosabb slágere?
Azt felelte, hogy sokáig úgy gondolta, hogy A kislány a zongoránál sikerét semmi nem írhatja felül.
Ám 1969-ben megszületett – ugyancsak a Lovas Róbert-Szenes Iván szerzőpáros által jegyzett – Nem vagyok teljesen őrült című dal.
A jóvágású énekes előadásában elhangzó sajátos szövegű szám – történelmi figurák és a téboly különös ötvöződése – nemcsak az esedékes Táncdalfesztivál közönségét és zsűrijét kápráztatta el, hanem az egész országot.
Koós János számára azonban a dal akkor vált különösen fontossá és személyessé, amikor egy szokatlan színtéren is előadhatta. A fellépésre felkérő levél így szólt:
Kedves Művész Úr! Hallottuk az ön számát, ami nagy hatással volt ránk. Tisztelettel kérjük, jöjjön el hozzánk és énekelje el.
Aláírás:
Mária Terézia, Ferenc József, Bonaparte Napóleon, gróf nagybányai Horthy Miklós.
A levél végén egy telefonszám szerepelt, fejlécén a hűvösvölgyi elmegyógyintézet vezető főorvosának neve és titulusa. A helyszínen a főorvos azt kérte, hogy A nem vagyok teljesen őrült című szám csak az ő intésére kerüljön műsorra, mert nem tudható, miként reagálnak a koncertre az intézmény betegei.
Koós János színre lépését az egyik ápolt produkciója előzte meg: a fiatalember lenyűgöző virtuozitással játszotta zongorán Liszt Szerelmi álmok című noktürnjeit, a darabok közötti szünetekben pedig átélten, hitelesen szavalta el Petőfi Sándor Szeptember végén című versét.
A többit Koós János mondja el egy hajdani interjúban:
Az első sorban ültek az orvosok és az ápolók, mögöttük végig a betegek. A műsor vége felé intett a főorvos, elénekeltem a számot, ugyanúgy, mint az Erkelben, vagy mint vidéken bárhol. De itt olyan hatása volt, amilyen még sehol. Életem legdöbbenetesebb élménye volt, nem is beszélve az utána következő, egyenkénti gratulációkról. Volt, aki teljes királyi jelmezben, volt, aki benti ruhában és egy hosszú királyi palásttal, volt, aki benti ruhában és egy koronával a fején jött oda hozzám. Nemcsak gratuláltak és beszélgettek velem – hallatlan intelligenciával, komolysággal, teljes tájékozottságot mutatva az élet minden területén –, hanem ajándékokat is hoztak, amiket ők maguk csináltak ott bent. (Ezek művészi munkák voltak: egy kócsag fából, egy gyöngyökkel, üvegekkel díszített, rézből készült királyi korona.) Ezután kicsit el is bizonytalanodtam, hogy hol is van a határ egy normális, egy elmebeteg és egy művész között.
